5. 📖 Zsidó Ismeretek Tára XIII. – A zsidó történelem kétezer éve

Talmud – A Szentföldi Letelepedés Törvénye

Talmud

 Kötubot 13. fejezet:

Hákol Máálin Löerec Jiszráél: A Szentföldi Letelepedés Törvénye

A Talmud szövege

 

Kötubot 110b. lap második oldal végétől
a 111. lap első oldalának közepéig.

 

Aki Erec Jiszráélen kívül lakik, istentelen

[A Gömárá hosszas értekezésbe fog Erec Jiszráél nagyszerűségéről (és ezzel rokon témákról), amely egészen a traktátus végéig folytatódik:]

תָּנוּ רַבָּנַן:

A Bölcsek azt tanították egy Brájtában:

לְעוֹלָם יָדוּר אָדָם בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל אֲפִילּוּ בְּעִיר שֶׁרוּבָּהּ נָכְרִים וְאַל יָדוּר בְּחוּצָה לָאָרֶץ וַאֲפִילּוּ בְּעִיר שֶׁרוּבָּהּ יִשְׂרָאֵל. שֶׁכָּל הַדָּר בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל – דּוֹמֶה כְּמִי שֶׁיֵשׁ לוֹ אֱלוֹהַּ, וְכָל הַדָּר בְּחוּצָה לָאָרֶץ – דוֹמֶה כְּמִי שֶׁאֵין לוֹ אֱלוֹהַּ, שֶׁנֶּאֱמַר: “לָתֵת לָכֶם אֶת אֶרֶץ כְּנַעַן לִהְיוֹת לָכֶם לֵאלֹהִים”.

A zsidó ember minden esetben lakjék erec jiszráélben, még akkor is, ha olyan városban kell laknia, ahol a többség bálványimádó[1], és ne lakjék erec Jiszráélen kívül, még akkor sem, ha ott egy zsidó többségű városban lakna. Mert aki erec jiszráélben lakik, az olybá vétetik, mint akinek van istene, aki pedig erec Jiszráélen kívül lakik, az olybá vétetik, mint aki istentelen, amint azt az írás is mondja[2]: „…hogy adjam nektek kánaán országát, hogy legyek a ti istenetek”. Ennek a két tagmondatnak az egymás mellé helyezése azt tanítja nekünk, hogy a „legyek a ti Istenetek” az a „Kánaán országá”-n, azaz Erec Jiszráélen belüli tartózkodástól függ.

[A Gömárá csodálkozva kérdi:]

וְכָל שֶׁאֵינוֹ דָּר בָּאָרֶץ אֵין לוֹ אֱלוֹהַּ?!

És aki nem Erec Jiszráélben lakik, az Istentelen?! Hiszen az Örökkévaló az egész világ Istene! A kapcsolat Isten és a zsidó nép között nem lehet a zsidók Erec Jiszráélben való jelenlétének feltételéhez kötve. Az Örökkévaló akkor is a zsidó nép Istene, ha azok száműzetésben élnek. A Tóra szövetsége érintetlenül él tovább, akárhol tartózkodjanak is. – ? –

[A Gömárá ezt a magyarázatot adja:]

אֶלָּא לוֹמַר לְךָ: כָּל הַדָּר בְּחוּצָה לָאָרֶץ – כְּאִילוּ עוֹבֵד עֲבוֹדָה זָרָה.

A Brájtát igazából a következőképpen kell érteni: Az Írás azt tudatja velünk, hogy aki Erec Jiszráélen kívül lakik, az olyan, mintha bálványimádó lenne. Aki bálványimádók országában lakik, könnyebben belesodródhat a Tóra szellemével ellentétes viselkedés bűnébe (ami Erec Jiszráélben annak szentsége miatt nem fordulhat elő, még akkor sem, ha a többség bálványimádó lenne).

[A Brájtá így folytatódik:]

וְכֵן בְּדָוִד הוּא אוֹמֵר: “כִּי גֵרְשׁוּנִי הַיוֹם מֵהִסְתַּפֵּחַ בְּנַחֲלַת ה’ לֵאמֹר לֵךְ עֲבֹד אֱלֹהִים אֲחֵרִים”, וְכִי מִי אָמַר לוֹ לְדָוִד לֵךְ עֲבֹד אֱלֹהִים אֲחֵרִים? אֶלָּא לוֹמַר לְךָ: כָּל הַדָּר בְּחוּצָה לָאָרֶץ – כְּאִילוּ עוֹבֵד עֲבוֹדָה זָרָה.

