EGYSÉG 1. SZÁM
1990. szeptember – Tisri 5751
Írta: Naftali Kraus,
a Tálmud, Ávodá Zárá 3-4 alapján
Szukkot, a három zarándok-ünnep (Peszách és Sávuot mellett) legvidámabbja, zárja le az őszi nagyünnepek ciklusát. A Félelmetes Napok komor áhítata után jön az örömünnep, mikor a nép kivonul állandó lakásaiból, hogy egy hetet a szabadban, ideiglenes sátorban töltsön, mely elég ha nem dűl össze egy egyszerű széljárás során és máris kóser a micvá betöltésére.
Ez valóban egy könnyű micvá, olyannyira, hogy Bölcseink elbeszélése szerint még a nem zsidók is megirigyelték egyszer…
Az idők végén – tanítják a Talmud bölcsei – jönnek majd a világ népei és kérik a jussukat a túlvilági üdvösségből, a zsidók mellett. Mondja nekik az Örökkévaló: aki szombat előtt szorgoskodott (vagyis előkészítette magát a túlvilági életre), az eszik szombaton (magyarán, mindenki azt eszi amit főzött magának). Érvelnek erre azok nagy logikusan: Világ Ura, hát adtad te nekünk a Tórát, hogy most számon kérd tőlünk be (nem)tartását?! A zsidóknak adtad, nem nekünk! Mit tehettünk volna? Mi csak háborúztunk, hidakat építettünk, városokat emeltünk, pénzt vertünk és mindezt azért csináltuk, hogy a zsidók nyugodtan és zavartalanul foglalkozhassanak a Tórával! És különben is, Világ Ura, ha már erről van szó, a zsidók betartották a Tórát?!…
Erre az érvre a jó Istennek nehéz válaszolni, és ezért azt mondja a panaszkodóknak, (akik kérik, hogy most, visszamenőleg adja nekik a Tórát és majd meglássa hogy…): na jól van, van itt nekem egy könnyű kis micvám, Szukká (ünnepi sátor) a neve, menjetek és tartsátok be ezt a micvát. Legott mennek az újsütetű prozeliták és mindegyik épít egy Szukkát a háza tetejére. Mire azonban kisüt a nap és nagy meleg lesz, erre az ujdonsült sátorlakó felrugja a Szukkáját és otthagyja azt, mintha ott sem lett volna…
Megjelent: Egység Magazin 1. évfolyam 1. szám – 2014. július 22.