23a. 📖 Slomó sátra – gondolatok a hetiszakaszhoz

Pekudé

Az arany Istené, az ezüst Mózesé

 

Ezek felszámolásai a hajléknak… Becálél, Uri fia, Chúr fia, Júda törzséből elkészítette mindazt, amit parancsolt az Örökkévaló Mózesnek.

2Mózes 38:21-22.

A fordított sorrend

A kommentároknak feltűnik, hogy a fenti idézet hangsúlyozza: Becálél aszerint cselekedett, amit Isten parancsolt Mózesnek. Miért szükséges ezt nyomatékosítani? Rási a következő választ adja erre (2Mózes 38:22.): „Még azokat a dolgokat is megtette, amelyeket mestere (Mózes) nem adott a tudtára, de ő még is megérezte, hogy azokat úgy mondta Isten Mózesnek…”. Más szóval Mózesnek Isten azt parancsolta, hogy először készítesse el a Szentély Sátrat és utána a Szentélybe szükséges kellékeket, eszközöket: a frigyládát, a menórát stb. Mózes azonban fordított sorrendben adta tovább az utasítást Becálélnek. Ő viszont a következőképp érvelt: „A világ menete olyan, hogy először készítjük a házat és utána a belevaló eszközöket…”. Becálél tehát ráérzett arra, ahogy az isteni rendelkezés eredetileg szólt, és erre utal, hogy úgy cselekedett, ahogy „parancsolt az Örökkévaló Mózesnek”, nem pedig úgy, ahogy „Mózes parancsolt Becálélnek”.

De miért változtatta meg Mózes az isteni parancs sorrendjét?

Az ezüst részletezése

Szakaszunk folytatásában a Tóra összegzi azoknak a nemesfémeknek az adományát, amellyel a zsidó nép hozzájárult a Szentély építéséhez. Ezek a fémek: az arany, az ezüst, és a réz. Ezek közül az ezüst adománya azokból a fél-sékelekből jött össze, amelyről az előző szakaszokban olvashattunk. Minden zsidónak egy fél-fél sékelt kellett szolgálnia a Szentély javára azok után, hogy az Örökkévaló megbocsátotta nekik az aranyborjú bűnét. Mindhárom fémnél felsorolja a Tóra, hogy mennyi adomány gyűlt össze, de érdekes módon az ezüst adományát sokkal részletesebben írja le, mint az aranyét. Fölmerül a kérdés, hogy miért részletezi inkább az összesítésben az ezüst adományokat, mint az arany adományát?

 Az ezüst és az arany

A kommentárok és a hagyományos értelmezés szerint a Szentély építésében manifesztálódott az Isteni megbocsátás, az aranyborjú vétkének korrigálása. Az arany, amelyet a zsidók a Szentély építéséhez szolgáltak, mintegy kiváltotta a vétkes célokra használt aranyat. A Midrás még azt is felveti, hogy a Szentélyhez hozott különböző adományok az aranyborjú bűnének más-más részletére hoztak megbocsátást és kiváltást. A Talmud (Jeruzsálemi Talmud, Skálim 45. l.) értelmezése szerint a Szentélyben felhasznált arany, az aranyborjú Istennel szembeni vétkét hivatott kiváltani, a Szentélyhez felajánlott ezüst, a fél-sékelek pedig, a Mózes elleni lázadást és bűnt voltak hivatottak megbocsátani (Tánchumá Ki tiszá 5.).

A bálványimádás, az Istennel szembeni bűn magától értetődő, de mi volt az a vétek, amit Mózessel szemben követtek el? Ábárbenel (1437-1508), a híres portugál születésű zsidó filozófus és tórakommentár azt írja (Ábárbenel, 2Mózes 31.), hogy a zsidó nép egy filozófiai problémával küszködött. Nehezen tudták elképzelni, hogy egy hús-vér ember képes legyen egyszerre Istenhez közel állni egy magas, emelkedett spirituális szinten, és ugyanabban a pillanatban pedig egy nagyon földhöz ragadt népet vezetni. Hogyan lehet, hogy valaki egyszerre képes a szellemi szférákban mozogva felülkerekedni a fizikai világ korlátain, és ugyanakkor egy fizikai gondokkal és nehézségekkel küszködő népet vezet? Éppen ezért érveltek úgy az aranyborjú elkészítését megelőzően (2Mózes 32:1.), hogy „mert ez a férfiú, Mózes, aki felhozott… nem tudjuk, mi történt vele” – azaz olyan magas spirituális szférákban mozog, hogy mi már nem is tudjuk követni. Nem tudjuk, mi van vele.

Ennek a bűnnek a javítása képen kellett, hogy a zsidók adják a fél ezüst sékelt. A fél-sékel kifejezte azt, hogy való igaz, hogy általában az ember csak egy „fél”, vagyis nem képes egyszerre teljességgel meglenni a spirituális és a fizikai tartományokban, Mózes azonban nem ilyen, ő erre is képes. Ő születésétől fogva olyan különleges természetfeletti erőkkel rendelkezett, hogy volt az egyik pillanatban „szemtől szembe” beszélni Istennel, a másik pillanatban pedig „visszatérni a néphez” (Drásot Rán 3.).

Mózes szerénysége

Most már érthető – írja áldott emlékű üknagyapám, Silberstein Slomó, néhai sarkadi rabbi (Ohel Slomo, Pekudé) – hogy miért változtatott Mózes a Szentély építésének sorrendjén. Hiszen az ezüstből a Szentély tartóoszlopai horgai, vagyis maga Szentély, az aranyból pedig a Szentély kellékei készültek. Annak ellenére, hogy a logika és az Isteni parancs úgy szólt, hogy először épüljön meg „maga a ház és utána a bele való kellékek”, Mózes szerénységből megfordította a sorrendet és Becálélnek azt parancsolta: először készítse el az aranyból készült kellékeket, amelyek az Istennel szembeni bűnért hoznak megbocsátást, s csak utána készüljenek az ezüstből készült falak, amelyek a Mózes elleni vétek feloldozását szimbolizálják. Ez az oka annak is, hogy az ezüstöt Mózes hosszasan összegzi és részletezi, hiszen szerénységéből adódóan ezzel akarta elkerülni, még annak a látszatát is, hogy az ő kegyelméért járó ezüst adomány nem megfelelően lett felhasználva.

  • Küldés emailben

Fejezetek