És ugyanígy Dáviddal kapcsolatban ezt mondja az Írás:[3] „…mert elűztek ma engem, hogy ne tartozzam az Örökkévaló birtokába [Erec Jiszráél], mondván: eredj, szolgálj más isteneknek!” namármost, ki mondta azt valaha is dávidnak: „eredj, szolgálj más isteneknek!”? A vers sokkal inkább azt tudatja az emberrel, hogy aki erec Jiszráélen kívül lakik, az olyan, mintha bálványimádó lenne. Mivel Dávidnak menekülnie kellett Erec Jiszráélből, hogy Moáb és Ákis pogány királyainál leljen menedéket, ezt úgy élte meg, mintha valaki bálványimádásra kényszerítette volna (Rási).

 

Szabad-e Babilóniából a Szentföldre vándorolni?

רַבִּי זֵירָא הֲוָה קָמִשְׁתַּמֵּיט מִינֵּיהּ דְּרַב יְהוּדָה, דִּבְעָא לְמִיסַק לְאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל, דְּאָמַר רַב יְהוּדָה: כָּל הָעוֹלֶה מִבָּבֶל לְאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל עוֹבֵר בַּעֲשֵׂה, שֶׁנֶּאֱמַר: “בָּבֶלָה יוּבָאוּ וְשָׁמָּה יִהְיוּ עַד יוֹם פָּקְדִי אוֹתָם נְאֻם ה'”.

Rabbi Zérá kerülte Ráv Jehudát, mert rabbi Zérá fel akart menni Babilóniából Erec Jiszráelbe, Ráv Jehudá pedig azon a tiltó véleményen volt, hogy rabbi Zérá tervezett Erec Jiszráelbe való áttelepülése nem megengedett. Azért nem, mondta Ráv Jehudá, mert aki Babilóniából felmegy Erec Jiszráelbe, az egy tevőleges parancsolatot sért meg, amint azt az Írás is mondja[4]: „Ezek is Babilonba kerülnek, és ott lesznek mindaddig, amíg számon nem kérem azokat – így szól az Örökkévaló –, és vissza nem hozom erre a helyre.Tehát bárki, aki a maga elhatározásából elhagyja Babilóniát, hogy Erec Jiszráelbe települjön, az megsérti Isten ottmaradásra vonatkozó utasítását[5]. Rabbi Zérá attól tartott, hogy Ráv Jehudá végül rendelettel fogja őt Babilóniában marasztalni. Ez esetben rabbi Zérának mindenképpen tartania kellett volna magát a rendelethez.

 

(111/a oldal kezdődik) 

[A Gömárá kifejti, hogy rabbi Zérá nézete szerint ez a forrás miért nem tiltja az embernek, hogy kivándoroljon Babilóniából:]

– וְרַבִּי זֵירָא – הַהוּא בִּכְלֵי שָׁרֵת כְּתִיב.

És rabbi Zérá fenntartotta azon álláspontját, hogy ez a vers a Szentély megszentelt edényeire utal, amint az a szövegkörnyezetből is kiderül. Hiszen a passzus egy korábbi verse így kezdődik[6]: „Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Az oszlopok, a nagy medence, az állványok és a többi edény még, amelyek megmaradtak ebben a városban… ezek is Babilonba kerülnek, és ott lesznek mindaddig…”, Isten tehát kijelenti, hogy azok az edények Babilóniában maradnak, ám az embereknek meg van engedve, hogy Erec Jiszráelbe távozzanak.

[Ráv Jehudá erre egy újabb forrást idéz, az Énekek Énekéből, mely az Erec Jiszráelbe való bevándorlást igenis tiltja:]

– וְרַב יְהוּדָה: כְּתִיב קְרָא אַחֲרִינָא: “הִשְׁבַּעְתִּי אֶתְכֶם בְּנוֹת יְרוּשָׁלַיִם בִּצְבָאוֹת אוֹ בְּאַיְלוֹת הַשָּׂדֶה וגו'”.

