3. 📖 – X. kötet Biblia, Talmud, Zsidó jog

Talmud – Pszáchim 10. fejezet:

Talmud

Pszáchim 10. fejezet:

Micvot mövátlot zo et zo:
A szédereste zöldségeinek áldásai és fogyasztása

 

A Talmud szövege

Pszáchim 114. lap második oldal végétől
a 115. lap első oldalának végéig.

 A keserűfű áldása

[A Gömárá azt tárgyalja, milyen áldásokat kell mondani a kárpász[1] és a máror[2] fogyasztásakor:]

Nyilvánvaló, hogy ahol van egyéb zöldségféle, ott az ember elmondja az „…aki teremtetted a föld gyümölcsét” áldást a más zöldségfélére, és kárpászként elfogyasztja azokat, majd utána – azaz a macesz fogyasztását követően – elmondja a „…ki …meghagyta nekünk, hogy keserű gyökeret együnk” áldást a keserűfű félére?, és márorként elfogyasztja azt.

Ám ahol a keserűfűn kívül egyéb zöldféléhez nem lehet hozzájutni, és ezért kétszer kell keserűfélét fogyasztani, először kárpászként, majd márorként – nos ebben esetben mi a törvény az áldásokat illetően?

Ráv Huná azt mondta: Először elmondjuk az „…aki teremtetted a föld gyümölcsét” áldást a salátára, és elfogyasztjuk azt kárpászként, majd később, miután ettünk a maceszből, elmondjuk a „…ki …meghagyta nekünk, hogy keserű gyökeret együnk” áldást, és újra fogyasztunk a keserűfűből a máror micvájának teljesítése érdekében.

 

(115/a lap kezdődik)

[Egy ellenvetés:]

Ráv Chiszdá vitatja ezt a választ: – Vajon helyénvaló, hogy miután megtöltötte valaki a gyomrát márorral, újra vesz belőle, és elmondja rá a másik áldást, a micvát teljesítendő? Egyáltalán nem!

Ráv Chiszdá ehelyett azt mondja: Mielőtt első alkalommal fogyasztana az ember a salátából, mondja el rá mindkét áldást, az „…aki teremtetted a föld gyümölcsét” szövegűt valamint a „…ki …meghagyta nekünk, hogy keserű gyökeret együnk” szövegűt, majd fogyasszon belőle. Később pedig, miután már evett a maceszből, egyen újra a salátából, de ezúttal ne mondjon rá áldást.

[A Gömárá elbeszéli:]

Szurában Ráv Huná rendelkezése szerint cselekedtek, Ráv Séset, Ráv Jehosuá fia viszont Ráv Chiszdá döntését követte.

És a törvény (a háláchá) Ráv Chiszdá véleményével egyezik meg.

Ráv Áchá, Rává fia, a kárpász céljára mindig másféle zöldségeket igyekezett találni, hogy kivonja magát a fentebbi véleménykülönbség vonatkozásai alól.

 

A peszáchi szendvics

[A Gömárá azt tárgyalja, hogy lehet-e a maceszt a márorral együtt fogyasztani:]

Ráviná azt mondta: Ráv Mesársijá, Ráv Nátán fia nevében: Így szólt Hilél a Gömárá (hagyomány) nevében: Az ember nem foghatja össze a maceszt a márorral, és nem eheti őket úgy, mint egy szendvicset, mert úgy tartjuk manapság amikor nem áll a Szentély[3], hogy a macesz bibliai parancs, a máror meg csupán rabbinikus, s ezért a máror, amelynek fogyasztása csupán rabbinikus előírás, hatálytalaníthatja a macesz micváját, amely pedig bibliai eredetű. Mivel olyan erős a máror íze, hogy nem éreznénk a nála manapság fontosabb macesz ízét.

És még a szerint a vélemény szerint is, amely úgy tartja, hogy a micvák nem hatálytalanítják egymást, tudnivaló, hogy ez a vélemény csak két biblikus micvára illetve két rabbinikus micvára vonatkozik. Egy biblikus micva és egy rabbinikus micva esetében mindazonáltal még ez az álláspont is egyetért azzal, hogy a rabbinikus micva hatálytalanítja a biblikus micvát. Ezért fogja a máror, ami csak rabbinikus, hatálytalanítani a bibliai macesz micváját.

