5. 📖 XXVI. – Rabbik, bírák, próféták

Proféták és profécia – Mi az a prófécia?

Proféták és profécia

Mi az a prófécia?

 

Mendy Hecht

Ki a próféta?

Próféta az, aki üzenetet kap az Örökkévalótól, hogy átadja a népnek. Maimonidész szerint a zsidó hit 13 „pillére” közül az egyik, hogy „az Örökkévaló prófécia által szól az emberiséghez”.

 

Mi a tartalma a prófétai üzenetnek?

A próféták által kapott üzenetek célja nem az, hogy az élet törvényei- nek célját fölfedjék, vagy azokat módosítsák. Ezek a Tórában találhatók és annak 613 parancsolatában (micvák), melyeket az Örökkévaló a Sinai- hegynél közölt. Amint az Örökkévaló ebben a kinyilatkoztatásban közölte törvényét a Sinainál, ha szabad így mondani, „hátrébb lépett”, és ránk hagyta, hogy tanulmányozzuk, magyarázzuk azt. A Talmud elbeszél egy esetet, amelyben a Tóra bölcsei a törvény egy szakaszáról vitáztak, és egy mennyei hang közbeszólt, a kisebbségi álláspont támogatására: a bölcseket ez nem hatotta meg, azzal vágtak vissza az égi hangnak, hogy idézték a Tó- ra önmagáról tett kijelentését: „A Tóra nem az égben van”, vagyis a Tóra értelmezésének felelőssége a Bölcsek kezében van, és innen fogva már az

„Égi hang sem szólhat bele”.

A prófécia célja tehát az, hogy a zsidó társadalom működésének folyamatában tegyen kiigazításokat, illetve iránymutatást adjon. Olykor a próféta a jövő előrejelzésére küldetik, amikor az Örökkévaló szükségesnek látja, hogy tudjuk, mi készül, s így bátorítson minket életküldetésünk betöl- tésére. Máskor arra szolgál a prófécia, hogy emlékeztessen minket, eltér- tünk az Ő elvárásaitól, és figyelmeztessen a szörnyű következményekre, amennyiben nem igazítanánk ki útjainkat. Máskor az Örökkévaló arra hasz- nálja a prófétát, hogy általa személyes üzenetet juttasson célba (különösen ha a címzett fontos ember, akinek a cselekedetei sokakra vannak hatással, például a király). A próféta olyan külön utasítást is közvetíthet, ami nem szerepel a Tórában, hanem amolyan „egyetlen alkalomra” szóló parancsolat az égből, ilyen esetben az embernek követnie kell a parancsot, még ha az ellenkezni látszik is az általánosabb tórai parancsolatokkal. A prófécia azonban nem tartalmaz, soha, új micvát, sem pedig egy micva eltörlését, az olyan próféta, aki azt állítja, ilyen üzenete van az Örökkévalótól, hamis próféta.

Így küldetett Jesájá próféta, hogy a messiási korról szóljon, mely betetőzése és jutalma erőfeszítéseinknek. Jirmijáhu próféta megjövendölte a Szentély pusztulását. Jóná próféta Ninivébe küldetett, hogy figyelmeztesse lakóit: a város el fog pusztulni, amennyiben nem bánják meg gonosz útjai- kat. Sámuel az Örökkévaló üzenetét vitte Saul királynak, indítson háborút Amálék ellen, Elijáhu pedig azt a küldetést kapta, hogy a „két ökör” neve- zetes kihívását intézze a Kármel-hegyen Baál prófétái ellen (bár ehhez meg kellett szegnie a Tóra parancsát, miszerint a Szentélyen kívül tilos áldozatot bemutatni). De egyetlen próféta sem mondott soha olyat, ami saját elméje műve lett volna. Csakis az Örökkévaló utasítására cselekedtek.

 

Hogyan lesz prófétává valaki?