És Ráv Jehudá azt mondta: Van egy másik bibliai vers is, ami ezzel kapcsolatos[7]: „Esketlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” „Jeruzsálem leányai” a zsidó nép annak minden egyes nemzedékében. Megesküdtek arra, hogy nem ébresztik fel Isten irántuk érzett szerelmét azzal, hogy visszatérnek Erec Jiszráélbe, csak majd ha Isten már elhozta – a neki tetsző időpontban – a Végső Megszabadítást. Ez a vers, jelképesen, arra tanít minket, hogy erre eskü köt minket[8].

[Rabbi Zérá ezt a forrást eltérően értelmezi:]

– וְרַבִּי זֵירָא: הַהוּא שֶׁלֹּא יַעֲלוּ יִשְׂרָאֵל בְּחוֹמָה.

És rabbi Zérá fenntartotta azon véleményét, hogy ez a vers az Énekek énekéből csupán annyit jelent, hogy a zsidó népnek nem szabad haddal, erős kézzel Erec Jiszráelbe seregleni[9]. Ám ha egy egyén, mint ő maga is, le szeretne ott telepedni, az engedélyezett számára[10].

[Ráv Jehudá egy újabb forrást ismertet:]

– וְרַב יְהוּדָה: “הִשְׁבַּעְתִּי” אַחֲרִינָא כְּתִיב.

És Ráv Jehudá azt mondja, hogy a fent említett eskü tiltja még az egyén számára is, hogy bevándoroljon Erec Jiszráelbe, mert van egy másik bibliai vers is az Énekek énekében, amely teljesen megegyezik a fent említett verssel: „Esketlek titeket, Jeruzsálem lányai…”, stb.[11] és ez a második vers az, amiből levezethető az Erec Jiszráelbe való bevándorlás teljes tilalma.

 

A zsidó nép száműzetésének fenntartása

[Rabbi Zérá más értelmezést ad ennek a második versnek is:]

– וְרַבִּי זֵירָא? הַהוּא מִיבָּעֵי לֵיהּ לִכִדְרַבִּי יוֹסֵי בְּרַבִּי חֲנִינָא, דְּאָמַר: שָׁלֹשׁ שְׁבוּעוֹת הַלָּלוּ לָמָּה?

És rabbi Zérá fenntartja azon véleményét, hogy az egyén számára a letelepedés engedélyezett, minthogy ez a második vers rabbi Joszé ben rabbi Chániná tanításához rendelendő, mert ő azt mondta: Van egy harmadik vers is az Énekek énekében[12], amely néhány szó híján megegyezik a fentebb idézett két verssel. Ez a három vers három esküre utal. Mire vonatkozott ez a három eskü?

אַחַת – שֶׁלֹּא יַעֲלוּ יִשְׂרָאֵל בְּחוֹמָה;

(1) Először is arra, hogy a zsidó népnek nem szabad haddal Erec Jiszráelbe seregleni;

וְאַחַת – שֶׁהִשְׁבִּיעַ הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא אֶת יִשְׂרָאֵל שֶׁלֹּא יִמְרְדוּ בְּאוּמּוֹת הָעוֹלָם;

(2) másodszor arra, hogy az Örökkévaló felszólította a zsidó népet, hogy ne lá­zad­janak fel a világ népei ellen;

וְאַחַת – שֶׁהִשְׁבִּיעַ הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא אֶת אוּמּוֹת הָעוֹלָם שֶׁלֹּא יִשְׁתַּעְבְּדוּ בָּהֶן בְּיִשְׂרָאֵל יוֹתֵר מִדַּאי.

(3) harmadszor pedig arra, hogy az Örökkévaló megparancsolta a bál­vány­imá­dóknak, hogy ne essenek túlzásba a zsidó nép elnyomásában.

E három eskünek az a célja, hogy a zsidó népet száműzetésben tartsa a világ népei között a végső megszabadítás idejéig. Ehhez Isten három dolgot rendelt el magya­rá­zan­dó a fenti három esküt: (1) A száműzetés nem érhet véget idő előtt; (2) a szám­űze­tés intenzitása nem csökkenhet; és (3) nem is növekedhet.

