17. ? Zsidónak lenni

Örökbefogadás és betérés

Zsidó gyermek örökbefogadása

Miután a zsidó törvény nem tekinti a gyermeket a szülők tulajdonának, egyszerűen nem is ismeri az örökbefogadás fogalmát mint a gyermekre formált jognak valaki másra való átruházását. A törvény szemében a vér szerinti szülők és utódaik közötti viszony megmásíthatatlan.

Elfogadott viszont a szellemi szülői intézmény. „Aki másnak a gyermekét neveli, azt olyannak kell tekinteni, mintha ő maga hozta volna a gyermeket a világra…” (Megilá 13a., Szánhedrin 19b.) A jótékonyság legnemesebb formája az olyan gyermekről való gondoskodás, akinek a szülei nem akarják vagy nem tudják teljesíteni gyermekükkel szembeni kötelességüket.

Az örökbefogadással nem változik meg a zsidó gyermek vallási „besorolása”, tehát kohén, lévita vagy Izrael fia marad. Nem változtat az örökbefogadás azon sem, hogy kell-e számára pidjon hábént csinálni, vagy nem.

Ha a vér szerinti apa kohén vagy lévita volt, a gyermek megtartja ezt a megjelölést, még ha örökbe fogadó apja nem tartozik is ebbe a besorolásba.

Ha a fogadott gyermek vér szerinti anyjának elsőszülött fia, az örökbe fogadó szülőknek kell pidjon hábént csinálniuk számára.

A szorosabb kötődés érdekében a fogadott gyermeknek szabad az örökbe fogadó szülők nevét átvennie. Lánynak a zsinagógában kell nevet adni, fiúnak a körülmetélés alkalmával. Ha a fiút az örökbe fogadás előtt körülmetélték, de nem volt rendes britje, hátáfát dám britet kell tartani, és akkor lehet nevet adni neki.

A kohén vagy lévita örökbe fogadó apa nem ruházhatja át besorolását a fogadott gyermekre.

Zsidó anya gyermekének örökbefogadása alkalmával tehát a legfontosabb a vér szerinti szülők helyzetét tisztázni, és választ kapni az alábbi kérdésekre:

  • Ha a gyermek fiú, vajon elsőszülött fia-e anyjának?
  • Az anya kohén vagy lévita lánya-e?
  • Zsidó-e a vér szerinti apa? Ha igen, nem kohén vagy lévita-e?
  • Adtak-e a családból másik gyereket örökbe? (Ha igen, meg kell tudni, hogy kihez, nehogy a testvérek elszakadjanak egymástól.)

A fogadott gyermek köteles káddist mondani elhunyt örökbe fogadó szülőjéért. A gyászolás törvényeit úgy kell betartania, mintha vér szerinti szülőjét gyászolná.

 

Nem zsidó gyermek örökbefogadása és betérése

A zsidó családok egyre több olyan gyermeket fogadnak örökbe, akik nem zsidó anyától születtek. Érdemes részletesebben foglalkozni a zsidó törvénynek azokkal az alapelveivel, amelyek erre az eddig nem túl ismert problémára vonatkoznak.

Az a gyermek, akinek szülőanyja nem zsidó, a zsidó törvény szerint nem számít zsidónak, függetlenül attól, hogy apja zsidó-e, vagy sem.

Az ilyen gyermek a vallás szempontjából nem válik automatikusan zsidóvá attól, hogy zsidó család fogadja be vagy adoptálja.

Ahhoz, hogy a nem zsidó fogadott gyermeket a vallás szempontjából zsidónak lehessen tekinteni, be kell térnie. Ha a gyermeket zsidóként nevelik, és a legjámborabb, legortodoxabb emberré válik is, akinek zsidó hite megkérdőjelezhetetlen, aki feltétel nélkül teljesíti vallási kötelességeit, akinek hívő voltához és a zsidó nép iránti odaadásához nem fér kétség, akkor sem számít zsidónak, míg el nem végezte a betérés szertartásait.

Nem elég a nem zsidó gyermeknek héber vagy jiddis nevet adni, még ha a zsinagógában történt is a névadás, mert ennek a vallás szempontjából semmi jelentősége nincs, és nem változtatja meg a nem zsidó gyermek státusát.

