A hetiszakasz földrajza: Egyiptom

Chám fiai pedig: Kús, Micráim, Pút és Kánaán… (M.I. 16:6)

A Tóra először a Noách szakaszban említi meg Micrájimot vagyis az ókori Egyiptomot, amikor a környező országok leszármazásáról beszél. Hetiszakaszunkban, a Mikécben – ahogy mostantól kezdve néhány fejezeten át – a tórai történet ebben a birodalomban folytatódik. Az előző héten olvastuk, a Vájesev szakaszban:

A midjánik pedig eladták őt [Joszefet] Egyiptomba, Potifárnak, Fáraó udvari tisztjének, a testőrök főnökének… Joszef pedig levitetett Egyiptomba és megvette Potifár, Fáraó udvari tisztje, a testőrök főnöke, egy egyiptomi férfi, a jismaelitáktól, akik levitték őt oda.  (M.I. 37:36, 39:1)

Az ókori Egyiptom, héberül Micrájim, Izrael Földje után a Tóra legtöbbet emlegetett helyszíne, a zsidó nép történetének meghatározó színtere. Többes számú neve, mely különböző ókori feliratokon is felbukkan hasonló alakban, az ország kettősségére: Alsó- és Felső-Egyiptomra utal. Joszef és a tizenegy testvér története nem az első eset, amikor a zsidó nép korai történetének szereplői a kánaáni éhínség miatt arra kényszerülnek, hogy az Ígéret Földjéről Micrájimba menjenek:

És éhség volt az országban; akkor lement Ávrám Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nyomasztó volt az éhség az országban. (M.I. 12:10)

A zsidó hagyomány szerint az ókori Egyiptom, vagyis Micrájim (mely csupán nevében azonos a mai Egyiptommal, sem vallásuk, sem kultúrájuk nem áll egymással semmiféle kapcsolatban) nem csupán egy behatárolható földrajzi területet jelent, hanem lelki-intellektuális síkon is értelmezhető. Bölcseink úgy tanítják, hogy a Micrájim szót méjcárimnak, vagyis keskeny, szűk résznek is olvashatjuk. Micrájim a zsidók számára a behatárolt lehetőségek, a szoros kontroll és a szűklátókörűség otthona volt. Bár isteni sugallatra kerültek Egyiptomba, és az egyiptomi fogság, illetve az onnan való szabadulás is az isteni terv része volt, a hely maga leszűkítette a zsidó nép lehetőségeit, életterét, kilátásait, és ki kellett onnan törniük, hogy élhessenek. Amikor az ember elhagyja az őt megbéklyózó, beszűkítő, személyes Micrájimját, akkor léphet ki valójában a lélek szabadságába.

zsido.com

  • Küldés emailben