Fény az ujjra, bor a szemre

Kedves Rabbi!
Néhány hete láttam, hogy van ahol szokás, hogy Havdalah után mindenki belemártja a kisujjait a kiömlött borba, és egy kicsit a szemére, fülére stb. és a zsebeibe ken.
Mi ennek a szokásnak a lényege, és mennyire elterjedt? Csak askenazi zsidók csinálják, vagy mások is?
Köszönöm, Miklós.
A szokás alapja a szombatot lezáró gyertya fényének utolsó “tartálya”, a bor, amelyben eloltottuk a gyertyát. Ez hoz: jó szerencsét, jó ízeket, sok pénzt, kellemes érzéseket stb.
Valaki feltette a kérdést: mi az értelme annak a zsidó szokásnak, hogy a szombatbúcsúztató ima, Hávdálá, borából bizonyos emberek, szemükre vagy más testrészükre kennek?
Válasz: A Sulchán Áruch (Orách Chájim 296:1.) írja, hogy szokták a bort az arcra kenni ezzel “mutatva a micvá iránti szeretetet”. Lehet, hogy ez kapcsolódik ahhoz is, ami említve van (Mágen Ávrahám, Orách Chájim 271:23.), hogy aki a kidus bort a szemére teszi, az annak egészségére szolgál. Érdekes, hogy csak a Hávdálá bor szokása terjedt el, míg a kidus boré nem.
Láttam már olyanokat, akik más testrészekre is kennek, illetve hintenek a zsebeikbe egy-egy csöppet, hogy az mindig tele legyen sok jóval, de nem vagyok biztos ennek pontos forrásában, illetve, hogy létezik-e ennek forrása.
Még egy érdekes szokás, hogy a hávdálá lángjainak fényénél megnézzük az ujjaink végét. Ennek a szokásnak az az alapja, hogy a tiszta tűznek, és a szent szombatnak fénye és kisugárzása alatt töltsük a hat munkanapot, melyet dolgozó kezeink vége jelképez.
Oberlander Báruch rabbi
  • Küldés emailben