113. ? Mélységből kiáltok – Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból

Szószedet

Szószedet
Akzion (tsz. Akzionen) (ném.) – A nácik azon eljárása, amelynek keretében zsidókat tereltek össze, szállítottak el és gyilkoltak meg a Holokauszt idején.
Ál pidjon háben – Áldás, amelyet az elsőszülött fiú kiváltásakor mondanak.
Álijá (tsz. álijot) – „Felmenetel” a Tórához, ami során a felhívott elmondja a megfelelő áldásokat és meghallgatja a felolvasott tórai szakaszt.
Ámud – Előimádkozói pulpitus
Ánusz– 1) Olyan személy, akit kényszeríttettek egy tórai parancso-lat megszegésére; 2) Olyan személy, aki valamilyen fogyaté-kosság, betegség, baleset, stb. miatt nem képes teljesíteni egy tórai parancsolatot.
Árávot – Fűzfaágak, amelyeket a szukkot ünnepen a négy növény egyikeként használnak.
Árbá kánfot – Szó szerint négy sarok; négysarkú, férfiak által viselt ruhadarab, amely arra emlékeztet, hogy Isten a világ négy sarkának ura.
Báál tsuvá – Szó szerint olyan személy, aki megtért; nem-vallásos családból származó személy, aki vallásossá vált.
Bár micvá (nn. bát micvá) – Szó szerint a parancsolat embere. Az az esemény, amelynek keretében egy 13 éves fiú kötele-zettséget vállal a Tóra parancsolatainak teljesítésére, és ettől a naptól fogva ő felelős saját cselekedeteiért. Ezt az eseményt rendszerint úgy ünneplik, hogy a bár micvát felhívják a Tórá-hoz.
Ben Torá (tsz. bné Torá) – Szó szerint a Tóra fia; jesivanövendékek, rabbik és mások, akik életmódjukban szi-gorúan ragaszkodnak a Tóra előírásaihoz és idejük jelentős részében Tórát tanulnak.
Bét din – Zsidó törvényszék, amely polgári- és vallási ügyekben ítélkezik.
Bét hámidrás (tsz. báté midrás) – Tan- és imaház, ahol a külön-böző korú diákok Talmudot, talmudi kommentárokat és egyéb, a Tórához kapcsolódó tárgyakat tanulnak.
Birchát hágomel – Hálaadó áldás, amelyet veszélyes utazást, betegségből való felépülést, vagy börtönből való szabadulást követően mondanak.
Birkát hámázon – Étkezési utáni áldások, amelyekben az ember Istent dicséri, és köszönetet mond neki a táplálékért, amellyel életben tartja őt.
Birkát Hátorá – A tóratanulásra mondott áldások.
Birkát kohánim – A papi áldás, amelyben Áron leszármazottai részesítik a templomi gyülekezetet.
Boré möoré háés – A szombatot lezáró Hávdálá ceremónia so-rán elmondott áldás a gyertya lángjára.
Boré pri háádámá – A fán termő gyümölcsökön és a gabonafé-léken kívül minden egyéb növény elfogyasztás előtt mondott áldás; szó szerint: „Aki megteremti a föld gyümölcsét”.
Bráchá (tsz. bráchot) – Áldás, amelyet ételre, különleges alkal-makkor vagy parancsolat teljesítésekor mondunk.
Cádik (tsz. cádikim) – Igaz ember. Rabbira vagy kiemelkedő tóra-tudósra gyakran utalnak ezzel a kifejezéssel, hangsúlyozandó becsületességét és nemes jellemét.
Chálicá – Ceremónia, amelyet akkor végeznek el, amikor egy férfi nem óhajtja nőül venni utód nélkül elhunyt testvére fele-ségét (lásd 5Mózes 25:7-10.).
Cháméc – „Kelesztett kenyér.” Peszáchkor bibliai tilalom chámécot fogyasztani és birtokolni, emlékéül annak, hogy a zsidók olyan sietősen keltek útra Egyiptomból, hogy idejük sem maradt a kenyértészta megkelesztésére.
