Peszách - Ünnepi gyertyagyújtás időpontja: 2019-04-25 19:28 - Ünnep kimenete: 2019-04-27 20:00:00

14. 📖 XXIV. – Szerelem, házasság és család

Zsidó jog – Kereszt és rabbi

Zsidó jog

 Kereszt és rabbi

 Oberlander Báruch rabbi

 Szabad-e viselnie vagy otthon tartania egy kereszt alakú kitüntetés egy zsidónak? – vetette fel a kérdést Oberlander Báruch rabbi a Vasvári Pál utcai zsinagógában tartott előadása felvezetéseként. A téma apropója a Magyar Tisztikereszt, amellyel Oberlander rabbi­nak a magyarországi zsidóság újjáélesztéséért végzett több, mint két évtizedes munkáját ismerte el a köztársasági elnök.

 

Kérdés: Először is hadd gratuláljak ehhez a magas kitüntetéshez! Ugyanakkor rögtön meg is kell kérdeznem, miért fogadta el?

Válasz: Két része van ennek a kérdésnek. Először meg kell vizsgálni a háláchikus hátterét, erre mindjárt kitérünk. Másodszor én azt gondolom, ennek egy nagyon fontos üzenete van a magyar zsidóság számára. Az az üzenet, hogy a köztársasági elnök és a magyar állam elismeri és fontosnak tartja a vallásos zsidóság fejlesztését és a magyar zsidó hagyományok megtartását, újjáélesztését.

Kérdés: Biztos vagyok benne, hogy ennek a kérdésnek is van háláchikus irodalma. Hol találjuk a téma forrását? Egyáltalán, mi lehet a háláchikus gond ezzel a kitüntetéssel?

Válasz: A legelején hangsúlyoznom kell, hogy a zsidóság nem térítő vallás. Ez abból fakad, hogy messzemenően tiszteletben tartja a többi egy­is­tenhívő val­lást. Ebből következik, hogy úgy gondoljuk, minden­ki­nek a saját vallása szerint kell élnie, a rá vonatkozó szabályok mentén, és ahhoz, hogy Istennel kapcsolatot építsen ki nincs szükség rá, hogy elhagyja vallását. Maimonidész[1] azt írja, hogy az a nemzsidó, aki elfogadja magára nézve kötelezőnek a Noé gyerekeinek megparancsolt hét parancsolat betartását, és lelkiismeretesen, mély hittel megtartja őket, „az úgy tekintendő, mint »A világ jámborai«, és részesül az eljövendő világban”. Kinek-kinek megvan a maga vallási szimbólumrendszere, amit használ, s amit a többiek tiszteletben tartanak. A probléma, amit a közös­sé­gen belül többen felvetettek az az, hogy egy más vallás szimbólumát idéző kitüntetés nem okozhat-e félreértéseket, különösen egy rabbi esetében.

A kitüntetésen kétféle kereszt van, maga a medál egy görög keresztet, ha jól tudom egész pontosan talpas keresztet mintáz, a közepén pedig a magyar címer van.

A Sulchán áruch[2] azt mondja, egy zsidónak nem lehet a birtokában semmilyen más vallás kegytárgya, ezenkivül nem is szabad ilyen kegytárgyból hasznot húznia, például pénzért eladnia. Ennek az az oka, hogy ha a tulajdonomban van ilyen dolog, akkor azt gondolhatnák az emberek, hogy azt a vallást követem.

A kereszttel kapcsolatban konkrétan azt találjuk[3], hogy ha ez a kereszt csak emlékként vagy díszként szolgált eddig, akkor szabad zsidó birtokában lennie, de ha imádkozáshoz, szertartáshoz használták eddig, akkor kegytárgynak számít, és tilos. Megjegyzendő, hogy a cenzúra ezt nem engedte a Sulchán áruch­ban kinyomtatni és csak az első, 16. századi kiadásokban található, így sok rabbi, köztük például Jichák Ájzik Herzog izraeli főrabbi (1888-1959) sem ismerte ennek a háláchának a részleteit[4].

A kérdés tehát az, hogy egy kitüntetés kegytárgy-e. Joszéf Sául Nathansohn (1808-1875), a lvovi rabbi arról számolt be könyvében[5], hogy a király 1842-ben Lvovban járt és kitüntetett többek között egy zsidót is. A kitüntetett zsidó Nathansohn rabbihoz fordult a kérdésével, hogy szabad-e viselnie a kitüntetést. Ő a Sulchán Áruch, korábban említett rendelkezéseire hivatkozva úgy döntött, hogy mivel ez egy dísz, szabad birtokolni. Ez az első konkrét említés a rabbinikus irodalomban a kereszt alakú kitüntetés kérdésére.

