5/b. ? Zsidónak lenni

Szombat II.

„Szabadidős tevékenységek” szombaton

A Tóra-tanulás egyike azoknak a tevékenységeknek, amelyeket szabad szombaton folytatni. A Tóra-tanulás és a szombat kapcsolata az ősi időkig nyúlik vissza. A Midrás Tánhumá felteszi a kérdést: miért van az, hogy a vájákhél szó – „És összegyűjtötte Mózes Izrael fiainak egész gyülekezetét…” csak a szombat megtartásával foglalkozó szakaszban (2Mózes 35:1.) fordul elő a Tórában, másutt sehol? A bölcsek a következő választ adják: „Azért, mert Isten így szólt Mózeshoz: Menj, és minden szombaton gyűjtsd össze a gyülekezetet, és tanítsd nekik a Tórát!” Azt is mondják a bölcsek: „Izrael azért kapta a szombatot és az ünnepeket, hogy Tórát tanulhasson.” A legtöbb ember egész héten dolgozik, nem érnek rá belemélyedni a tanulásba. De szombaton és az ünnepeken van rá idejük: mindenki annyit tanulhat, amennyit csak bír.

Bár a szombat reggeli istentiszteleten a Tóra-tekercsből való nyilvános olvasással formálisan eleget teszünk az előírásnak – hiszen pontosan ezért olvasunk Tórát szombaton a zsinagógában –, fontos, hogy mindenki maga is állandóan fejlessze tudását. A szombat ideális megoldást ad, hogy minden héten néhány zavartalan órán át magunkban vagy társaságban tanuljunk. Szombaton nem hivatkozhatunk arra, hogy „nincs időnk”.

Az idők folyamán kialakult a heti Tóra-szakaszok magyarázatainak irodalma. Van, aki ezeket tanulmányozza. Van, aki a Talmuddal vagy a törvényekkel foglalkozik. Mások a zsidó jog köteteit forgatják, vagy a Biblia különböző könyveit olvassák. Megint mások a zsidó történelmet vagy filozófiát veszik elő. Akár régebbi ismereteinket bővítjük, akár újakat szerzünk, akár Talmud-tudósok vagyunk, akár csekély zsidó tudással rendelkezünk, a vallási tanulmányok éltető elemei a szombat szentségének.

A szombat megtartása és a zsidó tudás közötti kapcsolatot nem szabad megszakítani. Az a zsidó közösség, amely elhagyja a szombatot, vagy csak jelképesen tartja meg, előbb-utóbb a zsidóságot is elhagyja.

Az évszaktól és lakóhelytől függően az alábbi tevékenységeket végezhetjük az istentiszteleten és a szombati vacsorán kívül fennmaradó időben:

  • olvasás és/vagy tanulás,
  • beszélgetés a gyerekekkel arról, mit csináltak egész héten, és/vagy a leckéjük átnézése,
  • séta,
  • szomszédi, baráti összejövetel,
  • részvétel a zsinagóga vagy más szervezetek által rendezett előadásokon, vitákon vagy közös tanuláson,
  • alvás, korai lefekvés vagy szombat délutáni szieszta,
  • sakkozás, ostáblázás és más társasjátékok; a gyerekek az egész heti tanulás után szívesen foglalkoznak ilyesmivel,
  • a gyerekek és fiatalok számára rendezett szombati összejöveteleken való részvétel, ahol közös éneklés, izraeli néptánc, vitafórum, beszélgetés a program.

A szombat délután – az Istentisztelet és a szombati ebéd utáni idő – is alkalmas ezekre a tevékenységekre.

A szombattartó nem unatkozik, mintha tétlenül töltötte volna idejét, inkább úgy érzi, hogy a csöndes örömben töltött órák túl hamar elteltek.  

 

Szombat napja

A reggeli istentisztelet

A szombat reggeli istentisztelet a hétköznapinál hosszabb és részletesebb: a részvétel a szombat megtartásához tartozik.

A szombati istentisztelet időtartama különböző tényezőktől függ:

  • a heti Tóra-szakasz olvasása központi szerepet játszik a szombati istentiszteletben,
  • a rabbi beszédének meghallgatása a legtöbb zsinagógában elterjedt szokás,
  • szintén elterjedt és dicséretes szokás az imák közös eléneklése,
  • a kántor és a kórus szereplése hozzájárul a hét legfőbb istentiszteletének szépségéhez, és szintén időt vesz igénybe,
  • időnként egyéb szertartásokat is az istentisztelet idején tartanak, például a bár micvákat.

