12. 📖 Szemelvények Rásinak a Tórához írt kommentárjaiból

Vájechi

Vájchi (1Mózes 48-50.) פרשת ויחי

 A hetiszakasz tartalmából

l  Jákob élete utolsó tizenhét évét Egyiptomban éli le. Elhunyta előtt megesketi Józsefet, hogy a Szentföldön fogja eltemetni őt. Megáldja József két fiát, Menásét és Efrájimot, saját fiainak rangjára, Izrael népén belül a tizenkét törzs közül kettőnek ősatyjává emelve őket. – 1Mózes 47:28–48:22.

l  A pátriárka fel kívánja fedni gyermekei előtt, mi történik majd az idők végezetén, de az Örökkévaló meggátolja ebben. Jákob megáldja fiait, mindegyiknek (mint törzsnek) kijelölve szerepét: Jehuda vezetőket fog teremni, törvényhozókat és királyokat; papok származnak majd Lévitől, tudósok Jiszáchártól, tengerészek Zevuluntól, tanárok Simontól, katonák Gádtól, bírák Dántól, olívatermelők Ásértől, és így tovább. Reuvén feddésben részesül, amiért „megszentségtelenítette atyja házaséletét”, Simon és Lévi pedig a schemi mészárlásért és a József elleni összeesküvésükért. Naftálinak a szarvasünő gyorsasága adatik, Benjáminnak a farkas vérengző vadsága, József pedig szépséggel és termékenységgel lesz megáldva. – 1Mózes 49:1–28.

l  Az áldások után Jákob bevégzi földi életét. Hatalmas temetési menet – Jákob leszármazottai, a fáraó miniszterei, Egyiptom nagyjai és vénei – kíséri el Jákobot utolsó útjára, a Szentföldre, ahol eltemetik Hebronban, a Machpéla barlangban. Ezután József megígéri a testvéreinek, hogy továbbra is el fogja őket látni, mint apjuk életében. – 1Mózes 49:29–50:21.

l  József is meghal Egyiptomban, 110 éves korában. Ő maga is úgy rendelkezik, hogy csontjait vigyék majd el Egyiptomból, és a Szentföldön temessék majd el, de erre csak sok-sok évvel később kerül sor, amikor a zsidók kivonulnak Egyiptomból. József végrendeletet hagy Izrael gyermekeire, hogy abból meríthessenek reményt és hitet az elkövetkező nehéz években: „Isten bizonyosan megemlékezik rólatok és kivezet benneteket ebből az országból abba az országba, melyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.”  – 1Mózes 50:22–26.

Szemelvények

וַיְחִי יַעֲקֹב בְּאֶרֶץ מִצְרַיִם שְׁבַע עֶשְׂרֵה שָׁנָה, וַיְהִי יְמֵי יַעֲקֹב שְׁנֵי חַיָּיו שֶׁבַע שָׁנִים וְאַרְבָּעִים וּמְאַת שָׁנָה. (בראשית מז, כח)

És Jákob tizenhét évig élt Egyiptomban, és Jákob napjai, életének évei, száznegyvenhét év volt. (1Mózes 47:28.)

ויחי יעקב – És Jákob… élt… – למה פרשה זו סתומה – Miért „zárt” ez a fejezet? [A tóratekercsben, ha új fejezet kezdődik, ki van hagyva egy kis üres hely, akkor miért nem új fejezettel kezdődik ez a szakasz, ahogy általában?] – לפי שכיון שנפטר יעקב אבינו – Azért, mert mikor meghalt Jákob ősapánk, – נסתמו עיניהם ולבם של ישראל – Izrael fiainak „bezáródott” [elhomályosodott] a szemük és a szívük – מצרת השעבוד שהתחילו לשעבדם – a szolgaság fájdalmától, ami elkezdődött. – דבר אחר – Egy másik magyarázat: – שבקש לגלות את הקץ לבניו – [Jákob] fel akarta fedni fiainak az idők végét [a Messiás eljövetelének idejét] – ונסתם ממנו – de az elzáródott előle. – בבראשית רבה – Ahogy azt a Brésit rábá midrásban[1] találhatjuk.

 

וַיְהִי אַחֲרֵי הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה וַיֹּאמֶר לְיוֹסֵף הִנֵּה אָבִיךָ חֹלֶה, וַיִּקַּח אֶת שְׁנֵי בָנָיו עִמּוֹ אֶת מְנַשֶּׁה וְאֶת אֶפְרָיִם. (בראשית מח, א)

És történt e dolgok után, hogy mondta Józsefnek: Íme atyád beteg. Erre magával vitte két fiát, Menásét és Efráimot. (1Mózes 48:1.)