Chászid – 1) fn ( tsz. chászidim) – jámbor zsidó, rendszerint a chászidizmus követője; 2) mn. A chászidizmusra jellemző
Chászidizmus – Vallásos mozgalom, amely a 18. század máso-dik felében Kelet-Európában keletkezett, és amely hangsú-lyozza a Tóra iránti odaadást, a törvényekhez és hagyomá-nyokhoz való szigorú ragaszkodást, a jó cselekedetek fontos-ságát. Az elmélyült tóratanulásra nagy hangsúlyt helyez a spi-ritualitás, a filozófiai háttér megélésé érdekében.
Chevrá kádisá – Férfiak és nők egy csoportja, amely a holttestet megtisztítja és előkészíti a temetésre.
Chumás (tsz. chumásim) – Mózes öt könyvének egyike.
Chupá – Zsidó menyegzői baldachin.
Cicit – Négyszögletű ruhadarab sarkaihoz erősített rojtok, a tórai parancsolatnak megfelelően.
Dáven (jiddis) – Imádkozni.
Die kleine Werkstaten (ném.) – A kis műhelyek.
Eltestenrat (ném.) – Zsidó elöljárók tanácsa („Öregek tanácsa”)
Erec Jiszráel – Izrael földje.
Erev ros hásáná – A zsidó újév napját, a ros hásánát megelőző nap.
Etrog (tsz. etrogim) – Citrusféle; a szukkot ünnepén használt négy növényfaj (pálma, mirtusz, fűz, etrog) egyike.
Gábáj – Zsinagógai tisztségviselő, akinek gyakorta az is a feladata, hogy kiválassza a gyülekezetből a Tórához felhívandókat.
Gáón (tsz. gáonim) – Zseniális talmud tudós és vallási vezető.
Gebrokszt – Macesz vagy maceszt tartalmazó étel, amely vízzel került kapcsolatba. Chászidok az ilyen étel fogyasztását és bir-toklását sem szokták engedélyezni Peszáchkor.
Gehenom – Pokol. A zsidó felfogás szerint a pokol olyan hely, ahol a lélek valamilyen véges időtartam alatt megtisztul bűnei-től. Az igazak lelke a Gán Édenben, az Éden kertjében la-kozik.
Gemárá (tsz. gemárot) – Talmud, vagy a Talmud egy kötete; a Misna megtárgyalása és szerkesztett kommentárja.
Genizá – Szó szerint „elrejtve”; olyan hely ahová a használhatat-lanná vált szent szövegeket, kegytárgyakat tiszteletteljesen el-temetik, elrejtik.
Get (jiddis) – Zsidó válólevél.
Hádászim – Mirtusz; a szukkot ünnepén használt négy növényfaj (pálma, mirtusz, fűz, etrog) egyike.
Háláchá (tsz. háláchot) – Zsidó törvény.
Háláchikusan – A zsidó törvény szerint, annak megfelelően.
Hámoci – Étkezés előtt a kenyérre mondott áldás.
Hávdálá – Szó szerint „elválasztás”; a szombatot vagy más ün-nepnapokat befejező ceremónia, amelynek keretében többek között borra, illatos fűszerekre és gyertyalángra mondott ál-dások hangzanak el. A hávdálával választjuk el az ünnepna-pot az azt követő hétköznapoktól.
Jahrzeit (jiddis, német) – A halál évfordulója. A szülő elhalálozá-sának zsidó naptár szerinti időpontját megelőző napon szo-kás imákat mondani a halottért, és meggyújtani egy speciális gyertyát, amely a következő napon napnyugtáig ég.
Jesiva (tsz. jesivot) – Olyan tanintézmény, ahol elsősorban talmudikus tanulmányokat folytatnak.
Jom tov (tsz. jomim tovim) – Szó szerint „jó nap”; ünnepnap. Az ünnepnapokat lakomákkal, imákkal és vidámsággal ünneplik.
Kádis – Az elhunytakért mondott ima, amelyben a megváltásba vetett remény gondolatai is kifejeződnek. Ezt az imát vala-mely szülő vagy más nagyon közeli rokon halálát követő ti-zenegy hónapon át szokás rendszeresen elmondani, valamint ezt követően a halál évfordulóin.
Kápó (ném.) – A német Katzetpolizei (koncentrációs tábori rendőr) szó helyett használt betűszó.
Kárét – Szó szerint „elvágva lenni”; a Tóra által káréttal bünteten-dő tilalmak áthágásáért a lélek számára elvágva lenni a jelen és az eljövendő világtól.
Káváná – Áhitat, különösen imádkozáskor, tóratanuláskor vagy micva teljesítésekor.
