13.
Oldalszámok
Típus: Tájékozódási segédlet
A könyvlapokat egy-egy szám jelöli, azaz egy könyvlap elülső- és hátoldalához együttesen tartozik egy szám. A szám héber betűvel van feltüntetve a lap elülső („rektó”) oldalának bal felső sarkában (ahogy a könyvet kinyitva magunk előtt látjuk – ne felejtsük el, hogy a héber szöveg jobbról bal felé van nyomtatva!).
A legújabb nyomtatásokban márrendes arab számokkal szedett oldalszámokkal is találkozunk a lapok hátoldalán, azaz az előttünk fekvő nyitott könyv páros oldalának jobb felső sarkában.
Az oldalszám értéke természetesen mindig a héber betűvel feltüntetett lapszám duplája lesz, például a 11-es számú lap hátoldalán a 22-es oldalszámot fogjuk találni.
A Talmud-oldalakra való utalások mindig lapszám megadással történnek, amelyeket egy „a” vagy „b” betű egészít ki, attól függően, hogy a lap elő- vagy hátoldaláról van szó: például Éruvin 22b.; Mákot 8a., stb. Amikor a hivatkozásnak ezzel a módjával találkozunk valahol, azaz csupán a traktátus nevét, egy számot és egy „a” vagy „b” betűt látunk magunk előtt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az utalás a Babilóniai Talmud valamely oldalára vonatkozik.
A héber nyelvű idézeteknél (a Möszoret HáSász-t, stb. is beleértve) elterjedt dolog egy vagy két pontot (pontot vagy kettőspontot; „.” vagy „:”) alkalmazni a lapszám után, ily módon téve különbséget a lap elő- és hátoldala között.
Minden egyes traktátus külön meg van számozva, és a számozás minden esetben 2a-tól kezdődik, mivel az 1-es számú lap a traktátus címlapja.
14.
Traktátus név
Típus: Tájékozódási segédlet
A Talmud minden egyes traktátusának (héberül: Mászechet) egyedülálló héber elnevezése van, amely a felső lapszél közepén olvasható.
A traktátus egy kötet, amely egy specifikus témával foglalkozik.
Például a Misna Moéd elnevezésű rendjében, amely a zsidó ünnepeket tárgyalja, külön-külön traktátus foglalkozik a szombattal (Sábát), a Peszáchhal (Pszáchim), a sátrak ünnepével (Szukká), az újévvel (Ros Hásáná) és az összes többi ünnep mindegyikével.
15.
Fejezetszámok
Típus: Tájékozódási segédlet
A Misna és a Talmud traktátusainak minden egyes fejezetéhez egy-egy számot rendeltek hozzá, amely héber betűvel jelölve az oldal tetején található.
Nagyon kevés esetben, de előfordul, hogy a Babilóniai Talmud fejezetszámai eltérnek a Misna és Jeruzsálemi Talmud fejezetszámaitól. Ezért van az, hogy a Mögilá és Szánhedrin traktátusok utolsó két fejezetének sorrendje fel van cserélve. Ez talán azt a sorrendet tükrözi, amelyben e két traktátust annak idején a babilóniai akadémiákon tanulták.
16.
Fejezetcím
Típus: Tájékozódási segédlet
A Misna és a Talmud minden egyes traktátusa fejezetekre van felosztva. Minden fejezetnek van egy címe, amely rendszerint a Misna szövegének kezdőszavából (vagy kezdőszavaiból) származik.
Amikor egy traktátuson belül több fejezet is ugyanavval a szóval kezdődik, a fejezetcím valamilyen egyéb azonosítóval is kiegészül: pl. „az első”, „az utolsó”, „a nagyobb”, stb. A Jövámot traktátusban például ilyen fejezetcímekkel találkozhatunk: „A nagyobb Háisá” (10. fejezet), „Az utolsó Háisá” (16. fejezet).
A fejezetnek mind a címe, mind pedig a száma az oldal közepének tetején található.
17.
Möszoret HáSász – מָסוֹרֶת הַשַּׁ„ס
Típus: Tájékozódási segédlet
Terminológia
A „Sá”SZ” a „sisá szdárim” (= hat rend) kifejezésből nyert héber mozaikszó, amely azt a hat fő területet jelöli, amelyre a Misna és a Talmudok fel vannak osztva. Ily módon ez szinonimájává vált a Talmud szónak, különösen azokban az időkben, amikor a Talmud szó használata nem volt kedvező a keresztény cenzorok árnyékában. E mű eredeti címe tulajdonképpen „Möszoret háTálmud” volt.
