13. 📖 XV. –A zsidó államrend, kormányzás és politika

Zsidó történelem – Cionizmus és zsidóság

Zsidó történelem

Cionizmus és zsidóság

  

Emancipáció – asszimiláció

„Imáink… ha vannak is olyanok, ahol a Palaestinába való költözésünkről van a szó – mostani szelíd kormányunk alatti üdvös helyzetünkben, csak így tartatnak még fenn, mint azon gyászidő szomorú emlékei, melyben a letiportatott hontalan zsidó csak Kanaanjában vélte nyughelyét találhatni”.

Korn Fülöp az első magyar imakönyvhöz

(Jiszráél könyörgései, Pozsony 1841) írt előszavából

 Azt hogy a zsidók vallásos szertartásaik miatt a keresztények lakomáiban nem részesülhetnek (s ez egyike a legkedveltebb okoknak), de elmellőzve is itt azt, hogy annyi reformok után, melyek a szidók vallásában egy idő óta történnek, talán az idő távol nincs, melyben az iránt is változások fognak történni.

Eötvös József: A zsidók emancipációja

(Magvető kiadó, 1981) 39. l.

„Nemzetiség, kifejtett nemzetiség nélkül nekem, megvallom, minden más progresszió nem kell, erre állítok mindent, a nélkül mondhatom, egy zagyvalék nép – melynek talán több pénze lesz – leszünk, a dögbőröket talán drágábban el adhatjuk stb., de ez engem nem mozdít; mindenekelőtt áll hűség a fajtámhoz… de ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, megromlik a leves, és azt meg nem eheti az ember; de más példát hozok fel: ha egy bárkában ülök, és abban van gyermekem és más gyermeke, és ha a bárkába bejő a víz, s előttem apodictice áll, hogy ezen két gyermeket benn nem tarthatom, az igaz, ha a magamét lököm ki, és a másikat benn tartom, azt az újságban fogják hirdetni, de biz én a magam gyermekét konzerválom, és a másikat kilököm. E tekintetben tehát a liberalizmus egyenesen a nemzetiség rovására történik, és ez nem vélekedés, mert apodictice szám szerint be lehet bizonyítani, hogy minden ilyféle kedvezés csorba a nemzetiségre nézve. Tehát annak, ki a nemzetiséget őszintén pártolja, lehetetlenség most oly elemnek, melynek több intelligenciája, több szorgalma van, a nemzetiség rovására kedvezést nyújtson.”

Széchenyi István a főrendi tábla 1844. október 1-jei ülésén

 

Istóczy – a zsidó állam indítványa egy az antiszemitától

Az ezernyolcszáz évvel ezelőtt feldúlt hazájából kiűzött zsidó népnek végre igazság szolgáltassék, hogy annak hőn szeretett eredeti hazája Palesztina, kellőleg megnagyobbítva a magas porta souverainitása alatt álló autonómtartományként, akár pedig önálló zsidó államként visszaállíttassék.

Istóczy Győző országgyűlési beszédei,

indítványai és törvényjavaslatai, 1872-1896

1875. augusztus 23-án javaslatot nyújtott be a magyar országgyűléshez

 

A keresztény Európában egyetlen idegenszerű elem van és az a zsidóság. Alig szabadultak meg az európai népek az iszlám hatalmától, most ismét a zsidó nép az, amely lázas izgatottsággal és ernyedetlen tevékenységgel azon merész tervet erőlködik megvalósítani, hogy az európai népek felett az uralmat megszerezze, és azokat rabigába hajtsa.

1878. június 24-én elmondott híres ‘palesztinai beszédében’

 

Herzl ­ – a zsidó állam, zsidó megálmodója

Beszéltem már az „asszimilálódásunkról”. Egy pillanatra sem állítom, hogy kívánatosnak tartom ezt. A mi nép-egyéniségünk történelmileg túldicső, és minden lealacsonyítás dacára túlmagasztos, semhogy megsemmisülését kívánni lehetne. De talán beolvadhatnánk mindenütt nyomtalanul a bennünket körülvevő népekbe, ha csak két nemzedéken át békében hagynának bennünket. Nem fognak bennünket békében hagyni. A türelmesség rövid korszakai után újból és újból feltámad az ellenünk való gyűlölet. Boldogulásunk és nyugalmunk valami izgató hatással lehet környezetűnkre, mert a világ sok évszázad óta hozzá volt szokva, hogy bennünk a szegények legmegvetettebbjeit lássa. Emellett tudatlanságból vagy szűklelkűségből nem veszik észre, hogy jólétünk bennünket zsidóságunkban gyengít, és sajátosságainkat kiirtja. Csak a nyomás szorít bennünket újból az ősi törzshöz, csak környezetünk gyűlölete tesz bennünket újból idegenekké.

