A hetiszakasz földrajza: Móáb síksága

Mózes negyedik könyvének, a Bámidbárnak utolsó két szakaszát (Mátot és Mászé) olvasták fel ezen a héten a Tórából.

A Mátot szakaszban Izrael népe egy ma is jól körülírható területen táborozik:

Móáb síkságaira, melyek a Jordán mellett vannak, Jerichónál (M.IV. 31:12)

E földrajzi nevek nem változtak az évezredek során, a mai Jerichó és a Jordán folyó ugyanaz, melyek bibliai elődeik voltak. Moáb hegyei is ott tornyosulnak Jordániában, a Holt-tenger keleti oldalán, illetve a Holt-tenger északi csücskén túl elterülő síkságot is ezek a hatalmas hegyek szegélyezik. Itt táboroztak a zsidók, és innen indultak később elfoglalni az Örökkévaló által őseiknek ígért földet.

E fejezetben azonban még nem történhet meg a honfoglalás, viszont a zsidók a környéken lakó midjániak ellen vonulnak harcba, majd két törzs, Gád és Reuvén úgy dönt, hogy ők később sem akarnak átkelni a Jordánon, amikor eljön a honfoglalás ideje, hanem helyette a Jordán folyónak azon a partján telepednének le, amelyiken éppen tartózkodnak. Ez így is történt, ám meg kellett esküdniük, hogy a honfoglaló háborúban attól függetlenül részt vesznek majd, hogy családjaikkal már letelepedtek, településeket építettek, és nem akarnak bemenni az országba:

És mondta nekik Mózes: Ha átvonulnak Gád fiai és Rúbén fiai veletek a Jordánon, minden fegyveres a háborúba az Örökkévaló előtt, hogy meg lesz hódítva az ország előttetek, akkor adjátok nekik Gileád országát örökségül; ha azonban nem vonulnak át fegyveresen veletek, akkor kapjanak örökséget köztetek Kánaán országában. (M.IV. 32:29-30)

Így kapta meg Reuvén, Gád és Menáse fél törzse a Jordántól keletre eső területeket birtokul, és a Tóra számos települést is felsorol, melyeket e törzsek felépítettek ott.

A következő szakaszban, mely a Mászé – a.m. vándorlásai, vonulásai – címet viseli, egy ennél is hosszabb városlistát olvashatunk. A Tóra felsorolja azokat az állomásokat, melyeken a zsidók keresztülvonultak attól a pillanattól kezdve, hogy Rámszesznél elhagyták Egyiptomot egészen addig, ahol a történet tart, a Jordán mellett fekvő Jerichóhoz, a bevonulás helyszínéhez közeli táborozásig. 42 állomást sorol fel a Tóra, és bölcseink hozzáfűzik, hogy nem más ez, mint spirituális térkép az egyén számára. Ahogyan őseink elhagyták Egyiptomot, átléptek a saját határaikon, és vándoroltak egészen addig, amíg a szentséget jelképező Erec Jiszráelbe nem értek, úgy kell nekünk is az életünk során, 42 állomáson keresztülmenve, saját határainkat újra és újra átlépve elérkezni a szentséget jelképező Erec Jiszráelbe, és közben teljesíteni az Örökkévaló által nekünk rendelt feladatunkat.

Még egy földrajzi felsorolás szerepel a szakaszban: a Tóra leírja a Szentföld határait minden irányból. Ezek többnyire földrajzilag ma is jól meghatározható területek:

És legyen nektek a déli határszél: Cin pusztájától Edóm mellett, és legyen nektek a déli határ a Sóstenger szélétől kelet felé.  Azután átkerül a határ Ákrávim hágójától délre, átvonul Cinig és végei lesznek Kádes-Bárneától délre, továbbmegy Chácár-Ádárig és átvonul Ácmónig.  Azután átkerül a határ Ácmóntól Egyiptom patakjáig és végei lesznek a tengernél. A nyugati határ pedig legyen nektek a nagy tenger a határ; ez legyen nektek a nyugati határ. Ez pedig legyen nektek az északi határ: a nagy tengertől húzzatok vonalat magatoknak a Hór hegyéig. A Hór hegyétől húzzatok vonalat Chámot mentén, és lesznek a határ végei Cedodnál.  Azután továbbmegy a határ Zifrónig és vége van Chácár-Énonnál; ez legyen nektek az északi határ. És húzzatok magatoknak vonalat keleti határ gyanánt, Chácár-Énontól Sefomig. Azután lemegy a határ Sefomból Rivloig, Ájintól keletre, lemegy a határ, és érinti a Kineret-tó partját kelet felől. Azután lemegy a határ a Jordánig és végei lesznek a Sóstengernél; ez legyen számotokra az ország, határai szerint köröskörül. (M.IV. 34:3-12)

Ebből kiderül, hogy a mai Izrael Állam nem teljesen fedi le a tórai Erec Jiszráelt. Vannak olyan területei az országnak (Éjlát és környéke), melyek nem számítanak háláchikus értelemben Izraelnek. Vannak, akik azokon a részeken kétnapos ünnepet tartanak, csak úgy, mint a diaszpórában, és a smitá (hetedik) évben ott termelt növényekre nem vonatkoznak a kedusát sviit (a hetedik év szentsége) törvényei.

zsido.com

 

 

 

  • Küldés emailben