A „Möszoret” „hagyomány”-t jelent, de a „Möszorá”-ra is utal, arra a tu dományos diszciplínára, amely a Biblia minden egyes szavának és be tű jé nek aprólékosan precíz továbbadásával, továbbörökítésével foglalkozott.
Szó szerint tehát így lehetne fordítani a címet: „A [Talmud] hat rendjének hagyománya”.
Dátum
Született 1518-ban
Szerző
Jehosuá Boáz miBáruch rabbi Itáliában letelepedett spanyol (szefárd) száműzött volt.
Hely
Velence, Itália
Leírás
Akárcsak a többi utalójegyzet és index, amely növeli a nyomtatott Talmud-oldal információhalmazát, eredetileg ez a rész is a Talmud harmadik (egy keresztény kiadó, Marco Justiniani által – 1646-1651 – nyomtatott) velencei kiadásában jelent meg.
Kereszthivatkozásokat tartalmaz a Talmud más, ugyanazokat az idézeteket tartalmazó passzusaira.
Jehosuá rabbi munkája a talmudi irodalomnak csupán azokkal a területeivel foglalkozik, amelyek a diaszpórai zsidók életre vonatkoznak, és egyáltalán nem foglalkozik a zsidó törvények kizárólag Izraelre és a szentélyi szolgálatra vonatkozó aspektusaival. Később, a Talmud 1714-es amszterdami, majd 1720-as frankfurti kinyomtatásakor e hivatkozásokat a többszörösükre bővítették, s így azok már kiterjedtek a Talmud teljes szövegére. Ezeket a kiegészítéseket a lengyel születésű Joszéf Smuél (meghalt 1703-ban), krakkói és frankfurti rabbi végezte el.
Attól függően, hogy az adott oldalon mennyi hely áll rendelkezésre, a talmudi szövegrészlettől mutató hivatkozást jelölheti egy csillag (*), amely a közeli margón elhelyezett referencia-jegyzetre mutat, vagy egy héber betű, amely egy egész sor, a margón vagy a lap alján összegyűjtött referencia-jegyzetre mutat.
A Talmud későbbi kiadásaiban újabb utaló- és egyéb fajta jegyzetekkel egészült ki a „Möszoret HáSász”, többnyire Jesájá Berlin rabbi jóvoltából. Ezek a kiegészítések szögletes zárójelek közé nyomtatva szerepelnek.
18.
Éjn Mispát / Nér Micvá – עֵין מִשְׁפָּט / נֵר מִצְוָה
Típus: Tájékozódási segédlet
A cím jelentése: „Az igazság forrása” / „A parancsolat lámpása”.
Dátum
Született 1518-ban
Szerző
Jehosuá Boáz miBáruch rabbi Itáliában letelepedett spanyol (szefárd) száműzött volt.
Hely
Velence, Itália
Leírás
Akárcsak a többi utalójegyzet és index, amely növeli a nyomtatott Talmud-oldal információhalmazát, eredetileg ez a rész is a Talmud harmadik (egy keresztény kiadó, Marco Justiniani által – 1646-1651 – nyomtatott) velencei kiadásában jelent meg.
Gyakorlatilag két továbbfejlesztő munkából áll; mindkettőt ugyanaz a szerző, Jehosuá Boáz rabbi állította össze.
Az itt egyesített két index a következőkből áll:
1. Éjn Mispát („Az igazság forrása”; az 1Mózes14:7-ből vett kifejezés), amely a zsidó törvény legfőbb kódexeire tartalmaz utalásokat:
a. Misné Torá (írta Mózes Maimonidész rabbi)
b. Árbáá Turim (írta Jáákov ben Ásér rabbi)
c. Sulchán Áruch (írta Joszéf Káró rabbi)
d. Széfer Micvot Gádol – „A parancsolatok nagy könyve” (írta coucy-i Mose rabbi).
2. Nér Micvá („A parancsolat lámpása”; lásd Példabeszédek 6:23: „Mert a parancsolat olyan, akár egy lámpás”), amely számba veszi – előfordulásuk sorrendjében – a Talmud fejezeteiben fellelhető kodifikált törvényeket (azaz minden egyes törvényt, amely az Éjn Mispát jegyzékében szerepel).
A lapszéli jegyzetekhez olyan aprócska, héber betűs indexszámok tartoznak, amelyek bele vannak szúrva a talmudi szövegbe, közvetlenül bármely olyan passzust megelőzően, amelyeket normatív törvényként idéznek a vonatkozó törvénykódexek.