Mindenesetre rabbi Zérá kitartott azon véleménye mellett, hogy az egyén számára so­sem volt megtiltva, hogy bevándoroljon Erec Jiszráélbe.

 [Ráv Jehudá feltárja a vers középső részében az egyének bevándorlását tiltó forrást:]

– וְרַב יְהוּדָה: “אִם תָּעִירוּ וְאִם תְּעוֹרְרוּ” כְּתִיב.

És Ráv Jehudá azt mondja, hogy valójában az egyén is meg lett esketve, hogy nem vándorol be Erec Jiszráelbe, mert mindhárom vers közepén az áll: „Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet”. Minthogy bármelyik szó a kettő közül (keltsétek föl vagy ébresszétek föl) elegendő lett volna, ez a látszólagos szószaporítás azt tanítja nekünk, hogy létezik még egy eskü, mely az egyének Erec Jiszráelbe való bevándorlását tiltja.

[Rabbi Zérá erre is egy másféle szövegmagyarázatot kínál:]

– וְרַבִּי זֵירָא: מִיבָּעֵי לֵיהּ לִכְדְרַבִּי לֵוִי, דְּאָמַר: שֵׁשׁ שְׁבוּעוֹת הַלָּלוּ לָמָּה? תְּלָתָא – הָנֵי דַּאֲמָרַן, אִינָךְ:

És rabbi Zérá fenntartja megengedő álláspontját, minthogy a fentebbi három versben jelentkező látszólagos szószaporítás rabbi Lévi tanításához rendelendő, mivel ő azt mondta: Mindhárom „Esketlek titeket” kezdetű vers két esküt tartalmaz a két azonos jelentésű ige okán: keltsétek föl és ébresszétek föl, s így ez összesen (3×2) hat esküre utal. Mire vonatkozik ez a hat eskü? Hármat már említettünk. A többi a következő:

שֶׁלֹּא יְגַלּוּ אֶת הַקֵּץ;

(4) A zsidó nép prófétái nem fedhetik fel a Véget, azaz a végső megszabadulás időpontját;

וְשֶׁלֹּא יְרַחֲקוּ אֶת הַקֵּץ;

(5) és a zsidóknak nem szabad késleltetni[13] a Véget azzal, hogy bűnöket követnek el[14];

וְשֶׁלֹּא יְגַלּוּ הַסּוֹד לְנָכְרִים.

(6) és nem szabad felfedniük a Tóra titkait a bálványimádók előtt.[15]

Rabbi Zérá tehát kitartott azon álláspontja mellett, hogy nincs olyan forrás, amely megtiltaná, hogy bevándoroljon Erec Jiszráelbe, és ezt végül valóban meg is tette[16].

 

A zsidó nép szabad prédává válhat

[A Gömárá elmagyarázza a fentebb idézett vers egy részét:]

“בִּצְבָאוֹת אוֹ בְּאַיְלוֹת הַשָּׂדֶה”. אָמַר רַבִּי אֶלְעָזָר: אָמַר לָהֶם הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא לְיִשְׂרָאֵל: אִם אַתֶּם מְקַיְּימִין אֶת הַשְּׁבוּעָה – מוּטָב, וְאִם לָאו – אֲנִי מַתִּיר אֶת בְּשַׂרְכֶם כִּצְבָאוֹת וּכְאַיְלוֹת הַשָּׂדֶה.

„…a gazellákra és a mező szarvasaira”. Rabbi Elázár azt mondta e szavak magya­rázataként: Az Örökkévaló így szólt a zsidó néphez: „Ha tartjátok ma­ga­to­kat az eskühöz, jól megy majd sorotok, de ha nem, akkor megengedem, hogy bálványimádók vadásszanak rátok, akár a gazellákra és a mező szar­va­sai­ra”[17].

 

Bűnbocsánat a Szentföldön

[Rabbi Elázár egy újabb megállapítása, ezúttal Erec Jiszráel nagyszerűségével kapcsolatban:]

אָמַר רַבִּי אֶלְעָזָר: כָּל הַדָּר בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל שָׁרוּי בְּלֹא עָוֹן, שֶׁנֶּאֱמַר: “וּבַל יֹאמַר שָׁכֵן חָלִיתִי הָעָם הַיּוֹשֵׁב בָּהּ נְשֻׂא עָוֹן”.

