11. Egység 26 – 1996. szeptember

Tánjá – A közepesek könyve

Tánjá — A közepesek könyve 4(2)

……A jegyzeteket, fogalmak magyarázatát és a [betoldásokat] a fordító írta.

Az előzőekben — a 4. fejezet első részében — a lélek három “öltözetéről”, vagyis kifejezési formájáról — a Tórával foglalkozó gondolat, beszéd és cselekvés — jelentőségéről értekezett a szerző. Érthetővé vált, hogy ezek az öltözetek, melyek a Tóra tanulásából és betartásából erednek, azonosak magával az Örökkévalóval, hiszen az Örökkévaló úgymond “összehúzta magát” és beleszorította akaratát és bölcsességét a Tóra 613 parancsolatába.

A fejezet befejező része arról szól, hogyan “ereszkedett le” a Tóra tökéletes szellemi mivoltából, a legfelsőbb régiókból, ezen világ anyagi közegébe, hogy itt a gyakorlati parancsolatok mezét öltse fel.

Negyedik fejezet — második rész

(Folytatás az előző számból)

A fent említett okból hasonlítják a Tórát a vízhez.20 Ahogy a víz természete az, hogy a magasból lefelé folyik, hasonlóképpen a Tóra leereszkedett magas piedesztáljáról — hiszen a Tóra nem más mint a Teremtő akarata és bölcsessége és “a Tóra egy és ugyanaz az Örökkévalóval”,21 aki “az ész által felfoghatatlan”22 — és onnan “vándorolt”23 és ereszkedett le fokozatról fokozatra, a világok alakulása során24, míg csak be nem öltözött ezen világ ügyeibe és anyagi dolgokba, amelyek a Tóra legtöbb parancsolatának, törvényeinek kellékei25, és a Biblia 24 könyvének tintával írott betűibe, azért, hogy ezek ésszel felfoghatóak legyenek26 és még a beszéd és cselekvés, amelyek alacsonyabb rendűek mint a gondolat27, is felfoghassa [Isten akaratát és bölcsességét], és “beöltözzön” abba.

[Ebből következik az is, hogy] miután a Tóra és parancsolatai betöltik, [önmagukkal, ill. tartalmazzák] a lélek mind a tíz ismérvét, és mind a 613 részecskéjét tetőtől talpig [a legmagasabb röptűtől a legalacsonyabbikig], így tehát [a lélek olyannyira “beöltözik” a Tóra fogalomkörébe, hogy] teljesen, valóságosan “be van kötve az Isteni Lét kötelékébe”28 és az Isteni Fény teljesen betölti és körülveszi — tetőtől talpig — ahogy az írva van: “Kősziklám,benne keresek oltalmat”29 és “körülveszed akaratoddal mint pajzzsal”.30 Ez [az akarat] az isteni akarat és bölcsesség megnyilvánulása, ami a Tórában és parancsolataiban jut kifejezésre.

Ennélfogva tehát [mivel tudjuk, hogy ezen a világon van lehetőség arra, hogy az ember egyesüljön a Tórával ami tulajdonképpen az isteni akarattal és bölcsességgel való egyesülés] mondták Bölcseink azt, hogy “többet ér [szó szerint: jobb] egy óra megtérésben és jó cselekedetben ezen a világon, mint az egész túlvilági üdvösség” 31.

[Miért van ez így? Azért mert,] a túlvilág [ami ugyan sokkal magasabb rendű mint a mi árnyékvilágunk] jellemző meghatározója, hogy lakói élvezik az isteni Sechiná dicsfényét,32 ami nem más mint az [Istenség] felfogásának öröme [már amennyire ez lehetséges, hiszen] teremtett lélek nem képes felfogni az isteni Fényből többet csekély villanásnál — még a magasabb szintűek sem — és ezért ezt [a túlvilági üdvösséget csak] a Sechiná dicsfényének nevezzük [ami nem azonos magával a Sechinával].33 Maga az Örökkévaló — áldott legyen az Ő neve — igazi mibenléte azonban teremtett lélek számára “az ész által felfoghatatlan”, kivéve, ha [a lélek] “beöltözik” a Tóra és parancsolatainak öltözetébe. Ekkor [de csak ekkor] beöltözik és felfogja magát Istent, aki azonos a Tórával [ahogy már mondtuk a Zóhár alapján21].

