Tánc vagy tanulás?
A Sátrak ünnepének hét napja alatt a szabad ég alatt álló szukában, sátorban eszünk. A nyolcadik nap már független ünnep, Smini Áceret, „az ünnepi gyülekezet nyolcadik napja”. A heti Tóra-olvasás éves ciklusa a következő napon fejeződik be, amelyet Szimchát Torának, a Tóra örömének is neveznek. Talán ez az év legvidámabb ünnepe. Hétszer táncoljuk körbe a zsinagógát a Tóra tekercseivel, és akit csak lehet, megtisztelünk azzal, hogy Tórát vihet: evvel azt a köteléket erősítjük meg, amely a zsidó népet a Tórához és az Örökkévalóhoz köti. Ez a tánc a hákáfot.
A chaszidizmus azt kérdezi: miért ünnepeljük így Szimchát Torá ünnepét? A Tóra az intellektuális szférához tartozik, és a mi kötelességünk a Tóra tanulmányozása, megértése. Éppen ezért talán helyénvalóbbnak tűnnék a Tóra-adást elmélyült tanulással ünnepelni. Látszólag éppen ellenkezőleg cselekszünk: ahelyett, hogy értelmünkkel szolgálnánk a Tórát, a lábunkkal, tánccal szolgáljuk.
A Tóra valóban a legnagyobb bölcsesség és értelem forrása. Ám mégsem a mi bölcsességünk, nem a mi értelmünk, hanem az Örökkévaló végtelen bölcsességét tartalmazza. A Tóra nemcsak véges emberi értelmünkhöz szól, hanem a lélekhez is, mivel a lélek maga is „valósággal része az Istenségnek”. Aki a Tórát tanulmányozza, akár tudós felnőtt, akár kisgyermek, a Tórában meglévő isteni esszenciát köti össze lelke esszenciájával.
A díszbe öltöztetett tekercsekkel való körtánc a Tórának azt az aspektusát jelképezi, amely rejtve van intellektusunk elől. Minden egyes zsidó táncolhat a Tórával, függetlenül attól, hogy mekkora tudás birtokában van. Hiszen az Örökkévaló ajándéka, a Tóra valamennyi zsidó, „a zsidó nép öröksége”, függetlenül az örökös korától vagy képességeitől.
Ez tehát a hákáfot jelentősége: a Tóra-tanulásnak és az Örökkévaló szolgálatának azon a felismerésen kell alapulnia, hogy a Tóra az Örökkévaló végtelen ajándéka, valamint a tiszta, egyszerű hiten, amely jámborsághoz és engedelmességhez vezet.
Ám ez csupán az alap. A hákáfotban a Tóra-tekercsekkel a felolvasóállványt járjuk körbe, amely arra emlékeztet bennünket: kötelességünk a Tóra tanulmányozása. Az Örökkévaló azért ruházott fel bennünket értelemmel, hogy ezt is a Tóra szolgálatába állítsuk. Nem elég az egyszerű hit: arra kell törekednünk, hogy értelmünkkel minél többet felfogjunk a Tórából. Csakis ekkor szolgáljuk az Örökkévalót egész lényünkkel.
Chág száméách! Boldog ünnepet!