ויאמר ליוסף – …mondta Józsefnek… – אחד מן המגידים – egy hírnök. – והרי זה מקרא קצר – Ez egy hiányos mondat [mert nincs odaírva, hogy ki mondta]. – ויש אומרים – De vannak, akik úgy tartják, – אפרים היה רגיל לפני יעקב בתלמוד – hogy ez Efráim volt, aki Jákobhoz járt tanulni, – וכשחלה יעקב – és mikor megbetegedett Jákob – בארץ גושן – Gósen földjén, – הלך אפרים אצל אביו – akkor elment Efráim az apjához – למצרים – Egyiptomba, – והגיד לו – és elhíresztelte neki.

ויקח את שני בניו עמו – …magával vitte két fiát… – כדי שיברכם יעקב – hogy Jákob megáldhassa őket– לפני מותו – mielőtt meghal.

 

וְעַתָּה שְׁנֵי בָנֶיךָ הַנּוֹלָדִים לְךָ בְּאֶרֶץ מִצְרַיִם עַד בֹּאִי אֵלֶיךָ מִצְרַיְמָה לִי הֵם, אֶפְרַיִם וּמְנַשֶּׁה כִּרְאוּבֵן וְשִׁמְעוֹן יִהְיוּ לִי. (בראשית מח, ה)

Most pedig két fiad, akik születtek neked Egyiptom országában, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, ők is az enyéim: Efráim és Menáse, éppúgy mint Reuvén és Simon, legyenek az enyéim. (1Mózes 48:5.)

לי הם – …ők is az enyéim… – בחשבון שאר בני הם – Ugyanúgy számításba kell őket venni, mint a többi fiamat – ליטול חלק בארץ איש כנגדו – Izrael földjének felosztásakor, külön törzsként.

 

וּמוֹלַדְתְּךָ אֲשֶׁר הוֹלַדְתָּ אַחֲרֵיהֶם לְךָ יִהְיוּ, עַל שֵׁם אֲחֵיהֶם יִקָּרְאוּ בְּנַחֲלָתָם. (בראשית מח, ו)

Viszont azok a gyermekeid, akiket utánuk nemzettél, a tiéid legyenek; testvéreik nevét fogják viselni örökségükben. (1Mózes 48:6.)

ומולדתך וגו’ – Viszont azok a gyermekeid… – אם תוליד עוד – Ha születnek még, – לא יהיו במנין בני – ne legyenek beszámítva fiaim közé, – אלא – hanem – בתוך שבטי אפרים ומנשה יהיו נכללים – Efráim és Menáse törzsébe számítsanak, – ולא יהא להם שם בשבטים – és ne legyen külön nevük a törzsek között – לענין הנחלה – a föld felosztását tekintve. – ואף על פי שנתחלקה הארץ למנין גלגלותם – Annak ellenére, hogy a földet az emberek arányában osztották fel, – כדכתיב – ahogy írva van:[2] – לרב תרבו נחלתו – „A nagyobb számúnak adj nagyobb birtokot…” – וכל איש ואיש – és mindenki – נטל בשוה – ugyanolyan részt kapott, – חוץ מן הבכורות – kivéve az elsőszülötteket [akik kétszeres részt kaptak,[3] akkor mi a különbség ha különállónak vagy együttesen egy törzsnek számít?] – מכל מקום לא נקראו שבטים אלא אלו – [A válasz: ennek dacára] csak ezeket nevezték külön álló törzseknek, – להטיל גורל הארץ למנין שמות השבטים – hogy nevük külön szerepeljen a Szentföld részeinek kisorsolásakor – ונשיא לכל שבט ושבט – és hogy külön-külön önálló törzsfőnökeik legyenek – ודגלים לזה ולזה – külön-külön törzsi zászlókkal.[4]

 

וַאֲנִי בְּבֹאִי מִפַּדָּן מֵתָה עָלַי רָחֵל בְּאֶרֶץ כְּנַעַן בַּדֶּרֶךְ בְּעוֹד כִּבְרַת אֶרֶץ לָבֹא אֶפְרָתָה, וָאֶקְבְּרֶהָ שָּׁם בְּדֶרֶךְ אֶפְרָת הִוא בֵּית לָחֶם. (בראשית מח, ז)

És én, midőn eljöttem Pádánból, meghalt mellőlem Ráchel Kánaán országában, az úton, mikor már csak egy darab föld volt hogy Efrátba eljussak, eltemettem őt ott, az Efrátba, azaz Betlehembe vezető úton. (1Mózes 48:7.)

