7. 📖 Szemelvények Rásinak a Tórához írt kommentárjaiból

Vájécé

Vájécé (1Mózes 28:10–32:3.) פרשת ויצא

 A hetiszakasz tartalmából

l  Jákob elhagyja Beér Seva-i otthonát, és Cháránba utazik. Útközben elérkezik „a helyre”, ott alszik, és álmot lát, amelyben a földet a mennybolttal összekötő létrán angyalok közlekednek föl és le. Isten is megjelenik álmában, és ígéretet tesz arra, hogy a földet, amelyen Jákob fekszik, leszármazottjainak adja. Reggel Jákob a követ, amelyen a fejét nyugtatta, felállítja oszlopkőnek, és fogadalmat tesz, hogy Isten háza lesz belőle. – Uo. 28:10–22.

l  Jákob Cháránban nagybátyjánál, Lábánnál lakik, és a juhait legelteti. Lábán belemegy, hogy hét évi munka fejében hozzáadja feleségül fiatalabbik lányát, Ráchelt, akit Jákob szeret. A nászéjszakán azonban Lábán az idősebbik leányát, Leát vezeti be hozzá, és a csalást Jákob csak reggel fedezi fel. Jákob, miután beleegyezik, hogy újabb hét évet szolgál Lábánnál, egy hét elteltével Ráchelt is feleségül veszi. Lea hat fiút szül – Reuvént, Simont, Lévit, Jehudát, Isszáchárt és Zevulunt – és egy lányt, Dinát, Ráchel viszont magtalan marad. Ráchel odaadja Jákobnak a szolgálóját, Bilhát feleségül, hogy helyette gyermekeket szüljön, és az szül is két újabb fiút, Dánt és Naftálit. Lea is ugyanezt teszi az ő szolgálójával, Zilpával, aki Gádot és Ásért szüli Jákobnak. Végül Ráchel imái mégiscsak meghallgatásra találnak, fiút szül, akit Józsefnek nevez el. – Uo. 29:1–30:24.

l  Jákob tizennégy évet töltött el Cháránban és most már haza kíván térni, de Lábán maradásra rábírja, ezúttal juhokat ígérve neki munkája fejében. Noha Lábán időről időre kísérletet tesz, hogy rászedje, Jákob vagyona egyre csak gyarapszik. Jákob titokban hagyja el Cháránt, attól tartva, hogy Lábán meg akarja majd akadályozni távozását a családdal és a vagyonnal, amelyért pedig megdolgozott. Lábán üldözőbe veszi Jákobot, ám Isten egy álomban óva inti őt, hogy ne ártson vejének. Lábán és Jákob szövetséget kötnek Galéd dombjánál, egy összehordott kőrakás mellett, majd Jákob tovább folytatja az útját a Szentföldre, ahol angyalokkal találkozik. – Uo. 30:25–32:3.
Szemelvények

וַיֵּצֵא יַעֲקֹב מִבְּאֵר שָׁבַע, וַיֵּלֶךְ חָרָנָה. (בראשית כח, י)

És elment Jákob Beér Sevából és ment Cháránba. (1Mózes 28:10.)

ויצא יעקב מבאר שבע – És elment Jákob… – לא היה צריך לכתוב אלא וילך יעקב חרנה – Elég lett volna azt írni: „És elment Jákob Cháránba”, – ולמה הזכיר יציאתו – miért említi meg azt is, hogy kiment Beér Sevából? – אלא מגיד – Azért, hogy elmondja, – שיציאת צדיק מן המקום – mikor egy cádik elmegy valahonnan, – עושה רושם – az nyomot hagy a helyen is: – שבזמן שהצדיק בעיר – mikor a cádik a városban van, – הוא הודה – ő annak a dísze, – הוא זיוה – ő a ragyogása, – הוא הדרה – ő a fensége, – יצא משם – de amikor elmegy onnan, – פנה הודה – akkor a várost elhagyja a dísz, – פנה זיוה – a ragyogás – פנה הדרה – és a pompa. – וכן ותצא מן המקום – És ugyanezt találjuk az „És elment arról a helyről…” idézetnél[1] – האמור בנעמי ורות – amely Noéminál és Rutnál van írva.

 

וַיִּפְגַּע בַּמָּקוֹם וַיָּלֶן שָׁם כִּי בָא הַשֶּׁמֶשׁ וַיִּקַּח מֵאַבְנֵי הַמָּקוֹם וַיָּשֶׂם מְרַאֲשֹׁתָיו, וַיִּשְׁכַּב בַּמָּקוֹם הַהוּא. (בראשית כח, יא)

Eljutott a helyre és ott töltötte az éjszakát, mert a nap leszállott. Vett a hely kövei közül, és feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. (1Mózes 28:11.)