[A szerző újra és újra szükségesnek találja megválaszolni az akaratlanul is felmerülő kérdést: Ha a Tóra gyakorlati, anyagi kérdésekkel foglalkozik, és evilági problémákat szabályoz, a micvák által, hogyan állíthatjuk, hogy a Tóra és Isten, akit itt végtelen bölcsessége jelenít meg egy és ugyanaz? (Steinsaltz). A szerző a válaszát találó hasonlattal világítja meg]:

Annak ellenére, hogy a Tóra [és törvényei, parancsolatai] alantas, anyagi dolgokban jelennek meg, [mégis a Tóra egy és ugyanaz, mint Isten]. Ez olyan mint például amikor valaki megöleli a királyt, amikoris az ölelő közeli volta és a király iránti ragaszkodása szempontjából lényegtelen, hogy a király egy vagy több ruhát visel-e — mivel a király maga van jelen ezekben a ruhákban. Ugyanígy, amikor a király megöleli karjával az illetőt [az ölelés — ölelés marad], akkor is, ha a karját ruha fedi, ahogy ez írva van: “és az Ő jobbja átölel”34, ami a Tórára utal, mivel a Tóra jobb kézzel adatott35, mert [a Tóra] a vízhez és az isteni kegyhez (cheszed) kapcsolódik36.

Jegyzetek

[20] Bává Kámá 17a. és Táánit 7a. Az alapgondolat azon prófétai mondat, amely szerint “Ti szomjazók, mind, jöjjetek vízért…” (Jesájáhu 55:1), amit a Bölcsek úgy értelmeztek, hogy a “víz” alatt a Tóra értendő.

[21] Ld. a 12. jegyzetet
[22] Ld. a 15. jegyzetet

[23] “Vándorolt”, szó szerint “utazott”. Lehet, hogy a szerző itt arra a Talmud-szövegre utal (Ros Hásáná 31a.) amely a Sechiná “utazásairól” beszél, ami a gyakorlatban leereszkedést, degradációt jelent (Mose Chálámis: Nötiv Látánjá).

[24] A világok “alakulása” — histálselut — szó szerint leereszkedése, a Kábbálá szerinti négy világra utal, aminek utolsója, legalacsonyabb rendűje, a mi árnyékvilágunk a cselekvés (ásszijá) világa. Ld. még a Fogalmakban.

[25] Majdnem minden micvát csak fizikai tárgyak segítségével lehet megvalósítani, mint pl. tálit, tfilin, macesz, stb.

[26] Az érthetőség és érthetetlenség közötti különbség a Tóra tanulásában és értésében rejlik, mivel ebben “rejtőzik” az isteni bölcsesség. Aki tehát a Tórát [tanulja és] “megfejti”, az megérti és felfogja Isten nagyságát.

[27] A beszéd és a cselekvés kevésbé szellemi mint a gondolat és mégis fel és meg tudják fogni a Tórában gyökerező isteni akaratot, ami annyira áthatja [még a] matériát [is], hogy még a tinta, amivel a Tóra betűit írják is szentté válik(Siurim: Joszéf Weinberg). Steinsaltz hozzáteszi, hogy a Tórát nem csak gondolatban — vagyis elvont, elméleti síkon — lehet művelni hanem lehet “Tórát beszélni” és “Tórát csinálni”, a parancsolatok fizikai betartása által is.

[28] 1Sámuel 25:29. alapján azt magyarázza RS”Z, hogy a lélek tökéletesen fedve van az isteni Fény által, ami betakarja azt. Ezáltal az ember ezen a világon magasabb szellemi régióba kerülhet, mint a túlvilágon (ld. a 31. jegyzetet és a Fogalmakban).

[29] Zsoltárok 18:3. A hangsúly a “benne” szón van, mivel a Kőszikla Isten elnevezése — Cur Jiszráél — és Isten körülveszi és védi az embert.

[30] Uo. 5:13. Az isteni akarat, [az ami] körülöleli a lelket, ahogy a pajzs körülveszi és védi a testet.

[31] Atyák 4:17. Rabbi Jákob ismert mondásának óriási irodalma van az Atyák kommentátorainak népes körében. RS”Z a kabbalisztikus interpretációt idézi itt, ami megfelel a Tánjá koncepciójának. További értelmezéseket ld. Naftali Kraus: Zsidó Etika, az Ősi Forrássorozat 6. kötete (kéziratban).

[32] Bráchot 16b.

[33] Ez csupán távoli visszfénye magának a Sechinának, vagyis egy halvány visszatükröződése annak — az angol fordító megjegyzése: “a remote gleam, a mere reflection” (Ld. Fogalmak: Ziv haSechiná).

[34] Énekek Éneke 8:3.
[35] 5Mózes 33:2.