ואני בבאי מפדן וגו’ – És én, midőn eljöttem Pádánból… – ואף על פי שאני מטריח עליך – Én annak ellenére megterhellek téged azzal, – להוליכני להקבר בארץ כנען – hogy vigyél el és temess el Kánaán földjén, – ולא כך עשיתי לאמך – hogy én nem így cselekedtem édesanyáddal, – שהרי סמוך לבית לחם מתה – mivel ő Betlehem közelében halt meg. ואקברה שם – …eltemettem őt ott… – ולא הולכתיה אפילו לבית לחם – és nem vittem el még Betlehemig sem, – להכניסה לארץ – hogy bevigyem őt a településre. – וידעתי שיש בלבך עלי – Amiért is tudom, hogy neheztelsz rám a szívedben, – אבל דע לך – de tudd meg, – שעל פי הדבור קברתיה שם – hogy az Örökkévaló parancsára temettem el őt ott, – שתהא לעזרה לבניה – hogy segítségül legyen fiainak, – כשיגלה אותם נבוזראדן – mikor Nebuzaradán őket száműzetésbe viszi – והיו עוברים דרך שם – és elhaladnak azon az úton, – יצאת רחל על קברה – akkor kijön Ráchel a sírjából – ובוכה – és sír – ומבקשת עליהם רחמים – és könyörületet kér rájuk [Istentől], – שנאמר – ahogy írva van:[5] – קול ברמה נשמע – „Hang hallatszik Rámában… – רחל מבכה על בניה וגו’ – Ráchel sír a gyermekei miatt…” – והקב”ה משיבה – és az Örökkévaló felel neki:[6] – יש שכר לפעולתך נאם ה’ – „…van jutalma munkádnak, így szól az Örökkévaló… – ושבו בנים לגבולם – visszatérnek a gyermekek az ő határukba”.

 

וַיַּרְא יִשְׂרָאֵל אֶת בְּנֵי יוֹסֵף, וַיֹּאמֶר מִי אֵלֶּה. (בראשית מח, ח)

És meglátta Izráel József fiait, és szólt: „Kik ezek?” (1Mózes 48:8.)

וירא ישראל את בני יוסף – És meglátta Izráel József fiait. [Izráel (Jákob) nyilvánvalóan ismerte József fiait.[7] Akkor viszont miért kérdezte: „Kik ezek?”] – בקש לברכם – Meg akarta áldani őket, – ונסתלקה שכינה ממנו – de a Söchiná (az Isteni Jelenlét) elhagyta őt, – לפי שעתיד ירבעם ואחאב – mert [felismerte, hogy] Jerávámnak és Áchávnak – לצאת מאפרים – Efráim [utódaitól] kell majd megszületnie, – ויהוא ובניו ממנשה – Jéhunak,[8] fiainak pedig Menásétól.

ויאמר מי אלה – …és szólt: „Kik ezek?” – מהיכן יצאו אלו – [Vagyis:] Kiktől születtek ezek, – שאינן ראוין לברכה – hogy nem alkalmasak az áldásra?

 

וַיֹּאמֶר יוֹסֵף אֶל אָבִיו בָּנַי הֵם אֲשֶׁר נָתַן לִי אֱלֹהִים בָּזֶה, וַיֹּאמַר קָחֶם נָא אֵלַי וַאֲבָרֲכֵם. (בראשית מח, ט)

József felelt atyjának: „Fiaim ezek, akiket Isten ezzel nekem adott”. És ő szólt: „Hozd őket hozzám, kérlek, hogy megáldjam őket”. (1Mózes 48:9.)

בזה – … ezzel… – הראה לו – Megmutatta [Jákobnak] – שטר אירוסין ושטר כתובה – eljegyzési és házassági szerződését, [hogy meggyőzze Jákobot, arról hogy gyermekei anyja elfogadta Izrael hitét.] – ובקש יוסף רחמים על הדבר – József fohászkodott is Istenhez könyörületért ebben az ügyben, – ונחה עליו רוח הקדש – és az Isteni Lélek visszatért [Jákobhoz].

