Feltölt a kedvesség

 

Szilágyi Nóra, a CEDEK szeretetszolgálat vezetője közismert elkötelezettségéről és munkája iránti szenvedélyéről. Nemrégiben így vallott egy ételosztás után arról, mit jelentenek számára ezek a havonkénti alkalmak:

„Ismét rengeteg dolgot kaptam – mindenkitől. Ahogy megérkeztem az Almássy térre, egy nyugdíjas bácsi virággal várt… Régi ismerős, mindig ott van, mindig elismerő szavakat mond a csapatra, az ételre. Ahogy néztük, hogy épül a sátor, egy srác ment el mellettünk kocsival. Integetett, én vissza. Nem tudtam ki volt. Félreállt és odajött hozzám. Gyermekkori barát, még Szekszárdról. Meglátott és odajött, hogy miben tud segíteni. Most és bármikor.

Az önkénteseink, ahogy érkeztek, szinte már családtagként üdvözölnek. Hiszen egy nagy család vagyunk… Már több mint 250 önkéntesünk van. Fertőző betegség ez. Ha egyszer eljössz segíteni, jössz mindig…Egy japán turista pár kerülget minket. A férfi mindenáron segíteni akar. Ki is veszi a kezemből a kordonszalagot. Legközelebb is jönne. Jöjjön – ha itt lesz.

Egy asszony háborog, hogy ne fényképezzék, nem bazári majom. Odamegyek, beszélgetek vele. Siet, mert be kell érnie a szállóra, hogy le­gyen helye éjszakára. Elmondom neki, hogy fontos, hogy dokumentáljuk az osztást, hiszen a minket támogatóknak meg kell mutatnunk: jó helyre kerül az adományuk. Beszélgetünk, megérti.

Manci néni, a törzsvendégünk, már messziről kiabál: Szö­szikém!!! Szeretem. Segítséget kér egy ügyben, megígérem, hogy megteszek mindent, amit tudok. Kezet akar csókolni, de nem engedem. Puszi jöhet.

Már pakolunk össze, mikor egy fiatal srác egy zacskó élére vasalt ruhát és tartóst élelmiszert hoz. Látta, hogy itt vagyunk, itt lakik a szomszédban. Beszélgetünk. Nem érti, honnan van bennem ennyi energia. »Most osztottunk ki 500 adag ételt. Amennyi köszönetet és kedvességet kaptam a vendégektől – mindenki feltöltődne tőle. Gyere el te is a következőre, megtudod!« Jön. Boldog vagyok”.

  • Küldés emailben