Zsidó jog és etika
„Zsidó vagy?” – A kényszer felmentést ad
Oberlander Báruch rabbi Szerkesztőségünkhöz érkeztek megkeresések két héttel ezelőtti interjúnk kapcsán, ami a Gut sábesz 14. évfolyamának 36. számában, a főoldalon jelent meg. Mint emlékezetes, akkor sávuoti előadása témájáról kérdeztük a rabbit. Ebben arról beszélt, hogyan véleke- dik a háláchá, a zsidó jog arról, ha valaki hamis papírokkal mentet- te meg életét a holokauszt idején. Többen értetlenül álltak az állás- foglalás előtt, miszerint tilos lett volna keresztlevéllel bujkálni, és ezzel azt a látszatot kelteni, mintha megtagadta volna a zsidóságot, és hitehagyottá vált volna. Sokan saját, vagy felmenőik életét hoz- ták példának, amit megmentett egy-egy hamis keresztlevél. Újból megkerestük tehát Oberlander rabbit, hogy megválaszolhassuk ol- vasóink kérdéseit, és eloszlathassuk a cikkünk kapcsán született félreértéseket.
Gut sábesz: Kezdjük a legégetőbb kérdéssel! Valóban bűnösök voltak- e azok, akik egy hamis keresztlevéllel mentették meg maguk vagy szeretteik életét?
O.B.r.: Semmilyen módon nem vagyok, és nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a Vészkorszakot megélt emberek fölött bármilyen módon ítélkezzünk. Akik – mint például saját szüleim – ezeket a borzalmakat megélték egy felfoghatatlan embertelenségnek voltak kitéve. Azt is külön hangsúlyoznám, hogy a zsidó jog nagyon egyértelműen fogalmaz a témával kapcsolatban: aki valamilyen kényszer alatt tesz egy dolgot, akkor is, ha nem lett volna szabad megtennie, nem vonható felelősségre érte238. Nincs számonkérés, nincs semmiféle következménye annak a tettnek, amire kényszerítették. A Sávuoti előadás sem erről szólt, hanem egyrészt a zsidóság megtagadásának – nem csak életveszély esetén – teoretikus kérdéséről, másrészt azokról a nagyon vallásos zsidókról, cádikokról, akik még ebben a végtelenül kiszolgáltatott szitucióban is figyeltek, még erre is.
G.S.: Akkor miért kell mégis beszélni erről a témáról? Nyilvánvalóan kényszer alatt cselekedtek azok, akik így mentették az életüket a Holokauszt idején.
O.B.r.: Azért, mert egyrészt a háláchá elvi útmutatása értéket teremt. Megmutatja, mennyire fontos az identitásunkhoz, a zsidósághoz való ra- gaszkodás. Másrészt pedig, ne felejtsük el, hogy azzal, hogy ezekről a té- mákról beszélünk, emléket állítunk azoknak, akik valóban egy ilyen ember- feletti próbatételnek voltak kitéve. Ezek azokhoz az emberekhez mérhetők, mint Ábrahám és Chánájá és társai.
Sok ehhez kapcsolódó történet van a zsidó történelemben, amikor va- laki az életét adta a hitéért. Az első akkor történt, amikor Ábrahám ősapán- kat, aki nem volt hajlandó leborulni a király előtt, máglyára vetették. Vele csoda történt, és sértetlenül élte túl239. Ugyanígy csodát látunk Dániel pró- féta könyvében240, amikor Chánánjá, Misáél és Ázárjá, Nabukodonozor ki- rály tisztviselői nem voltak hajlandóak bálványimádásra, és ezért tűzhalálra ítélték őket. Nekik csak a köteleik égtek el, ők maguk sértetlen maradtak. A történelem során sokan áldozták fel életüket Isten nevének megszenteléséért, de sajnos nem mindig segített csoda.
G.S.: Mi a helyzet a marranusokkak, vagy marranókkal, a spanyol és portugál inkvizíció idejének színlelt áttérőivel? Rájuk hősként tekintünk, pedig nyilvánosan megtagadták a zsidóságot és csak titokban gyakorolták őseik hitét.