ויאמר קחם נא אלי ואברכם – …És ő szólt: „Hozd őket hozzám, kérlek, hogy megáldjam őket”. – זהו שאמר הכתוב – Erre utal a Szentírás, amikor azt mondja:[9] – ואנכי תרגלתי לאפרים קחם על זרועותיו – „Pedig én szoktattam Efráimot, kézen fogtam őket.” – תרגלתי רוחי ביעקב – [Jelentése:] „Visszaszoktattam szellememet Jákobhoz – בשביל אפרים – Efráim kedvéért, – עד שלקחן על זרועותיו – míg aztán ő [Jákob] karjába vonta őket [hogy az megáldja őket].”

וַיְמָאֵן אָבִיו וַיֹּאמֶר יָדַעְתִּי בְנִי יָדַעְתִּי גַּם הוּא יִהְיֶה לְּעָם וְגַם הוּא יִגְדָּל, וְאוּלָם אָחִיו הַקָּטֹן יִגְדַּל מִמֶּנּוּ וְזַרְעוֹ יִהְיֶה מְלֹא הַגּוֹיִם. (בראשית מח, יט)

De atyja nem akarta és szólt: „Tudom, fiam, tudom, ő belőle is nép lesz, és ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála, és magzata eltölti majd a népeket”. (1Mózes 48:19.)

ידעתי בני ידעתי – …tudom, fiam, tudom… – שהוא הבכור – Hogy ő az elsőszülött.

גם הוא יהיה לעם וגם הוא יגדל – …ő belőle is nép lesz, és ő is nagy lesz… – שעתיד גדעון לצאת ממנו – Mert Gidon tőle fog megszületni, – שהקב”ה עושה נס על ידו – és az ő révén Isten csodát tesz majd.[10]

ואולם אחיו הקטן יגדל ממנו – …de kisebbik testvére nagyobb lesz nála… – שעתיד יהושע לצאת ממנו – Mert Jehosua [meg] tőle származik majd, – שינחיל את הארץ – és ő foglalja majd el [Izrael] Országát, – וילמד תורה לישראל – és tanítja a Tórát Izraelnek.

וזרעו יהיה מלא הגוים – …és magzata eltölti majd a népeket. – כל העולם יתמלא – Az egész világ eltelítődik majd [csodálattal], – בצאת שמעו – amikor hírneve elterjed [a földön], – כשיעמיד חמה בגבעון – amikor megállítja a napot Givonnál, – וירח בעמק אילון – és a holdat Ájálon völgyében.[11]

 

וַיִּקְרָא יַעֲקֹב אֶל בָּנָיו, וַיֹּאמֶר הֵאָסְפוּ וְאַגִּידָה לָכֶם אֵת אֲשֶׁר יִקְרָא אֶתְכֶם בְּאַחֲרִית הַיָּמִים. (בראשית מט, א)

És Jákob szólította fiait és mondta: „Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, mi ér benneteket az idők végén. (1Mózes 49:1.)

ואגידה לכם – …hadd adjam tudtotokra… – בקש לגלות את הקץ – El akarta árulni nekik, mikor lesz majd a száműzetés vége, – ונסתלקה שכינה ממנו – de ekkor a Söchiná (Isteni Jelenlét) elhagyta őt, – והתחיל אומר דברים אחרים – és más dolgokról kezdett beszélni.

 

שִׁמְעוֹן וְלֵוִי אַחִים, כְּלֵי חָמָס מְכֵרֹתֵיהֶם. (בראשית מט, ה)

Simon és Lévi testvérek, erőszak eszközei a fegyvereik. (1Mózes 49:5.)

שמעון ולוי אחים – Simon és Lévi testvérek… – בעצה אחת – egy gondolaton voltak – על שכם – mind Schemet,[12] – ועל יוסף – mind Józsefet illetően. – ויאמרו איש אל אחיו – [Ahogy írva van:[13]] „És szóltak egymáshoz: – ועתה לכו ונהרגהו – …most pedig gyertek, öljük meg…”. – מי הם – Kik szóltak egymáshoz? – אם תאמר ראובן או יהודה – Ha azt mondod Reuvén vagy Jehuda – הרי לא הסכימו בהריגתו – [az nem lehet], hiszen ők nem értettek egyet József megölésével.[14] – אם תאמר בני השפחות – Ha azt mondod a szolgálók gyermekei – הרי לא היתה שנאתן שלימה – [az sem lehet], hiszen nekik nem volt teljes a gyűlöletük [Józseffel szemben], – שנאמר – ahogy írva van:[15] – והוא נער את בני בלהה ואת בני זלפה וגו’ – „…és ő [József] társa volt Bilha és Zilpa fiainak…”. – יששכר וזבולן – Jiszáchár és Zevulun – לא היו מדברים – pedig nem beszéltek – בפני אחיהם הגדולים מהם – az idősebb testvéreik előtt. – על כרחך – Így hát nem maradt más – שמעון ולוי הם – mint Simon és Lévi, – שקראם אביהם אחים – akiket atyjuk „testvéreknek” nevezett [itt].