[36] Kabbalisztikus felfogás szerint — amit több Írásvers támaszt alá — a jobb oldal a kegy oldala. Összefoglalva a Tóra két dologhoz kapcsolódik: a vízhez, mert mindkettő lefele tart, és a cheszedhez, mert mindkettőt a jobb kéz szimbolizálja.

 
Javítás (az előző szám lábjegyzeteihez)

[1] A három “öltözet” értelemszerűen kifejezési, ill. megjelenési formát jelent. Ahogy “a ruha teszi az embert” de nem válik szerves részévé, ugyanúgy a három kifejezési forma megjeleníti az Isteni három “öltözetet” (értelemszerűen lelket), gondolatban, szóval és tettel.

Fogalmak

“Histálselut” (Leereszkedés): A Kábbálá szerint az Isten által teremtett világ négy szintből áll. Minden szint, “lépcső” eggyel lejjebb visz bennünket, míg el nem érjük az általunk ismert szintet. A négy szint: Olám Háácilut, vagyis az Emanáció Világa, Olám Hábriá vagyis a Teremtés Világa, Olám Hájöcirá, vagyis az Alkotás Világa és Olám Háászijjá, vagyis a Cselekvés Világa, a “tettek mezeje”. Az utolsó három szint közötti különbség érthető. Az Emanáció Világából csak annyit értünk, hogy nem értjük, akárcsak az Istenség mibenlétét. Ez volt az a tökéletesen szellemi “világ”, ami csak az Örökkévaló gondolataiban létezett — Álá bömáchsává — a teremtés előtt. A Teremtés Világa az a szint, ahol Isten “semmiből valamit” (jés méájin) teremtett. Az Alkotás Világában az Isten már “valamiből teremtett valamit” (jés mijés), hasonlóképpen, mint a fazekas, aki agyagból csinál korsót. Az agyag megvolt, azt nem a fazekas teremtette, ő csak formát adott neki, azáltal hogy megalkotta a fazekat. A Cselekvés Világa a legalacsonyabb rendű tevékenység világa. Itt élünk mi. Ezt kell a Tóra segítségével “Isten lakhelyévé” tenni. A három alsó világ létezésére a Bibliából (Jesájáhu43:7.) következtettek Bölcseink és nyomukban a kabbalisták. Ld. még “Ácilut“, ill. “Négy világ” az Egység 20. számában.

Túlvilág, Túlvilági üdvösség: A zsidó fogalom gyökeresen különbözik a más fogalomkörökben szereplő mennyországtól és pokoltól. A zsidó felfogás azt tartja hogy “ezen világ és a messiási kor között egyetlen különbség van: [a Messiás eljövetele után] megszűnik a zsidók üldözése (Sibud Málchujot), de magát a Túlvilágot (Olám Hábá) ‘senki nem látta Rajtad kívül, Isten'” (Bráchot 34b., Szánhedrin 91b.). A túlvilág tehát a “lelkek világa”, ahová a lelkek a halál után visszakerülnek. A legegyértelműbben a babilóniai Ráv (Ábbá Árichá) fejezte ki a túlvilág szellemi voltát: “Nem olyan a túlvilág mint ez a világ. A túlvilágon nincs sem evés-ivás, sem szex, sem irigység, gyűlölködés vagy vetélkedés, hanem az igazak ülnek, koszorúval a fejükön és élvezik a Sechiná dicsfényét” (Bráchot 16b.). Ez a kép teljesen transzcendens. Ezért van írva, hogy egy óra ebben a túlvilági szellemi állapotban “többet ér”, vagyis jobb, mint az evilági huzakodás minden “élvezete”, de még ennél is többet ér “egy óra megtérésben és jó cselekedetben” (Atyák 4:17.).

Ziv háSechiná: (az Isteni Dicsfény tükröződése): A mindennapi szóhasználat magát a Sechinát fordítja isteni dicsfénynek. A kabbalisztikus irodalom (és itt RS”Z) különbséget tesz maga a Sechiná — ami Isten érzékelhető megjelenési formája (és ez már magában hordja azt az azonnal jelentkező problémát, hogy mit jelent az alaktalan és láthatatlan Isten megjelenési formája) — és az Ő dicsfénye között, ami olyan “mint a hold [fénye], ami a nap visszatükröződése”. Isten megjelenítése visszatérő problémája az exegetikának, lásd bölcseink magyarázatát Mózes kéréséhez és Isten válaszához, amikor “A Tfillin csomóját mutatta meg neki…” (2Mózes 33:23., valamint Bráchot 7a.).

  • Küldés emailben

Fejezetek