Jehosuá rabbi munkája a talmudi irodalomnak csupán azokkal a területeivel foglalkozik, amelyek a diaszpórai zsidó életre vonatkoznak, és egyáltalán nem foglalkozik a zsidó törvények kizárólag Izraelre és a szentélyi szolgálatra vonatkozó aspektusaival. Később, a Talmud 1714-es amszterdami, majd 1720-as frankfurti kinyomtatásakor e hivatkozásokat a többszörösükre bővítették, s így azok már kiterjedtek a Talmud teljes szövegére. Ezeket a kiegészítéseket a lengyel születésű Joszéf Smuél (meghalt 1703-ban), krakkói és frankfurti rabbi végezte el.
19.
Torá Or – תּוֹרָה אוֹר
Típus: Tájékozódási segédlet
A cím jelentése: „Lámpás a törvény”; vö. Példabeszédek 6:23.
Dátum
Született 1518-ban
Szerző
Jehosuá Boáz miBáruch rabbi Itáliában letelepedett spanyol (szefárd) száműzött volt.
Hely
Velence, Itália
Leírás
Akárcsak a többi utalójegyzet és index, amely növeli a nyomtatott Talmud-oldal információhalmazát, eredetileg ez a rész is a Talmud harmadik (egy keresztény kiadó, Marco Justiniani által – 1646-1651 – nyomtatott) velencei kiadásában jelent meg.
Bibliai idézeteket helyét azonosítja. A bibliai verseket a talmudi szövegben egy aprócska kör előzi meg.
Minden egyes azonosított bibliai versnél utaló jegyzet kerül a Talmudot a Rási vagy a Toszáfot résztől elválasztó keskeny margóra. Ahol nincs határoló Rási vagy Toszáfot oszlop, ott a Torá Or referencia a külső margón van feltüntetve.
Az utaló jegyzetek csupán a Bibliai standard fejezetszámait tüntetik fel. A versek számai nincsenek jelölve.
Jehosuá rabbi munkája a talmudi irodalomnak csupán azokkal a területeivel foglalkozik, amelyek a diaszpórai zsidó életre vonatkoznak, és egyáltalán nem foglalkozik a zsidó törvények kizárólag Izraelre és a szentélyi szolgálatra vonatkozó aspektusaival. Később, a Talmud 1714-es amszterdami, majd 1720-as frankfurti kinyomtatásakor e hivatkozásokat a többszörösükre bővítették, s így azok már kiterjedtek a Talmud teljes szövegére. Ezeket a kiegészítéseket a lengyel születésű Joszéf Smuél (meghalt 1703-ban), krakkói és frankfurti rabbi végezte el.
20.
Jesájá (Pick) Berlin rabbi széljegyzetei – הַגָּהוֹת רַבִּי יְשַׁעְיָה (פִּיק) בֶּרְלִין
Típus: Kommentár
Típus: Tájékozódási segédlet
Szerző
Számos klasszikus rabbinikus műhöz készített széljegyzeteket és kritikai jegyzeteket
Dátum
Berlin rabbi 1725 és 1799 között élt. A Talmudhoz írt széljegyzetei először azokba a Talmud-kiadásokba kerültek bele, amelyeket 1800 és 1804 között Dyhernfurth-ban (egy Breslau mellett fekvő város) adtak ki.
Hely
Breslau
Leírás
Ezek a széljegyzetek általában a Möszoret HáSászt egészítik ki, a Babilóniai Talmudban nem szereplő rabbinikus munkákhoz fűzve utalásokat, különösen ahhoz a Nátán ben Jechiél rabbi által a X. századi Rómában írt Áruch című lexikonhoz, amelyhez Berlin rabbi hosszú kommentárt alkotott.
Ezeket a széljegyzeteket rendszerint szögletes zárójelek különböztetik meg az eredeti Möszoret HáSásztól.
21.
Chidusé Háláchot, Chidusé Ágádot MáháRS”Á
– חִידּוּשֵׁי הֲלָכוֹת, חִידּוּשֵׁי אַגָּדוֹת מהרשׁ„א
Típus: Kiegészítő kommentár a Talmudhoz
A cím jelentése: „Haláchikus elbeszélések, Aggádikus [aggáda: talmudi legenda] elbeszélések”.
Szerző
Smuél Eliézer rabbi. Mozaikszóval: MáháRS”Á. A MáháRSÁ húsz éven át (1585-1605) vezette a poseni jesivát, miközben a költségeket az anyósa, Édel vállalta magára. MáháRSÁ az asszony iránti hálából felvette annak nevét (Édelsz).
Dátum
1555-1631
Hely
Ostrog, Lengyelország.