 

יְהוּדָה אַתָּה יוֹדוּךָ אַחֶיךָ יָדְךָ בְּעֹרֶף אֹיְבֶיךָ, יִשְׁתַּחֲווּ לְךָ בְּנֵי אָבִיךָ. (בראשית מט, ח)

Te, Jehuda, téged dicsőítenek testvéreid. Kezed ellenségeid nyakán lesz, Leborulnak előtted atyád fiai. (1Mózes 49:8.)

יהודה אתה יודוך אחיך – Te, Jehuda, téged dicsőítenek testvéreid… – לפי שהוכיח את הראשונים – [A „te/téged” ismétlödő kifejezés a következőre utal: „Ami téged illet, te más leszel.”] Mert [Jákob] megfeddte a legidősebb fivéreket – בקנטורים – kemény szavakkal, – התחיל יהודה לסוג לאחוריו – [mire] Jehuda elkezdett hátrálni, – שלא יוכיחנו על מעשה תמר – nehogy őt is megdorgálja a Támárral kapcsolatos incidens[16] miatt; – וקראו יעקב בדברי רצוי – mire aztán Jákob megnyugtató szavakkal szólt hozzá: – יהודה לא אתה כמותם – „Jehuda, te nem olyan vagy, mint ők.”

ידך בערף אויביך – …Kezed ellenségeid nyakán lesz… – בימי דוד – [Ez] Dávid[17] napjaiban [következett be], – שנאמר – mint írva van:[18] – ואויבי תתה לי עורף – „És nyakszirttel fordítod felém ellenségeimet.” [Azaz ellenségeim hátat fordítottak nekem, miközben menekültek.]

בני אביך – …atyád fiai. – על שם שהיו מנשים הרבה – Mivel különböző feleségektől [születtek], – לא אמר בני אמך – nem azt mondta, hogy „anyád fiai”, – כדרך שאמר יצחק – mint hajdan Izsák mondta.[19]

 

זְבוּלֻן לְחוֹף יַמִּים יִשְׁכֹּן, וְהוּא לְחוֹף אֳנִיּוֹת וְיַרְכָתוֹ עַל צִידֹן. (בראשית מט, יג)

Zevulun a tenger partján lakik, és a hajók kikötője lesz; vége pedig Cidonig nyúlik el. (1Mózes 49:13.)

לחוף ימים – …a tenger partján lakik… – על חוף ימים תהיה ארצו – [Azaz] földje a tenger mentén terül majd el.[20]

– חוף כתרגומו ספר – A chof szó – ahogyan Onkelosz fordítja – határt jelent. – מרק”א בלעז – Ófranciául marche [határ].

– והוא – [A tenger parti letelepedés arra utal, hogy] ő [Zevulun] – יהיה מצוי תדיר על חוף אניות במקום הנמל – mindig ott lesz majd a tengerparti kikötőkben, – שאניות מביאות שם פרקמטיא – ahová a hajók különféle árukat szállítanak. – שהיה זבולן עוסק בפרקמטיא – Zevulun ugyanis kereskedelemmel foglalkozott, – וממציא מזון לשבט יששכר – és élelemmel látta el Jiszáchár törzsét, – והם עוסקים בתורה – akik a Tóra tanulmányozásával voltak elfoglalva. – הוא שאמר משה – Erre utalt Mózes, amikor azt mondta:[21] – שמח זבולן בצאתך – „Örvendezz Zevulun kimeneteledkor – ויששכר באהליך – és Jiszáchár sátraidban.” – זבולן יוצא בפרקמטיא – Zevulun elmegy kereskedni, – ויששכר עוסק בתורה באהלים – Jiszáchár pedig sátraiban marad Tórát tanulni.[22]

וירכתו על צידון – …vége pedig Cidonig nyúlik el. – סוף גבולו יהיה סמוך לצידון – [Vagyis:] Területének vége Cidon közelében lesz. – ירכתו סופו כמו – A jerech szó néha „vég”-et jelent, mint: – ולירכתי המשכן – „A Hajlék vége (ulöjárchöszé – hátsó fala) számára.”[23]

 

מֵאָשֵׁר שְׁמֵנָה לַחְמוֹ, וְהוּא יִתֵּן מַעֲדַנֵּי מֶלֶךְ. (בראשית מט, כ)

Ásér – kövér lesz a kenyere, királyi csemegéket ad. (1Mózes 49:20.)

