12c. 📖 Slomó sátra – gondolatok a hetiszakaszhoz

Tudni vagy nem tudni

Tudni, vagy nem tudni?

A tudás hatalom

„A tudás hatalom” – Ez tény. Minél többet tudunk, annál nagyobb erő összpontosul a kezünkben. Nem csoda, hogy mindannyian sokat szeretnénk tudni, mint ahogy az sem csoda, hogy államok és köztük a  nagyhatalmak minél több információ felett szeretnének rendelkezni. Micsoda erő és hatalom, ha alkudozás közben tudjuk, hogy  mi „ellenfelünk” gyenge pontja, ha tudjuk üzleti konkurenciánk terveit. Sokan szeretnék a jövőt is ismerni.

A tudás valóban erőt ad, de csak egy bizonyos pontig. Van egy bizonyos határ, ami után lehet hogy csak gyengít bennünket a tudás. Nem biztos, hogy valóban erősebbek és magabiztosabbak lennénk, ha előre tudnánk például halálunk napját, vagy házasságunk összes jövőbeni szebb és csúnyább fordulatait, vagy az összes nehézséget és próbatételt, ami életünk során vár ránk.

Jákob és Isten elvi vitája

Tudni, vagy nem tudni? – Ez az a kérdés, amiben Jákob ősatyánk és az Örökkévaló között is nézeteltérés volt.

Halála előtti napokban Jákob összehívta fiait, hogy egy fontos titkot közöljön velük:

„És szólította Jákob az ő fiait és mondta: Gyűljetek egybe, hadd adom tudtotokra, mi ér benneteket a késő jövőben.” (1Mózes 49:1.)

A szöveg folytatásából azonban kiderül, hogy Jákob egészen másról kezdett beszélni. Megáldotta tizenkét fiát, és végül egy szóval sem említette, hogy mikorra datálható a várva várt Megváltás napja.

Rási kommentárjában a következőképp fogalmaz:

„El akarta árulni nekik, mikor lesz majd a száműzetés vége, de ekkor a Söchiná (Isteni Jelenlét) elhagyta őt, és más dolgokról kezdett beszélni.” (Uo.)

Jákob tehát elmondta volna a nagy titkot, felfedte volna hogy meddig tart majd a száműzetés, de Isten megvonta tőle ezt. Nem engedte, hogy felfedje a jövőt. A száműzetés kísértéseinek, az élet nehézségeinek a kiállása ugyanis csak akkor értékes igazán, ha azokban a szabad akaratunkból, a „hátsó folyamatok” ismerete nélkül döntünk a jó mellett.

Az önálló erőfeszítés többet ér

Gyakran érezzük, hogy életünk egy apró láncszem egy nagy rendszer egészében. Szeretnénk, tudni és érteni, miért történnek velünk látszólag értelmetlen és értelmezhetetlen dolgok. A jó döntéshez  jó lenne tudni, mi is az Örökkévaló célja, és hová fog vezetni mindaz, amit megélünk. A Tóra azonban arra tanít bennünket, hogy „az ember inkább akar egy saját karéjt, mint felebarátja kilenc karéját” (Talmud, Bává möciá 38b). A saját erőből elvégzett munka tízszer annyit ér, mint az, amit „ajándékba kapunk”. Ennek az önállóan elvégzett munkának pedig fontos eleme, hogy nincsenek „háttérinformációk”, a dolgokat azok tiszta, fizikai, szemmel látható valóságában lássuk, a hozzájuk tartozó „mögöttes tartalom” nélkül.

Jákob az igazi zsidó vezető

A Tóra történetének egy mélyebb értelmezése felvet egy kézenfekvő kérdést: Miért lett volna jó Jákob szerint, ha felfedi a Megváltás időpontját, hiszen akárhogy is nézzük, az még nagyon messze volt attól a naptól, amikor fiait összehívta? Ha Jákob az egyiptomi száműzetésből való megváltásra gondolt, akkor minimum két évszázad, ha pedig a végső megváltásra akkor minimum több évezred volt hátra.

A lubavicsi rebbe, Menachem Schneersohn értelmezése szerint, Jákob nem egy konkrét dátumot szeretett volna elmondani, hanem azt a tényt, hogy a Megváltás előrehozható. Bölcseink megfogalmazásával: „Ha kiérdemlik, hamarosan. Ha nem érdemes rá, akkor a maga idejében” (Talmud, Szánhedrin 98a).

Isten azonban megvonta ezt tőle, mert a Megváltás előrehozatala is csak akkor elérhető, ha hitelesen, valóban saját elhatározásból és őszinte motivációból történik. Ha viszont Jákob felfedte volna a valóságot, ez a motiváció már nem lett volna teljesen önzetlen és őszinte.

Ha viszont így van, akkor miért jutott Jákobnak eleve eszébe, hogy ilyet tegyen? Őt nem aggasztotta, hogy nem lesz kellően őszinte a zsidók jobb útra térése?

Jákob, az igazi zsidó vezető, egyetlen dolgot tartott szem előtt: Minél hamarabb érjen véget fiainak, népének szenvedése, minél hamarabb jöjjön el a megváltás. Lehet, hogy Jákob tudta, hogy a Megváltás minőségén ronthat az,  amit eltervezett, de őt mégis csak egyetlen dolog érdekelte: legyen minél hamarabb vége a kivetettségnek.

[Forrás: A lubavicsi rebbe tanításai, Likuté szichot Vájchi, 20. 228-234. l.]

  • Küldés emailben

Fejezetek