13/3. Zsidó Tudományok Szabadegyeteme 6. kötet – A zsidó vallás tizenhárom hitelve

Náchmanidész: A jutalom kapuja: Az „Eljövendő Világ”: vita Maimonidésszel

Náchmanidész, Mose ben Náchmán, a Rámbán:

Sáár hágmul: A jutalom kapuja

 

Az „Eljövendő Világ”: vita Maimonidésszel

 

Maimonidész: A lélek világának magasztossága

Milyen becsesek is a nagy Mester, az áldott emlékezetű Mózes rabbi szavai, aki ezzel a világgal kapcsolatban rövid s egyszersmind tömör szavakkal azt írta a Chélek fejezet[hez írt kommentárjai]ban: „Lelkeink az Eljövendő Világban ugyanúgy vagy még jobban meg fogják érteni a Teremtő misztériumait, amiképpen az angyalok és a szférák megértik ezeket. Úgy mondották a Rabbik: „Az Eljövendő Világban nem lesz sem evés, sem ivás. Ezzel szemben az erényes koronával a fején ül majd, és gyönyörűségét leli az Isteni Jelenlét ragyogásában.” A koronával a fején az intelligens léleknek az ismeret tárgyán keresztül megnyilvánuló jelenlétét jelképezi, amely a felfogás olyan szintjére jut, ahol az ismeret és az ismeret megismerője egyetlen egységet alkotnak – ahogy ezt, az ebben járatos filozófusok hosszasan tárgyalják. Mikor azt mondják: gyönyörűségét leli az Isteni Jelenlét ragyogásában, azt úgy értik, hogy ezek a lelkek abban lelik gyönyörüket, amit az Örökkévaló misztériumából megismernek és megértenek. Következésképp a legnagyobb elismerés és a legvégső cél az ember számára az, hogy elérje ezt a legmagasabb jutalmat, és bekerüljön ebbe a kategóriába. A lélek létezése, mint állítottuk, az Örökkévaló – legyen áldott! – létének érdeme folytán örök, mivel azáltal, hogy a lélek felfogja Őt, Ő az oka a lélek létezésének.” Ezek a mester tiszta szavai.

Mindezek a kijelentések már megjelentek az áldott emlékezetű Bölcsek szavaiban. A Mester már szólott róla, milyen gyönyörűségeket él át a lélek a maga állandó léte alatt, s ezeket úgy minősítette, hogy az angyalokéhoz és a szent lényekéhez hasonlíthatók, pontosan úgy, amiképp a Bölcsen mondották: hogy [a lélek] a Dicsőség Trónja alá helyeztetik… Arról is szóltak, hogy a lélek az ismerete tárgyának ismerete folytán létezik, és hogy a lélek és a tudás tárgya egyetlen entitás. Ez a magyarázata a Tóra azon szavainak: „Ragaszkodjatok az Örökkévalóhoz”[1]. Az Írás azt is mondja: „De be leszen kötve uram lelke az élők kötésében az Örökkévalónál, Istenednél”[2]… Rabbijaink megértették és magyarázták ezt az egyesülést. [Ez nem azt jelenti, hogy] az ember eljuthat az Örökkévaló esszenciájának megismeréséig, mivel a megismerés maga egyesülést képez. Ezzel kapcsolatosan azt mondották: „Mind a próféták csak a Messiás napjairól prófétáltak, az Eljövendő Világot azonban Rajtad kívül, ó, Istenem, nem látta szem”[3]. A Mester idézi ezt a kijelentést, és így magyarázza: „A Bölcsek tudtunkra adták, hogy az embernek nincs meg az a képessége, hogy teljes mértékben felfogja az Eljövendő Világ jóságát, és nem ismerheti meg a nagyszerűségét és a szépségét. Ezt csak a Szent – áldott legyen! ­­–­ képes felfogni.”[4] A Mesternek ezek az Eljövendő Világgal és annak élvezésével kapcsolatos kijelentései helytálló kijelentések. Egyetérthetünk velük, és erényeikért áldott emlékezetű szerzőjüket dicsérhetjük.

 

Mit jelent az „Eljövendő Világ”?