Az Egyesült Államokban a hagyományos gyülekezetekben reggel fél kilenc és kilenc között kezdődik az istentisztelet. Rendszerint három-három és fél óráig tart, déltájban fejeződik be. Izraelban a legtöbb zsinagógában nyolc óra körül kezdődik, és két-két és fél órát vesz igénybe. (1)

Amerikában és Izraelban is vannak közösségek, ahol kora reggel, fél hét körül kezdik az istentiszteletet, és fél kilenc tájban fejezik be. [Magyarországon az ötnapos munkahét bevezetése óta minden zsidónak módjában áll részt venni a szombati istentiszteleten. A fordító.]  

 

A szombat reggeli kiddus

A szombat reggeli istentisztelet után újra kiddust mondunk. Ezt megtehetjük akár a zsinagógában, akár odahaza, a szombati étkezés előtt.

A kiddus egyszerűbb, mint péntek este. Elég a borra való áldást elmondani – bár hogy jelentőségét növeljük, szokás ilyenkor a Tóra egy-két szakaszát is idézni.

Vesámru bnéj Jiszráél et hásábát, láásot et hásábát l’dorotám b’rit olám. Béjni uvéjn b’néj Jiszráél ot hi l’olám, ki sését jomim ászá Ádonáj et hásábát v’et háárec, uvjom hásvii sávát vájináfás. Ál chén béráchá Ádonáj ez jom hásábát váj’kád’séhu. Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám, boré pri hágáfen.

„Őrizzék meg Izrael fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Örök jel ez köztem és Izrael fiai között. Mert hat napon át alkotta meg az Örökkévaló az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent…” (2Mózes 31:16-17.) „Azért megáldotta és megszentelte az Örökkévaló a nyugalom napját…” (2Mózes 20:11.) „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki a szőlő gyümölcsét teremted.”

Ajánlatos bort használni, de más alkoholtartalmú ital is kísérheti a reggeli kiddust. Ebben az esetben az áldás a következő:

Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám, sehákol nihje bidváro.

„Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, akinek akaratából minden lett.”

Bár a reggeli sáchrit ima előtt nem szabad enni, csak egy kis gyümölcslét, teát vagy kávét fogyasztani, a szombat reggeli kiddus előételként szolgál a könnyű vagy kiadós ebédhez.  

 

A három szombati étkezés

Különleges micvá szombaton három étkezést (sálos sz’udot) tartani. Ezek közül az egyik a péntek esti vacsora, a másik kettő napközben van. Azokban a közösségekben, ahol a szombat reggeli istentisztelet sokáig tart, déltájban vagy később van a második étkezés ideje. A harmadik, a sz’udá slisit késő délután van, napnyugta előtt. Ez rendszerint egyszerű szokott lenni, de kenyér vagy chálá (2) jár hozzá.

A másik két szombati étkezésre is érvényesek azok az előírások – a kézmosás, a két szombati cipó megszegése, a zmirot-éneklés, hálamondás stb. –, amelyeket a péntek esti vacsora ismertetésénél leírtunk.

Lábjegyzet (1): Természetesen ezekben a zsinagógákban sem mellőzik az imádkozást: azért rövidebb az istentisztelet, mert nem hivatásos kántor vezeti az imát, hanem a gyülekezet tagjai; nem tartanak beszédeket, és a különleges tiszteletadási és egyéb ceremóniákat is rövidre fogják.

Lábjegyzet (2): Több zsinagógában szokás, hogy helyben fogyasztják el a sz’udá slisitet a délutáni minchá és az esti mááriv istentisztelet között.

 

A szombat befejezése

A nap vége

A szombat nem akkor fejeződik be, amikor a Nap lenyugszik, hanem este, amikor a csillagok feljönnek. Az este akkor kezdődik, amikor legalább három csillagot látni. Persze már régóta számításokat használnak az est beálltának megállapítására.

A napnyugta (skiát háhámá) és az este (cet hákochávim) közötti idő a hagyomány szerint sem nem nappal, sem nem éjszaka. Héberül úgy nevezik: bén hásmásot. Egyszerre tartozik mindkét naphoz, de még a szombat része, tehát bizonyos tevékenységek ez alatt az idő alatt is szombatszegésnek számítanak. A péntek esti bén hásmásot is a szombathoz tartozik.