Kedusá –ima, amelyet a Smone eszré részeként mondunk el, és amellyel a Biblia prófétai írásaiból és egyéb szent szövegeiből vett bibliai versekkel Istent dicsérjük. A Kedusát az angyalok imájának tartják, ezért aztán a vallásos felfogás szerint az emberek, amikor ezt az imát mondják, az angyalok spirituális szintjére emelkednek fel.
Kidus – Szó szerint „megszentelés”; szombati és ünnepnapi étke-zések előtt egy pohár borra elmondott áldás.
Kidusin – Az eljegyzés, a házasságkötési ceremónia első része.
Kinderakzion (ném.) – Gyermekek között végzett „tisztogatás”; az Akzion speciális fajtája, amikor gyermekeket tereltek össze és gyilkoltak meg a németek a Holokauszt idején.
Kitniot – rizs, bab, lencse és kukorica, amelyeknek pészáchkor való fogyasztását rabbinikus rendelkezés tiltja az askenáz zsi-dók számára.
Kloiz (jiddis) – Kis zsinagóga, amelyben zsidó férfiak imádkoztak és tanultak.
Kohén (tsz. kohánim) – Az Árontól származtatott papi törzs tagja. Annak idején a Szentélyben a kohénok végezték az áldozati szertartásokat, manapság pedig bizonyos alkalmakkor meg-áldják a zsinagógában a hívők gyülekezetét.
Lechá dodi – A szombatot köszöntő egyik péntek esti ima.
Lechátchilá – Szó szerint „az elejétől fogva”; a legjobb választás. Egy jogi vagy vallási kérdés vagy helyzet legelőnyösebb meg-közelítése, megoldása.
Lehádlik nér sel sábát – Áldás, amelyet péntek esténként, még napnyugta előtt, a szombati gyertyák meggyújtásakor mondanak el lányok és asszonyok.
Luláv (tsz. lulávim) – A szukkot ünnepén használt pálmaág. A luláv a mirtusszal, a fűzzel és az etroggal együtt alkotja a „négy fajtát”.
Mááriv – A naponta elmondott esti ima, amelyet sötétedés után mondunk. Három, naponta elmondandó ima van: a reggeli ima – a Sáchárit, a délutáni ima – a Mincha, és a Mááriv.
Macesz (héber: esz. mácá, tsz. mácot) – Keletlen kenyér, amelyet pészáchkor eszünk, megemlékezendő a zsidó nép Egyiptom-ból való sietős kivonulásáról, amelynek során keletlen kenye-ret ettek, mert a kenyértésztának nem volt ideje megkelni.
Mámzer (tsz. mámzerim) – Férjes asszony és a férjétől különböző férfi tiltott egyesüléséből született gyermek.
Megilá (tsz. megilot) – Könyvtekercs. A Szent iratok között öt megilá található. A Megilá rendszerint Eszter könyvére utal, amelyet Purimkor olvasnak fel egy tekercsből.
Mezuzá (tsz. mezuzot) – „Ajtófélfa.” A mezuzá egy kis pergamen-szelet, amelyre a Smá és két másik bibliai passzus van felírva. A zsidó házakban a pergament tartalmazó tokocskákat dön-tött helyzetben a szobák ajtajának bejárat felőli jobb ajtófélfá-jára rögzítik állandó emlékeztetőül Isten egyetlen mivoltára és Vele szembeni morális kötelességeinkre. A házba belépve vagy kilépve onnét szokás ujjunkkal megérinteni a mezuzát, majd megcsókolni ezt az ujjunkat.
Mi sebérách – A zsinagógában egy családért, szeretteinkért vagy egy beteg ember gyógyulásáért elmondott ima.
Micva (tsz. micvot) – Tórai parancsolat. A Tóra 613 micvát tar-talmaz, amelyek közül 248 tevőleges, 365 pedig tiltó paran-csolat. A micva szóval illethetünk még amúgy bármilyen jó-cselekedetet.
Mikve – Vízzel teli medence, amely rituális tisztulási fürdőül szolgál emberek és konyhai edények, eszközök számára.
Mincha – A naponta elmondott délutáni ima.
Minján (tsz. minjánim) – Legalább tíz férfiből álló csoport, amely szükséges a gyülekezetben való imádkozáshoz és tóraolvasás-hoz.