Rabbi Elázár azt mondta: Aki Erec Jiszráélben lakik, az bűntelenül él, amint az Írás is mondja[18]: „Ne mondja többé Erec Jiszráél szomszédja: Beteg vagyok a szomszédomban lakó zsidó nép miatt, mert az ott lakó nép bűnbocsánatot nyer”. Amikor az Izraellel szomszédos országokat valamilyen szerencsétlenség éri, hajlamosak lehetnek arra, hogy megpróbáltatásaikért a zsidókat okolják. Mivel – érvelnek – a zsidók bűnösök, és büntetést érdemelnek, a velük szomszédos országokat miattuk érik csapások. A próféta ezért tudatja velünk, hogy ez nincs így. Az Erec Jiszráél-i zsidók – annak folytán, hogy Erec Jiszráélben élnek – bűntelenek, és szomszédaiknak a szerencsétlenségeket saját bűneik miatt kell elszenvedniük.

 

Bűnbocsánat betegség által

[A Gömárá feljegyzi ennek a versnek egy másik interpretációját is:]

אֲמַר לֵיהּ רָבָא לְרַב אַשִׁי: אֲנַן בְּסוֹבְלֵי חֳלָאִים מַתְנִינַן לָהּ.

Rává azt mondta Ráv Ásinak: Mi úgy tanítottuk, hogy ez a vers azokról beszél, akik betegségekben szenvednek, azaz a vers, amikor azt mondja: „bűn­bo­csá­na­tot nyer”, a betegekről beszél. Eszerint az interpretáció szerint a vers nem utal Erec Jiszráélre, és a következőképpen kellene olvasni: A szomszéd, miközben betegségben szenvedek, ne beszéljen örvendezve arról, hogy beteg vagyok abban reménykedve, hogy meghalok, mert nem az a célja ennek a szenvedésnek. A cél sokkal inkább az, hogy minden betegségben szenvedő ember szenvedése által bűnbocsánatot nyerjen.

 

Meghalni és nyugodni Izraelben

[Az előző tanítás említést tett Erec Jiszráél engesztelési képességéről. Ezzel kapcsolatban a Gömárá most egy újabb megállapítást idéz:]

אָמַר רַב עָנָן: כָּל הַקָּבוּר בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל – כְּאִילוּ קָבוּר תַּחַת הַמִּזְבֵּחַ, כְּתִיב הָכָא: “מִזְבַּח אֲדָמָה תַּעֲשֶׂה לִּי”, וּכְתִיב הָתָם: “וְכִפֶּר אַדְמָתוֹ עַמּוֹ”.

Ráv Ánán azt mondta: Aki Erec Jiszráélben van eltemetve, az olyan, mintha a Szentély Oltára alá lenne eltemetve, már ami a kapott bűnbocsánat mértékét illeti. E következtetés alapja a gözérá sává, vagyis a „hasonló ki­fe­je­zé­sek” elve: a Szentírás a föld szót két különböző helyen és ér­te­lem­ben hasz­nál­ja, és ezzel a két féle értelmét egyesíti: Az egyik helyen ez áll[19]: „Földből csinálj nekem Oltárt”; a másik helyen pedig ez[20]: „…s földje engesz­te­lést szerez népének”. Ráv Ánán ebből azt vezeti le, hogy az, akit bárhol Erec Jisz­rá­él területén belül temettek el, olyan bűnbocsánatban részesül, mintha „az Oltár helyén lenne eltemetve”[21].

[Az előző megállapítás az Erec Jiszráélben való temetkezéssel foglalkozott. A Gömárá most egy ezzel a témával kapcsolatos esetet mesél el:]

עוּלָּא הֲוָה רָגִיל דַּהֲוָה סָלֵיק לְאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל, נָח נַפְשֵׁיהּ בְּחוּץ לָאָרֶץ. אָתוּ אָמְרוּ לֵיהּ לְרַבִּי אֶלְעָזָר, אֲמַר: אַנְתְּ עוּלָּא “עַל אֲדָמָה טְמֵאָה תָּמוּת”. אָמְרוּ לוֹ: אֲרוֹנוֹ בָּא. – אָמַר לָהֶם: אֵינוֹ דּוֹמֶה קוֹלַטְתוֹ מֵחַיִּים לְקוֹלַטְתוֹ לְאַחַר מִיתָה.