A napnyugta és az este közötti idő hossza a földrajzi helyzettől függ. Az Egyenlítőn egy pillanatig tart, de az Egyenlítőtől való távolság arányában egyre hosszabb ideig tart. (Amerikában például New York-i idő szerint húsz-negyven percig.)

Érdemes egy zsidó naptárban utánanézni, hogy pontosan mikor fejeződik be a szombat. Sok hívő zsidó – és több közösség is – azt az elvet követi, hogy különleges micvá „elvenni a világiból, és hozzátenni a megszentelthez: a hétköznapból a szombathoz”, s ahogyan a szombatot még napnyugta előtt köszöntik, úgy búcsúztatását is jóval az est beállta után tartják. A nagy „vendéget” még marasztalják kicsit, mielőtt búcsút vesznek tőle.  

 

Hávdálá

Ahogyan a kiddus elmondásával köszöntjük a szombatot, ugyanúgy búcsúztatjuk el a hávdálával.

A hávdálát, ami „elválasztást”, „elkülönítést” jelent, napnyugta után bármikor lehet mondani. A zsinagógában a rövid esti (mááriv) istentiszteletet követi. Otthon is el kell mondani, hogy azok a családtagok is hallják, akik nem voltak ott a templomban.

A hávdálát egy pohár bor fölött mondják, és külön áldást mondanak az illatos fűszerre (b’számim) és a fényre (nér). A fűszer azt jelképezi, hogy az édes illat – amely a rabbinikus források szerint inkább a lélek, semmint a test gyönyörűségére szolgál – valamilyen úton-módon megvigasztal a „többlet lélek” távozásáért, amelytől a szombat végén búcsút kell vennünk. A fényt, amelyet szombaton nem szabad meggyújtanunk, a szombat után legelőször vallási célra használjuk. Mint az új héten végzett első tevékenység szintén a világ teremtésének első pillanatát jelképezi, amikor Isten azt mondta: „Legyen világosság!”

Ha nincs bor, más italokat, például sört vagy likőrt is lehet használni a hávdálához.

A zsidó kegyszereket árusító boltokban a hávdálához szükséges illatosfűszer-keverékeket is tartanak. A fűszertartók általában míves ezüst-, réz-, krómozott vagy famunkák: b’számimdoboznak hívják őket.

A hávdálá-gyertya különleges, két vagy több szálból font gyertya, mert a hávdálához fáklyafény szükséges. Különböző méretben és színben árusítják. Ha nincs hávdálá-gyertyánk, két közönséges gyertyát is használhatunk. Fordított V alakban tartsuk őket, hogy lángjuk felül összeérjen, ezáltal olyanok lesznek, mint a fáklya.

A gyertyát a család egyik tagja (rendszerint egy gyerek) tartja a hávdálá alatt. Telitöltjük a poharat borral vagy más itallal. A hávdálágyertya meggyújtása után a családfő jobb kezével fölemeli a borospoharat, és ezt mondja:

Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám boré pri hágáfen. (…sehákol nijé bidváro.)

„Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki a szőlő gyümölcsét teremted. (…akinek akaratából minden lett.” 

Ezután a b’számimdobozt emeli föl, és a következő áldást mondja:

Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám boré miné b’számim.

„Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, aki mindenféle fűszert teremtettél.”

Ezután megszagolja az illatos fűszert.

A hávdálágyertya lángjába nézve ezt mondja: 

Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám boré m’oré háés.

„Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki a tűz fényét teremted.” 

Ezután az áldásmondó a gyertya fényénél meg szokta vizsgálni kezeit, vagy legalább a jobb kezét, jelezve ezzel, hogy használja valamire a fényt, nem mondta hiába az áldást. Újra fölemeli a borospoharat, és a legfőbb hávdáláimát mondja:

Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám hámávdil bén kodes l’chol bén or l’chosech bén Jiszráél l’ámim bén jom hásvii l’séset j’méj hámáásze. Báruch Átá Ádonáj hámávdil bén kodes l’chol.

„Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki elválasztod a szentet a világitól, a fényt a sötéttől, Izraelt a többi néptől, a hetedik napot a hat munkanaptól. Áldott vagy Te, Örökkévaló, ki elválasztod a szentet a világitól.” 