Misna (tsz. misnájot) – A zsidó törvénytár és erkölcstan korai rendszerbe foglalása, amely hat részből és hatvanhárom traktátusból áll. A Misna tartalmazza a Szóbeli törvényt, amely a Tóra-adás óta nemzedékről nemzedékre örökítődött tovább, mígnem a harmadik század elején Rabbi Jehudá Hánászi és tudóstársai az egészet írott formában összeszer-kesztették. A köznyelvben az egyes traktátusokat is misnáknak nevezik.
Mohél (tsz. mohelim) – Körülmetélésre kiképzett és azt végző személy.
Mumár – Hitehagyott.
Muszár – A jellemfejlesztés diszciplínája.
Náchém – Tisá beáv-kor, áv hónap kilencedik napján elmondott különleges ima.
Nevélá – Dög.
Nidá – 1) A Táhárot-nak, a Misna hatodik részének a hetedik traktátusa, amely a nőkkel és a gyermekszüléssel foglalkozik; 2) A havi menstruáció ciklus elnevezése.
Párochet – A Tórát tartalmazó frigyszekrényt takaró díszes füg-göny.
Pársá (tsz. pársiot) – A Tóra egy szakasza, amelyet szidrának is neveznek. A pársiot azok a heti szakaszok, amelyeket a zsi-nagógákban hangosan felolvasnak.
Peszách – A zsidók Egyiptomból való kivonulásának ünnepe. A pészách első estéjét – Izraelen kívül a másodikat is – szertar-tásos étkezéssel ünneplik meg.
Pidjon háben – Olyan ceremónia, amelynek keretében az apa egy kisebb összeg lefizetése fejében kiváltja elsőszülött fiát egy kohéntől.
Purim – Zsidó ünnep, amely annak az eseménynek állít emléket, amikor az ókori Perzsiában a zsidók győzelmet arattak a go-nosz Hámán ellen.
Ribono-Sel-Olám – A Világmindenség Ura.
Ros hásáná – A zsidó újév napja, amelyet az emlékezés napjá-nak is neveznek. Ez a bűnbánat tíz napjának első napja, a ti-zedik pedig jom kipur, amelyen minden ember Isten ítélőszé-ke elé áll, hogy az Örökkévaló törvényt üljön fölötte.
Sábát – Szombat. A hét hetedik napja, amelyet Isten elkülönített a pihenés számára, mivel a Teremtés hetedik napján Isten ma-ga is megpihent. A zsidók azzal szentelik meg a szombatot, hogy kidust mondanak, három alkalommal bőségesen étkez-nek, és dalokat énekelnek, amelyek magasztalják ennek a napnak a szentségét és békességét.
Sáchárit – A napi reggeli imádság.
Sálom – Az üdvözlés és a búcsú szava; béke; Isten egyik neve.
Sász – A Talmudi traktátusok teljes sorozata.
Sehákol – Áldás, amelyet a gabonából, földből kinőtt zöldségfé-lékből valamint fán termő gyümölcsökből való ételeken kívül minden egyéb ételfajtára mondunk. A Sehákol áldás magasz-talja Istent, elismerve, hogy „minden az Ő szava nyomán lé-tezik.”
Sehechejánu – Az áldás, amely köszönetet mond Istennek, ami-ért „életet adott nekünk, fenntart minket, és engedélyezte számunkra, hogy megérjük ezt az alkalmat”. Ezt az áldást ak-kor mondjuk el, amikor valamilyen esemény életünkben, vagy az adott esztendőben először történik. Ilyen például évente az első hanuka gyertya meggyújtása; az, amikor első alkalommal öltünk fel egy új ruhadarabot, amikor a purimi Megilát olvas-suk, amikor az adott az évben még nem fogyasztott ételt kós-tolunk. Számos más, örömteli esemény alkalmával is élünk ezzel az áldással.
Smá – Smá Jiszráél. A minden reggel és este elmondott ima, amellyel tanúsítjuk Isten egyetlen mivoltát, és magunkra vesz-szük isteni felségjogának jármát. Az ima első mondata lefor-dítva így hangzik: „Halld, ó, Izráel, az Örökkévaló a mi Iste-nünk, az Örökkévaló egyetlenegy.”
Smone eszré – Tizenkilenc áldásból álló ima, amelyet a három, naponta elmondott ima részeként mondunk el.
Sochét (tsz. sochtim) – Zsidó rituális metsző.