[A Gömárá megkérdezi:]

Ki az a bölcs, akitől azt hallottad, hogy a micvák nem hatálytalanítják egymást?Hilél az, ugyanis egy brájtában ez áll: Azt mesélték hilélről, hogy ő összefogta azokat – azaz a peszách-áldozat húsát, a maceszt és a márort és úgy ette akár egy szendvicset. Amint az írva van: Kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék azt, vagyis a peszách-áldozat húsát. Ebből látjuk, hogy Hilél nem aggódott amiatt, hogy a háromféle micva-étel íze hatálytalanítaná egymást.

[A Gömárá idézi Hilél ellenfeleinek véleményét:]

Jochánán rabbi azt mondta: Kollégái nem értenek egyet Hiléllel, ugyanis az áll egy másik brájtában: Azt gondolhatnánk, hogy az embernek össze kell fognia őket, azaz a peszáchot, a maceszt és a márort és úgy kell fogyasztania, amint azt hilél tette, a tóra ezért azt mondja: „Kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék azt”, ebből láthatjuk az utalást, hogy: Ezt is, azt is, még akár magában is. Vagyis láthatjuk, hogy ők azon a véleményen vannak, hogy nem együtt kell őket fogyasztani, minden bizonnyal azért, mert azon az állásponton vannak, hogy a micvák hatálytalanítják egymást.

[Egy ellenvetés:]

Ráv Ási vitatja ezt az értelmezést: Ha valóban így van, hogy a brájtá bölcsei azt tartják, hogy a peszách azaz az áldozati hús a macesz és a máror hatálytalanítják egymást, akkor miért állítja a brájtá, hogy „még akár magában is, ami arra utal, hogy az ember egész biztosan eleget tesz kötelezettségének, akkor is, amikor mind a három dolgot egyszerre fogyasztja? Ők csak annyit állítanak, hogy nem kötelező együtt enni, de megengedett! Ezek szerint ők is azon az állásponton vannak, hogy a micvák nem hatálytalanítják egymást. – ? –

[Ráv Ási a fenti értelmében előterjeszti a brájtával kapcsolatos saját értelmezését:]

Ráv Ási ehelyett azt mondta: Ez a bölcs így értette azt, amit feljebb olvashattunk a brájtában: Azt gondolhatnánk, hogy az ember nem tudja teljesíteni a kötelezettségét ezzel a három étellel, hacsak nem fogja azokat össze, és nem eszi úgy, ahogyan azt hilél teszi, a tóra ezért mondja: „Kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék azt”, ami magában foglalja azt, hogy ezt is, azt is, még akár magában is, és nem kötelező, de nem is tilos együtt enni azokat.

[A Gömárá ekképp határoz:]

Így, hogy a törvényt nem sikerült sem Hiléllel, sem pedig a bölcsekkel összhangban megállapítani, az embernek először el kell mondania az „…aki …meghagyta nekünk, hogy kovásztalan kenyeret együnk” szövegű áldást, majd enni kell a maceszből magában, ezt követően pedig el kell mondani a „…ki …meghagyta nekünk, hogy keserű gyökeret együnk” szövegű áldást, és enni kell a márorból magában – majd mindezeket követően fogyasszuk együtt a maceszt a keserűfűvel, de áldás nélkül, megemlékezendő arról, ahogyan a Szentély idejében tette Hilél – hogy a maceszt és a keserűfüvet együtt fogyasztották.

[1] Az a zöldség (manapság általában krumpli vagy hagyma), amit a széder este elején fogyasztunk sósvízbe mártva. A kárpász elsődleges célja, hogy felhívjuk a gyermekek figyelmét a széder este különlegességére. Lásd: Őrködés éjszakája – Peszáchi Hágádá (Chábád Lubavics EgyesületMagyar Könyvklub, 1999) 24-25. oldal.

[2] Az a keserűfű zöldségféle (ha lehet torma), amit a Biblia parancsa szerint (2Mózes 12:8.) fogyasztunk a peszách este, az egyiptomi keserűségre emlékezve.

[3] A Biblia (uo.) előírja, hogy „…egyék meg a húst amaz éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel együtt” – ebből tudjuk, hogy peszách este három ételt kötelességünk együtt enni: áldozati húst, maceszt és tormát. A Szentély idejében mind a három étel fogyasztása teljes értékű bibliai kötelességnek számított. Ma azonban, amikor a Szentély már nem áll, peszáchi áldozat nincsen, így igazából a torma sem bibliai parancs, hiszen az előírás szerint a keserű fű parancsa csak a hússal együtt kötelező. Így tehát ma a keserűfű fogyasztása csupán rabbinikus előírás. Ezzel ellentétben a macesz ma is bibliai kötelesség, hiszen annak a fogyasztására több más helyen is felszólít a Biblia, függetlenül az áldozattól.

  • Küldés emailben

Fejezetek