Először is méltóvá kell lenni hozzá. Maimonidész a következő kritéri- umokat sorolja ehhez: bölcsnek kell lenni, tiszta, világos elmével bírni, feddhetetlen jellemmel, a személyes vágyakat és szenvedélyeket teljes mér- tékben uralni, higgadt, derűs személyiség szükségeltetik, az anyagi világ s az élet frivolitásának megvetése, valamint hogy az illető teljességgel az Örökkévaló szolgálatára és megismerésére kötelezze el magát.

De mindez nem avat még prófétává – csak méltóvá tesz rá. A prófécia odafentről érkezik, az isteni kiválasztás szerint. Míg „prófétai iskolák” ké- peztek prófétajelölteket a régi Izraelben, hogy alkalmassá legyenek a prófé- cia befogadására sűrű meditációk és szigorú spirituális életvitel által, a pró- féta tanítvány nem képes előidézni a próféciát tulajdon tettei által. Az ér- zékszerven kívüli érzékeléshez és a médiumok működéséhez hasonlóan a prófécia egyszerűen megnyilvánul, mindenféle előzetes figyelmeztető jel vagy előkészület nélkül. Az történik ilyenkor, hogy az Örökkévaló kivá- laszt valakit, akihez és aki által szól – nem pedig fordítva.

 

Hogyan lehet megbizonyosodni a próféta igaz voltáról?

Először is az illetőről közismertnek kell lennie, hogy a fenti kritéri- umoknak megfelel. Másodszor, ha az ilyen ember azt mondja, próféciát ka- pott, úgy tekintendő, hogy az igazat mondja. De a prófécia végső tesztje a pontossága: ha megtörténik, amit mondott, tudjuk, próféta, aki szólt, ha nem, tudjuk, hogy nem az.

(Ez érdekes módon azonban, csak akkor alkalmazható, ha pozitív ese- ményt jövendöl meg, hiszen ha isteni ígéretet közöl egy bekövetkező jóról, azt sosem vonja vissza az Örökkévaló; ha viszont a próféta figyelmeztetést közöl az Örökkévaló nevében, miszerint valami szörnyűség következik, és nem történik meg, az nem jelenti, hogy a prófécia hamis lett volna, hiszen a gonosz ítélet visszavonható, ima és bűnbánat által. Természetesen a puszta jövendő mondástól nem lesz próféta, akiben nincsenek meg a prófétaság jellemzői.)

 

Milyen lehet megtapasztalni a próféciát?

Mint amikor nagyfeszültségű áramcsapás éri az alacsony feszültségű eszközt, a prófécia gyakran túlterheli a befogadó próféta mentális kapacitá- sait, ájulást okoz, átmeneti elmezavart, önkéntelen izomrándulásokat, ro- hamot. Egyes próféták álmukban is képesek voltak üzenetet fogadni, enig- matikus, rejtvényszerű álmok formájában, melyeket aztán éber állapotban értelmeztek. A próféta nem társalog gondolatban vagy szóban úgy az Örökkévalóval, ahogy a hollywoodi filmekben szokás ábrázolni. Az egyet- len kivétel Mózes volt, aki úgy beszélt az Örökkévalóval, „amint ember beszél az ő barátjával”.

 

Mik a próféciára vonatkozó elsődleges szabályok?

A Tóra 613 parancsolata közül néhány a próféciára vonatkozik. Többek közt ezek:

  1. Engedelmeskedni kell a próféta üzenetének.
  2. Nem szabad kételkedni, sem pedig próbára vetni az Örökkévaló ígé- reteit és figyelmeztetéseit, melyeket próféta útján közö

És a prófétához szóló utasítások:

  1. Személyesen teljesítse az Örökkévaló utasításait (azaz: „azt tegye, amit prédikál”).
  2. Ne fojtsa el magában a próféciát (mint ahogy azt Jóna megkísérelte).
  3. Ne prófétáljon idegen istenek nevében (még ha a prófécia tartalma igaz is).

 

Kik voltak a próféták?