ויפגע במקום – Eljutott a helyre… – לא הזכיר הכתוב – Nem említi meg az Írás, – באיזה מקום – hogy melyik helyre jutott el, – אלא במקום – csak azt írja „a helyre”, – הנזכר במקום אחר – amely másutt is említésre kerül. – הוא הר המוריה – A hely pedig Mórijá hegye [ahol korábban Ábrahám megkötözte Izsákot, hogy feláldozza Istennek], – שנאמר בו – amiről az van írva:[2] – וירא את המקום מרחוק – „…már messziről látta azt a helyet”.

ויפגע – Eljutott… – כמו ופגע ביריחו – [Az eredeti héber szót: vájifgá két féle képpen lehet érteni. Vagy úgy,] ahogy Józsuánál találjuk:[3] „…eljutott (ufágá) Jerikóba…”, – ופגע בדבשת – [vagy hasonlóan ehhez Izrael határai kapcsán is szerepel ez a kifejezés] „…megérinti (ufágá) Dábásetet…”.[4] – ורבותינו פירשו – Bölcseink azonban összefüggésbe hozzák – לשון תפלה – az „ima” szóval, – כמו ואל תפגע בי – ahogy [Jeremiásnál] találjuk:[5]: „Ne imádkozz (tifgá) hozzám!”, – ולמדנו – és ebből azt tanulhatjuk meg, – שתקן תפלת ערבית – hogy Jákob rendelte el az esti imát.[6]

– ושנה הכתוב ולא כתב ויתפלל – És azért van írva: „eljutott” és nem „imádkozott”, – ללמדך – hogy elmondja a Tóra, – שקפצה לו הארץ – hogy csoda folytán lerövidült az útja Jákobnak, [és így tudott eljutni a Mórijá hegyéig,] – כמו שמפורש בפרק גיד הנשה – amint az a Gid hánáse kezdetű [talmudi] fejezetben olvasható:[7] [mikor megérkezett Jákob Cháránba, így szólt: „Lehetséges, hogy én elmenjek az előtt a hely előtt, ahol atyáim imádkoztak úgy, hogy én ne imádkozzam?” Mikor eszébe jutott, hogy visszatérjen, csoda történt, és rögtön „eljutott a helyre”.]

וישם מראשותיו – …Vett a hely kövei közül… – עשאן כמין מרזב סביב לראשו – Mintegy ereszként a feje köré helyezte azokat, – שהיה ירא מפני חיות רעות – mert félt a gonosz állatoktól; – התחילו מריבות זו עם זו – mire a kövek elkezdtek egymással vitatkozni. – זאת אומרת – Az egyik azt mondta: – עלי יניח צדיק את ראשו – „Énrám hajtsa fejét a cádik!”, – וזאת אומרת – és a másik is azt mondta: – עלי יניח – „Énrám hajtsa!” – מיד עשאן הקב”ה אבן אחת – Ekkor az Örökkévaló egy követ csinált belőlük. – וזהו שנאמר – Ezért folytatja így[8] [egyesszámban]: – ויקח את האבן אשר שם מראשותיו – „és vette azt a követ amelyet feje alá tett”.

 

וַיַּחֲלֹם וְהִנֵּה סֻלָּם מֻצָּב אַרְצָה וְרֹאשׁוֹ מַגִּיעַ הַשָּׁמָיְמָה, וְהִנֵּה מַלְאֲכֵי אֱלֹהִים עֹלִים וְיֹרְדִים בּוֹ. (בראשית כח, יב)

És álmodott. Íme egy létra állt a földön, melynek teteje az égig ért és íme, Isten angyalai fel és alá járnak rajta. (1Mózes 28:12.)

עולים ויורדים – …fel és alá járnak… – עולים תחלה – Először fel, – ואחר כך יורדים – és aztán alá, – מלאכים שליווהו בארץ – mert azok az angyalok, akik Izrael földjén kísérték Jákobot, – אין יוצאים חוצה לארץ – nem mehettek azon kívül, – ועלו לרקיע – ezért felmentek az Égbe, – וירדו מלאכי חוצה לארץ ללותו – és lejöttek azok az angyalok, akik majd Izraelen kívül kísérik őt.

 

וְשַׁבְתִּי בְשָׁלוֹם אֶל בֵּית אָבִי, וְהָיָה יהוה לִי לֵאלֹהִים. (בראשית כח, כא)

És ha békében térek vissza atyám házába, és az Örökkévaló lesz az én Istenem. (1Mózes 28:21.)

ושבתי – És ha… térek vissza… – כמו שאמר לי – Ahogy [az Örökkévaló] mondta nekem: – והשיבותיך אל האדמה – „Visszahozlak [erre] a földre.”[9]

בשלום – …békében (bösálom)… – שלם מן החטא – Azaz teljesen (שלם – sálém) mentes a bűntől, – שלא אלמד מדרכי לבן – hogy ne tanuljam el Lábán szokásait.