A Sziddur – az imakönyv – különböző bibliai szakaszokból álló bevezetőt is megad, amit a borra mondott áldás előtt szokás elmondani. Ezzel a Hinné él j’suáti… kezdetű résszel szokták kezdeni a hávdálát.

Ha nincs felnőtt férfi a háznál, aki a hávdálát elmondja, az asszony teljesítse ezt a micvát. Ha az asszonynak az est beállta után azonnal el kell kezdenie valamilyen hétköznapi munkát (tűzgyújtást stb.), és még nem hallgatta meg a hávdálát, először a következőt kell mondania: (Báruch hámávdil bén kodes l’chol.) „Áldott Ő, ki elválasztja a megszenteltet a világitól.” Ezzel a szombat befejeződött számára.  

 

A szombaton tiltott tevékenységek

Bibliai törvények

A Tízparancsolatban és mindenütt másutt is a Tóra állandóan figyelmezteti Izraelt, hogy semmiféle meláchát – amit munkának szoktak fordítani – ne végezzen szombaton. Nemcsak a tiltó parancsolatokban találjuk meg ezt – „…ne végezz semmiféle meláchát [munkát], sem te, sem fiad, sem leányod…” (2Mózes 20:10., 5Mózes 5:12-14.) –, hanem a felszólítók is a nap „megszentelésésre”, „szentté” tételére, a róla való „megemlékezésre”, „megtartására”, a „pihenésre” intenek (2Mózes 23:12.).

A „meláchá” héber fogalma nem teljesen azonos a „munka” fogalmával. Ezért egyszerűbb, ha a héber szót használjuk, vagy körülírjuk „a szombaton tiltott tevékenység” kifejezéssel.

A „munka” szó általában olyan tevékenységet jelent, amelyet vagy 1. állásban, hivatásként, foglalkozásként végzünk, vagy 2. nagy fizikai erőkifejtést kíván. Ezek közül egyik sem azonos azzal, amit a „meláchá” jelent a Tóra szerint. Ha így lenne, a szombati pihenés mindenki számára mást jelentene. Amit az egyik ember keresőfoglalkozásként űz, az a másiknak szórakozás. Amit az egyik szívesen csinál, azt a másik gyűlöli. Ami az egyiknek nehéz, az a másiknak könnyű. Eszerint a rabbi vagy a tanító nem adhatna szombaton tanácsot vagy utasítást, és a gyengéknek tilos lenne valami terhet cipelniük még a lakáson belül is. Ezek a dolgok nem tiltottak mint meláchák. Ezenkívül a „munka” fenti meghatározása alapján a szombati pihenés elvesztené szellemi jelentését.

A Szóbeli Tóra meghatározza, mit ért az Írás meláchán. Leírja azokat a tevékenységeket és feladatokat, amelyek ebbe a kategóriába tartoznak. Nem ad lehetőséget, hogy mindenki maga döntse el, mi számít meláchának. Ha adna, szombati törvényeket sem kellene alkotnia. A pontatlan, zavaros törvény, amelyet bárki saját tetszése szerint alkalmazhat, céltalan és haszontalan.

Miután a szombatnak céljai, határozott célkitűzései vannak, amelyeket szellemi úton lehet elérni, a Tóra által körvonalazott meláchá a kulcs a szombat megértéséhez és megtartásához.

A modern technológia eszközei, gépei, módszerei, amelyek a Tóra adása és a Talmud bölcseinek idejében még ismeretlenek voltak, nem teszik automatikusan elévültekké a szombat törvényeit. Ellenkezőleg: az élő törvény – márpedig a zsidó törvények mindig is „élő törvények” voltak, és ma is azok – képes az új feltételekhez alkalmazkodni, az új feltételeket és körülményeket saját jogelvei alapján elbírálni.

A fejlődés így állandóan beépült a tórai parancsolatok szerkezetébe. Ha nem így lenne, a zsidóság már régen elpusztult volna. A törvények alapját képező elméleti fogalmak ismeretében képesek a rabbik elbírálni, hogy a fejlődés eredményének használatát megengedi vagy tiltja a Tóra – akár szombaton, akár máskor –, s persze ez nagy és mélyreható tudást igényel. Elégedjünk meg annyival, hogy erre Mózes ötödik könyvének 17:9-11. szakasza jogosítja fel őket: „Menj el… a bíróhoz, aki abban az időben hivatalban lesz… aszerint járj el, amit ők megmondanak neked… ne térj el attól, amit mondanak neked…”

A Misná (Sábát 7:2) harminckilenc, meláchának számító kategóriát sorol fel. Ezek, valamint az ezekkel azonos elv alapján végzett – vagy azonos célt szolgáló – feladatok a bibliai törvény szerint tiltottak szombaton.

