14. ? Mélységből kiáltok – Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból

Nem kielégítő vallási házasságkötések jóváhagyása

14. Nem kielégítő vallási házasságkötések jóváhagyása


Kérdés: 5702. tisri 12én – 1941. október 3án – aggasztó szóbeszéd kezdett terjedni a gettórabok között: a német gyilkosok úgy határoztak, hogy mivel a gettóban a nők száma nagyobb, mint a férfiaké – a korábbi Akzionen (öldöklések) eredményeképpen, amikor sok zsidó férfit mészároltak le, akik után özvegyek és árvák maradtak hátra –, minden nőt, akinek nincs férje, elvisznek és meggyilkolnak; csak azokat a nőket hagyják életben, akiknek él a férje. Ez a magát állhatatosan tartó szóbeszéd sok hajadont és özvegyet ösztönzött arra, hogy életét mentendő, megházasodjék. Találtak férfiakat, akik hajlandóak voltak elvenni őket, és megkérték a rabbikat, hogy bonyolítsák le a kidusint (házasságkötések) Mózes és a zsidóság törvényei szerint.
Mivel a gettóban nem volt mikve, a rabbik komolyan fontolgatták, vajon nem tilose eleget tenniük a halál árnyékában álló szerencsétlen nők kérésének, mert esetleg akadályt kell gördíteniük a párok elé, akik a nidá áthágásával súlyos törvényszegést követnének el. Mert jóllehet, az efféle házasságok esetleg megmenthetik őket a fejük fölött lógó Damoklész kardtól, de ugyanakkor káréttel kell bűnhődniük, azaz a lelkük kiirttatik ebből és az eljövendő világból is, mert megszegték azt a nőkre vonatkozó szigorú tilalmat, hogy nem élhetnek együtt egy férfival anélkül, hogy előbb alá ne merültek volna a mikvében. És nem csupán a nők vonnák magukra a kárét büntetését, de a férjeik is.

Válasz: A szóbeszédnek nem volt semmilyen ismert forrása. Még ha valaki kifejezetten hallotta volna is az átkozott gyilkosok szájából, hogy a férjes asszonyokat megkímélik, annak sem lett volna semmi jelentősége, mert mi olyanok voltunk a németeknek, mint birkák a vágóhídon; egyikünk sem írhatta elő nekik, mit tegyenek. Semmi biztosíték nem volt arra, hogy a házasság megmentené ezeket a nőket. Sőt még arra is volt esély, hogy a férjükkel együtt végeznek velük a németek.
Másrészt viszont valószínű volt, hogy sokan e rémült asszonyok közül a gettó zsidó rendőrségéhez fordulnak majd. Nekik ugyanis felhatalmazásuk volt polgári házasságkötések lebonyolítására, s ezeket a németek elfogadták. A polgári házasságok mindazonáltal komoly komplikációkhoz vezethettek a zsidó vallási törvények tekintetében. Először is a rendőrség bármely férfit és nőt összeesketett, aki hozzáfordult, és a nélkül is nyilvántartásba vette őket, mint férjet és feleséget, hogy előzetesen utána járt volna, hogy a nő korábban már nem házasodotte meg, vagy kapotte válólevelet (get), vagy hogy a férje éle még. Egy ilyen helyzetben az is lehetséges, hogy a nőnek chálicára van szüksége vagy más okból tilttatik el egy bizonyos férfival való házasságtól. Mindezen fenntartások ellenére, ha egy nőt egyszer polgárilag egy férfi feleségeként nyilvántartásba vettek, akkor nagy valószínűséggel ezt követően együtt is éltek mint férj és feleség.
Így aztán ha a rabbik nem rendeznek kidusint e szerencsétlen nők számára, a polgári házasságokból sokkal több probléma adódhat – sokkal több szexuális vétség elkövetésére nyílik lehetőség, amely aztán mamzerim gyermekek születéséhez vezethet.
Nem lennee bölcsebb a rabbik részéről, ha teljesítenék a nők kérését és megrendeznék nekik a kidusint? A rabbik ugyanis biztosan megvizsgálnának minden egyes esetet, hogy meggyőződjenek róla, nem foge szexuális vétséghez vezetni a frigy.
A probléma lényege tehát a következőkben foglalható össze: Tartózkodjanake a rabbik attól, hogy e nők számára kidusint rendezzenek, hogy így akadályt gördítsenek e párok elé, nem lévén mikve a gettóban, vagy ne vonják meg tőlük a kidusint, mert akkor legalább a párok Mózes és Izrael Tórája szerint házasodnak össze, és nem polgári szertartással, amely később komoly problémák okozója lehet? Kovnó rabbija, Rav Avraham Dovber Kahana Shapira megkért engem, hogy vizsgáljam meg ezt a problémát.
Miután a lehető legkimerítőbben áttanulmányoztam a problémát a maga teljes összetettségében, arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy meg kell rendeznünk a kidusint ezeknek az embereknek. Mivel e nők élete veszélyben forog, ha a rabbik nem bonyolítják le az esküvői szertartást, és mivel a vallásos életet élő nők megmerítkezhetnek a folyóban (mikve nem lévén, ez volt az egyetlen alternatíva), a legjobb, ha a rabbik megrendezik a kidusint. Ez mindenképpen kívánatosabb, mintha a párok polgári házasságot kötnek a zsidó rendőrségen, ami bizonnyal számos bonyodalomhoz vezetne.
Az esketést végző rabbiknak minden esetben figyelmeztetniük kell a párokat, hogy ne éljenek addig együtt, amíg a nő a háláchában előírtak szerint meg nem merítkezett a folyóban. A rabbi ezt követően elvégezheti a kidusin szertartását a pár számára, abból a feltételezésből kiindulva, hogy azok a háláchával összhangban fognak cselekedni.
Kovnó rabbija egyetértett a döntésemmel.

  • Küldés emailben

Fejezetek