והיה ה’ לי לאלהים – …és az Örökkévaló lesz az én Istenem. [Ezt nem Isten elfogadásának feltételeként kell érteni, hanem inkább az isteni ígéretek számbavételének egyfajta folytatásaként.] – שיחול שמו עלי – [Vagyis] az Ő Neve rajtam nyugszik majd – מתחלה ועד סוף – elejétől végéig; – שלא ימצא פסול בזרעי – hogy ne találtasson senki alkalmatlannak [az isteni küldetés teljesítésére] utódaim közül [nem úgy mint Ábrahám és Izsák esetében, ahol Ismáél és Ézsau alkalmatlannak találtatott], – כמו שנאמר – mint írva van: – אשר דברתי לך – „[míg meg nem tettem,] amit neked mondtam.”[10] – והבטחה זו הבטיח לאברהם – Ezt a bizonyos ígéretet Ábrahámnak tette, – שנאמר – amint írva van: – להיות לך לאלהים – „Hogy Isten legyek számodra – ולזרעך אחריך – és magzataid számára, akik utánad lesznek”,[11] – זרעך מיוחס – [ami azt jelenti,] magzataid kiválasztottak, – שלא ימצא בו שום פסול – ugyanis semmi kivetnivaló nem találtatik majd bennük.

 

וַיִּשָּׂא יַעֲקֹב רַגְלָיו וַיֵּלֶךְ אַרְצָה בְנֵי קֶדֶם. (בראשית כט, א)

Jákob ezután lábrakelt, és elment kelet fiainak országába. (1Mózes 29:1)

וישא יעקב רגליו – Jákob ezután lábrakelt…. – משנתבשר בשורה טובה – Mihelyst értesült a jó hírről, – שהובטח בשמירה – hogy biztosított számára az [isteni] oltalom, – נשא לבו את רגליו – szíve felemelte a lábát, – ונעשה קל ללכת – és könnyűvé vált számára a haladás. – כך מפורש בבראשית רבה – Ez a magyarázat [szerepel] a Brésit rábá midrásban.[12]

 

וַיִּשַּׁק יַעֲקֹב לְרָחֵל, וַיִּשָּׂא אֶת קֹלוֹ וַיֵּבְךְּ. (בראשית כט, יא)

És megcsókolta Jákob Ráchelt, fölemelte hangját és sírt. (1Mózes 29:11.)

ויבך – …és sírt. – לפי שצפה ברוח הקודש – Mert egy isteni látomás által előre látta, – שאינה נכנסת עמו לקבורה – hogy [Ráchel] nem vele együtt lesz eltemetve.[13] – דבר אחר – Egy másik magyarázat: – לפי שבא בידים ריקניות – [azért sírt] mert üres kézzel jött. – אמר אליעזר עבד אבי אבא – Azt gondolta: Nagyapám szolgája, Eliezer, – היו בידיו נזמים וצמידים ומגדנות – gyűrűket, karpereceket és finomságokat hozott magával,[14] – ואני אין בידי כלום – nálam viszont nincs semmi. – לפי – [Ez pedig] azért [volt így], – שרדף אליפז בן עשו – mert Elifáz, Ézsau fia, üldözőbe vette őt (Jákobot), – במצות אביו אחריו להורגו – [mert] atyja megparancsolta, hogy végezzen vele, – והשיגו – és [Elifáz] utol [is] érte [Jákobot]. – ולפי שגדל אליפז בחיקו של יצחק – Ám mivel Elifáz Izsák ölén nőtt fel [azaz az ő hatása alatt], – משך ידו – tartózkodott [attól, hogy megölje a nagybátyját]. – אמר לו – [Elifáz akkor] így szólt hozzá: – מה אעשה לציווי של אבא – „Mitévő legyek atyám parancsát illetően?” – אמר לו יעקב – Jákob azt felelte neki: – טול מה שבידי – „Végy el tőlem mindent, ami nálam van, – והעני חשוב כמת – mert a szegény olyan, mintha meghalt volna.”

 

וְעֵינֵי לֵאָה רַכּוֹת, וְרָחֵל הָיְתָה יְפַת תֹּאַר וִיפַת מַרְאֶה. (בראשית כט, יז)

Lea szemei gyengék voltak, Ráchel azonban szép alakú és szép arcú volt. (1Mózes 29:17.)

ועיני לאה רכות – Lea szemei gyengék voltak… – שהיתה סבורה – Mert korábban azt hitte, hogy – לעלות בגורלו של עשו – Ézsau nyeri majd el, – ובוכה – s ezért [sokat] sírt. – שהיו הכל אומרים – Ugyanis mindenki azt mondogatta: – שני בנים לרבקה ושתי בנות ללבן – Rebekának van két fia, Lábánnak pedig két lánya; – הגדולה לגדול – az idősebbik lány [hozzámegy majd] az idősebbik fiúhoz, – והקטנה לקטן – a fiatalabbik lány [meg majd hozzámegy] a fiatalabbik fiúhoz.

תאר – …alakú… – הוא צורת הפרצוף – Az arc alakjára utal, – לשון יתארהו בשרד – mint abban a kifejezésben, hogy „…az alakot kivonalazza krétakővel”.[15] – קונפ”ס בלעז – Ófranciául: conpas (iránytű).[16]

מראה – …arcú… – הוא זיו קלסתר – Az arc kisugárzásának szépségére utal.