Leírás
A Chidusé Háláchot a Talmudhoz, Rásihoz és a Toszáfothoz írt egyik legmélyrehatóbb és legszigorúbban elemző kommentár. A logikusságnak és a velősségnek ez a modellértékű munkája gyors elfogadtatásban részesült, és a Talmud majd minden kiadásába belekerült. Úgy tartják: „Ha valaki megérti a Máhársát, akkor megértette a Toszáfotot.” Kommentár já ban a Máhársá több alkalommal is vitatja a Chochmát Slomo Máhársált. A legtöbb traktátushoz, de nem az összes
A Chidusé Ágádot átfogó magyarázatokat tartalmaz a Talmud ággádáihoz. E kommentárok híven tükrözik széles körű ismereteit a zsidó filozófia és a Kabbala terén. Véleménye szerint az ággádák közül sokat racionálisan és példázatokként is lehet értelmezni. Ággádá-kommentárja korának spirituális állapotaira és problémáira is számos utalást tartalmaz.
22.
Chochmát Slomo MáháRSá”L – חָכְמַת שְׁלֹמֹה מהרש„ל
Típus: Kiegészítő kommentár a Talmudhoz
Cím
Jelentése: „Salamon bölcsessége”. A mű címében szereplő szavak az 1Ki rály ok 5:10-ből valók: „Nagyobb volt Salamon bölcsessége…”.
Szerző
Slomo Luria rabbi. Mozaikszóval: MáháRSá”L. Luria rabbi korának egyik legnagyobb askenáz poszekje (háláchikus szaktekintélye) és tanítója volt. A há lá chá-ról írt főműve, a Jám sel Slomo, a Talmud tizenhat traktátusát tárgyalja. E mun kájában a MáháRSáL elemzi a kulcsfontosságú szugjákat és dönt, hogy a különböző szaktekintélyek álláspontjai közül melyik legyen a gyakorlatban alkalmazandó háláchá. A kor szinte mindegyik nagy askenáz rabbija a MáháRSáL tanítvány volt.
Dátum
1510-1573
Hely
Lublin, Lengyelország.
Leírás
A Chochmát Slomo széljegyzet és kommentár a Talmud szövegéhez. E mű egyik rendeltetése az, hogy feloldja a szövegbeli ellentmondásokat. A helyes szöveg megállapítása érdekében a Máhársál tüzetesen megvizs gál ta a Talmud valamint Rási, a Toszáfot és más Risonim kommentár jai nak összes megjelent kötetét 19 fontossabb traktátushoz. Összegyűjtött megjegyzéseit később a fia ad ta ki; a Chochmát Slomo-nak mindössze egy rövidített változata található meg szinte az összes manapság kiadott Talmudban, minden egyes traktátus vé gén. Az eredeti, külön kötetben kiadott változat jóval terjedelmesebb munka. Szövegkorrekcióinak némelyike a későbbi Talmud-kiadások hi te les szövegváltozatává vált.
23.
Méir Éjné Cháchámim Máhárám – מֵאִיר עֵינֵי חֲכָמִים מהר„ם
Típus: Kiegészítő kommentár a Talmudhoz
A cím jelentése: „Fényt gyújt a bölcsek szemében”.
Szerző
Méir ben Gedáljá rabbi. Mozaikszóval: MáháRá”M. Halála után a neki feltett háláchikus kérdések közül több mint 140 került kiadásra egy Mánhir Éjné Cháchámim című responzum-gyűjteményben.
Dátum
1558-1616
Hely
Lublin, Lengyelország.
Leírás
A kommentár, többnyire, rövid és egyszerű magyarázatokkal él. Egyes esetekben, ahol a szerző pilpul-hoz (a héber pilpél, „bors” szóból – dialek tikus tanulmányozási módszer, amely többek között olyan kiterjedt tal mu di szövegrészeket hív segítségül, amelyeknek látszólag semmi közük a tár gyalt kérdéshez) folyamodott, ezt azzal indokolta, hogy muszáj volt ezt ten nie, máskülönben a diákok esetleg tévesen értelmeznék a passzust, vagy éppenséggel azért tette, hogy az elméjüket élesítse vele. Komoly haj la mot tanúsított a Talmud szövegének megváltoztatására, kijavítására. Gyak ran vitatkozott Máhársállal és Má hár sá val, azt állítva, hogy az ő értel mezéseik több helyen is tévesek és könnyen félrevezethetik a diákokat.
A Méir Éjné Cháchámim először 1628-ban, Velencében, fia, Gedáljá kiadásában jelent meg, és azóta a Talmud minden fontosabb kiadásába belekerült „Máhárám” fejszöveg alatt. A Talmud fontos kommentárjainak egyike.
