Válás

 A válás procedúrájának alapjai

Kölcsönös egyetértés, írásba foglalás,
ceremónia és a következmények

 „Ha valaki [férfi] elvesz egy nőt és feleségévé teszi, akkor lesz, hogyha nem talál többé kegyet [felesége a férj] szemében, mert talált rajta valami helytelen dolgot, és válólevelet ír neki, kezébe adja és elküldi házából. És távozik házából [az asszony], és elmegy, és más férfié lesz.” (5Mózes 24:1–2.)

A get

A szentírási törvény szerint a házaspár a házasság kötelékéből csak akkor szabadul fel, ha a férj a feleségének válólevelet ad. Ez a doku­men­tum, amit arámi neve után getnek szokás mondani, nem pusztán bizo­nyí­té­kul szolgál a válásra, arra az esetre, ha a volt házasfelek egyike vagy mindketten újra kívánnak házasodni, hanem valójában a dokumentum valósítja meg a válást.

Bár a zsidó vallás jogrendszere megkívánja az embertől, hogy az ország törvényét kövesse, és így szükségessé teszi a polgári jog szerinti válást is, ez utóbbi nem szolgálhat a haláchikus érvényű (azaz a zsidó vallásjog megkötéseinek megfelelő) get helyettesítőjéül. Get nélkül a házaspár a zsidó vallásjog szemében változatlanul és teljes mértékben házas, hiába élnek külön hosszú ideje, és hiába van a kezükben a polgári jog szerinti válást tanúsító megannyi dokumentum.

A házasság nem pusztán megegyezés két ember között, ami az ő akaratuk szerint felbontható, a lelkek egyesülése is. Ugyanaz az Örökkévaló, aki a lelkek egyesülésére formulát írt elő – ezt követik a hüpe alatti szertartáson –, részletes instrukciókat adott nekünk arra nézve is, hogyan tud e két fél visszalépni a függetlenség állapotába.

 

A dokumentum

A get tanúkkal és dátummal ellátott dokumentum, melyben a férj kifejezi feltétel nélküli szándékát, mely szerint el kíván válni feleségétől, és vele minden összeköttetést megszakítani[1].

A get szövegét gyakorlott írnok írja, a férj nevében. Minden getet külön állítanak össze, az illető pár számára. Az egyik legfontosabb szabálya a get megírásának éppen az, hogy konkrétan annak a házaspárnak a számára írják meg, amely aztán él vele. Ez kizárja az előre gyártott nyomtatványok alkalmazását.

Bár a get elvileg bármilyen nyelven készülhet – ha megvannak benne a háláchá által megkövetelt kulcskifejezések –, az általánosan elfogadott szokás szerint a mai napig is arámiul készül. Az is többezer éves szokás, hogy a get tizenkét sorban íratik meg (ez a get szó héber számértéke). A tanúk a tizenkettedik sor alatt írják alá a szöveget.

 

Az átadás

A get egész procedúrája a bét din (3 rabbiból álló rabbinikus bíróság) előtt zajlik. Bár elvileg csupán a férj, a feleség és két tanú jelenléte szükséges a váláshoz, gyakorlatilag a get folyamata olyan bonyolult, hogy megfelelően elvégezni szakértők jelenléte nélkül nem lehetséges. A rabbinikus jog automatikusan érvénytelennek tekint minden olyan getet, amit nem szakértők jelenlétében állítottak ki és adtak át.

Miután a dokumentumot megírta az írnok, a férj átadja feleségének két kóser tanú jelenlétében. Ezen a ponton a házasság felbomlottnak tekintendő, s a bét din mindkét félnek kiállítja a bizonyítvány új családi állapotáról.

Alkalmanként a körülmények nem teszik lehetővé, hogy a férj és a feleség együtt jelenjék meg a bét din előtt. Ilyen esetben a férj küldöttet is meghatalmazhat, hogy helyette eljárjon, és feleségének a válólevelet átadja. Az ilyen megbízott kijelölése haláchikusan összetett folyamat, és szintén bét din előtt kell történjen.

 

Kölcsönös megegyezés

A get folyamatának fontos feltétele mindkét fél teljes beleegyezése. Ez a mondat: „lesz, hogyha nem talál többé kegyet [felesége a férj] szemé­ben”, arra tanít minket, hogy a dokumentum nem érvényes, ha nem a férj kí­ván­ságából ered, miszerint el akar válni a feleségétől.[2]

Ez a kitétel körülbelül ezer évvel ezelőtt bővült ki azza, hogy az ismert német ajkú tudós, Gersom rabbi, „a diaszpóra lámpása” megtiltotta a férjnek is, hogy felesége beleegyezése nélkül elváljon. A beleegyezést akkor tekintik érvényesnek, ha a férj és a feleség is ép elmével, világos tudattal nyilvánítja akaratát a válás idején.

 

A következmények

Amint a házaspár elvált, arra bátorítják őket, hogy legalább minimális mértékben tartsák fenn az érintkezést. Bölcseinket aggasztotta a körülmény, hogy a korábbi intimitásból fakadóan, mely a házasfelek között fennállott, esetleg úgy viselkedhetnek egymással, ami nem való házasságban nem állók esetén. A háláchá bizonyos megkötésekkel is él, például azzal kapcsolatban, lakhatnak-e a volt házasfelek egyazon fedél alatt.

Ezzel együtt a feleknek nem tilos újra összeházasodniuk egymással, sőt micvának minősül, ha valaki elvált házastársával köt újra házasságot.[3]

 

[1] Lásd a get szövegét a 57. oldalon.

[2]   Mindazáltal olyan esetekben, amikor a bét din úgy dönt – haláchikus kritériumok alapján –, hogy az asszony elegendő bizonyságát szolgáltatta a válás szükségességének, a bét dinnek jogosultsága van minden rendelkezésére álló eszközzel kényszeríteni a férjet, hogy „egyezzék bele” a válásba.

[3]   Két kivétel van e szabály alól: a) ha a férj kohén, ez esetben ugyanis nem szabad neki elvált asszonyt vennie feleségül, akkor sem, ha az ő volt felesége az; b) ha időközben más férfihoz ment feleségül az asszony. Még ha a második férj beleegyezik is a válásba, vagy elhunyt időközben, az asszony nem mehet újra hozzá első férjéhez.

Megszakítás