מאשר שמנה לחמו – Ásér – kövér lesz a kenyere… – מאכל הבא מחלקו של אשר – Az Ásér területéről származó élelem – יהא שמן – kövér lesz, – שיהיו זיתים מרובים בחלקו – mert rengeteg olajbogyó terem majd az ő vidékein, – והוא מושך שמן כמעין – s az olaj úgy ömlik majd, mint valami forrásból. – וכן ברכו משה – Mózes is ekképpen áldotta meg:[24] – וטובל בשמן רגלו – „És fürössze olajban lábát,” – כמו ששנינו במנחות – mint [a történetben is,] amelyet a [Talmud] Mönáchot traktátusában olvastunk:[25] – פעם אחת הוצרכו אנשי לודקיא לשמן וכו’ – „Ludkiá lakosainak egy alkalommal olajra volt szükségük…” [Egyikük több várost is felkeresett, hogy valahonnét olajt szerezzen, de elegendő mennyiségben csak Ásér egyik városában talált.]

 

כָּל אֵלֶּה שִׁבְטֵי יִשְׂרָאֵל שְׁנֵים עָשָׂר, וְזֹאת אֲשֶׁר דִּבֶּר לָהֶם אֲבִיהֶם וַיְבָרֶךְ אוֹתָם אִישׁ אֲשֶׁר כְּבִרְכָתוֹ בֵּרַךְ אֹתָם. (בראשית מט, כח)

Mindezek Izráel tizenkét törzse, és ez az, amit atyjuk mondott nekik. Megáldotta őket, mindegyiket az ő áldásával áldotta meg. (1Mózes 49:28.)

וזאת אשר דבר להם אביהם ויברך אותם – …és ez az, amit atyjuk mondott nekik. Megáldotta őket… – והלא יש מהם – De hát nem voltak közöttük olyanok, – שלא ברכם – akiket nem megáldott, – אלא קינטרן – hanem inkább megfeddett? – אלא כך פירושו – A magyarázat azonban a következő: – וזאת אשר דבר להם אביהם – [Az] „És ez az, amit atyjuk mondott nekik” – מה שנאמר בענין – utal mindarra, ami fentebb elhangzott. – יכול שלא ברך – Ezért azt hihetnénk, hogy [Jákob] nem áldotta meg – לראובן שמעון ולוי – Reuvént, Simont és Lévit. – תלמוד לומר ויברך אותם – Ezért áll a szövegben az, hogy: „Megáldotta őket,” – כולם במשמע – ami arra utal, hogy mindnyájukat [megáldotta].

איש אשר כברכתו – …mindegyiket az ő áldásával… – ברכה העתידה לבא על כל אחד ואחד – Azzal az áldással, [hogy teljesüljön az] amelyet [eleve] elrendelten kapniuk kellett.

ברך אותם – …megáldotta őket. – לא היה לו לומר אלא – Az kellene álljon a szövegben: – איש אשר כברכתו ברך אותו – „Megáldotta őt… az őt megillető áldásával.” – מה תלמוד לומר ברך אותם – Miért az áll a szövegben: „Megáldotta őket”? – לפי שנתן ליהודה – Azért, mert Jehudának adta – גבורתו של אריה – az oroszlán erejét, – ולבנימין חטיפתו של זאב – Benjáminnak a farkas prédaejtő képességét, – ולנפתלי קלותו של איל – Náftálinak pedig a szarvasünő fürgeségét. – יכול – Ezért hát azt hihetnénk, – שלא כללן – hogy nem vette bele mindnyájukat – בכל הברכות – az összes áldásba. – תלמוד לומר ברך אותם – Ezért áll az a szövegben, hogy: „Megáldotta őket.” [Az egyes számú „őt” helyett a többes számú „őket” használata azt jelzi, hogy noha a törzsek mindegyikét külön megáldotta Jákob az arra a törzsre legjellemzőbb attribútummal, azért bizonyos fokig a törzsek mindegyike osztozik az összes többinek szánt áldásban.]

 

וַיְכַל יַעֲקֹב לְצַוֹּת אֶת בָּנָיו וַיֶּאֱסֹף רַגְלָיו אֶל הַמִּטָּה, וַיִּגְוַע וַיֵּאָסֶף אֶל עַמָּיו. (בראשית מט, לג)

Midőn Jákob befejezte fiaihoz intézett parancsait, behúzta lábát az ágyra, kimúlt, és megtért őseihez. (1Mózes 49:33.)