Egy kérdésre megfelelve ezt írta továbbá: „Görög és arab tudósok azon az egységes állásponton vannak, hogy a lélek anyag és test nélküli létforma. Tiszta, sugárzó és a tudás forrása, nincs szüksége testre. Következésképp mikor a test megsemmisül, a lélek nem semmisül meg, hanem önmagában létezik tovább, mint az angyalok. A világ fényességéből, ami az Eljövendő Világ, meríti, és az által érzékeli gyönyörűségét.” Ezek mind az ő szavai.

Mindazonáltal megváltoztatta a hagyományos sorrendet, mivel úgy látta – és ezt könyve sok helyén magyarázza –, hogy ezen világ a lelkek világa, amelyben a testnek nincs szerepe. Kijelentéseiből úgy tetszik továbbá, hogy megváltoztatta az Eljövendő Világ korszakát, és Véleménye szerint az közvetlenül a halál után köszönt rá az emberre. A halál utáni lét az az öröm és gyönyörűség, amiről Édenkertként beszélünk. A Tudás könyvében[5] ekképpen ír: „Az, hogy a Bölcsek Eljövendő Világként emlegetik, azt nem azért teszik így, mintha jelenleg nem létezne, vagy hogy az a Világ majd csak akkor jön el, miután ez a mostani megsemmisül. Nem erről van szó. Az Eljövendő Világ jelenleg is létezik, miképpen írva van[6]: „Mily nagy a Te jóságod, melyet tartogatsz tisztelőidnek.” Csak azért nevezik Eljövendő Világnak, mert az az élet az ember e világi élete, testi-lelki létezésünk után következik el. Ez az az Eljövendő Világ az első létezés, amely a halál után minden emberre elkövetkezik.” Ezekből a kijelentésekből, egyértelműen az következik, hogy véleménye szerint az Eljövendő Világ az a világ, amely közvetlenül a test halála után jön el.

Azt írja továbbá[7]: „Az Eljövendő Világban nincs se test, se anyag, hanem csak az erényesek test nélküli lelke, mint a szolgáló angyaloké. Mivel ott nincsenek testek, nincs se evés, se ivás, sem pedig más fizikai dolog, amit az emberi test ezen a világon megkíván. És nem történik ott az Eljövendő Világban semmi olyasmi dolog, ami a testet ebben a világban érheti, azaz ülés, állás, alvás, látás, fájdalom, nevetés és hasonlók. A korai Bölcsek úgy mondották: „Az Eljövendő Világban nem lesz sem evés, sem ivás. Ezzel szemben az erényes koronával a fején ül majd, és gyönyörűségét leli az Isteni Jelenlét ragyogásában.” Világos tehát, hogy nincs test, mivel nincs se evés, se ivás. Amikor azt mondják: „az erényes… ül majd”, az csupán metafora, ami azt jelenti, hogy az erényes ember lelke mindenféle fizikai erőkifejtés és fáradozás nélkül van jelen. Hasonlóképpen, mikor azt mondják: „koronával a fején”, akkor azt úgy értik, hogy az a tudás, amire az erényes az Eljövendő Világ kiérdemlése folytán szert tesz, vele marad, és az az ő koronája. És mire gondolnak, amikor azt mondják: „gyönyörűségét leli az Isteni Jelenlét ragyogásában”? Arra gondolnak, hogy ismeri és érti a Szent – áldott legyen! – igaz természetét, amit nem ismert, amíg sötét és alantas teste volt…

 

Minek a halál a feltámadás után?

Ezeket a gondolatokat tanulmányozván, fölmerülhet az emberben, hogy miért talált szükségesnek hozzátenni ennyi bizonyítékot annak igazolására, hogy az Eljövendő Világban nincsenek testek, hanem csupán lelkek, ha egyszer úgy hiszi, hogy az Eljövendő Világ az a hely, ahová az emberi lét közvetlenül a halál után áttevődik. A legifjabb zsidó diák is tudja, hogy mikor az erényes ember meghal, „lelke jólétben marad”[8] a magasabb világban, ahol semmiféle anyag és test nincsen. A jólét nem evés-ivásból, olajos bedörzsölésből vagy nemi egyesülésből áll, mivel ezek az élvezetek nem a lélek sajátjai; a lélek csak az Isteni Jelenlét ragyogásának köszönhetően marad fenn, miképpen írva van[9]: „És jár előtted igazságod, az Örökkévaló dicsősége kísér téged.”

