60. ? Mélységből kiáltok – Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból

Tfilin-rakás bár micvá előtt

60. Tfilin-rakás bár micvá előtt
Kérdés: A gettó poklában rájöttünk, hogy a németek legfőbb célja az, hogy megfosszanak minket isteni hasonlatosságunktól, és hogy demonstrálják a világnak, hogy a zsidók egy félállati faj, amelynek vérét anélkül lehet ontani, hogy tartani kellene valamiféle büntetés-től; hogy egy zsidó megölése nem súlyosabb tett, mint egy légy megölése – hogy egy zsidó megölésével nem, hogy bűnt nem követ el az ember, de még szívességet is tesz a világnak azzal, hogy meg-szabadítja egy kellemetlen teremtménytől.
A németeknek a zsidók zökkenőmentes kiirtására készített át-fogó tervének egyik része abbéli igyekezetük volt, hogy áldozataikat szép fokozatosan olyan átható csüggedtséggel telítsék el, hogy az a remény utolsó szikráját is kioltsa bennünk, s megtört, kiürült por-hüvelyekként, mint a marhákat és juhokat, terelhessenek el lemé-szárolni minket.
Ezért vállaltam fel azt, hogy bátorítsam, lelkesítsem a megtört szívűeket, hogy fellobbantsam bennük a reményt, a hitet, hogy Hásém, a zsidók Istene elfordítja majd tőlünk haragját, meghallgatja imádságainkat, és nem hagy minket végképp ellenségeink keze kö-zött.
Mint arról korábban már szóltam, szerveztem egy Tiferet Báchurim nevű fiúcsoportot, akiket Tórára és istenfélelemre taní-tottam, beléjük plántálva az örök élet magját, amely majd Isten aka-ratának teljes szívvel való megcselekedésétől szökkenhet szárba.
A Tiferet Báchurim-os fiúk között volt egy rendkívüli fiú Kovnóból, akit Seresevszkinek hívtak, és aki önmagát teljes egé-szében a Tóra tanulásának szentelte. Noha még nem volt bár micvá, felnőttekre jellemző precizitással teljesítette a különböző micvákat. Ez a rendkívüli fiú egy alkalommal azt kérdezte tőlem, rakhatna-e tfilint annak ellenére, hogy a bár micvája csak három hónap múlva esedékes.
A német zsarnokok naponta újabb és újabb rendeleteket hoz-tak ellenünk; különösen a zsidó gyermekek ellen. Ki biztosíthatta ezt a fiút arról, hogy egyáltalán megéri a tizenharmadik születés-napját, és teljesítheti a micvát? Ezért volt annyira türelmetlen, hogy felrakhassa a tfilint.
Amikor ráeszméltem arra a mesterkéletlen őszinteségre, amely e fiú kérésében rejlett, könnyek törtek fel a szememből. Aj-kamat akaratlanul hagyták el Jirmjáhu (Jeremiás) próféta szavai: „Bárcsak a fejem víznek, és a szemem könnynek forrásává válnék! Éjjel-nappal siratnám népem megöltjeit. Belépett ablakainkon a halál, bejött palotáinkba, kiirtotta a gyermekeket az utcáról, az ifja-kat a terekről!”
Válasz: Úgy döntöttem, hogy ennek a drága gyermeknek, akiben ilyen olthatatlan vágy élt, hogy teljesíthesse ezt a micvát, mert félt, hogy esetleg nem éri meg annak teljesítését, ha a tizenharmadik születésnapját várja, engedélyezem, hogy tfilint rakjon. Döntésem-ben azokra a véleményekre támaszkodtam, amelyek engedélyezik egy kiskorúnak is, hogy tfilint rakjon, feltéve, hogy tudja, miképpen őrizze meg azt tisztán. Ez a kitétel nyilvánvalóan nem jelentett problémát a Seresevszki fiúnál, aki már többszörösen is tanúbi-zonyságát adta istenfélő mivoltának, és olyan diák volt, aki tudatá-ban volt annak, milyen fokú testi tisztaság szükséges ahhoz, hogy az ember tfilint rakhasson.
Mi több, mivel már csak három hónap volt hátra a tizenhar-madik születésnapjáig, döntésemet arra az elterjedt szokásra is ala-pozhattam, hogy egy fiú már a bár micváját két-három hónappal megelőzően elkezd tfilint rakni.
Noha úgy rendelkeztem, hogy kiskorúsága ellenére rakhat tfilint, figyelmeztettem, hogy amennyiben olyan helyzet adódna elő, amikor kilenc másik zsidó férfi tizedikként be akarja őt számítani egy minjánba, kötelessége tudatni velük, hogy még nem elég idős ahhoz, hogy egy minjánba be lehessen számítani.

  • Küldés emailben

Fejezetek