Kérdés: Van-e olyan, aki nem ért egyet ezzel a döntéssel?

Válasz: Éppen egy felmenőm vélekedett erről másként. A dédnagy­ma­mám bátyja, a csornai születésű Grünwald Mózes (1853-1910), aki Huszti főrabbi volt és korának egyik leghíresebb magyar ortodox rabbija, az 1880-as években egy erdélyi zsidó vezető kérdésére azt írta[6], nem szabad megtartani egy ilyen kitüntetést. Szerinte a Sulchán áruch csak az eladását engedélyezi egy ilyen tárgynak, a megtartását nem. Ezt azzal indokolta, hogy félreérthető lenne egy kereszt birtoklása[7]. Sokat kutakodtam, de úgy tapasztaltam, nem nagyon osztják ezt a nézetet a más rabbik, hiszen egy állami kitüntetés igazán nem összekeverhető egy kegytárggyal, és nagyon is egyertelmű miért található ez a kitüntetett birtokában.

Kérdés: Említette, hogy kétféle kereszt van a kitüntetésen. Van kü­lönb­ség a megítélésükben?

Válasz: Az egyik ugye maga a medál formája, a másik a címer a kettős kereszttel. A Sulchán áruch[8] azt is mondja, hogy amit nem keresztnek, tehát nem kegytárgynak, használnak egy adott városban vagy országban, az egyértelműen birtokolható vagy eladható, hiába más országban annak használják. Nem vagyok szakértője a keresztény szimbólumoknak, sem a heraldikának, de úgy tudom, Magyarországon ezek egyike sem általánosan elterjedt vallási jelképként. A medál formája nem a vallási jelképként és szertartásokhoz használt un. latin kereszt, hanem a talpas kereszt, ami nem használatos szertartásokhoz, tehát semmiképp nem kegytárgyról beszélünk. A címerrel kapcsolatban is egyértelmű, hogy a benne szereplő kettős kereszt ellenére nem egy kegytárgy, mert a hivő keresztény soha nem fogja annak használni. Minden igazolványon, sőt a pénzeken is rajta van, és ha a kitüntetéssel lenne háláchikus probléma, akkor minden egyes magyar pénzzel is az lenne, amin szerepel. De nincs velük gond, mivel ez nem vallási jelként funkcionál ebben a kontextusban.

Kérdés: Ezek alapján tehát el lehet fogadni és meg is lehet tartani a kitüntetést. Kérdés még az, hogy szabad-e viselni?

Válasz: Hildesheimer Ezriel (1820-1899), aki Kismartonban volt rabbi, majd Berlinben működött tovább, 1877-ben feljegyzett egy esetet[9]. Németországban egy hitközségi elöljárót tüntettek ki kereszt alakú érdemrenddel, amit ő büszkén viselt is – annyira, hogy még zsinagógába is abban ment, sőt elvárta, hogy a Tórához is hívják, mellén a kereszttel. Ezt a rabbi nem engedte, mondván, a keresztnek nincs keresnivalója a zsinagógában, és ott azért már félreérthető.

Sok más rabbi is foglalkozott a keresztet formázó kitüntetések kérdésével, többek között Ovadia Joszef (szül. 1920), nyugalmazott izraeli szfárádi főrabbi is[10]. Ő említi többek között egyik elődjét, Jáákov Méir rabbit (1856-1939), aki bizonyos jeles eseményeken viselte a kereszt alakú kitüntetését.

[1] A királyok szabályai 8:11.

[2] Jore déá 141:1.

[3] Römá uo.

[4] Lásd Tchuká leJöszráél I. köt. 17. old. 10. lábj.

[5] Soél umésiv responzum, I. köt. 3. rész 71. fej.

[6] Árugát háboszem responzum, Jore déá 130. fejezet.

[7] Lásd Sulchán áruch uo. 3. Sách 8., 16.

[8] Lásd Spira Cvi Hirs [1850-1913], munkácsi rabbi Dárké tsuvá cimű könyvében a Sulchán áruchhoz uo. 3.

[9] Responsum kötetében Jore déá 179. fejezet.

[10] Jöcháve dáát responsum 3. köt. 65. fejezet.

  • Küldés emailben

Fejezetek