Nép vagyunk — az ellenség akaratunk ellenére azzá tesz bennünket, amint az mindig így volt a történelemben. A szorongattatás idejében összeállunk, és ekkor hirtelenül felfedezzük erőnket. Igenis, megvan az erőnk ahhoz, hogy államot, még pedig egy mintaállamot alkossunk. Rendelkezünk mindazon személyi és tárgyi kellékek felett, amelyek ahhoz szükségesek.

Herzl Tivadar: A zsidó Állam

 

„A kitűnő ebéd után sétára indultunk. Ma már tudom, hogy nem véletlenül, a bécsi zsidó negyed utcáit jártuk. Egyszerre Tivadar megállt, megfogta karomat, erősen szemembe nézett s így szólt:

– Jól figyelj rám. Unokaöcsém vagy, közös törzsről származunk. Elmondom neked: nagy dologba vágtam a fejszémet.

Meglepetten hallgattam Tivadart. Azt hittem, hogy valami nagy irodalmi, vagy talán színházi vállalkozásról akar beszélni, hiszen akkor már több színdarabját játszották a Burgtheaterben. Nem erről beszélt. Így folytatta:

– Meg akarom csinálni a zsidó államot!

Teljes őszinteséggel meg kell mondanom, ma csaknem hetven esztendő után, hogy alig tudtam felfogni a mondat súlyát. (…)

– Neked kell elvállalnod, hogy Magyarországon elterjeszd a gondolatot. Meg kell szerezned az egész magyar zsidóságot ennek a mozgalomnak. Te leszel az én emberem, az én megbízottam. Minden eszközt a rendelkezésedre bocsájtok, az anyagiakat is. Vállald el!

– Nem vállalom! – válaszoltam, (…)

– Miért nem vállalod?

– Azért (…), mert semmiféle olyan érzés nincs bennem és szívemben, az értelmemben, amely arra ösztönözne, hogy ezt a feladatot elvállaljam. Megmondom neked egészen őszintén: én nem vagyok zsidó. Én magyar vagyok. (…)

– Vigyázz! Ne feledd el, amit mondok. Azt mondtad: nem vagy zsidó, magyar vagy. Hallottam ezt én már az utóbbi hónapokban úgy is, hogy: Nem vagyok zsidó, német vagyok. Hallottam ezt én még jó néhány európai nyelven, de vigyázz! Egyszer majd az orrod alá dörzsölik, hogy nem vagy magyar. Mint a többinek azt, hogy nem német, nem osztrák! De akkor már késő lesz! (…)

Azóta sokszor jutott eszembe ez a beszélgetés. Sok okom volt rá. Nem is olyan sokat kellett haladni az időnek, amíg meggyőződtem róla, hogy igaza volt.

De…akkor már késő volt.”

(Heltai Jenő, Hertzl unokaöccse) Zsoldos Andor: Theodor Herzl.
Emlékezések.
New York, 1981. 19-20. l.

 

Mit jelent zsidónak lenni?

A zsidóság nem definiálható teljeséggel se a vallás se a nemzetiség definíciójával.

A vallás fogalmának hagyományos értelme nem definiálja teljes pontossággal a zsidóságot, ugyanis a háláchá, a zsidó jog szerint[1], az is teljeséggel zsidónak számít, aki nem tartja magát vallásosnak, és még csak a zsidó kultúrához sem kötődik.