ויאסף רגליו – …behúzta lábát… – הכניס רגליו – [Jelentése:] Felhúzta lábát [a földről az ágyra].

ויגוע ויאסף – …kimúlt, és megtért őseihez. – ומיתה לא נאמרה בו – De maga a „halál” nem említtetik meg Jákobbal kapcsolatban, – ואמרו רבותינו ז”ל – ami bölcseinket a következő kijelentésre ragadtatta: – יעקב אבינו לא מת – Jákob ősapánk nem halt meg.[26]

 

וַיֹּאמֶר פַּרְעֹה, עֲלֵה וּקְבֹר אֶת אָבִיךָ כַּאֲשֶׁר הִשְׁבִּיעֶךָ. (בראשית נ, א)

És szólt a fáraó: „Menj fel és temesd el atyádat, amint megesketett”. (1Mózes 50:6.)

כאשר השביעך – Amint megesketett. [Miért utal a fáraó az esküre?] – ואם לא בשביל השבועה – „Mert ha nem esküdtél volna meg neki, – לא הייתי מניחך – akkor [most] nem engedném meg neked, [hogy Egyiptomon kívül temesd el őt.]” – אבל ירא לומר עבור על השבועה – De [a fáraó] nem merte azt mondani [Józsefnek]: „Szegd meg esküdet,” – שלא יאמר – nehogy [József] azt találja válaszolni: – אם כן עבור על השבועה – „Ha ezt [kívánod tőlem], akkor viszont megszegem azt az eskümet [is], – שנשבעתי לך שלא אגלה – amelyet neked tettem, hogy nem árulom el [titkunkat] – על לשון הקודש – a Szent Nyelvről [a héber nyelvről], – שאני מכיר עודף על שבעים לשון – amelyet a [világ] hetven nyelvén kívül még ismerek, – ואתה אינך מכיר בו – de amelyet te nem ismersz,” – כדאיתא במסכת סוטה – amint ez olvasható a [Talmud] Szotá traktátusban.[27] [A fáraó ismerte a világ hetven nyelvét, de a hébert nem, és hiába volt minden igyekezete, később sem tudott héberül megtanulni. Megeskette Józsefet, hogy ezt nem árulja el senkinek, mert az egyiptomiak csak olyan királyt engedtek uralkodni, aki a világ mind a hetven nyelvét beszélte.]

 

וַיִּשְׂאוּ אֹתוֹ בָנָיו אַרְצָה כְּנַעַן וַיִּקְבְּרוּ אֹתוֹ בִּמְעָרַת שְׂדֵה הַמַּכְפֵּלָה, אֲשֶׁר קָנָה אַבְרָהָם אֶת הַשָּׂדֶה לַאֲחֻזַּת קֶבֶר מֵאֵת עֶפְרֹן הַחִתִּי עַל פְּנֵי מַמְרֵא. (בראשית נ, יג)

Elvitték fiai Kánaán országába, és eltemették a Machpéla mezejének barlangjába, amelyet Ábrahám sírnak való birtokul vett a mezővel együtt a hettita Efrontól, Mamré előtt. (1Mózes 50:13.)

וישאו אתו בניו – Elvitték fiai… – ולא בני בניו – [Csak a fiai] és nem az unokái. – שכך צום – Mert [Jákob] a következőt parancsolta nekik: – אל ישאו מטתי לא איש מצרי – „Egyetlen egyiptomi se vigye a ravatalomat, – ולא אחד מבניכם – de fiaitok közül se senki, – שהם מבנות כנען – mert ők kánaánita asszonyoktól [születtek], – אלא אתם – hanem csakis ti [vigyétek].” – וקבע להם מקום – Ki is jelölte helyeiket [a ravatal körül]; – שלשה למזרח – hármat a keleti oldalra, – וכן לארבע רוחות – és ugyanígy [hármat-hármat] mind a négy oldalra. – וכסדרן – És ugyanolyan [elhelyezkedési] rend szerint, – למסע מחנה של דגלים – ahogyan [később] táboruk zászlajai alatt vonultak,[28] – נקבעו כאן – lettek itt, [a ravatal körül,] is elhelyezve. [Jehuda, Jiszáchár és Zevulun a keleti oldalon; Reuvén, Simon és Gád a déli oldalon; Dán, Ásér és Náftáli az északi oldalon; Benjámin, Efráim és Menáse pedig a nyugati oldalon.]

