14. 📖 Slomó sátra – gondolatok a hetiszakaszhoz

Váérá

Az Ősatyák génjei

Különös párbeszéd és eseménysorozat játszódik a múlt heti és az e heti szakaszunkban. Miután Mózes kezdeti vonakodása ellenére Fáraó elé járul, és az ahelyett, hogy elengedné a zsidókat, csak még jobban megnehezíti a munkájukat, Mózes – érthető módon – visszatér Istenhez és kérdőre vonja: Miért kellett őt a küldetésre rávenni? Isten válasza erre röviden: Ne aggódj, én majd kivezetem őket erős kézzel. Majd szakaszunkban egy furcsa mondattal folytatja (2Mózes 6:2-3.): „Szólt Isten Mózeshez és mondta neki: Én vagyok az Örökkévaló! Megjelentem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mint Isten (Sá-dáj), mindenható, de nevemet: Örökkévaló, nem ismertettem meg velük.”

Miért említi ekkor Mózesnek az Ősatyákat? A Midrás szerint (Smot rábá 6:4.) az Örökkévaló arra hívja fel Mózes figyelmét, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak nem mutatkozott meg a valódi neve (a négybetűs Tetragrammaton Y-HVH) szintjén, hanem csak egy alacsonyabb szinten (Sá-dáj). Ők mégsem panaszkodtak.

Szinte minden kommentár foglalkozik ezzel a passzussal, és sokan idézik a Midrás magyarázatát is. Rási azonban furcsamód még egy szóval megtoldja kommentárját. „Megjelentem” – idézi Rási a passzust és magyaráz: „az Ősatyáknak”. Miért kell ezt hozzátenni? Hát, nem egyértelmű ez magának a passzusnak a folytatásából: „Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak”? Úgy tűnik, mintha Rási szándékosan hangsúlyozná, hogy Isten az Ősatyáknak nem egyszerűen, mint Ábrahámnak meg Izsáknak, hanem mint a zsidó nép pátriárkáinak jelent meg. Mi ennek a jelentősége?

Áldott emlékű üknagyapám, Silberstein Slomó sarkadi rabbi a következő értelmezést adja erre (Ohel Slomo, Váérá). Közismert a Bölcseink mondása: „az Atyák cselekedeti, jelek a fiaiknak” (Brésit rábá 40:6.). Egyes kommentárok ezt úgy értelmezik, hogy ez nem egyszerűen az Atyák példamutató cselekedeteire utal, hanem arra, hogy ha az Atyákkal megtörtént eseményeket tanulmányozzuk, akkor azokban gyermekeik életének majdani történéseit is fellelhetjük. Az Ősatyák nemcsak genetikailag hordozzák magukban leszármazottaikat, hanem az utókor eseményei is génjeikben vannak. Azok velük is valamilyen formában megesnek. Más szóval, az Egyiptomban történt dolgok egy személyes szinten Ábrahámmal és a többi Ősatyával is megestek. Ezért mondja a Talmud (Bráchot 16b) hogy csak három embert (Ábrahám, Izsák és Jákob) nevezünk „Atyáknak”. Habár a zsidó népnek sok igaz életű és különleges felmenője volt, mégis csak ez a három ember az, aki az egész zsidó történelmet benne hordozza a saját élete eseményeiben. .

Erre hívja fel a figyelmünket Rási. Isten emlékezteti Mózest, hogy az, ami most történik, megtörtént már egyszer az Atyákkal, de ők mégsem emeltek panaszt. Ami most a zsidó nép egészével történik, egyszer már megesett a pátriárkák életében is. Erre utal az a kifejezés is, hogy „Megjelentem… mint Isten (Sá-dáj)”. A Sá-dáj istennév ugyanis a jövőbeli látomásokra utal (pl. 4Mózes 24:4,16.). Tehát arról beszél itt Isten, hogy megjelent nekik, és látomásaikban, életükben mindezek a dolgok már akkor megestek…

  • Küldés emailben

Fejezetek