Ez a meghatározás olyannyira mérvadó a zsidó jogban, hogy az, aki zsidó anyától született (vagy szabályosan betért), akkor is zsidónak számít, ha a Tóra minden szabályát megszegte, sőt még akkor is, ha kitért a zsidó vallásból. A kitért zsidó és leszármazottjai „a világ végéig”[2] teljes mértékben megtartják a zsidóságukat, ezért például nem is kell betérniük a zsidó vallásba, ha visszatérnek őseik hitéhez, közösségükhöz[3]. Ahogyan azt a Talmud mondja[4]: „Annak ellenére, hogy vétkezett még mindig zsidó marad”. A vallás általános fogalma szerint viszont nyilvánvalóan csak az tartozik az egyes vallási csoporthoz, aki vallásosnak tekinti magát.

Nem is csupán nemzetiség, hiszen a világ zsidóságát nem közös nyelv vagy kultúra tartja össze. Nem is csupán származás, hiszen a zsidósághoz, a gijur (betérés), a zsidó vallás felvétele által csatlakozni lehet, és ezek után a betért személy illetve annak leszármazottai ugyanolyan zsidónak számítanak, mint a született zsidók[5]. Egy származáshoz viszont nyilván nem lehet csatlakozni, csak beleszületni.

A fentiek alapján egyértelműen kiderül, hogy a zsidó nép, vallás, nemzet és származás speciális keveréke…

A zsidó nép – a héber törzsek egyiptomi kivonulása után – a Sinai hegyi isteni kinyilatkoztatás[6] által jött létre. Ez a kinyilatkoztatás a zsidó vallás alapköve. A zsidó nép és a zsidó vallás tehát egyszerre született meg. „És ti legyetek nekem papok birodalma és szent nép!” – írja a Biblia a Sinai kinyilatkoztatás kapcsán[7]. Ennél fogva a zsidóság nemzeti identitását lehetetlen elválasztani a zsidó vallástól. Szöádjá Gáon, a híres középkori zsidó gondolkodó szavaival élve: „…mivel a mi népünk, Izrael fiai [népe], kizárólag a Tórája [törvényei] által létező nép”[8].

Oberlander Báruch – Köves Slomó: Legyen-e nemzeti kissebbség a magyar zsidóság című tanulmányból, Zsidó ismeretek tára, X., 39-40. l.

 

Lehet-e Izraelbe költözni a Messiás előtt?

Talmud, Kötubot 110b–111a.

Rabbi Zérá kerülte Ráv Jehudát, mert rabbi Zérá fel akart menni Babilóniából Erec Jiszráelbe, Ráv Jehudá pedig azon a tiltó véleményen volt, hogy rabbi Zérá tervezett Erec Jiszráelbe való áttelepülése nem megengedett. Azért nem, mondta Ráv Jehudá, mert aki Babilóniából felmegy Erec Jiszráelbe, az egy tevőleges parancsolatot sért meg, amint azt az Írás is mondja[9]: „Ezek is Babilonba kerülnek, és ott lesznek mindaddig, amíg számon nem kérem azokat – így szól az Örökkévaló –, és vissza nem hozom erre a helyre.Tehát bárki, aki a maga elhatározásából elhagyja Babilóniát, hogy Erec Jiszráelbe települjön, az megsérti Isten ottmaradásra vonatkozó utasítását[10]. Rabbi Zérá attól tartott, hogy Ráv Jehudá végül rendelettel fogja őt Babilóniában marasztalni. Ez esetben rabbi Zérának mindenképpen tartania kellett volna magát a rendelethez.

[A Gömárá kifejti, hogy rabbi Zérá nézete szerint ez a forrás miért nem tiltja az embernek, hogy kivándoroljon Babilóniából:]

– וְרַבִּי זֵירָא – הַהוּא בִּכְלֵי שָׁרֵת כְּתִיב.

És rabbi Zérá fenntartotta azon álláspontját, hogy ez a vers a Szentély megszentelt edényeire utal, amint az a szövegkörnyezetből is kiderül. Hiszen a passzus egy korábbi verse így kezdődik[11]: „Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Az oszlopok, a nagy medence, az állványok és a többi edény még, amelyek megmaradtak ebben a városban… ezek is Babilonba kerülnek, és ott lesznek mindaddig…”, Isten tehát kijelenti, hogy azok az edények Babilóniában maradnak, ám az embereknek meg van engedve, hogy Erec Jiszráelbe távozzanak.