 

וַיֶּאֱהַב יַעֲקֹב אֶת רָחֵל, וַיֹּאמֶר אֶעֱבָדְךָ שֶׁבַע שָׁנִים בְּרָחֵל בִּתְּךָ הַקְּטַנָּה. (בראשית כט, יח)

Jákob megszerette Ráchelt és így szólt: „Szolgálok neked hét évig Ráchelért, leányodért, a kisebbikért”. (1Mózes 29:18.)

אעבדך שבע שנים – …Szolgálok neked hét évig… – הם ימים אחדים – Ez az a „néhány nap”, – שאמרה לו אמו – amelyről az anyja beszélt neki: – וישבת עמו ימים אחדים – „Maradj nála néhány napig.”[17] – ותדע שכן הוא – És abból tudhatod, hogy ez így van, – שהרי כתיב – mert írva van: – ויהיו בעיניו כימים אחדים – „…de neki csak néhány napnak tetszett…”.[18]

ברחל בתך הקטנה – …Ráchelért, leányodért, a kisebbikért. – כל הסימנים הללו למה – Miért e részletezett jellemzés? – לפי שיודע בו – Azért, mert [Jákob] tudta, – שהוא רמאי – hogy [Lábán] csalafinta ember. – אמר לו – Azt mondta hát neki: – אעבדך ברחל – „Dolgozom neked Ráchelért, – ושמא תאמר – és nehogy azt állítsd, – רחל אחרת מן השוק – [hogy] egy másik Ráchelre [gondolok], [valakire] az utcáról, – תלמוד לומר בתך – ezért mondom: »leányodért.« – ושמא תאמר – És nehogy azt mondd: – אחליף ללאה שמה – »Megváltoztatom Lea nevét, – ואקרא שמה רחל – és Ráchelnek fogom nevezni«, – תלמוד לומר הקטנה – ezért mondom: »a kisebbikért«.” – ואף על פי כן לא הועיל לו – Mindezek ellenére kár volt a fáradságért, – שהרי רמהו – mivel [végül Lábán mégis csak] rászedte őt.

 

וַיְהִי בַבֹּקֶר וְהִנֵּה הִוא לֵאָה, וַיֹּאמֶר אֶל לָבָן מַה זֹּאת עָשִׂיתָ לִּי הֲלֹא בְרָחֵל עָבַדְתִּי עִמָּךְ וְלָמָּה רִמִּיתָנִי. (בראשית כט, כה)

És történt, hogy midőn reggel lett, látta, hogy íme Lea az; és szólt Lábánhoz: „Mit tettél velem? Nem Ráchelért szolgáltam-e nálad, miért csaltál meg?” (1Mózes 29:25.)

ויהי בבקר והנה היא לאה – És történt, hogy midőn reggel lett, látta, hogy íme Lea az… [Miért nem jött rá erre Jákob már korábban?] – אבל בלילה לא היתה לאה – De az éjjel nem Lea volt az, [azaz nem tudta Leaként azonosítani a lányt]! – לפי שמסר יעקב לרחל סימנים – Jákob ugyanis korábban [bizonyos] jeleket adott Ráchelnek, [hogy azok révén majd azonosíthassa őt,] – וכשראתה רחל – és amikor Ráchel látta, – שמכניסין לו לאה – hogy Leát viszik be [Jákobhoz], – אמרה – azt gondolta: – עכשיו תכלם אחותי – „Nővérem most meg fog szégyenülni,” – עמדה ומסרה לה אותן סימנים – [mire] készséggel átadta neki azokat a jeleket.

 

וַתַּהַר לֵאָה וַתֵּלֶד בֵּן וַתִּקְרָא שְׁמוֹ רְאוּבֵן, כִּי אָמְרָה כִּי רָאָה יהוה בְּעָנְיִי כִּי עַתָּה יֶאֱהָבַנִי אִישִׁי. (בראשית כט, לב)

És viselős lett Lea, fiút szült és elnevezte Reuvénnek, mert mondta: „Bizony meglátta az Örökkévaló nyomorúságomat, bizony most szeretni fog a férjem”. (1Mózes 29:32.)

ותקרא שמו ראובן – …és elnevezte Reuvénnek… – רבותינו פירשו – Bölcseink így magyarázták [a Reuvén név értelmét mintha összetett szó lenne, és mint egy a jövőbeli eseményekre utalna]: – אמרה ראו מה בין בני – [Lea] azt mondta: „Nézd csak (ראו – reu) a különbséget az én fiam (בן – vén) között – לבן חמי – és apósom fia (Ézsau) között, – שמכר הבכורה ליעקב – aki [önszántából] eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak [és ennek ellenére meg akarta ölni öccsét], – וזה לא מכרה ליוסף – míg ellenben ez (Reuvén) nem adta azt el Józsefnek[19], – ולא ערער עליו – és nem is próbált neki ártani. – ולא עוד שלא ערער עליו – Sőt nem csak, hogy nem próbált neki ártani, – אלא שביקש להוציאו מן הבור – de még meg is próbálta kiszabadítani őt a veremből [miután bátyjai odahajították].[20]

