Fény az ujjra, bor a szemre

Kedves Rabbi!

Néhány hete láttam, hogy van ahol szokás, hogy Hávdálá után mindenki belemártja a kisujjait a kiömlött borba, és egy kicsit a szemére, fülére stb. és a zsebeibe ken. Mi ennek a szokásnak a lényege, és mennyire elterjedt? Csak askenazi zsidók csinálják, vagy mások is?

Köszönöm, Miklós

Kedves Miklós!

A Sulchán Áruch (Orách Chájim 296:1.) írja, hogy szokták a bort az arcra kenni ezzel „mutatva a micvá iránti szeretetet”. Lehet, hogy ez kapcsolódik ahhoz is, ami említve van (Mágen Ávrahám, Orách Chájim 271:23.), hogy aki a kidus bort a szemére teszi, az annak egészségére szolgál. Érdekes, hogy csak a Hávdálá bor szokása terjedt el, míg a kidus boré nem.

Láttam már olyanokat, akik más testrészekre is kennek, illetve hintenek a zsebeikbe egy-egy csöppet, hogy az mindig tele legyen sok jóval, de nem vagyok biztos ennek pontos forrásában, illetve, hogy létezik-e ennek forrása.

A hávdálá része még a gyertya lángjának a használatára mon­dott áldás is. Ezt akkor le­het megtenni, ha olyan közel van az ember a tűzhöz, hogy a fé­ny­é­nél meg tud különböztetni két pénzérmét (SÁ uo. 298:4.). Csakhogy, amikor kimegy a sábesz, nincs az ember zsebében két pénz­érme, ezért az a szokás, hogy ránézünk az ujjainkra, hogy meg tudjuk-e különböztetni a körmöt a bőrtől a gyertya fényében (RSZ uo. 298:6.). Ez azt is szimbolizálja, hogy kezdődik a munkahét – a kapálással és más kétkezi munkákkal.

Oberlander Báruch

 

  • Küldés emailben