Íme, néhány olyan tevékenység, amely a Tóra szerint meláchának számít, ezért szombaton tilos végezni: 

  • főzni és sütni (akkor is, ha nem kell hozzá tüzet gyújtani),
  • őrölni, metélni, szűrni,
  • ruhát mosni (kézzel vagy géppel),
  • kötni, horgolni, hímezni,
  • varrni, ragasztani, enyvezni,
  • építeni vagy javítani: bármiféle építőtevékenységet és ház körüli javítást végezni,
  • írni (vagy kitörölni), rajzolni, festeni, színezni, gépírni,
  • hajat vágni, borotválkozni, körmöt vágni,
  • tüzet gyújtani (vagy eloltani): új tüzet gyújtani vagy égő tűzről átvenni, tüzet szítani vagy lohasztani (kotorni, üzemanyagot, fát, olajat, papírt rátenni vagy kivenni belőle, szabályozógombbal manipulálni), gyertyát gyújtani, gyufát vagy öngyújtót használni, dohányozni,
  • vágni vagy tépni (ez nem vonatkozik az ennivalóra),
  • halászni, csapdát állítani, kertet és füvet gondozni: ásni, ültetni, szaporítani, gyomlálni, vágni, visszavágni, kaszálni, szüretelni, virágot vagy leveleket tépni, locsolni (ezek a szobanövényekre is vonatkoznak),
  • hordani: egy tárgyat „közterületen” hat lábnál (nem egészen két méternél) távolabbra, „magánterületről” „közterületre” – vagy fordítva – tolni vagy vinni.  

 

A szombati tűz

A főzés tilalma nem azt jelenti, hogy csak hideget ehetünk szombaton. Ellenkezőleg, a szombat nem lehet teljes meleg étel nélkül. Ezért találták ki a „szombati tűzhelyet”. A tűzhelyet szombat előtt kell elkészíteni. Bádog- vagy alumíniumlapot (vagy más, jó hővezető fémlapot) teszünk az égőre, amelyet még szombat előtt meggyújtottunk. Állítsuk lángját közepesre vagy takarékra, az elektromos tűzhelyét alacsony fokozatra, és hagyjuk rajta egész szombaton a lemezt. A meleg ételt vagy a teát, amit szombat előtt elkészítettünk, rátesszük, és szombaton bármikor levehetjük.

 

Rabbinikus törvények

A rabbik és a bölcsek, felelősnek érezvén magukat azért, hogy senki akaratlanul, gondatlanságból, önkéntelenül meg ne szegje a Tóra törvényeit, „óvórendszabályokat” alkottak, amelyek gezérot – a szombatra vonatkozóak svut – néven ismertek, a amelyeknek betartása éppannyira kötelező, mint magáé a Tóráé, bár áthágásuk nyilvánvalóan kisebb büntetéssel jár, mint amazoké. A gezérot szerint tilos

  • a Biblia által tiltott meláchákhoz hasonlóakat végezni, mert összetéveszthetjük kettőt, és esetleg áthágjuk a bibliai tilalmat;
  • olyan munkát végezni, amely óhatatlanul magának a meláchának a végzéséhez vezet.

A rabbinikus törvények szerint tilos

  • venni és eladni (ezt már a héber próféták is a szombat megszegésének tekintették); (3)
  • állatot megülni;
  • hajózni;
  • hangszeren játszani;
  • villanyt vagy más elektromos eszközt – rádiót, telefont, televíziót – ki- vagy bekapcsolni (vannak tudósok, akik ezt a tilalmat a d’orétá kategóriájába sorolják, tehát bibliai eredetűnek tekintik);
  • megfogni bármit, amit szombaton tilos használni, például szerszámot, pénzt, írószert, elektromos holmit vagy gépet, gyertyát, gyufát, pénztárcát: mindezek mukcák, vagyis tiltottak szombaton;
  • esküvőt tartani;
  • utazni szombaton: gyalog is tilos túllépni bizonyos határt (ez körülbelül ezerkétszáz méter a város vagy a tartózkodási hely határától; ennek a határnak a neve „szombatmezsgye”, t’hum sábát, és arra való, hogy a szombat szellemének megfelelően biztosítsa a pihenést.