 

וַתֵּרֶא רָחֵל כִּי לֹא יָלְדָה לְיַעֲקֹב וַתְּקַנֵּא רָחֵל בַּאֲחֹתָהּ, וַתֹּאמֶר אֶל יַעֲקֹב הָבָה לִּי בָנִים וְאִם אַיִן מֵתָה אָנֹכִי. (בראשית ל, א)

És midőn Ráchel látta, hogy ő nem szült gyermeket Jákobnak, irigykedni kezdett Ráchel az ő nővérére, és szólt Jákobhoz: „Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, meghalok”. (1Mózes 30:1.)

ותקנא רחל באחותה – …irigykedni kezdett Ráchel az ő nővérére… [Nem Lea sorsát irigyelte, hanem] – קנאה במעשיה הטובים – Irigyelte a jócselekedeteit. – אמרה – Azt gondolta magában: – אלולי שצדקה ממני – „Ha nem lenne erényesebb nálam, – לא זכתה לבנים – nem érdemelné ki, hogy gyermekeket szüljön.” [Egy másik ember tulajdonságainak irigylése nem csak hogy megengedett, de kívánatos is, mivel ösztönzően hat az ember saját fejlődésére. Éppen ezért Jákob válaszában nem találjuk, hogy megrótta volna az irigysége miatt.]

הבה לי – …Adj nekem… [De hát mit tehetett Jákob?] – וכי כך עשה אביך לאמך – [Ráchel burkoltan a következőre célzott:] „Vajon atyád így viszonyult anyádhoz? – והלא התפלל עליה – Vajon nem imádkozott érte?”

מתה אנכי – …meghalok. – מכאן – Innét tudjuk, – למי שאין לו בנים – hogy azt, akinek nincs gyermeke, – שחשוב כמת – úgy tekintik, mintha halott lenne.

 

וַיִּחַר אַף יַעֲקֹב בְּרָחֵל, וַיֹּאמֶר הֲתַחַת אֱלֹהִים אָנֹכִי אֲשֶׁר מָנַע מִמֵּךְ פְּרִי בָטֶן. (בראשית ל, ב)

És felgerjedt Jákob haragja Ráchel ellen, és szólt: „Vajon Isten alatt vagyok-e én, aki megvonta tőled méhednek gyümölcsét?” (1Mózes 30:2.)

התחת אלהים אנכי – …Vajon Isten alatt vagyok-e én… – וכי במקומו אני – [A התחת (alatt) itt azt jelenti:] „Vajon az Ő helyében vagyok én?”

אשר מנע ממך – …aki megvonta tőled… – את אמרת שאעשה כאבא – „Azt mondod [nekem], hogy tegyek úgy, mint az apám – אני איני כאבא – de én nem vagyok olyan [helyzetben], mint az apám. – אבא לא היו לו בנים – Apámnak nem volt gyermeke, – אני יש לי בנים – nekem viszont van gyermekem. – ממך מנע – Tőled vonta meg [Isten a gyermekáldást], – ולא ממני – nem tőlem.”

 

וַיֵּלֶךְ רְאוּבֵן בִּימֵי קְצִיר חִטִּים וַיִּמְצָא דוּדָאִים בַּשָּׂדֶה וַיָּבֵא אֹתָם אֶל לֵאָה אִמּוֹ, וַתֹּאמֶר רָחֵל אֶל לֵאָה תְּנִי נָא לִי מִדּוּדָאֵי בְּנֵךְ. (בראשית ל, יד)

És kiment Reuvén a búzaaratás napjaiban, és talált a mezőn mandragóra-bogyót, elvitte anyjához Leához. És szólt Ráchel Leához: „Adj nekem, kérlek, fiadnak mandragóráiból”. (1Mózes 30:14.)

בימי קציר חטים – …a búzaaratás napjaiban… [Miért fontos az a körülmény, hogy ez a búzaaratás idején történt?] – להגיד שבחן של שבטים – A Törzsek (Jákob gyermekei) dicséretéről szót ejtendő [kerül ez említésre]. – שעת הקציר היה – Aratás ideje volt, [amikor sok a gabona,] – ולא פשט ידו בגזל – ő mégsem nyújtotta ki a kezét, hogy lopjon, – להביא חטים ושעורים – és gabonát vagy árpát vigyen haza, – אלא דבר ההפקר – hanem csupán gazdátlan dolgokat, – שאין אדם מקפיד בו – amiket senki sem sajnál, [ha valaki elviszi].

דודאים – …mandragóra-bogyót… – סיגלי עשב הוא – Mandragóra – egy növényfajta, – ובלשון ישמעאל יסמי”ן – amit arabul jászmin-nak neveznek.