[Ráv Jehudá erre egy újabb forrást idéz, az Énekek Énekéből, mely az Erec Jiszráelbe való bevándorlást igenis tiltja:]

– וְרַב יְהוּדָה: כְּתִיב קְרָא אַחֲרִינָא: “הִשְׁבַּעְתִּי אֶתְכֶם בְּנוֹת יְרוּשָׁלַיִם בִּצְבָאוֹת אוֹ בְּאַיְלוֹת הַשָּׂדֶה וגו'”.

És Ráv Jehudá azt mondta: Van egy másik bibliai vers is, ami ezzel kapcsolatos[12]: „Esketlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” „Jeruzsálem leányai” a zsidó nép annak minden egyes nemzedékében. Megesküdtek arra, hogy nem ébresztik fel Isten irántuk érzett szerelmét azzal, hogy visszatérnek Erec Jiszráélbe, csak majd ha Isten már elhozta – a neki tetsző időpontban – a Végső Megszabadítást. Ez a vers, jelképesen, arra tanít minket, hogy erre eskü köt minket[13].

[Rabbi Zérá ezt a forrást eltérően értelmezi:]

– וְרַבִּי זֵירָא: הַהוּא שֶׁלֹּא יַעֲלוּ יִשְׂרָאֵל בְּחוֹמָה.

És rabbi Zérá fenntartotta azon véleményét, hogy ez a vers az Énekek énekéből csupán annyit jelent, hogy a zsidó népnek nem szabad haddal, erős kézzel Erec Jiszráelbe seregleni[14]. Ám ha egy egyén, mint ő maga is, le szeretne ott telepedni, az engedélyezett számára[15].

 

[Ráv Jehudá egy újabb forrást ismertet:]

– וְרַב יְהוּדָה: “הִשְׁבַּעְתִּי” אַחֲרִינָא כְּתִיב.

És Ráv Jehudá azt mondja, hogy a fent említett eskü tiltja még az egyén számára is, hogy bevándoroljon Erec Jiszráelbe, mert van egy másik bibliai vers is az Énekek énekében, amely teljesen megegyezik a fent említett verssel: „Esketlek titeket, Jeruzsálem lányai…”, stb.[16] és ez a második vers az, amiből levezethető az Erec Jiszráelbe való bevándorlás teljes tilalma.

 

A zsidó nép száműzetésének fenntartása

[Rabbi Zérá más értelmezést ad ennek a második versnek is:]

– וְרַבִּי זֵירָא? הַהוּא מִיבָּעֵי לֵיהּ לִכִדְרַבִּי יוֹסֵי בְּרַבִּי חֲנִינָא, דְּאָמַר: שָׁלֹשׁ שְׁבוּעוֹת הַלָּלוּ לָמָּה?

És rabbi Zérá fenntartja azon véleményét, hogy az egyén számára a letelepedés engedélyezett, minthogy ez a második vers rabbi Joszé ben rabbi Chániná tanításához rendelendő, mert ő azt mondta: Van egy harmadik vers is az Énekek énekében[17], amely néhány szó híján megegyezik a fentebb idézett két verssel. Ez a három vers három esküre utal. Mire vonatkozott ez a három eskü?

אַחַת – שֶׁלֹּא יַעֲלוּ יִשְׂרָאֵל בְּחוֹמָה;

(1) Először is arra, hogy a zsidó népnek nem szabad haddal Erec Jiszráelbe seregleni;

וְאַחַת – שֶׁהִשְׁבִּיעַ הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא אֶת יִשְׂרָאֵל שֶׁלֹּא יִמְרְדוּ בְּאוּמּוֹת הָעוֹלָם;

(2) másodszor arra, hogy az Örökkévaló felszólította a zsidó népet, hogy ne lá­zad­janak fel a világ népei ellen;

וְאַחַת – שֶׁהִשְׁבִּיעַ הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא אֶת אוּמּוֹת הָעוֹלָם שֶׁלֹּא יִשְׁתַּעְבְּדוּ בָּהֶן בְּיִשְׂרָאֵל יוֹתֵר מִדַּאי.

(3) harmadszor pedig arra, hogy az Örökkévaló megparancsolta a bál­vány­imá­dóknak, hogy ne essenek túlzásba a zsidó nép elnyomásában.

