Megnyílt Hermann Ildi: Hiányzó történetek című kiállítása a 2B Galériában. A művész New Yorkban élő magyar zsidókkal beszélgetett, akik eddig hiányzó holokauszt-történeteket meséltek el. Az amerikai-magyar zsidók múltja képen és szövegben is megjelenik a kiállításon. Hermann Ildivel beszélgettünk.

Hogy született meg a kiállítás ötlete?

Két irányból jött a motiváció a képek elkészítésére. Egyrészt öt évvel ezelőtt New Yorkban jártam és néhány zsinagógán magyar zászlót láttam. Kíváncsi lettem, léteznek-e helyi magyar zsidó közösségek, és ha igen, mi alapján alakultak ki. Elgondolkodtam, vajon milyen lehet az itt élő, Magyarországról származó holokauszt-túlélők identitása, gondolkodása.

Mi volt a másik motiváció?

A nagymamám meghalt tizenhárom évvel ezelőtt, mielőtt kérdezhettem volna a holokausztról… Persze mindig voltak bennem kérdések, de azt gondoltam, még ráérek. Kiderült, hogy nem értem rá. Azóta hiányérzet van bennem. Részben ennek a hiánynak a betöltésére tett kísérlet ez a sorozat. Ha a nagymamám sorsát nem is, másokét megörökíthettem.

Mikor, mennyi idő alatt készítetted el a képeket?

2015-ben és 2017-ben 3-3 hetet töltöttem New Yorkban.

Hogy sikerült a kiállítás-megnyitó?

Azt gondolom, nagyon jól. Sok visszajelzés jött arról, milyen fontos, amit csinálok.

Úgy érzed, sikerült valamennyit ledolgoznod abból a hiányból, ami benned maradt a nagymamád halála után?

Az űrt száz százalékosan soha nem fogom tudni betölteni, de dolgozni lehet rajta.

A fotókon kívül lejegyezted a beszélgetéseidet is a portrékon szereplő emberekkel. Ez új feladat volt számodra?

Igen, először használtam szöveget a képeimhez. Izgalmas kihívás volt, sokáig tartott, de nagyon élveztem. Annyira összekapcsolódnak a fotók és a történetek, hogy így érzem kereknek a kiállítást.

 

Lefkovics Zsófi

 

Hermann Ildi: Hiányzó történetek, 2B Galéria

A kiállítás és augusztus 6-ig látogatható.

Megszakítás