 

וַיִּזְכֹּר אֱלֹהִים אֶת רָחֵל, וַיִּשְׁמַע אֵלֶיהָ אֱלֹהִים וַיִּפְתַּח אֶת רַחְמָהּ. (בראשית ל, כב)

És Isten megemlékezett Ráchelről, Isten hallgatott reá és megnyitotta méhét. (1Mózes 30:22)

ויזכר אלהים את רחל – És Isten megemlékezett Ráchelről… – זכר לה שמסרה סימניה לאחותה – [Valahányszor Isten „megemlékezik” valakiről, az annak a személynek valamilyen cselekedetére utal. Isten] megemlékezett arról, hogy [Ráchel] átadta ismertetőjeleit nővérének[21]. – ושהיתה מצירה – És [arról is megemlékezett,] hogy [Ráchel] aggódott, – שלא תעלה בגורלו של עשו – nehogy Ézsau nyerje el, – שמא יגרשנה יעקב – ha Jákob netán elválna tőle, – לפי שאין לה בנים – mert nem szült neki gyermekeket. – ואף עשו הרשע כך עלה בלבו – Ez jutott eszébe az aljas Ézsaunak is, – כששמע שאין לה בנים – amikor fülébe jutott, hogy [sógornőjének] nincsenek gyermekei. – הוא שייסד הפייט – [És] erre utalt a költő [is, amikor a következőt írta]: – האדמון – „A vörös [Ézsau], – כבט שלא חלה – látván, hogy nem terhes, – צבה לקחתה לו ונתבהלה – megkívánta Ráchelt, és Ráchel megrettent.”[22]

 

וַיֹּאמֶר אֵלָיו לָבָן אִם נָא מָצָאתִי חֵן בְּעֵינֶיךָ, נִחַשְׁתִּי וַיְבָרֲכֵנִי יהוה בִּגְלָלֶךָ. (בראשית ל, כז)

És szólt hozzá Lábán: „Ha kedvet találtam szemedben maradj, mert megéreztem, hogy a te kedvedért áldott meg az Örökkévaló engemet”. (1Mózes 30:27.)

נחשתי – …megéreztem… – מנחש היה – [Lábán] jövendőmondó volt: – נסיתי בנחוש שלי – „Jövendölésem segítségével kiderítettem”, – שעל ידך באה לי ברכה – hogy általad áldásban részesültem. – כשבאת לכאן לא היו לי בנים – Amikor megérkeztél ide, nem voltak fiaim,” – שנאמר והנה רחל בתו – hiszen írva van: „Íme leánya, Ráchel – באה עם הצאן – éppen jön a juhokkal.”[23] – אפשר יש לו בנים – Lehetséges-e, hogy voltak fiai, – והוא שולח בתו אצל הרועים – és [mégis] a lányát küldte volna a pásztorok közé? – ועכשיו היו לו בנים – Most [azonban] voltak [már] fiai, – שנאמר וישמע את דברי בני לבן – mint írva van: „És meghallotta Lábán fiainak szavait.”[24]

 

וְעָנְתָה בִּי צִדְקָתִי בְּיוֹם מָחָר כִּי תָבוֹא עַל שְׂכָרִי לְפָנֶיךָ, כֹּל אֲשֶׁר אֵינֶנּוּ נָקֹד וְטָלוּא בָּעִזִּים וְחוּם בַּכְּשָׂבִים גָּנוּב הוּא אִתִּי. (בראשית ל, לג)

Így tanúskodjék mellettem az igazságom, mert eljő bérem ügyében, amely előtted van, minden ami nem pettyes és foltos a kecskék között és sötétszínű a juhok között, az lopott nálam.” (1Mózes 30:33.)

וענתה בי וגו’ – Így tanúskodjék… – אם תחשדני שאני נוטל משלך כלום – „Ha azt gyanítod, hogy elveszek tőled bármit, ami a tiéd, – תענה בי צדקתי – akkor igazságom fog tanúskodni mellettem – כי תבא צדקתי – mert eljő igazságom, – ותעיד על שכרי לפניך – és tanúskodik előtted bérem ügyében, – שלא תמצא בעדרי – hogy nem találsz majd nyájamban – כי אם נקודים וטלואים – mást, csakis pettyes vagy foltos állatokat. – וכל שתמצא בהן – Ha csak egyet is találsz köztük, – שאינו נקוד או טלוא או חום – amely nem pettyes vagy foltos vagy sötétbarna, – בידוע שגנבתיו לך – azt nyilvánvalóan tőled loptam, – ובגניבה הוא שרוי אצלי – s az tolvajlás révén került birtokomba.”

 

וַיִּשְׁלַח יַעֲקֹב וַיִּקְרָא לְרָחֵל וּלְלֵאָה, הַשָּׂדֶה אֶל צֹאנוֹ. (בראשית לא, ד)

És Jákob elküldött érte és hívatta Ráchelt és Leát a mezőre nyájához. (1Mózes 31:4.)

