Az iszlám antiszemitizmus miatt a Párizs környéki településekről menekülni kényszerülnek a zsidó lakosok.
Amikor Alain Benhamou hazatért otthonába és meglátta az egyik szoba falára festett „mocskos zsidó” feliratot, tudta, hogy elérkezett az idő a költözésre. Az elmúlt három hónapban már másodszorra törtek be lakásába, így a 71 éves férfi elhatározta, elköltözik Bondyból, mely negyven évig volt az otthona.
„A kétezres évek elejéig ez egy kedves és csendes város volt. 250-300 zsidó család élt itt, és a zsinagóga mindig megtelt sábátkor. Ma már talán csak száz zsidó család maradt a településen” – mondta Benhamou.
A férfi egyike annak a nagyszámú francia zsidónak, aki belföldi menekültként kénytelen hazájában élni, mivel egyre több gyűlölet és fenyegetés veszi körül. A támadások száma jellemzően követi a közel-keleti konfliktusok ütemét. Benhamou néhány kilométerrel délebbre, Villemomble-be költözött, ahol nagyobb zsidó közösség él. Sokan azonban végleg búcsút mondanak Franciaországnak. 2015-ben 8000 zsidó vándorolt Izraelbe, és sokan költöztek Angliába, az Egyesült Államokba vagy Kanadába.
A franciaországi zsidó közösséghez napjainkban 5-600 000 ember tartozik, a közösség fele Párizsban és környékén él, de számuk folyamatosan csökkent az elmúlt 15 évben. A muszlim közösségek létszáma meghaladja az ötmilliót, és ez a szám növekszik. A zsidóellenes támadások a 2000-ben kezdődött második intifádával szaporodtak meg, az atrocitások elsősorban a fővárosra koncentrálódnak.
Benhamou a Párizstól északnyugatra fekvő Saine-Saint-Denis régióban él, ahol egymást váltják a lecsúszott, bevándorlók lakta negyedek és a jómódú környékek. 15 évvel ezelőtt itt éltek a legnagyobb számban zsidók, mára azonban a „köztársaság számára elveszett” területek egyikeként tartják számon. „Hamarosan teljesen eltűnnek innen a zsidók”- véli Benhamou.
A közeli Reancy rabbija, Moshe Lewin osztja Benhamou pesszimizmusát. A rabbi attól tart, hogy hamarosan ő lesz Saine-Saint-Denis utolsó zsidó vezetője. „Nagyon aggasztó, hogy Franciaország bizonyos területein már nem biztonságos zsidónak lenni. Öt percre az otthonomtól már ajánlatos levenni a kipát, és elrejteni a Dávid-csillagos nyakláncot.” – mondta Lewin rabbi.
A legnagyobb zsidó közösségek is egyre nehezebb helyzetben vannak. Ez a helyzet Sarcelles-ben is. Francois Pupponi, a város szocialista párti polgármestere elmondta, hogy számos zsidó lakos kereste fel és számolt be bántalmazásról, vagy a házakon talált uszító falfirkákról. Bizonyos esetekben annyira veszélyes helyzetbe kerültek egyes családok, hogy azonnal új lakásba kellett őket költöztetni. A polgármester tudatában van az öt-hat éve kezdődött, kényszerű belföldi vándorlásnak, és a dolog aggodalommal tölti el. „A helyzet egyre csak rosszabb.” – ismerte el.
Ennek ellenére sok zsidó még mindig mentsvárként tekint Sarcelles-re. Pupponi szerint a településen erősebb a rendőri jelenlét, mint máshol, ezért az újonnan beköltöző zsidók nagyobb biztonságban érezhetik magukat.
Az egyik, közelmúltban érkezett lakos Eva Sandler. Férjét, Jonathan Sandler rabbit 2012-ben gyilkolták meg muszlim terroristák a toulousi zsidó iskolát ért támadás során.
Sarcelles mellett Párizs nyugati, XVII. kerülete vált a menekülő zsidók másik kedvelt belföldi célpontjává. A környéket újabban már „kis Jeruzsálemként” emlegetik. A hatvan éves Robert egy évtizeddel ezelőtt költözött ide. Vonzotta a virágzó zsidó élet, a számtalan kóser étterem és intézmény. „A növekvő antiszemitizmus miatt összezár a közösség, így próbálunk védekezni” – mondta. A zsidók költözését az intézmények sem hagyhatják figyelmen kívül. A Consistoire Israelite szervezet már építi centrumát „Az Európai Zsidóság Központja” néven a kerületben.
A főváros keleti részén fekvő Saint-Mande kerületben azonban egészen más a helyzet. Korábban sok zsidó élt itt, két zsinagógával és közösségi központtal. A tavalyi kóser bolt elleni támadás azonban súlyos következményeket vont maga után. „A túszok közül 12-15 ember Saint-Mande-i lakos volt. Az eset pszichológiai hatása máig érzékelhető. Azóta több tucat zsidó család költözött el a környékről” – mondta Patrick Beaudouin polgármester.
A zsidók válasza tehát a fenyegetettségre az, hogy nagyobb, zárt közösségekbe tömörülnek. Azonban ez a megoldás újabb problémákat is felvet. „Gettókat építünk. Tudatában vagyunk ennek. Az lenne jó, ha minden kerületben megvalósulna a szociális és etnikai integráció. A gond csak az, hogy Franciaország már harminc éve erre törekszik, de még mindig nem járt sikerrel” – mondta Pupponi.
Forrás: Arutz7