12. 📖 Sámuel II. könyve

Nátán fenyegető szavai

Dávid bűnbánata

1. És küldte az Örökkévaló Nátánt Dávidhoz; bement hozzá és mondta neki: Két ember volt egy városban, az egyik gazdag, a másik szegény. 2. A gazdagnak igen sok apró jószága és marhája volt. 3. A szegénynek pedig nem volt semmije, csak egy kis juhocskája, melyet szerzett; ezt táplálta, fölnövekedett nála és gyermekeivel együtt; a kenyeréből evett, poharából ivott és ölében feküdt és olyan volt neki, mint egy leánya. 4. De jött egy vándor a gazdag emberhez és ez sajnált venni a maga apró jószágából és marhájából, hogy azt elkészítse s hozzáment utas számára; vette tehát a szegény ember juhocskáját és elkészítette s hozzáment ember számára. 5. Ekkor nagyon fellobbant Dávid haragja azon ember ellen, és szólt Nátánhoz: Él az Örökkévaló, hogy halálfia az ember, aki ezt tette. 6. A juhocskát pedig fizesse meg négyszeresen, mivelhogy a dolgot cselekedte és nem könyörült. 7. Erre szólt Nátán: Te vagy az az ember! Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene én fölkentelek királynak Izrael fölé, és én megmentettelek Sául kezéből;8. adtam neked urad házát, meg urad asszonyait az öledbe, és adtam neked Izrael és Jehúda házát, és ha kevés az, hozzátennék még ilyeneket meg ilyeneket. 9. Miért vetetted meg az Örökkévaló igéjét, cselekedvén azt, ami rossz az ő szemeiben? 10. A chittita Úriját megölted karddal, feleségét pedig nőül vetted magadnak, őt ugyanis megölted Ammón fiainak kardjával. 11.Most tehát nem fog távozni a kard házadtól sohasem, mivelhogy megvetettél engem és elvetted a chittíta Úrija feleségét, hogy nőül legyen neked. 12. Így szól az Örökkévaló: Íme én támasztok ellened veszedelmet a te házadból és veszem szemeid láttára asszonyaidat és odaadom társadnak, az hál majd asszonyaiddal ennek a napnak szeme láttára. 12. Mert te titokban cselekedtél, én pedig megcselekszem a dolgot egész Izraelnek előtte és a napnak előtte. 13.Ekkor szólt Dávid Nátánhoz: Vétkeztem az Örökkévaló ellen! – Szólt Nátán Dávidhoz: Az Örökkévaló is elvette vétkedet, nem fogsz meghalni. 14. Nemde mert káromlásra indította az Örökkévaló ellenségeit e dologgal, a neked születendő fiú is meg fog halni. 15. És elment Nátán a házába s sújtotta az Örökkévaló a gyermeket, melyet Úrija felesége szült Dávidnak, és megbetegedett. 16. Ekkor megkereste Dávid az Istent a fiúért, böjtöt tartott Dávid, bement és földön fekve hált. 17. Ekkor rátámadtak háza vénei, hogy fölkeltsék a földről; de nem akart és nem evett velük kenyeret. 18. Volt pedig a hetedik napon, meghalt a gyermek; és féltek Dávid szolgái tudtára adni neki, hogy meghalt a gyermek, mert azt mondták: Íme, mikor életben volt a gyermek, beszéltünk hozzá, és nem hallgatott szavunkra, hát hogy mondhatjuk meg neki, meghalt a gyermek, hogy magán bajt tegyen! 19. Midőn látta Dávid, hogy szolgái egymással suttognak, megértette Dávid, hogy meghalt a gyermek. És szólt Dávid a szolgáihoz: Meghalt-e a gyermek? Mondták: Meghalt. 20. Ekkor fölkelt Dávid a földről, megmosdott, megkente magát és ruhát váltott, bement az Örökkévaló házába és leborult; majd bement a maga házába, kért, és tettek elé kenyeret és evett. 21. Ekkor szóltak hozzá szolgái: Mi dolog ez, amit cselekedtél? Az élő gyermekért böjtöltél és sírtál, és midőn meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél kenyeret! 22.Mondta: Ameddig élt a gyermek, böjtöltem és sírtam, mert azt mondtam: ki tudja, majd megkönyörül rajtam az Örökkévaló, és életben marad a gyermek. 23. Most azonban meghalt, minek is böjtöljek? Visszahozhatom-e még? Én elmegyek hozzá, de ő nem tér vissza énhozzám.24. És megvigasztalta Dávid a feleségét, Bat-Sébát, bement hozzá és hált vele; fiat szült és elnevezte őt Salamonnak. Az Örökkévaló pedig szerette őt; 25. üzenetet küldött Nátán próféta által, és elnevezte őt Jedídjának, az Örökkévaló kedvéért. 26. Harcolt Jóáb Rabbát-Bené-Ammón ellen és bevette a királyvárost. 27. Ekkor küldött Jóáb követeket Dávidhoz, és mondta: Harcoltam Rabba ellen, be is vettem a Vizivárost; 28. most tehát, gyűjtsd össze a többi népet és táborozz a város ellen és vedd be, nehogy én vegyem be a várost és az én nevemről nevezzék azt el. 29.Erre összegyűjtötte Dávid az egész népet és elment Rabbába, harcolt ellene és bevette. 31. És levette királyuknak koronáját a fejéről, – súlya egy kikkár arany volt és drágakő rajta – és Dávid fejére került; a városnak igen sok zsákmányát pedig elvitte. 32. És a népet is, mely benne volt, kivezette és tetette fűrész alá, vasboronák alá és vasfejszék alá és átvitette téglaégetőn, és így tett mind az Ammón fiainak városaival; erre visszatért Dávid meg az egész nép Jeruzsálembe.

 

  • Küldés emailben

Fejezetek