ויקרא לרחל וללאה – …hívatta Ráchelt és Leát… – לרחל תחלה ואחר כך ללאה – Először Ráchelt, majd Leát, – שהיא היתה עיקר הבית – mivel ő (Ráchel) volt az elsődleges feleség, – שבשבילה – hisz miatta – נזדווג יעקב עם לבן – lett Jákob Lábán veje. – ואף בניה של לאה מודים בדבר – Még Lea leszármazottai is elismerik ezt [azt, hogy Ráchel volt Jákob elsődleges felesége], – שהרי בועז ובית דינו משבט יהודה – mert Boáz és udvara, akik Jehuda (Lea egyik fia) törzséből származtak, – אומרים כרחל וכלאה – [is] azt mondják: „Mint Ráchel és Lea, – אשר בנו שתיהם וגו’ – akik ketten építették föl, …”,[25] – הקדימו רחל ללאה – Ráchelt Lea előtt említve.

 

הֲלוֹא נָכְרִיּוֹת נֶחְשַׁבְנוּ לוֹ כִּי מְכָרָנוּ, וַיֹּאכַל גַּם אָכוֹל אֶת כַּסְפֵּנוּ. (בראשית לא, טו)

Nem tart-e idegeneknek bennünket? Mert eladott bennünket és elköltötte pénzünket. (1Mózes 31:15.)

הלא נכריות נחשבנו לו – Nem tart-e idegeneknek bennünket? – אפילו בשעה – Még akkor is, amikor szokás, – שדרך בני אדם לתת נדוניא לבנותיו – hogy az ember hozományt adjon a lányaival – בשעת נשואין – férjhezmenetelük alkalmával, – נהג עמנו כנכריות – ő (az apánk) úgy viselkedett velünk, mint idegenekkel, – כי מכרנו לך בשכר הפעולה – mivel munkádért fizetett bér gyanánt adott minket neked.

את כספנו – …pénzünket. – שעכב דמי שכר פעולתך – Mert visszatartotta a munkádért járó bért. [Vagyis a bért azért a hat évért, amelyet ledolgoztál azon a tizennégy éven kívül, amelyet értünk dolgoztál.]

 

וַיָּקָם יַעֲקֹב, וַיִּשָּׂא אֶת בָּנָיו וְאֶת נָשָׁיו עַל הַגְּמַלִּים. (בראשית לא, יז)

És fölkelt most Jákob, és feltette gyermekeit és feleségeit a tevékre. (1Mózes 31:17.)

את בניו ואת נשיו – …gyermekeit és feleségeit… – הקדים זכרים לנקבות – A fiúkat előbbre vette, mint a nőket, – ועשו הקדים נקבות לזכרים – míg ellenben Ézsau a nőket vette a fiúk elé, – שנאמר – mint írva van: – ויקח עשו את נשיו ואת בניו וגו’ – „És Ézsau vette feleségeit, fiait…”.[26]

 

וַיָּבֹא לָבָן בְּאֹהֶל יַעֲקֹב וּבְאֹהֶל לֵאָה וּבְאֹהֶל שְׁתֵּי הָאֲמָהֹת וְלֹא מָצָא, וַיֵּצֵא מֵאֹהֶל לֵאָה וַיָּבֹא בְּאֹהֶל רָחֵל. (בראשית לא, לג)

És Lábán bement Jákob sátrába, Lea sátrába és a két szolgáló sátrába, de nem találta; kiment Lea sátrából és bement Ráchel sátrába. (1Mózes 31:33.)

באהל יעקב – …Jákob sátrába… – הוא אהל רחל – az ugyanaz, mint Ráchel sátra; – שהיה יעקב תדיר אצלה – [azért nevezték így,] mert Jákob mindig vele (Ráchellel) volt. – וכן הוא אומר – Ugyanígy: – בני רחל אשת יעקב – „…Ráchel, Jákob feleségének fiai”,[27] – ובכולן לא נאמר – az összes többi [feleséggel] kapcsolatban nem áll az, hogy: – אשת יעקב – „Jákob felesége” [jelezve, hogy legszeretettebb felesége Ráchel volt].

ויבא באהל רחל – …és bement Ráchel sátrába. [De hát nem járt már egyszer Ráchel sátrában?[28]] – כשיצא מאהל לאה – Miután kilépett Lea sátrából, – חזר לו לאהל רחל – visszatért Ráchel sátrába, – קודם שחיפש באהל האמהות – még mielőtt átkutatta volna a két szolgáló sátrát [is]. – וכל כך למה – És miért [kutakodott] annyit [Ráchel sátrában]? – לפי שהיה מכיר בה – Mert olyannak ismerte meg [Ráchelt], – שהיא משמשנית – mint aki mindenhez hozzányúl.

