„Zsidóság-körkép” sorozatunkban annak járunk utána, hogyan látják a zsidóságot a közösség tagjai, illetve a közélet különböző szereplői. Szerényi Ádámot, az Olajág Otthonok és a Zsigmond Király Egyetem pénzügyi és kontrolling igazgatóját kérdeztük.
29 évesen vezető beosztásban dolgozol. Ez napi hány óra munkát jelent?
Ez elég változó, mondjuk nyolc és tizennégy óra között, ahogy a szükség igényli. Szeretem a munkámat, kihívást jelent.
Hogyan kapcsolódsz ki?
Egy kis sétával vagy focival, vagy egy szombat esti lazulással a barátokkal, barátnőmmel szoktam levezetni a mindennapi feszültséget. De leginkább az utazás kapcsol ki. Az elmúlt években volt lehetőségem bejárni Dél-kelet Ázsiát. Az új álmom Dél-Amerika felfedezése.
Kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre a minjenbe?
Ha átvitt értelemben nézem a kérdést, a szeretteimen túlmenően olyan embert vinnék, aki közösséget épít. Tulajdonképpen Magyarország is lakatlan sziget volt a zsidóság számára, kellettek vezetők, rabbik, hogy kialakuljon a közösség. Ezért mindenképp olyan embereket vinnék, akik a konstruktivitást képviselik.
Ha egy névtelen adományozó 10 milliárd forintot adna neked, hogy azt fordítsd a magyar zsidóság javára, mihez kezdenél?
Nap mint nap az a feladatom, hogy bizonyos összegek leghatékonyabb módon való elköltéséről döntsek – ha nem is ilyen nagy összegekről. Azt hiszem, nagyobb részét a közösség számára valamilyen megtérülő befektetésre költeném. Nagyon fontosnak tartom, hogy alapvetően ne halat, hanem hálót adjunk a közösségnek! Így a 10 milliárdból lehetne 15-20 milliárdot csinálni és még több nemes, hitéleti és szociális célt kiszolgálni. Persze az összeg bizonyos részét a közösséget kiszolgáló tevékenységekre költeném: azonnal felmerülő kiadásokra, zsinagóga felújításra, szociális ételosztásra, ünnepi kidusokra, mikor mire van szükség. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy hosszú távon az egyház finanszírozása minél kevésbé függjön külsős tényezőktől.
Hogyan képzelsz el egy ideális zsidó vezetőt?
Legyen karizmatikus! Nézzenek fel rá a fiatalok és tiszteljék az idősek is!
Hogyan képzeled el magadat tíz év múlva a magyar zsidóságban?
Tíz év múlva a zsidóságban magamat aktív hozzájárulóként látom. Hogy közvetlenül vagy közvetve, azt majd a Jóisten eldönti. Remélem, akkor már a családommal, gyerekeimmel folytatom a hobbimat, az utazást. Körülöttem pedig folytatódjon a megkezdődött zsidó reneszánsz, tisztulási folyamatokkal! A kóser gasztronómia minden bizonnyal fejlődni fog. Gyarapodó zsidóságot látok egy sokkal barátságosabb környezetben, mint Nyugat-Európában.
Ha a Siratófalnál három kívánságod lehetne a magyar zsidó közösséggel kapcsolatban, mit kérnél?
A zsidóság egységét kérném, értelmes, konstruktív vitákkal, beszélgetésekkel, háborúk nélkül. Hosszú távú békés itthon-élést kérnék, a magyar társadalom szerves részeként. És lélekszámban, identitásban gyarapodó zsidó közösséget.
Van-e kedvenc imád vagy tórai tanításod?
Cházák, cházák, veniszcházék! Erősödjünk, erősödjünk és erősítsük egymást! A közösség érzése tart minket össze évezredek óta és B”H örökké.
Lefkovics Zsófi
A sorozat eddigi részei: