V.
Ünnepnapi rendeletek szombatszegés ellen?
[A Gömárá kérdez:]
וּמִיגָּזְרִינַן?
Lehetséges, hogy a Bölcsek azért hoztak olyan rendelkezéseket,amelyek tiltják, hogy bizonyos dolgokat jom tovkor elvégezzünk, mert tartottak attól, hogy különben esetleg szombaton is megtennénk?
וְהָתְנַן:
De hiszen egy misnából azt tanultuk1:
מַשִּׁילִיןפֵּירוֹתדֶּרֶךְאֲרוּבָּהבְּיוֹםטוֹב, אֲבָללֹאבַּשַּׁבָּת.
A sok termény szombati és jom tovi mozgatását általában túlzott erőfeszítésnek minősíti és tiltja a rabbinikus törvény, a Bölcsek mindazonáltal tettek annyi engedményt, hogy az anyagi veszteség elkerülése érdekében engedélyezték, hogy a tetőre száradni tett terményt JOM TOVKOR LE LEHESSEN DOBÁLNI A TETŐABLAKON keresztül a házba, mivel az csak minimális munkát jelent.A SZOMBATOT ILLETŐEN a Bölcsek szigorúbbak voltak, és még ezt a minimális erőkifejtést is MEGTILTOTTÁK.
Láthatjuk tehát, hogy ezt a tevékenységet a Bölcsek nem tiltottak be jom tovkor attól az aggodalomtól vezérelve, hogy ha engedélyezik, akkor az emberek esetleg szombaton is megteszik. – ? –
[A Gömárá vitatja:]
– וּמִילָאגָּזְרִינַן? וְהָתְנַן:
Hát, hogy ne hoznánk ilyen rendelkezéseket? Hiszenegy másik misnából azt tanultuk2:
אֵיןבֵּיןיוֹםטוֹבלַשַּׁבָּתאֶלָּאאוֹכֶלנֶפֶשׁבִּלְבַד!
NINCS KÜLÖNBSÉG A JOM TOV ÉS A SZOMBAT KÖZT, KIVÉVE AZ ÉTEL ELKÉSZÍTÉSÉT tekintve, ami Szombaton tilos, de ünnepnapon a Biblia3 megengedi.
Tehát minden szombatra vonatkozó tilalom, akár csak rabbinikus rendelet vonatkozik jom tovra is, egy kivételével.
Ez a Misna és az előző misna azonban ellentmond egymásnak: Az előző misna ugyanis nagyon is különbséget tesz ünnep és Szombat közt. – ? –
[Erre az ellentmondásra így válaszol a Gömárá:]
– אֲמַררַביוֹסֵף: לָאקַשְׁיָא. הָא – רַבִּיאֱלִיעֶזֶר, הָא – רַבִּייְהוֹשֻעַ. דְּתַנְיָא:
Ráv Joszéf mondta: Nincs ellentmondás. Az egyik misna rabbi Eliezert, a másik rabbi Jehosuát követi. Ahogy tanultuk egy brájtában:
אוֹתוֹוְאֶתבְּנוֹשֶׁנָּפְלוּלַבּוֹר,
Ha egy állat és ivadéka, amelyek ünnepnapon verembe zuhannak, csak akkor szabad kiemelni az állatot, ha alkalmas a levágásra, és ezt még aznap meg is teszik. A tilalom oka, hogy a kiemeléshez erőkifejtés kell.
Bibliai törvény szerint4 azonban nem szabad ugyanazon a napon levágni egy állatot és az ivadékát, tehát tilos lenne mindkét állatot kiemelni a veremből, mivel csak az egyiket szabad levágni. Ezért tehát:
רַבִּיאֱלִיעֶזֶראוֹמֵר: מַעֲלֶהאֶתהָרִאשׁוֹןעַלמְנָתלְשׁוֹחֲטוֹוְשׁוֹחֲטוֹ, וְהַשֵׁנִיעוֹשֶׂהלוֹפַּרְנָסָהבִּמְקוֹמוֹבִּשְׁבִילשֶׁלֹּאיָמוּת.
Rabbi Eliezer azt mondja: az első állatotszabad kiemelni, hogy levágjuk, és akkor le is kell vágni. A másodiknak viszont csak enni adunk ott, ahol van, a veremben, hogy el ne pusztuljon.
רַבִּייְהוֹשֻעַאוֹמֵר: מַעֲלֶהאֶתהָרִאשׁוֹןעַלמְנָתלְשׁוֹחֲטוֹוְאֵינוֹשׁוֹחֲטוֹ, וּמַעֲרִיםוּמַעֲלֶהאֶתהַשֵּׁנִי. רָצָה – זֶהשׁוֹחֵט, רָצָה – זֶהשׁוֹחֵט.
