Faith Asher rabbinövendéket arról kérdeztük, hogyan került Fradi focidrukkerként életében először zsinagógába, illetve, hogy újságírói ambícióit hogyan cserélte fel a rabbi hivatásra.
– Úgy tíz éve a nővéremék, akik most Izraelben laknak, megkérdezték, nem akarok-e egy kicsit tanulni a zsidóságról? Mondtam nekik, hogy hát … nem –annyira nem érdekel engem ez a dolog. Arra azonban még rá tudtak venni, hogy Köves Slomót (az EMIH vezető rabbija) felhívjam. Belekezdtünk egy heti egyszeri tanulásba, ami legtöbbször az én részemről „kis kifogások” miatt elmaradt.
– De valamikor ez csak megváltozott?
– Pár hónap múlva magamra vettem a zsidóság egyik mitzvah-ját (parancsolatát), ez pedig a brit millah, a körülmetélés volt. Azt hittem, ezzel letudtam a zsidóságot egész életemre. Aztán egy idő után csak elkezdtem a nővéremmel a Vasvári Pál utcai zsinagógába járni.
– De gondolom, még ekkor sem az volt a terved, hogy rabbi leszel.
– Újságíró szerettem volna lenni, fel is vettek a főiskolára. Egy szép napon megszólalt a telefonom, épp a beiratkozás környékén. Köves Slomó hívott, hogy az egykori Budapesti nagyhírű Jesivát újra szeretnék indítani, jó lenne, ha megnézném. Mondtam neki, hogy tudod mit Slomó, csak azért mert szeretlek, lemegyek, de csak egy napra. Aztán végigcsináltuk az első napot, nagyon megtetszett, még úgyis volt pár nap szünet a főiskola előtt… Aztán ott ragadtam, a főiskola feledésbe merült.
– Végül kimentél Izraelbe egy Lubavicsi Chabad Jesivába.
– Az izraeli jesiva rendje sokban különbözött a Pesti Jesivájétól. Izraelben nagy hangsúly volt a párban tanulásról, két fiú ül egymással szemben és az adott anyagot párban átveszik.
– Mikor nősültél meg?
– Amikor 25 éves lettem, mondták az idősek, most már meg kéne házasodni. Mivel nem tiltakoztam, elterjedt a hír, feleséget keresek. Pár hónapra rá csörgött is a telefon: találtak nekem valakit, egy francia izraeli lányt. Egy hotelban volt a találkozó, négy lány ült ott, de egyik sem igazán tetszett. Aztán láttam, hogy jön egy ötödik. Megszólítottam: „Rachel”? Mire ő: „Asher”? Egy hónap, összesen hét találkozás után meg is kértem a kezét.
– Nem szoktál azon gondolkodni, hogy mi lett volna veled, ha nem mész rabbinak, hanem elkezded az újságíró iskolát, vagy tovább focizol?
– Igazából nem, néha feljön egy két gondolat, hogy mi lett volna, de olyankor azt mondom, hála az Istennek, így történt, nincs jobb, mint ez.
– Focizni szoktál még?
– Ha van időm, vagy ha lenne, akkor fociznék. Most tervezem, hogy összehozunk egy meccset a fiúkkal, ha van kedved, gyere te is.