19c. 📖 Slomó sátra – gondolatok a hetiszakaszhoz

Trumá – A konyha vagy a könyvtár Isten hajléka

A konyha vagy a könyvtár Isten hajléka?

Isten a szívet akarja – Talmud, Szánhedrin 106b
Nem a tanulás a lényeg hanem a cselekedet – Talmud, Atyák 1:17.

Nehéz igazságot tenni. Mi a lényegesebb: a szellem vagy a gyakorlat, az áhítat vagy a cselekedet, a tudás vagy a tett?

                                                 Konyha vagy könyvtár?

„Az otthonáról ismerik meg az embert…” – szokták mondani.
Egy építészverseny döntőjében két teljesen ellentétes szemléletű mérnök mutatta be terveit.  „Én a konyhát tettem a középpontba.” – kezdte bemutatóját az első – „Napjainkban elfordultunk a tradícióktól, a konyha, az étkező visszaszorult, összezsugorodott és  mellékes helyiséggé lett. Vissza kell térnünk a hagyományos modellhez, hiszen egy otthon nem lehet csupán lakóhely, ahova aludni járunk . Otthonunkban arra a meleg pontra vágyunk, amely mindig visszafogad, ahol önmagunk lehetünk, ahol erőt gyűjthetünk, ahol a gyakorlati életünk kiteljesedhet. Mi sem fejezi ki ezt jobban, mint a konyha, a nappali, a melegséget árasztó tűzhely és az evés-ivás, amely közel hoz ”.
„Egész más az én megközelítésem” – vette át a szót a másik – „Az ember a szelleme révén Isten képmása. Otthonában – mely őt magát fejezi ki – nem az érzelmeknek és a mindennapiságnak kell dominálnia. A szellem, a tudás, a nemes gondolat legyen a középpontban . Az én terveimben nem az állathoz hasonló Homo Sapiensnek építettem kuckót, hanem az Isten képmására teremtett embernek. Nincs semmi, ami jobban kifejezné emberi voltunk felsőbbségét, az emelkedett szellemet, mint a könyv. Az én terveimben a könyvtár áll az otthon közepén, a stúdium az otthon epicentruma”.

                                            Isten hajléka bennünk van

Melyik a jó otthon-modell? Melyik a helyes megközelítés? A tudás, vagy a gyakorlat a lényeg?
Ezen a héten a Tóra nekikezd Isten házának, a sivatagbéli Miskán megépítésének a történetébe. A Tóra mérnöki részletességgel írja le, hogy  milyen  legyen a Hajlék. Milyen anyagokból készüljön, mik a főbb kellékei, milyen legyen az elrendezése. Mielőtt azonban a részletekbe bocsátkozna, egy mindennél lényegesebb mondattal kezdi.  A Szentély építésének kötelességét így fogalmazza meg: „Építsetek nekem szentélyt, hogy bennük lakozhassam” . Bölcseinknek feltűnik a szokatlan – első látásra helytelen – ragozás, és így a következőképp értelmezik a mondatot: „A Tóra, nem azt írja, hogy benne, hanem hogy bennük, utalva Izrael népének minden egyes tagjára” . A Szentély fizikai mivoltán túl  szimbolizálja azt az isteni hajlékot is, amely minden egyes emberben megvan.
Ha tehát a Szentély berendezését megvizsgáljuk, akkor saját prioritásaink tekintetében is útmutatást kaphatunk. Ha megértjük, mi áll az isteni otthon központjában és az mit szimbolizál, akkor saját otthonunk és saját magunk lényegének hangsúlyait is helyre rakhatjuk.

                                           Hol van a nappali Isten házában?

Izrael történelmében hét különféle helyen és időben állt a Szentély . Az utolsó kettő végleges helyén épült, Jeruzsálemben, a Templom-hegyen. Elrendezésének lényegi pontjai azonban mindegyiknél ugyanazok voltak.  Maimonidesz a következőképp foglalja össze a három leglényegesebb termet:
„A következő dolgok fontosak a szentély megépítésekor:  a. a kodes [a szentélycsarnok], b. a kodes hákádásim [a Szentek Szentje], c. legyen a szentélycsarnok előtt egy hely, melynek neve ulám [előcsarnok]. Ennek a háromnak a neve Héchál [Templom].”  A három termen kívül pedig ott volt a templomudvar.

Kívülről befelé haladva:
(1.) A templomudvaron állt a külső oltár, amely a folyamatos áldozás helye volt. Itt hozták a napi és ünnepi áldozatokat, itt égett az „örök tűz”, ez volt az Istenszolgálat helye. „Közismert hagyomány, hogy az a hely, ahol Dávid és Salamon az oltárt építette, Ornán szérűje, ugyanaz a hely, ahol Ábrahám oltárt épített és megkötözte Izsákot. Ez az a hely, ahol Noé [oltárt] épített, amikor kilépett a bárkából.”
(2.) A Szentélycsarnokban állt a hétágú arany menóra, Isten és a zsidó nép szövetségének szimbóluma, a színkenyér asztala és a (kis) füst-oltár.
(3.) A Szentek szentjében, volt a Frigyláda, benne a két pár kőtáblával, a Mózes által írt Tóra-tekercs, az Áron által félrerakott manna, és Mózes botja.

Melyik volt a Szentély lényege? A cselekvést szimbolizáló oltár és a további kellékek, vagy a szellemet kifejező frigyláda, a szövetség táblái, és a Tóra? A középkor két nagy filozófusának véleménye megoszlik ebben a kérdésben. Náchmánidesz szerint Isten hajlékának lényege a frigyláda, Maimonidesz szerint a lényeg az oltár és az áldozatok.

Náchmánidesz:
A Hajlék leglényegesebb eleme, a Sechiná alászállásának szimbóluma, maga Frigyláda. Amiképpen írva van  „És én találkozom veled ott és elmondom neked a födélről, a két kerub közül, melyek a bizonyság ládáján vannak, mindazt, amit neked parancsolok Izrael fiai számára.”

Maimonidesz:
Tevőleges parancsolat az Örökkévaló Házának felépítése a célból, hogy ott áldozatokat mutassunk be; évente háromszor zarándokolunk oda, miképpen írva van : „És készítsetek számomra szentélyt.”

                              A konyha és a könyvtár egyszerre fontos

„Ez is, az is az örökkévaló Isten szava” . Amikor életünk általános értékrendjéről van szó, mindkét szempont követendő. Csakúgy, mint ahogy a valódi, épített szentély esetében az oltár és a frigyláda egyszerre voltak alappillérek,  a mi személyes életünkben is egyszerre kell a szellemnek és a gyakorlatnak, a tudásnak és a tettnek párhuzamos alapértékeknek lenniük.
Láttuk tehát, hogy  hogy a zsidó filozófia két óriása, a tudás (frigyláda) és a gyakorlat (oltár) értékeit emeli ki… Nekünk is egymással párhuzamosan kell mindkét értéket szem előtt tartanunk.
Mindkét építésznek igaza volt.

  • Küldés emailben

Fejezetek