Rabbi Jehosuá ezzel szemben azt mondja: Azzal az alapvető céllal, hogy levágjuk, ki szabad emelni az első állatot, de utána nem muszáj levágni, mivel az ember mondhatja, hogy az első állat nem felelt meg az elvárásainak – mondjuk túlságosan sovány volt –, és hogy az az állat, amelyik még a veremben van, kívánatosabbnak látszik. Ekkor már van kibúvónk a második állat kiemelésére. Majd ha már mind kettő a vermen kívül van, választhat: ha akarja, levághatja az egyik állatot, és ha akarja, levághatja a másikat.
Rabbi Jehosuá tehát annak érdekében, hogy elejét vegye az anyagi veszteségnek, engedékeny az ünnepnapi erőkifejtés dolgában, rabbi Eliezer viszont szigorú.
Ugyanebben a szellemben rabbi Jehosuá az anyagi veszteség elkerülése érdekében engedi meg, hogy a termést a tetőablakon keresztül leszórjuk, amit rabbi Eliezer tilt.
Ezzel szemben mindenki egyetért abban, hogy olyan esetekben, amikor nem fenyeget anyagi veszteség, nincs különbség szombat és ünnep közt (kivéve az ételek elkészítését). Rává válasza tehát – miszerint ünnepnapon azért nem szabad fát mozgatni, mert szombaton hasonló tilalom van érvényben – mindkét Bölcs szerint helyes.
[A Gömárá elutasítja ezt a választ és összehasonlítást:]
מִמַּאי?
Milyen alapon hasonlítod össze ezeket az eseteket?
דִּילְמָאעַדכָּאןלָאקָאָמַררַבִּיאֱלִיעֶזֶרהָתָם – אֶלָּאדְּאֶפְשָׁרלְפַרְנְסָהּ, אֲבָלהֵיכָאדְּלָאאֶפְשָרלְפַרְנְסָהּ – לָא.
Lehetséges, hogy rabbi Eliezer csak azért mondta ezt a szigorú véleményt, mert amikor állatok esnek egy verembe, lehet eleséget adni a második állatnak, és ezáltal el lehet kerülni az anyagi veszteséget, de olyan esetben, amikor nem lehet ellátni eleséggel, akkor nem tilt más intézkedéseket. Azt, hogy a termést az esőtől való megóvás érdekében ünnepnapon is leszórjuk a tetőablakon keresztül, azért engedheti meg, mivel nincs más lehetőségünk az anyagi kár elkerülésére.
אִינַמִי; עַדכָּאןלָאקָאָמַררַבִּייְהוֹשֻעַהָתָם – דְּאֶפְשָׁרבְּהַעֲרָמָה, אֲבָלהֵיכָאדְּלָאאֶפְשָרבְּהַעֲרָמָה – לֹא.
Hasonlóképpen rabbi Jehosuá szerint is különbséget lehet tenni az esetek között, mivel mondhatjuk, hogy rabbi Jehosuá eddig csak azértvolt engedékeny, mert lehetett kibúvót találni a második állat kiemelésére, de abban az esetben, ha nem lehet kibúvót találni az anyagi kár elkerülésére nem ítélkezne engedékenyen.
Rabbi Jehosuá esetében egy külső megfigyelő feltételezheti, hogy az első állatot valóban azért emelték ki, hogy levágják, de aztán túlságosan soványnak találtatott. A második állatot következésképp azért emelték ki, mert levágásra alkalmasabbnak mutatkozott. A másik esetben ezzel szemben a terményt nyilvánvalóan az anyagi veszteség elkerülése érdekében szórták le a tetőablakon. Lehet, hogy rabbi Jehosuá csak olyan esetekben oldja fel a tilalmat, amikor az ember szándéka nem egyértelmű.
