Noach (Noé) (פָּרָשָׁת נֹחַ)

Szakaszunkban — Noách (1Mózes 6:9–11:32.) — a fiatal emberiség már annyira romlott, hogy megérett a pusztulásra. Isten “megbánta”, hogy a világot és az embert megalkotta, és elhatározza, hogy elpusztítja a világot özönvizet hozva rá. Csupán Noé (Noách) találtatik érdemesnek, hogy megmeneküljön egy bárkában, amelyben minden élőlény képviselve van. Utóbb ebből a családból — Noách három fiából — alakul ki az újabb emberi társadalom, miután Isten megígérte, hogy többé nem támaszt vízözönt. A szakasz végén feltűnik Ávrám (a későbbi Ábrahám), Sém leszármazottja, aki a monoteizmus letéteményese lesz.

 

Noách [Noé] (1Mózes 6:9–11:32.) פָּרָשָׁת נֹחַ

A hetiszakasz tartalmából

 

  • Isten utasítja Noét – az egyetlen igaz embert, aki egy erőszaktól és romlottságtól lezüllesztett világban még megmaradt –, hogy építsen egy nagy, fából készült, kívül-belül szurokkal bevont bárkát. Egy hatalmas özönvíz – mondja Isten – el fogja törölni az életet a föld színéről; a bárka azonban a víz színén marad, belsejében Noéval és családjával, és minden állatfajból egy-egy párral (egy hímmel és egy nősténnyel). – 1Mózes 6:9–7:9.
  • Negyven nap és negyven éjjel szakad az eső, és még újabb százötven napon át tajtékzanak a vizek, mielőtt csillapodni, majd apadni kezdenének. A bárka végül megtelepszik az Ararát hegyén és ablakából Noé elküldi a hollót, majd többször is a galambot, „hogy megnézze, vajon leapadtak-e már a vizek a föld színéről.” Amikor a föld felszíne teljesen felszikkad – pontosan egy napévvel (365 nap) a Vízözön kezdete után –, Isten megparancsolja Noénak, hogy hagyja el a bárkát, és népesítse be újra a földet. – 1Mózes 7:10–8:19.
  • Noé oltárt épít, és áldozatot mutat be rajta Istennek. Isten szövetséget köt Noéval, hogy soha többé nem pusztítja el az egész emberiséget az emberek cselekedetei miatt, és az emberrel kötött új szövetségének bizonyságául szivárványt helyez el az égen. Isten az élet szentségéről is rendeletet ad Noénak: a gyilkosság főbenjáró vétség, s noha az ember engedélyt kap arra, hogy állathúst fogyasszon, tilos ennie még élő állat húsából és véréből. – 1Mózes 8:20–9:17.
  • Noé szőlőt ültet, és lerészegedik a gyümölcsétől. Noé fiai közül kettőre, Sémre és Jáfetre áldás száll, amiért betakarják apjuk mezítelenségét, harmadik fiára, Chámra azonban átok mondatik, amiért visszaél apja megalázó állapotával.–1Mózes 9:18–29.
  • Noé leszármazottai tíz nemzedéken át közös nyelvvel és kultúrával rendelkező homogén nép maradnak. Majd egyszer csak szembeszállnak Teremtőjükkel: építenek egy hatalmas tornyot, saját legyőzhetetlenségüket szimbolizálandó; mire aztán Isten összezavarja a nyelvüket, „hogy ne értsék meg egymás beszédét”, s ezzel eléri, hogy abbahagyják a város és a torony építését, és szétszéledjenek az egész föld színén, hetven néppé osztódva szét. – 1Mózes 10:1–11:9.
  • Noé hetiszakasza a Noét Ábrámmal (később Ábrahámmal) összekötő tíz nemzedék leszármazási rendjével fejeződik be, valamint szó esik még Ábrám utazásáról szülőhelyéről, Ur-Kaszdimból Cháránba, útban Kánaán földje felé.–1Mózes 11:10–32.

Ajánlott olvasmányok:
A hetiszakasz teljes szövege
Rási kommentárja a hetiszakaszhoz (PDF)
Naftali Kraus: A hetiszakasz a chászid folklór tükrében
Nógrádi Bálint: Elhagyni a bárkát
Köves Slomó: Noé – Isten és ember ellen
Köves Slomó: A rossz, amit látunk, bennünk van

Audió előadások:

Köves Slomó: I. Isteni hiba vezetett-e az Özönvízhez?

Köves Slomó: II. Élet az Özönvíz után

Köves Slomó: III. Bábel tornyának bűne?

  • Küldés emailben

Kapcsolódó tartalmak