O.B.r.: Valóban hősies is volt, amit tettek, hogy a veszély ellenére ti- tokban zsidók maradtak – ehhez kétség nem fér. Még nagyobb hősiesség, hogy sokan közülük vállalták a máglyahalált is akár, amikor lebuktak az inkvizítorok előtt. Ezzel együtt nem helyes megtagadni a zsidóságot, ezért maga a kitérésük nem volt helyes. De nem szabad elfelejtenünk, hogy óriási próbatétel volt ez, sokaknak egyszerűen nem volt lelkiereje mindent hátra- hagyva elmenekülni. Az Atyák bölcs tanításaiból241 azt tanuljuk, hogy nem szabad elítélni senkit, amíg nem voltunk a helyében. Olyan emberek voltak ők is, és azok is, akik a Holokausztot megélték, akikhez még csak nem is mérhetjük magunkat.
G.S.: Említette, hogy a zsidóságban az élet védelme a legfontosabb. Hogyan írhatja akkor ezt felül bármi?
O.B.r.: Ez így van, az élet a legszentebb dolog. Az élet szentségéhez pedig az „örök élet köteléke” az Örökkévalóhoz való ragaszkodás is hozzátartozik. Az embernek ki kell tartania az elvei mellett. Egyszer egy újság- íróval beszélgettem. Azt mondta nekem: „Rabbi úr, én nem értem Önt. Ér- tem, hogy vannak elvei, de nem tetszik, hogy nem tud elfogadni más, nem háláchikus véleményt. Sokkal szebb lenne a pluralizmus: ha mindenki elfo- gadná a másik véleményét is, nekem az sokkal szimpatikusabb hozzáállás lenne.” Erre én azt mondtam neki: „Fordítsuk meg a kérdést! Tudom, hogy Ön az újságjában sokszor nagyon sarkalatosan és keményen foglal állás különböző kérdésekben. Nem volna szebb, ha az ellenkező véleményt, vagyis ezt is, azt is elfogadnánk? Ez a fajta pluralizmus nekem lenne sokkal szimpatikusabb.” Erre persze nagyon felháborodott, hogy de itt elvekről van szó, ez az ő meggyőződése, hogyan fogadhatná el a másik vélemé- nyét?! Akkor mondtam neki, hogy én ugyanolyan vagyok, mint ő. Rabbi- ként nem minden társadalmi kérdésről van kialakult véleményem, azokban a kérdésekben el is tudom fogadni mindkét véleményt. Ami viszont valódi meggyőződésem, abban nem tudom elfogadni a nem hiteles álláspontját. Összességében nagyon fontos, hogy ragaszkodjunk az elveinkhez, és tud- juk, hogy ennek néha súlyos ára van.
G.S.: Arról már beszéltünk, hogy nincs büntetése annak, ha valaki kényszer alatt megtagadja a zsidóságot. De van-e jutalma, ha feláldozza valaki az életét ezekért a bizonyos elvekért?
O.B.r.: A Talmud azt mondja, hogy a Gán Édenben, az Édenkertben ott, ahol a mártírok állnak, a legnagyobb cádikok (igaz emberek – A szerk.) sem állhatnak. Nincs az a szent ember, az a Talmud tudós, aki megközelít- hetné azt a szintet, amit ők elértek. Ők állnak a legmagasabban, akik az életükkel szolgálták az Örökkévalót.
G.S.: Visszakanyarodva az eredeti témánkhoz: mi történik azzal, aki a háláchikus iránymutatás ellenére is hamis keresztlevéllel mentette az életét, vagy akár ténylegesen elhagyta a hitét, hogy megmeneküljön? Ha férfi, be- számít-e a minjenbe, ha nő, zsidók lesznek-e a gyermekei automatikusan? Egyáltalán, kell valamilyen betérést csinálnia?
O.B.r.: Nem, semmi ilyesmire nincs szükség!243 Amikor azt mondom, nincs következménye egy ilyen kényszerű kitérésnek, az azt jelenti, hogy tényleg semmiféle szankció, vagy számonkérés ezután nem következik. Sőt, ha kényszer nélkül tért ki, akkor is zsidó marad, ilyenkor azonban, ha vissza kíván térni a vallásgyakorláshoz, illik elmenni a mikvébe (rituális fürdő – A szerk.) és megmerítkezni. De attól, hogy valaki egy hamis ke- resztlevéllel mentette az életét – akkor is, ha a háláchá ezt nem tartja helyesnek – ugyanolyan zsidó marad, és minden további nélkül élheti tovább a zsidó életet. Házasodhat, a gyereke zsidó lesz, ugyanúgy, mintha semmi a világon nem történt volna. A világ bármelyik ortodox zsinagógájába besétálhat, és beszámít a minjenbe – az egyetlen feltétel, hogy jelen legyen…
