Találkozások

Ormos Mária akadémikus, professzor asszony a Chábád-Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egye­sület nagytermében tartott márci­usi Találkozások c. kulturális es­tünkön felállt, s mintha titokzatos és észrevehetetlen korrektor csi­szolta volna mondatait, beszélni kezdett. Mózestől napjainkig: anti-judaizmusról, antiszemitizmusról, fajelméletről, s válaszolt a feltett kérdésekre. Eló’adása lenyűgöző’ volt, s miközben a zsúfolásig meg­telt előadóteremben beszélt, úgy éreztem, jó, hogy találkozásokat szervezünk, amelyeken hívő zsidók nem hívőkkel találkozhatnak, ame­lyeken zsidók nem zsidókkal talál­kozhatnak, s amelyeken közelebb lehet kerülni a zsidó vallás és a zsi­dó hagyományok megismeréséhez. Zsidók ezrei, tízezrei élnek – pesti­esen szólva – csak Új-Zélandban, akik nem hívők.

Nemrég az Újlipótvárosi Klub Galériában: Nemzetiség-e a zsi­dóság? címmel volt egy vitaest, amelyen olyan szakértők szólaltak meg, akik szerint igen, legyen, s olyanok, akik szerint ne. A terem ott is zsúfolásig megtelt, a csillá­ron is lógtak, s nagy vita alakult ki. Sok-sok hozzászólóval.

Sorsok! Gettó! Holocaust! Soá! Dunapart! Nyilasok! Zsidóüldözés! A zsidó sors vállalása! Titkolózni? Asszimilálódni? Visszatérni a gyö­kerekhez? A zsidóság vallás? Zsi­dónak lenni: származás? Ki képvi­seli a zsidókat?

Mennyi kérdés! Mennyi válasz! És mennyi ellenvélemény!

Felállt egy idős Úr, s amit elmon­dott, attól hideg futott végig a háta­mon. Szüleit nemrég temette el, s a temetéshez szükséges iratokból tudta meg, hogy zsidó.

S ez az ember zsidóbb volt a zsi­dónál! Miközben családjára, ősei­re, megszentelt hagyományainkra emlékezett, könnyei hullottak, mint a zápor.

Szülei meg akarták óvni mindentől. Eltitkoltak előtte min­dent, ami a XX. században zsidó családjukkal történt.

Vajon helyesen tették?

Újlipótvárosban, ahol élek, a Soát átélt nemzedék számos tagja nem mondta meg gyermekeinek, hogy ők valójában zsidók. Sokan baloldali szervezetekhez csatlakoztak.

Ormos Mária akadémikus elő­adása közben ilyen gondolatok ka­varogtak a fejemben, és Dr. Tóth József parlamenti képviselő, a XIII. kerület polgármesterének te­lefonhívása. A polgármester úr az EMIH vezetőségét értesítet­te, hogy iskolájuk beköltözhet Új-lipótvárosba: a volt Sziget utcai -ma Radnóti Miklós u. 8-10. szám alatti működő, patinás iskolaépü­let Kresz Géza utcai ezer négy­zetméteres szárnyába. Ahol Töm Lantostól Hegedűs Gézáig, Spiró Györgytől Kern Andrásig hosszú azok névsora, akik az eltelt száz évben az iskolában tanultak, s ahol 2008. szeptemberétől az Örökké­való áldásával az Általános Isko­la – a szerződéskötést követően – megkezdheti működését.

Az Újlipótvárosban élő Or­mos Mária akadémikus befejezte előadását. Meghajolt. A közönség nagy ívű mondandóját tapssal kö­szönte meg.

Igazi találkozás volt.
Polgár Ernő, író, dramaturg
Találkozások:
2008. május 29.
Kertész Imre – Sorstalanság

Vendégeink: Dragomán György és Gergely Ágnes

Moderátor: Polgár Ernő

Megjelent: Egység Magazin 18. évfolyam 64. szám – 2014. augusztus 6.

 

Megszakítás