A gyermek betéréséhez a három személyből álló rabbinikus bíróság, a bét din jóváhagyása és jelenléte szükséges. A bét dint csak akkor lehet összehívni, ha az örökbe fogadó szülők megtették a betéréshez szükséges intézkedéseket.

A fiúk betéréséhez az alábbi szertartásokat kell elvégezni:

  • A gyermeket betérés szándékával körül kell metélni. A mohélnak tudomására kell hozni ezt a szándékot, hogy összehívhassa a bét dint, és a megfelelő áldásokat mondja.
  • Ha a gyermeket egészségügyi okból már körülmetélték, a mohél akkor is elvégzi a jelképes körülmetélést, a hátáfát dám britet, amelynek során tűszúrással egy csepp vért serkent ki. A betéréssel kapcsolatos és a szövetség – a brit – megerősítésére való imákat kell elmondani.
  • Ha a gyermek már egyéves vagy idősebb, meg kell meríteni a rituális fürdőben, a mikvában. (Egyévesnél kisebb gyermeket veszélyes lehet megmeríteni.) A bét din tagjai mondják el „a betértek merítkezésével” kapcsolatos áldásokat.

A kislányok betérése csak a megmerítkezésből áll. Ilyenkor is a bét din tagjai mondják el „a betértek merítkezésével” kapcsolatos áldásokat.

Szokás a merítkezés után adni a gyermeknek héber nevet a bét din közreműködésével.

Ha elmaradt a megmerítkezés a kóser mikvában,(1) vagy ha nem történt meg a körülmetélés (vagy helyette a hátáfát dám brit), akkor a betérés érvénytelen, függetlenül attól, hogy az így „betért” őszinte lelkű, és hittel tartja a vallást. Ha az ilyen hiányosságra utólag fény derül, pótolni kell a betérési eljárás elmaradt szakaszát.

A gyermek betérésének formalitásait nevelésnek és oktatásnak kell követnie, amelynek folyamán kialakul benne a hit iránti mélységes szeretet, ösztönzést kap az Örökkévaló parancsolatainak betartására, és hűséges, hívő zsidóvá válik.

Az érvényesen betért fogadott gyermeket ugyanúgy zsidónak kell tekinteni, mint a született zsidókat; ugyanúgy meg kell felelnie a zsidó hit követelményeinek és fegyelmi szabályainak, és ugyanazok az előjogok illetik meg.

Lábjegyzet (1): Az úszómedence nem felel meg mikvá gyanánt.

 

A betérés

A judaizmusba betérő felnőtteknek ugyanazok az elsődleges tennivalóik, mint amiket a gyermekek betérésénél felsoroltunk, azzal a különbséggel, hogy a felnőtteknek a betérési szertartásokat megelőzően tanulmányozniuk kell a judaizmust, erőt kell meríteniük a hit alapelveiből, szívbéli és tudatos elhatározással be kell tartaniuk előírásait, és a mindennapi életben is követniük kell őket.

A felnőtt betérésének érvényessége azon áll vagy bukik, hogy hajlandó-e a zsidóság jármát viselni, és „a parancsolatok igájába hajtani a fejét”. Ha ennek nem tesz eleget, a betérés értelmetlen, puszta komédia. Ha viszont elfogadja a feltételeket, a betérési szertartás nemcsak értelemmel, hanem érvénnyel is bír számára. A parancsolatok jármának elfogadása dönti el, hogy igaz betért-e – gér cedek -, vagy sem.

A felnőttek zsidóságba való betéréséhez időre van szükség. Hogy mennyire, az attól függ, milyen háttér áll a betérő mögött, mennyi tanulásra van szüksége, és mennyi időt szán a felkészülésre. Ritkaság, hogy az eljárás hat hónapnál kevesebb időt venne igénybe: általában egy év, néha hosszabb idő szükséges hozzá. A hitbe való befogadással a betérőt a zsidóság családjába is befogadják, a zsidó nép tagjává válik. Héber nevében nem mint vér szerinti szüleinek fiát vagy leányát jelölik meg, hanem mint Ábrahám atyánk gyermekét.

  • Küldés emailben

Fejezetek