08. 📖 Gondolatok a hetiszakaszhoz

Vájislách: „Épségben: egész testben, vagyonban és Tóratudásban”

Nógrádi Mendel (Bálint) írása
 
Chászid gondolatok a lubavicsi rebbe,
Menáchem Mendel Schneerson rabbi nyomán
 
 
Vájislách (1Mózes 32:4–36:43.)
 
„Épségben: egész testben, vagyonban és Tóratudásban”
A hetiszakasz dióhéjban: Szakaszunkban Jákob és népes családja úton van hazafelé. Útközben találkozik fivérével, Ézsauval, és egy drámai jelenetben kibékülnek, majd végleg elválnak útjaik. Útközben, hazafelé idős apjához, Izsákhoz Kánaánba – történik a kínos epizód Sechemben, ahol a helyi törzsfőnök fia megerőszakolja Jákob egyetlen lányát, Dinát, kinek két fivére, Simon és Lévi véres bosszút áll a helyi lakosságon. A szakasz Benjámin születésével és Ráchel halálával, valamint Ézsau és Edom nemzetségeinek és korabeli királyainak felsorolásával végződik.
* * *
“És elérkezett Jákób, épségben Sechem városába, amely Kánaán földjén van, amidőn jött Pádán-Arámból, és tábort ütött a város előtt.” (1Mózes 33:18.) Rási: „épségben: egész testben, vagyonban és Tóratudásban” (uo.).
Miután Jákob elhagyta szülőházát attól tartva, hogy testvére Ézsau megöli az „ellopott” áldás miatt, 14 évet tanult Éber jesivájában (Rási uo. 28:11.), majd egy igen alávaló környékére költözött, Háránba, nagybátyjához, ahol nagy csalók éltek. A húsz év alatt, amit ott töltött négy feleséget, tizenegy fiúgyermeket, egy lánygyermeket és óriási vagyont szerzett. Ezen két évtized elteltével, szólt hozzá az Örökkévaló, hogy induljon vissza Izraelbe szüleihez, a kor legszentebb embereihez.
Távolléte alatt, és a haza felé vezető úton több olyan megpróbáltatással találta szembe magát Jákob, ami kárt, sérülést okozhatott volna neki, azonban a vers tudtunkra adja, hogy „épségben” jutott el Sechembe, Izrael földjére, minden nehézségen túlra. Rási (Rabbi Slomo Jicháki, középkori, kiemelkedő, a Tóra egyszerű jelentését magyarázó, francia Tóratudós) részletezi, hogy milyen megpróbáltatásokon jutott túl „épségben”:
…egész testben… A Jábok folyó partján megküzdött Ézsau őrangyalával (uo. 32:25–30.). Ugyan Jákob legyőzte, és ki tudta kényszeríteni, hogy az angyal áldja meg és adja neki az Izrael nevet, mégis lesántította az angyal verekedés közben. A fenti versből értesülünk, hogy mire Sechembe ért, felgyógyult sérüléséből.
…vagyonban… Útban Széir országa (Róma) felé követeket küldött az ott lakó testvéréhez, hogy értesítse érkezéséről. A követek rossz hírrel tértek vissza: Ézsau nem barátsággal, hanem négyszáz emberrel jön elébe (uo. 32:7.). Jákobnak nem volt más választása, minthogy hatalmas ajándékkal próbálja lecsillapítani Ézsau évtizedek óta dúló haragját. Terve sikerült, az ajándékba kapott több mint 500 különféle állat felébresztette Ézsau testvéri szeretetét. Azt gondolhatnánk, hogy komoly anyagi veszteség volt Jákobnak ez a hatalmas ajándék. Az idézett vers biztosít afelől, hogy továbbra sem szűkölködött semmiben.
…és Tóratudásban… A harmadik dolog amiről értesít ez a vers, hogy a csaló nagybátyjánál töltött húsz év alatt sem felejtett el Tóratudásából.
A lélek még átmenetileg sincs száműzetésben
Bölcseink a zsidó nép száműzetésbe süllyedéséhez hasonlítják Jákob útját a szülői házból Háránba, a nagy csalók közé (Börésit Rábá 68:13., ld. még Zohár 1:149b.). Ez alapján a lubavicsi rebbe (Likuté Szichot XXV, 168-176. oldal) Jákob hazatérését a zsidók száműzetésből való végső kivonulásához hasonlítja – éppúgy, ahogy Jákob „épségben”, kár és sérülés nélkül ért vissza Izraelbe, az egész nép is „épségben” fog hamarosan visszatérni, a Végső Megváltáskor. Semmilyen kárunk, sérülésünk nem lesz a hosszú száműzetésből kifolyólag.
Jákob három megpróbáltatása a minket érő háromfajta kihívásnak felel meg.
Száműzetésünk során előfordul, hogy egy bizonyos fokú önfeláldozásra kényszerülünk az Örökkévaló akaratának, a Tórának és a micváknak betartása érdekében, ami, ne adj Isten, elmehet a teljes önfeláldozásig is. Ezek a helyzetek Fentről küldött próbák, azért, hogy őket kiállva még erősebbek legyünk mint azelőtt. (Az Örökkévaló biztosít arról, hogy senkit nem állít olyan próba elé, amit nem képes kiállni. Ld. Talmud, Ktubot 67a.) Jákob esete biztosíték a számunkra, hogy még akkor is, ha egy ideig sántítunk, kellemetlenségeink – legyenek azok testiek vagy lelkiek – nem állandóak. Ahogy Jákob fájdalma egy égi angyaltól származott, mégsem volt állandó, úgy az amit mi nagyon is valóságos kellemetlenségnek érzünk, nem örök annak ellenére, hogy Isten kezéből jön.
Isteni lelkünk a szellemi világok csúcsáról, az Örökkévaló Trónusának közvetlen közeléből származik, és azzal a céllal ereszkedik le ide, a szellemivel ellentétes fizikai világba, hogy annak minden részét Isten útmutatása szerint megnemesítse, szellemivé tegye (van amit azzal, hogy egy cselekvő parancs teljesítésére használja, és van amit azzal, hogy egy tiltó parancsnak megfelelően elkerül). Jákob a hatalmas ajándék „befektetésével” meg tudta nemesíteni Ézsau gyilkos dühét, és testvéri szeretetté alakította, amit későbbi is élvezett, anélkül, hogy mire Izraelbe ért bármit is nélkülözött volna a nagy ajándék következtében. Ehhez hasonlóan lelkünk valódi lesüllyedése is csak egy ideiglenes „befektetés.” Mire „Izraelbe érünk,” lelkünk eredeti, rendkívül magas helyéhez képest sem fogunk nélkülözni semmit.
Végül az, hogy Jákob nem veszített Tóratudásából még a legalávalóbb helyen sem, követendő példa a számunkra: annak ellenére, hogy próbákat kell kiállnunk, és ideiglenesen le kell ereszkednünk a fizikai világ kísértései közé, a Tórát mégis mindig meg tudjuk tartani. Ugyan a zsidó teste alá van vetve a száműzetésnek, lelkére (a Tórátudására és szellemi ügyeire) még átmenetileg sincs hatással a gálut.
  • Küldés emailben

Fejezetek