– לוי לא ישא – „Lévi nem fogja vinni [a ravatalt], – שהוא עתיד לשאת את הארון – mert neki majdan a Frigyládát kell vinnie, – ויוסף לא ישא שהוא מלך – és József sem viheti, mert ő király. – מנשה ואפרים יהיו תחתיהם – Vegye át helyüket Menáse és Efráim.” – וזהו – Erre [történik utalás, amikor majd elhangzik]: – איש על דגלו באותות – „Ki-ki a zászlajánál, atyáik házának jelével,”[29] – באות שמסר להם אביהם – [vagyis:] azzal a jellel, amelyet atyjuk [Jákob] adott nekik, – לישא מטתו – [mielőtt] ravatala [körül felsorakoztak volna,] cipelni azt.

 

וְעַתָּה אַל תִּירָאוּ אָנֹכִי אֲכַלְכֵּל אֶתְכֶם וְאֶת טַפְּכֶם, וַיְנַחֵם אוֹתָם וַיְדַבֵּר עַל לִבָּם. (בראשית נ, כא)

Most tehát ne féljetek, én eltartalak benneteket és gyermekeiteket”. Megvigasztalta őket, és a szívükhöz szólt. (1Mózes 50:21.)

וידבר על לבם – … és a szívükhöz szólt. – דברים המתקבלים על הלב – [azt jelenti, hogy] meggyőző, szívhez szóló szavakat mondott: – עד שלא ירדתם לכאן – „Mielőtt lejöttetek ide, – היו מרננים עלי שאני עבד – azzal becsméreltek [engem], hogy én [csak] egy rabszolga vagyok, – ועל ידיכם נודע – ám a ti réveteken ismertté lett, – שאני בן חורין – hogy [valójában] szabad ember vagyok, – ואם אני הורג אתכם מה הבריות אומרות – és ha megölnélek titeket, mit mondanának az emberek? – כת של בחורים ראה – »Meglátott egy csoport délceg ifjat – ונשתבח בהן – és büszkélkedett velük, – ואמר אחי הם – mondván: „Ők az én fivéreim,” – ולבסוף הרג אותם – és a végén megölte őket.« – יש לך אח שהורג את אחיו – Vajon van-e olyan fivér, aki megölné többi fivérét?” – דבר אחר – [Meggyőző érvelésének] egy másik magyarázata: – עשרה נרות לא יכלו לכבות נר אחד וכו’ – Tíz gyertyaláng nem képes kioltani egyetlen gyertyalángot [akkor hát hogyan lenne képes egyetlen láng kioltani tizet?].

 

[1] 96:1.

[2] 4Mózes 26:54.

[3] 5Mózes 21:17.

[4] Lásd 4Mózes 2.

[5] Jeremiás 31:14.

[6] Uo. 15–16.

[7] Lásd fentebb az 1. vershez írt Rási-kommentárt.

[8] Jerávám (Jeroboám), Ácháv (Ácháb) és Jéhu Izrael gonosz királyai közül három, lásd 1Királyok 12-13., 16-22., 2Királyok 10:31.

[9] Hoséá 11:3.

[10] Bírák 7-8.

[11] Jósuá 10:12.

[12] 1Mózes 34:25.

[13] 1Mózes 37:19–20.

[14] Lásd uo. 37:26., 29.

[15] Uo. 37:2.

[16] Uo. 38.

[17] Aki Jehuda leszármazottja volt.

[18] 2Sámuel 22:41.

[19] 1Mózes 27:29.

[20] A לחוף (löchof, szószerint: „a parthoz”) ל׳ prefixuma ugyanaz, mint az (על – ál) – „-nál/-nél vagy „-on/-en/-ön”.

[21] 5Mózes 33:18.

[22] Ez a forrása annak a hagyományos zsidó modelnek, amely a Tóra tanulmányozóinak és támogatóinak kapcsolatában meg van, Zevulun és Jiszáchár szövetségéhez hasonlóan. Amikor valaki a Tóra tanulmányozóit támogatja, akkor a tanulás „érdemében ő is osztozik”, és „olyannak számít, mintha jó maga is tanulna” (Sulchán áruch, Jore déá 246:1. Römá).

[23] 2Mózes 26:22.

[24] 5Mózes 33:24.

[25] 85b.

[26] Táánit 5b.: „Ha leszármazottai tovább élnek [nyomdokain haladnak], ő is tovább él”.

[27] 36b.

[28] 4Mózes 2.

[29] Uo. 2:2.

  • Küldés emailben

Fejezetek