 

לוּלֵי אֱלֹהֵי אָבִי אֱלֹהֵי אַבְרָהָם וּפַחַד יִצְחָק הָיָה לִי כִּי עַתָּה רֵיקָם שִׁלַּחְתָּנִי, אֶת עָנְיִי וְאֶת יְגִיעַ כַּפַּי רָאָה אֱלֹהִים וַיּוֹכַח אָמֶשׁ. (בראשית לא, מב)

Ha nem lett volna velem atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelme, bizony most üresen küldtél volna el; vesződségemet és kezem munkáját látta Isten és figyelmeztetett [téged] az elmúlt éjjel”. (1Mózes 31:42.)

ופחד יצחק – …és Izsák félelme… – לא רצה לומר אלהי יצחק – Nem akarta azt mondani, hogy „Izsák Istene”, – שאין הקב”ה מייחד שמו – mivel Isten nem adja Nevét – על הצדיקים בחייהם – az igazakra addig, míg azok életben vannak. – ואף על פי שאמר לו – Jóllehet [Isten] azt mondta neki (Jákobnak), – בצאתו מבאר שבע – amikor [az] elhagyta Beér Sevát: – אני ה’ אלהי אברהם אביך – „Én vagyok az Örökkévaló, atyád, Ábrahám Istene – ואלהי יצחק – és Izsák Istene”,[29] – בשביל שכהו עיניו – [de ezt azért tette] mert [Izsák] látása [időközben] elhomályosodott, – והרי הוא כמת – és ezért ő (Izsák) olyannak számított, mintha már meghalt volna. יעקב נתיירא לומר אלהי – [Ennek ellenére] Jákob mégis félt azt mondani, hogy „…Istene”, – ואמר ופחד – és [helyette inkább] „…félelme”-t mondott.

ויוכח – …és figyelmeztetett [téged]… – לשון תוכחה הוא – Ez a kifejezés figyelmeztetést jelent, – ולא לשון הוכחה –nem pedig [a rokon hangzású hocháchá] tisztázást.

 

וְיַעֲקֹב הָלַךְ לְדַרְכּוֹ, וַיִּפְגְּעוּ בוֹ מַלְאֲכֵי אֱלֹהִים. (בראשית לב, ב)

Jákob pedig útjára ment, és találkoztak vele Isten angyalai. (1Mózes 32:2.)

ויפגעו בו מלאכי אלהים – …és találkoztak vele Isten angyalai. – מלאכים של ארץ ישראל באו לקראתו – Erec Jiszráel angyalai jöttek elébe, – ללוותו לארץ – hogy bekísérjék a [Szent] Földre.

 

וַיֹּאמֶר יַעֲקֹב כַּאֲשֶׁר רָאָם מַחֲנֵה אֱלֹהִים זֶה, וַיִּקְרָא שֵׁם הַמָּקוֹם הַהוּא מַחֲנָיִם. (בראשית לב, ג)

Szólt Jákob, mikor megpillantotta őket: „Ez Isten serege”. Ezért azt a helyet Máchánájimnak nevezte. (1Mózes 32:3.)

מחנים – …Máchánájimnak… – שתי מחנות – [Máchánájim szószerinti jelentése:] két tábor: – של חוצה לארץ – [Azok] az Erec Jiszráelen kívüli angyalok, – שבאו עמו עד כאן – akik elkísérték eddig a pontig, – ושל ארץ ישראל – illetve azok az Erec Jiszráel-i angyalok, – שבאו לקראתו – akik elébe jöttek, [hogy találkozzanak vele].

 

[1] Rút könyve 1:7.

[2] 1Mózes 22:4.

[3] Józsuá 16:7.

[4] Uo. 19:11.

[5] Jeremiás 7:16.

[6] A Talmudban (Bráchot 26b.) Bölcseink elmondják, hogy a napi három imádkozás, a három ősapától származik.

[7] Chulin 91b.

[8] 1Mózes 28:18.

[9] Uo. 28:15.

[10] Uo.

[11] Uo. 17:7.

[12] 70:8.

[13] Ráchel Betlehemben lett eltemetve, amikor Jákob épp visszatérőben volt Lábántól (1Mózes 35:19., 48:7.).

[14] 1Mózes 24:22., 53.

[15] Jesájá 44:13.

[16] Nem teljesen világos, hogy a conpas kifejezés hogyan kapcsolódik ide.

[17] 1Mózes 27:44.

[18] Uo. 29:20.

[19] S József mégis két törzs (Efrájim és Menasse) atyja volt, pedig csupán egy elsőszülöttnek van joga két résznyihez atyja örökségéből (5Mózes 21:17.).

[20] Lásd 1Mózes 27.

[21] Lásd Rási 1Mózes 29:25.

[22] Ez a sor idézet egy Elázár Hákálir rabbinak tulajdonított liturgikus költeményből, amelyet ros hásáná első napjának reggeli imájában mondunk el. Lásd Izrael fohásza – A zsidó újév imarendje 132. l.

[23] 1Mózes 29:6.

[24] Uo. 31:1.

[25] Rút könyve 4:11.

[26] 1Mózes 36:6.

[27] Uo. 46:19.

[28] Lásd az előző Rási-kommentárt.

[29] Uo. 28:13.

  • Küldés emailben

Fejezetek