Tilosak az olyan tevékenységek is, amelyek a bibliai meghatározás értelmében nem meláchák, és nem is vezetnének ahhoz, de a bölcsek úgy vélték, hogy „hétköznapi feladatok” – máászé kol –, és csökkentenék a nap szentségét (k’dusát hájom). Ebbe a kategóriába tartozik például:

  • a házon belül végzett nehéz munka, például a bútorok átrendezése,
  • a televízió nézése, még ha szombat előtt kapcsolták is be,
  • előkészületek végzése a szombat utáni tevékenységhez,
  • tornagyakorlatok, atletizálás,
  • üzleti levelezés olvasása.  

 

A gyerekekre vonatkozó szombati korlátozások

A nagyon kis gyerekeket nem kell eltiltani a szombati tevékenységtől, de a szülők ne is biztassák őket, hogy tiltott dolgokat csináljanak. Ne kérjék meg őket, hogy hozzanak valamit, tépjenek, gyújtsanak villanyt stb.

Amint a gyermek elég értelmes hozzá, négy-öt éves korától kezdve, tartózkodnia kell a szombaton tiltott tevékenységek végzésétől. A szülők példamutatása a legjobb tanító. Ne szidjuk le a gyereket: csöndesen emlékeztessük kötelességére.

A szombat a gyermek tudatában az örömhöz, ünnepi érzéshez kapcsolódik, hiszen szépen felöltöztetik és a zsinagógába viszik, édességeket, süteményt kap, énekel az asztalnál, ahol a kiddust és a hávdálát hallgatja, együtt van szüleivel, akik ilyenkor többet foglalkoznak vele, mint máskor. Ezért a korlátozásokat nem a boldog gyermekkor nehézségeiként éli át, hanem úgy, hogy bizonyos tevékenységek helyett ilyenkor más, még örömtelibb tevékenységekben vesz részt.  

 

Néhány szó az autóról

A huszadik század műszaki eredményei közül az autó az, ami a szombattal kapcsolatban a legtöbb problémát okozza, és a judaizmus központi kérdésévé vált. A hagyományhű zsidóknak ez nem okoz problémát. Tény, hogy a mai rabbinikus tekintélyek szigorúan meghatározták: a motoros jármű vezetése meláchá, mert tartalmazza az olyan feladatok végzését, amelyeket a Tóra tilt. Egyéb rabbinikus szabályok tekintetében előfordulhat véleménykülönbség, de ennél nincs az a mértékadó rabbinikus tekintély vagy vallástudós, aki más állásponton lenne. Ebben a kérdésben mindig határozott egyértelmű, mondhatni, magától értetődő volt a döntés.

Ez nem egyszerűen a régi rabbik szabályainak – a szombati lovaglás tilalmának – kiterjesztése, mint sokan gondolják. Az autózásnak semmi köze a lovagláshoz. Sokkal súlyosabb törvényszegés, mert míg a lovaglás tilalma a rabbinikus szabályok közé tartozik, „a Tóra kerítésének” számít, az autóvezetés a tűzgyújtás és égetés bibliai tilalmát szegi meg. A szikra kipattanása és a gáz és olaj égése a vezető tevékenységének következménye, és ezenkívül is több kifogásolható tevékenységet végez.

Érdemes megjegyezni, hogy a szombattartók sohasem tiltakoztak ez ellen a döntés ellen. Azok kifogásolják, akik mást sem tartanak be, akiknek életében semmiféle szerepet nem játszik a szombat, legfeljebb a zsinagógába mennek el. De a szombat sokkal több, mint az istentisztelet.

Azok tiltakoznak, akik nem tartják a szombatot, messze laknak a zsinagógától, és kijelentik, hogy autó nélkül nem tudnak odamenni. A maguk okozta probléma megoldhatatlanságát a rabbinikus tekintélyek nyakába varrják, akiknek döntése, úgymond, megakadályozza őket a micvá teljesítésében, vagyis a zsinagóga látogatásában.

Bölcseink már régen lefektették azt az alapelvet, hogy az a micvá, amelyet törvényszegés – áverá – útján teljesítünk, nem számít az Örökkévaló szemében teljesítettnek. Ez az alapelv tökéletesen egybecseng a próféták szellemével.