Sófár (tsz. sofrot) – Üreges kosszarv, amelyet elul hónapban és ros hásáná napján szólaltatnak meg, bűnbánatra hívva fel a zsidó lelkeket.
Súl (jiddis) – Zsinagóga; imaház.
Sulchán áruch – Zsidó törvénykódex.
Szándák – Az a férfi, aki a körülmetélendő újszülöttet a szertartás alatt tartja.
Széder – A pészách első estéjének hagyományos, ünnepi étkezé-se, amelyen elhangzik a Kivonulás története, és az esemé-nyekről való megemlékezés során számos speciális tevékeny-séget hajtanak végre.
Széfer (tsz. szefárim) – Tórai témákról szóló vallási tartalmú könyv.
Szidur (tsz. szidurim) – Imakönyv. Az imakönyv tartalmazza a há-rom napi imát, a szombati és ünnepi imákat, valamint a kü-lönleges alkalmakkor (pl. körülmetélés, házasságkötés, stb.) elmondandó imaszövegeket, áldásokat.
Szukká – A szukkot ünnepére épített ideiglenes lakhely.
Szukkot – A sátrak ünnepe. Ezt az ünnepet, amellyel emléket állí-tunk a sátraknak, amelyekben a zsidók negyven éven át tartó pusztai vándorlásuk idején laktak, úgy ünnepeljük, hogy a szukkában eszünk, de sokan még aludni is a szukkában alsza-nak.
Táchrichim – Halotti lepel.
Táhárá – A holttest rituális megtisztítása a temetés előtt.
Tálit – A reggeli ima során viselt imasál, sarkain imarojtokkal.
Tálit kátán – Férfiak által, rendszerint az ing alatt viselt négy-szögletű ruhadarab, emlékeztetőül arra, hogy Isten a föld mind a négy sarkának ura; a cicit-rojtok a ruhadarab sarkai-hoz vannak hozzáerősítve. Árbá kánfotnak is nevezik.
Tálmid cháchám (tsz. tálmidé cháchámim) – Tóratudós. A zsi-dó hagyomány szerint a Tóra a legértékesebb dolog a vilá-gon, ezért azokat, akik egész életüket a Tóra tanulmányozá-sának szentelik, a zsidó nép elitjének tekintik.
Talmud – A Szóbeli Tóra, amely a Misnából és a Gemárából áll.
Talmud dáf jomi – Szó szerint „Talmud, naponta egy oldal”; világszerte alkalmazott hét és fél éves tanulási ciklus, amely-nek során az egész Talmudot végig lehet tanulni.
Tánách – A Biblia – az Írott Tóra – három részének nevéből alko-tott betűszó: Torá, Neviim, Ktuvim, avagy Mózes öt könyve, Próféták könyvei, és Szent iratok.
Tfilin – Imaszíjak. Két fekete, pergamenre írott tórai passzusokat tartalmazó bőrdoboz, amelyeket fekete bőrszíjakkal erősíte-nek a fejre és a bal karra. Viseletük a hétköznapi reggeli imá-nál minden tizenhárom évnél idősebb férfi számára Tórai pa-rancs.
Tiferet báchurim – Fiatalemberekből álló csoport, akik estén-ként összegyűltek Talmudot, Tórát és háláchát tanulni.
Tisá beáv – Áv hónap kilencedik napja, mindkét jeruzsálemi Szentély lerombolásának évfordulója. Nemzedékek óta ez a nap a zsidók számára a gyász, a fájdalom és a böjtölés napja. A történelem során több kegyetlen rendeletet hoztak a zsidók ellen ezen a napon.
Tisri – A hetedik héber hónap neve, amelyet a Kivonulás óta szá-molnak.
Tóra – Mózes öt könyve. Általánosabb értelemben véve a Tóra a zsidóság összes – vallási és etikai – tanítására valamint egész kultúrájára utal.
Tsuvá – Bűnbánat; a bűn elkövetése után visszatérés a Tórához. A judaizmus mindenki számára bármikor lehetővé teszi a bűn-bánatot – soha sem késő. A ros hásánával kezdődő és jom kipurral végződő tíz napot tartják a legfőbb bűnbánati napok-nak.
Werkstaten (ném.) – Műhelyek.
Zechut (tsz. zechutim) – érdem, erény.

  • Küldés emailben

Fejezetek