A rabbi Eliezer és a rabbi Jehosuá közti vita tehát nem analóg a termés tetőablakon keresztül történő leeresztésének esetével, és a két misna közti ellentmondás még nincs feloldva. – ? –
(124/b lap kezdődik)
[A Gömárá egy másik megoldást kínál az ellentmondás feloldására:]
אֶלָּאאָמַררַבפַּפָּא: לָאקַשְׁיָא, הָא – בֵּיתשַׁמַּאי, הָא – בֵּיתהִלֵּל. דִּתְנַן:
Ráv Pápá viszont azt mondta: Nincs ellentmondás. Ez a második misna, amelyik szerint az összes szombatra érvényes rabbinikus tilalom ünnepnapra is érvényes, Bét Sámájt követi, míg az előző misna, amelyik szerint szabad ünnepnapokon tetőablakon keresztül terményt leszórni – noha szombaton tilos –, Bét Hilélt. Ahogy tanultuk egy misnából5:
בֵּיתשַׁמַּאיאוֹמְרִים: אֵיןמוֹצִיאִיןאֶתהַקָטָןוְאֶתהַלּוּלָבוְאֶתסֵפֶרתּוֹרָהלִרְשׁוּתהָרַבִּים, וּבֵיתהִלֵּלמַתִּירִין.
BÉT SÁMÁJ AZT MONDJA, hogy ünnepnapon tilos magánterületről közterületre vinni olyasmit, aminek nincs köze az étel elkészítéséhez.Ezért TILOS például GYEREKET, LULÁVOT (a pálmaágat, a Szukkot-ünnepi csokrot) VAGY TÓRATEKERCSET magánterületről KÖZTERÜLETRE VINNÜNK.BÉT HILÉL viszont MEGENGEDI, hogy ünnepnapon átvigyenek olyan dolgokat, amiknek nincs közük az ételkészítéshez.
Hasonlóképpen megengedi Bét Hilél, hogy ünnepnapon a terményt a tetőablakon keresztül leszórjuk, míg Bét Sámáj nem engedi meg.
Ennek megfelelően, Bét Sámáj hasonlóképpen tiltja az olyan termény mozgatását, amelyet nem fogyasztanak el az ünnepnapon, és ez még akkor is érvényes, ha ez anyagi veszteséget okoz. Tehát az a misna, amely az ételkészítést leszámítva minden vonatkozásban egyenlőségjelet tesz az ünnepek és a szombat törvényei közé, Bét Sámáj véleményét tükrözi. Bét Hilél véleményét viszont az a misna tükrözi, amelyik az anyagi veszteség elkerülése érdekében megengedi, hogy a tetőablakon keresztül leszórjuk a terményt.
[A Gömárá ezt az összevetést is megpróbálja elutasítani:]
אֵימַרדְּשָׁמְעַתְּלְהוּלְבֵּיתשַׁמַּאיהוֹצָאָה – טִלְטוּלמִישָׁמְעַתְּלְהוּ?
Mikor hallottad, hogy Bét Sámáj az ünnepnapot a szombathoz hasonlította? Csak amikor egy tárgynak magánterületről közterületre történő vitelérőlbeszélt, aminek szombati tilalma bibliai eredetű! Ha viszont valamit csupán egy magánterületen belül mozgatnak, mely szombaton is csak rabbinkius tilalom, hallottad-e,hogy ilyen összehasonlítást tesznek?
[A Gömárá elutasítja ezt a különbségtételt:]
– וְטִלְטוּלגוּפֵיהּ, לָאומִשּׁוּםהוֹצָאָההִיא?
Magát a mozgatást nem azért tiltották-e, mert féltek, hogy az egyik területről a másikra való átvitelhez vezethet? Természetesen azért!
Akkor tehát, mivel Bét Sámáj az átvitel tekintetében hasonlítja az ünnepnapot a szombathoz, ezért a mozgatás tekintetében is hasonlítaniuk kell. Hiszen amikor Nechemjá ben Chácháljá fölemelte szavát korának laza szombattartása ellen, külön szólt arról a széles körben elterjedt gyakorlatról, hogy a különböző területek között tárgyakat mozgatnak6. Ebből következik, hogy Nechemjá azért tiltotta meg a tárgyak mozgatását (mukce), hogy az emberek ne vigyék ezeket közterületre. Logikus tehát, hogy a tárgyak mozgatására vonatkozó tilalmak esetében az átvitelre vonatkozó megszorítások voltak az irányadók.
A Gömárá konklúziója szerint a fentebb idézett misna – amelyik azt tanítja, hogy ünnepnapon nem szabad a fazekat fadarabbal megtámasztani, és amelyet Rává úgy magyarázott, hogy az ünnepi és a szombati törvények közé egyenlőségjelet tévő nézetre épít –, Bét Sámájt követi: halachikusan tehát érvénytelen7.
1Bécá 35b.
2Uo. 36b.
32Mózes 12:16.
43Mózes 22:28.
5Bécá 12a.
6lásd Nechemjá 13:15.
7Érdemes megjegyezni, hogy a Gömárá a Bécá traktátusban (33a.) egészen másképp magyarázza a misnát, és a szerint a magyarázat szerint halachikusan érvényes.