A szombattartó odafigyel arra, hogy lakása közelében van-e zsinagóga. Míg másnak az a legfontosabb, ha új helyre költözik, hogy jó-e a környékbeli iskola, a közlekedés, milyenek a vásárlási lehetőségek, a szombattartónak az elérhető távolságban lévő zsinagóga is fontos.

A szombattartó zsidó, ha valami okból új helyre kell költöznie, megpróbál olyan lakást találni, amelynek szomszédságában zsidók élnek, vagy várhatóan más zsidók is ott fognak lakni. Nem azon töri a fejét, hogy autóval visszajárhat-e a megszokott zsinagógába, hanem megpróbál új gyülekezetet szervezni, összeszedni a szomszédok közül a minjánt, hogy imádkozni tudjon.

A régi barátok persze hiányoznak és nehéz megszokni az új közösséget, hiányzik a híres rabbi vagy kántor, de gazdasági tényezők – a kifizetett új ház, amelyből nem költözhet vissza – senkit sem jogosíthatnak fel a szombat megszentségtelenítésére, az Örökkévaló tilalmának áthágására.

A szombattartó nyaraláskor vagy utazáskor is meg tudja teremteni a szombat atmoszféráját, a szombati nyugalmat, be tudja tartani az előírásokat és a szombat törvényeit, imádkozik akkor is, ha véletlenül nincs zsinagóga a közelben. Persze tévedés lenne azt hinni, hogy állandó jelleggel meg lehet teremteni a szombat légkörét zsinagóga nélkül. „Nem jobb-e autóval menni a sulba – a templomba –, mint egyáltalán nem menni?” – kérdezik sokan. Ha a kérdező azt érti ez alatt, hogy jobb-e autóval menni a sulba – ezzel áthágni az egyik legnagyobb tilalmat –, és néhány órát a szombat szellemében tölteni, inkább, mint üzleti ügyben autózni, vásárolni, sportolni vagy egyszereűen otthon maradni, füvet nyírni, kertet ápolni, ház körüli munkát végezni, levelekre válaszolni ez alatt az idő alatt: akkor a rabbi, akinek a kérdést feltette, nyilván a kisebbik rosszat fogja választani. Valójában azt a kérdést tették fel neki, hogy jobb-e egy bizonyos idő alatt egy törvényszegést elkövetni, mint többet. A rabbi egyiket sem engedheti meg, még akkor sem, ha nyilvánvaló, hogy a kevesebb törvényszegés a jobb megoldás, hiszen nem ő, hanem a Tóra állította fel a tilalmat.

„Nem jobb-e, bíró úr, egy piros lámpán áthajtani, mint túllépni a megengedett sebességet, tilos irányban bekanyarodni, és tíz piroson átmenni?” – igazából ez volt a kérdés. Persze hogy jobb – de attól még az egy piroson áthajtásért is büntetés jár, noha kisebb, mint ha a többit is elkövette volna, vagy ha többször követte volna el azt az egyet. De ha a kérdés azt jelenti, hogy nem jobb-e autóval menni a zsinagógába, együtt imádkozni a többiekkel, mint otthon maradni, egyedül imádkozni, megtartani a szombatot – akkor a válasz csak az lehet: „Nem, nem jobb!” 

 

A szombat törvényeinek felfüggesztése

Ha egy ember élete veszélyben forog, kötelességünk mindent megtenni megmentése érdekében. Minden szombati törvény hatálya szünetel súlyos betegség esetében, vagy ha emberélet forog kockán.

Az elsősegélyt nyújtó orvos mindent megtehet, ami az életmentéshez szükséges, tekintet nélkül a szombati előírásokra. A híres kijelentés, hogy “az ember kapta a szombatot, és nem a szombat az embert” (Mechiltá, Ki Tiszá:5) nem szolgáltathat ürügyet a testi örömökre vagy a szórakozásra, sem arra, hogy hatályon kívül helyezzük vagy kijátsszuk a szombat törvényeit.

„Szentségteleníts meg egy szombatot, hogy életben maradjon [az, aki súlyos beteg], és sok szombatot tarthasson meg.” (Jomá 86a.)

Lábjegyzet (3): Lehet használni szombat előtt beállított időzítőszerkezeteket a világítás be- és kikapcsolására vagy az automatikus felvonó működtetésére.

  • Küldés emailben

Fejezetek