A hetiszakasz földrajza: Bábel tornya

A Tóra második hetiszakasza legnagyobb részében Noách (Noé) történetével, a bárka építésével, az özönvízzel és az azt követő eseményekkel foglalkozik. Ebben a szakaszban található az egyik legismertebb bibliai történet, a Bábel tornya (héberül: migdál Bável) elbeszélése.

“És volt az egész föld egy nyelvű és egyforma beszédűÉs történt, midőn elvonultak keletről, találtak egy völgyet Sineár országában és letelepedtek ott.  És mondta egyik a másiknak: Nosza! vessünk téglát és égessük azt égetett téglává; és lett számukra a tégla kő gyanánt és a gyanta volt számukra vakolat gyanántÉs mondták: Nosza! építsünk magunknak várost és tornyot, csúcsa az eget érje, hogy szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. És leszállott az Örökkévaló, hogy megnézze a várost és a tornyot, melyet építettek az ember fiai. És mondta az Örökkévaló: Íme, egy nép és egy nyelve van mindnyájuknak s ez az, amit ők tenni kezdtek és most nem lesz megvonható tőlük semmi, amit tenni szándékoznak. Nosza! szálljunk le és zavarjuk el legott nyelvüket, hogy ne értse meg egyik a másik nyelvét. És elszórta őket onnan az Örökkévaló az egész föld színére és abbahagyták a város építését. Azért nevezték Bábelnek, mert ott zavarta meg az Örökkévaló az egész föld nyelvét és onnan szórta el őket az Örökkévaló az egész föld színére.” (M.I.11:1-9)

Az egykori Bável (más néven Babilon) a mai Irak területén állt, a Tigris és az Eufrátesz folyó között elterülő fennsíkon, azon a részen, ahol a két folyó a legközelebb folyik egymáshoz. A nagyjából az ókori Mezopotámiának nevezett területet a Tóra többször Sineár országaként említi, többek közt nem sokkal a Bábel tornya történetet megelőzően:

“Chám fiai pedig: Kús, Micráim, Pút és Kánaán… Kús nemzette Nimródot, ő kezdett el hőssé lenni a földön.  Ő hős vadász volt az Örökkévaló színe előtt, azért mondják: Mint Nimród, oly hős vadász az Örökkévaló színe előtt. Volt pedig birodalmának elseje Bábel és Erech, Ákkád meg Kálne, Sineár országában.” (M.I. 10:6, 8-10)

Az ókori Bável a mai Irakban található, nem messze Bagdadtól. Bábel tornyának feltételezhető helyét a polgári időszámítás kezdete előtti V. században élt Hérodotosz görög történetíró műve alapján ismerjük. A modern kori ásatások a XIX. század elején indultak meg, a jelentősebb kutatások viszont a XIX. század végéhez – a XX. század elejéhez kötődnek a helyszínen; ezek során feltárták egy hatalmas, lépcsős piramis (zikkurat) alapjait, melyet a történetírók szerint a bibliai bábeli torony maradványaira épített II. Nebukadnecár király. Ez volt az Etemenanki (Az ég és a föld találkozásának háza) nevű zikkurat. Ezen ásatásokat Robert Koldewey német régész vezette, és egészen az első világháború feléig eltartottak. A XX. század második felében Száddám Husszein végeztetett nagyszabású feltárásokat a területen.

II. Nebukadnecár asszír uralkodót a Biblia is említi (Királyok Könyve, Jirmijá, Dániel). Ő volt az, aki a polgári időszámítás kezdete előtti VI. század elején, birodalmának kiterjesztése jegyében, elfoglalta Izraelt, és száműzetésbe hurcolta a zsidókat Babilóniába. A polgári időszámítás kezdete előtti 586-ban az ő seregei rombolták le az első szentélyt Jeruzsálemben. A babilóniai száműzetés 70 évig tartott; ezen időszak végén azonban nem minden zsidó tért vissza Izrael Földjére. Így alakult ki a virágzó kultúrájú babilóniai diaszpóra, melynek máig meghatározó terméke volt a Talmud Bávli, vagyis a Babilóniai Talmud. A terület, amely egykor helyet adott az Isten elleni lázadásnak, majd a nyelvek összezavarásának, a zsidó kultúra fellegvárává vált.

zsido.com

  • Küldés emailben