E három eskünek az a célja, hogy a zsidó népet száműzetésben tartsa a világ népei között a végső megszabadítás idejéig. Ehhez Isten három dolgot rendelt el magya­rá­zan­dó a fenti három esküt: (1) A száműzetés nem érhet véget idő előtt; (2) a szám­űze­tés intenzitása nem csökkenhet; és (3) nem is növekedhet.

Mindenesetre rabbi Zérá kitartott azon véleménye mellett, hogy az egyén számára so­sem volt megtiltva, hogy bevándoroljon Erec Jiszráélbe.

[1] Ezt az alapvető törvényt a Talmud (Kidusin 68b.) a Biblia szövegéből (5Mózes 7:3–4.) vezeti le. Erről részletesebben lásd még: Oberlander Báruch – Köves Slomó, Torzított hitelesség, in: História, XXVI. évfolyam 5. szám 33. l.

[2] Természetesen csak akkor, ha a származás anyai ágon nem szakad meg. Lásd História uo.

[3] Épp ellenkezőleg: kötelességünk még inkább szeretettel fordulni felé, és a jó útra terelni őt és gyermekeit. Forrás: A Sulchán áruch szerzője Bét Joszéf könyvében (Jore déá, Bedek hábájit 268. fej. vége). Lásd bővebben História uo.

[4] Talmud, Szánhedrin 44a.

[5] 2Mózes 23:12.; 3Mózes 16:29.; Talmud, Krétut 9a.; Sulchán áruch, Jore déá 268. fej.

[6] 2Mózes 20.

[7] Uo. 19:6.

[8] Száádjá Gáon (X. sz., Babilónia), Hittételek és vélemények, 3:7.

[9] Jeremiás 27:22.

[10] Noha Ráv Jehudá ezt „tevőleges parancsolat”-ként jellemzi, azt azért nem gon­dol­ja, hogy ez valóban a Tóra egyik tevőleges parancsolata lenne, hiszen forrása Jeremiás egyik jövendölése, amelyet a próféta az Első Szentély lerombolásával kapcsolatban tett. A Babi­lóniában maradás parancsa sokkal inkább egy a Próféták Könyveiben szereplő uta­sí­tás, ami bizonyos szempontokból hasonló a rabbinikus rendelkezésekhez.

[11] Uo. 19.

[12] Énekek éneke 2:7.

[13] Ráv Jehudá nem mond le a fentebb általa idézett első versről: „…ezek is Babi­lon­ba kerülnek, és ott lesznek mindaddig…”, hanem az Énekek énekéből vett verssel bizo­nyít­ja, hogy a Jeremiás-vers az Erec Jiszráélből száműzött zsidókról és nem a megszentelt edényekről beszél. (Háfláá)

[14] Szó szerint: „a zsidó népnek nem szabad megmásznia a várfalat”. Rási magya­rá­za­ta szerint ez azt jelenti, hogy nem szabad „erős kézzel”, azaz erőszakkal Erec Jiszráélbe menniük. Egy másik fordítási lehetőség: „hogy a zsidó nép ne úgy menjen fel [Erec Jiszráélbe], mint egy fal”, azaz tömegesen (Hágáhot rabbi Jáákov Emden, Rásás).

[15] Dacára ennek az eskünek, Ezra nemzedékének idején egyetlen zsidó sem volt eltilt­va attól, hogy bevándoroljon Erec Jiszráélbe. Abban az időben a zsidók nem erőszakot alkalmazva hatoltak be Erec Jiszráélbe, hanem Kürosznak, az Izrael Földjét is magában foglaló perzsa birodalom uralkodójának királyi hívó szavára válaszul mentek. Kürosz szerepét a száműzött zsidók visszahívásában a próféták is megerősítik (lásd Jesájá 45:13., Mögilá 12a.), és a zsidó népet felelősségre vonták, amiért abban az időben nem alijáztak töme­gesen. Lásd Ávné Nezer, Joré Déá 454:56.

[16] Énekek éneke 3:5. Ez a vers teljesen megegyezik a fent idézett 2:7-tel.

[17] 8:4.

  • Küldés emailben

Fejezetek