Ulának szokása volt felmenni Erec Jiszráélbe, azaz gyakorta jött-ment Erec Jiszráél és a diaszpóra között. Úgy esett, hogy éppen Erec Jiszráélen kívül halt meg. Felkeresték rabbi Elázárt és elmondták neki, hogy Ulá a diaszpórában halt meg. Rabbi Elázár erre felkiáltott: „De, Ulá, hát éppen te haltál meg tisztátalan földön?!”[22] Erre azt mondták rabbi Elázárnak: „Koporsója már megérkezett, hogy itt temessék el, Erec Jiszráélben.” Rabbi Elázár ezt válaszolta nekik: „Nem lehet összehasonlítani azt, amikor Erec Jiszráél valakit még életében fogad magába, azzal, amikor Erec Jiszráel valakit azt követően fogad magába, hogy az illető már meghalt.” Tehát még ha Ulá itt lesz is eltemetve, kívánatosabb lett volna számára az, ha itt is hal meg.[23]

[1] Ha azonban abban az Erec Jiszráéli városban kizárólag bálványimádók laknak, vagyis egyáltalán nincs lehetősége arra, hogy zsidók között éljen, akkor nem szabad ott laknia. Nem kötelezhetünk senkit sem arra, hogy barbároktól vagy akár egy csoport gonosz embertől körülvéve éljen (Ávné Nezer, Joré Déá 457:1.).

[2] 3Mózes 25:38.

[3] 1Sámuel 26:19.

[4] Jeremiás 27:22.

[5] Noha Ráv Jehudá ezt „tevőleges parancsolat”-ként jellemzi, azt azért nem gon­dol­ja, hogy ez valóban a Tóra egyik tevőleges parancsolata lenne, hiszen forrása Jeremiás egyik jövendölése, amelyet a próféta az Első Szentély lerombolásával kapcsolatban tett. A Babi­lóniában maradás parancsa sokkal inkább egy a Próféták Könyveiben szereplő uta­sí­tás, ami bizonyos szempontokból hasonló a rabbinikus rendelkezésekhez.

[6] Uo. 19.

[7] Énekek éneke 2:7.

[8] Ráv Jehudá nem mond le a fentebb általa idézett első versről: „…ezek is Babi­lon­ba kerülnek, és ott lesznek mindaddig…”, hanem az Énekek énekéből vett verssel bizo­nyít­ja, hogy a Jeremiás-vers az Erec Jiszráélből száműzött zsidókról és nem a megszentelt edényekről beszél. (Háfláá)

[9] Szó szerint: „a zsidó népnek nem szabad megmásznia a várfalat”. Rási magya­rá­za­ta szerint ez azt jelenti, hogy nem szabad „erős kézzel”, azaz erőszakkal Erec Jiszráélbe menniük. Egy másik fordítási lehetőség: „hogy a zsidó nép ne úgy menjen fel [Erec Jiszráélbe], mint egy fal”, azaz tömegesen (Hágáhot rabbi Jáákov Emden, Rásás).

[10] Dacára ennek az eskünek, Ezra nemzedékének idején egyetlen zsidó sem volt eltilt­va attól, hogy bevándoroljon Erec Jiszráélbe. Abban az időben a zsidók nem erőszakot alkalmazva hatoltak be Erec Jiszráélbe, hanem Kürosznak, az Izrael Földjét is magában foglaló perzsa birodalom uralkodójának királyi hívó szavára válaszul mentek. Kürosz szerepét a száműzött zsidók visszahívásában a próféták is megerősítik (lásd Jesájá 45:13., Mögilá 12a.), és a zsidó népet felelősségre vonták, amiért abban az időben nem alijáztak töme­gesen. Lásd Ávné Nezer, Joré Déá 454:56.

[11] Énekek éneke 3:5. Ez a vers teljesen megegyezik a fent idézett 2:7-tel.

[12] 8:4.