A zsidó történelemben ezerszám fordultak elő próféták (és legalább egy nem zsidó prófétáról is tudunk, ő Bileám). Az elsöprő többségük mind- azáltal olyasmit prófétált, ami csakis a címzett életidejében és körülményei közt bírt jelentőséggel, ezért ezek a próféciák nem jegyeztettek fel az utó- kornak, sőt, nevüket sem ismerjük. Sokan közülük hétköznapi emberek vol- tak – diákok, mesteremberek, földművesek –, akik igaz voltuk és spirituális érzékenységük révén választattak ki a prófécia befogadására. Gyakran nem is tudták, mi történt velük, csak később értették meg, hogy az prófécia volt. Egyesek, mint Jóna, tudták, mi történt velük, de megpróbáltak megfutni a küldetés elől (ezt a Tóra tiltja, mint ahogy fentebb láttuk).

A Talmud 55 „történeti” prófétáról számol be, akiknek a próféciáit a Tanach feljegyzi, de az ő üzeneteik minden generáció számára érvénnyel bírnak. Legtöbbjük közéleti figura volt, többször is prófétált, és életében a nép vezetőjeként működött. Köztük van az a 15 próféta, akinek a szavai külön könyvben vannak feljegyezve, melyek az ő nevüket viselik: Jesájá, Jirmijáhu, Jechezkél, és a tizenkét „kisebb” próféta, Ámósz, Hóséa, Náhum és mások. A többi negyven, akiről nem tudjuk, „teljes idejű” próféta volt-e, a Tanach többi könyvében kerül említésre, ilyen Náthán (Sámuel könyvei- ben) és Idó (a Krónikák könyveiben).

Rajtuk kívül van a fel nem jegyzett tartalmú prófétai megtapasztalások sokasága. Saul király például egy időben szintén prófétált, de hogy milyen tartalommal, azt nem tudjuk.

A próféciát a jelek szerint inkább férfiak tapasztalják meg – az 55 „tör- téneti” próféta közül 48 férfi volt, bár nem tudjuk, ez jellemző arány-e az általános próféta/prófétanő arányra. A hét nagyobb prófétanő: Sára (Ávrahám felesége, minden zsidó ősanyja; az Örökkévaló azt mondja egy alkalommal Ávrahámnak: „ő jobb nálad a prófétaságban”), Mirjám (Mózes húga), Devórá (az egyetlen nő a „bírák” között), Cháná (Sámuel édesany- ja), Avigáil, Chuldá és Eszter (a purimi történet főhöse).

 

Létezik-e ma is a prófécia?

A prófécia kora hivatalosan véget ért, 2300 évvel ezelőtt. A próféták utolsó generációja még az első Szentély pusztulása előtt kezdett prófétálni, tehát i. e. 423 előtt, bár egy részük túlélte a 70 éves babiloni száműzetést is, és megélte a második Szentély felépítését. A leghíresebb, Jechezkél Babi- lóniában prófétált, és három másik próféta, Chágáj, Zechárjá és Máláchi a „Nagytanács” tagjai voltak, mely testület a Babilonból való visszatérés utá- ni első években vezette a népet. Mordecháj és Eszter szintén tagjai voltak annak a hosszú életű nemzedéknek, amely elgyászolta az első Szentélyt, és meglátta a második felépítését. E generáció elmúltával „a prófétaság eltávozott Izráelből”.

Ugyanakkor az az alapelv, miszerint „az Örökkévaló prófécia által szól az emberiséghez”, változatlanul pillére a zsidó hitnek. A prófécia egy ke- vésbé rangos formája, a rúach hákódes (isteni inspiráció) változatlanul a cádikok felségterületéhez tartozik, minden generáció igaz férfijaihoz és asz- szonyaihoz. A hagyomány szerint a legnagyobb próféta, Elijá sosem halt meg, ő fogja bejelenteni a Messiás eljöttét is. A Messiás maga is próféta (Maimonidész szerint „megközelíti Mózes prófétaságát”), s a messiási kor- szakban a prófétaság univerzális jelenséggé lesz – Jóél próféta szavaival:

„És azután lesz majd, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látásokat látnak.” És a jemeni zsidókhoz írott levelében Maimonidész felidéz egy régi hagyományt, amely szerint „röviddel a messiási kor előtt a prófétaság visszatér a zsidó néphez”.

 

 

 

 

 

  • Küldés emailben

Fejezetek