[13] A szövegünknek létezik egy másik változata is, amelyben az áll: שלא ידחקו את הקץ, vagyis a zsidóknak nem szabad sürgetni a Véget, azaz nem szabad a még illő mértéknél hevesebben könyörögni Istennek és zaklatni őt (Rási). Az nem tisztázott, hogy mennyi ima a túl sok ima. A Bölcsek előírták az Ámidá napi háromszori elmondását, ami önmagában is számos Megváltásért való könyörgést tartalmaz, a megengedett mérték azonban biztosan e fölött van. Lásd Chátám Szofér, Likuté Sut 86. fej.

[14] Vagy hogy nem szabad elveszetniük a megszabadításba vetett reményüket, és el­hes­segetni a Vég gondolatát azzal a felkiáltással, hogy az úgyis végtelen messzeségben van még (Máhársá).

[15] Az utalás itt vagy a Naptár Titkára (ami, egy Brájtában található, amely egy sor nehezen megfejthető tanítást tartalmaz a zsidó naptár kiigazításához használt komplex metódusokkal és számításokkal kapcsolatban; lásd Ros Hásáná 20b., Rási uo. és Toszáfot itt) vagy a Tóra parancsolatai mögött húzódó okokra vonatkozik (Rási).

[16] Lásd a lenti Gömárát (112a.), amely megörökíti, hogyan kelt át egy folyón, hogy Erec Jiszráélbe jusson. Mielőtt azonban elhagyta volna Babilóniát, rabbi Zérá még egyszer felkereste Ráv Jehudát (inkognitóban), hogy egy utolsó tanítást hallhasson tőle.

[17] A Midrás (Sir HáSirim Rábá 2:7.) négy esetet említ a történelemből, amikor a zsi­dók megkísérelték ki­kény­szeríteni a megváltást, és az erőfeszítések mind a négy esetben vérontást eredményeztek. Maimonidész az Ige­ret Témánban (a vége felé) számos olyan esetet sorol fel, amikor zsidók csoportjai hamis Messiásokat követtek, s ennek ered­ményeképpen szörnyű balszerencse, sőt olykor halál jutott nekik osztályrészül. Mai­mo­ni­dész megjegyzi, hogy ezeknek a csoportoknak az volt a bűne, hogy megszegték a mi Gömáránkban említett esküket.

[18] Jesájá 33:24., Rási uo. és Máhársá magyarázata alapján.

[19] 2Mózes 20:21.

[20] 5Mózes 32:43. Azt találjuk, hogy már a legkorábbi időkben is fontosnak tartották az Erec Jiszráélben való eltemettetést: Jákob és József egyaránt úgy rendelkezett, hogy holttestüket szállítsák Erec Jiszráélbe, és ott temessék el (1Mózes 47:29–30., 50:25. Lásd még Mai­mo­ni­dész, A királyok szabályai 5:11.; azonban lásd lentebb).

[21] A Gömárá természetesen nem kívánja azt sugallni, mintha ténylegesen különleges érdem lenne az Oltár alá temetve lenni. Egy holttest jelenléte az Oltár alatt komoly tisztátalanságot okozhatna, és megakaszthatná a Szentélybeli szolgálatot (lásd Jeruzsálemi Talmud, Pszáchim 9:1.). A Gömárá tehát jelképes értelemben beszél az Oltár alá való el­te­met­tetésről, és ezzel valójában arra utal, hogy az elhunyt olyan szintű spirituális tisztaságra tett szert, hogy érdemessé vált a forrásához való visszatérésre.

[22] Ámosz 7:17.

[23] Ulá maga is kesergett, hogy közelgő halála a diaszpórában fogja elragadni. Amikor rá­eszmélt, hol kell majd meghalnia, sírva fakadt. A körülötte állók megkérdezték tőle: „Miért sírsz? Felviszünk mi téged Erec Jiszráelbe [miután meghaltál].” Ulá ezt felelte: „És mi hasznom belőle, ha gyöngyömet [vagyis lelkemet] tisztátalan földön veszítem el? Nem lehet összehasonlítani azt, aki életét anyja ölelő karjai között végzi be, azzal, akit valami idegen nő karjai között ér el a halál.” (Jeruzsálemi Talmud, Kilájim 9:3.).

  • Küldés emailben

Fejezetek

Könyvek

Fejezetek

Egyéb tartalmak