Noha ezeknek a dolgoknak a rejtett lényege csak néhány kiválasztott előtt ismeretes, és teljes igazságukat csak az Örökkévaló – áldott legyen! – ismeri, egyszerű jelentésük mindenki előtt ismert. Miért érezte hát szükségét a Mester, hogy az Értekezés a holtak feltámadásáról című munkájában a következőket írja: „A következő élet, melyben nincs halál, az Eljövendő Világ-beli élet, mert abban nincsen test. Mivelhogy hisszük, és minden tanult ember szerint helytálló feltételezés, hogy az Eljövendő Világ lakói az angyalokhoz hasonlatos, test nélküli lelkek. Erre az a bizonyság, hogy a test szervekből tevődik össze, melyeket a lélek tevékenysége működtet. Összességében: a test létezése egyetlen cél miatt szükséges, nevezetesen azért, hogy a test fenntartása érdekében egyen, és hogy a faj fennmaradása érdekében önmagához hasonló testeket nemzzen. A Bölcsek sokasága mondja, hogy amikor ez a cél eltávolíttatik, mivel az Eljövendő Világban nincs szükség rá a testre – amiképpen azt a Bölcsek sokasága állította, midőn azt magyarázta, hogy az Eljövendő Világban nincs se evés, se ivás, se nemi tevékenység – akkor nincsen test az Eljövendő Világban. Az Örökkévaló ugyanis – áldott legyen! – nem teremt haszontalan dolgot. Csak valamilyen céllal készít entitásokat. Mentsen az ég, hogy az Ő igaz művei olyanok legyenek, mint a bálványimádók művei, melyeknek „szájuk van, de nem beszélnek, szemük van, de nem látnak, fülük vannak, de nem hallanak.”[10] Azoknak a szemében tehát, akik ekképpen gondolkodnak, a Teremtő rendeltetés nélküli tagokat teremt. Ezen emberek szerint talán az Eljövendő Világ lakóinak nincsenek tagjaik, hanem csak testük van. Ezek talán kör alakú testek, vagy formájukra nézve oszlopszerűek vagy négyszögletesek. „Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcsességül lenne nektek!”[11]

Mindezek az áldott emlékezetű Mester állításai, a sok más (itt nem idézett) fejtegetésein túl.

Mármost, mivel ő úgy tartja, hogy az Eljövendő Világ magyarázata abban áll, hogy az Eljövendő Világ az a hely, ahová közvetlenül a test halála után kerülnek a lelkek, az emberben fölmerülhet a kérdés, hogy miért van szüksége ezekre az érvekre. Köztudomású, hogy miután a lélek megfoszttatik a halott ember testétől, a test bomlásnak indul. Az Írás ekképpen tanúskodik: „És visszatér a por a földbe, amint volt azelőtt, és a szellem visszatér Istenhez, aki adta”[12]. Mindazonáltal úgy tetszik, hogy az áldott emlékezetű Mester azt szándékozta kifejteni, hogy szerinte az „Eljövendő Világ” kifejezés a lelkek minden világának és mindannak a jelölésére szolgál, ami a lelkekkel végig az egész örökkévalóság során történik. A Mester valójában igazán hisz abban, hogy a holtak feltámadása, ami a Tóra alapvető alaptétele, nem más, mint hogy a lélek a Teremtő Akarata szerint visszatér a testébe. A lelkek a feltámadás napjaiban kilépnek az Eljövendő Világból, és visszatérnek a testükbe. Ezek a privilegizált emberek a Messiási Korban örömüket lelik ennek a világnak a jóságában, és az eredeti szintűknél magasabb szintet érdemelnek ki benne. Ezután azonban, mondja az áldott emlékezetű Mester, meghal a Messiás és nemzedéke[13]. Lelkeik abban a testek nélküli Eljövendő Világban él tovább, ahonnan eredetileg származtak, de egy még magasabb státusba, mivel a Messiási Kor alatt teljesített parancsolatok folytán ezt a szintet kiérdemlik. És az állapotuk folytatódik mindörökké.

 

Miért hangsúlyozza Maimonidész a lélek felsőbbrendűségét?

Az áldott emlékezetű Mester két okból is hosszasan sorolja az érveket, arra, hogy az Eljövendő Világ lakói test nélküli lelkek:

Először is tisztában van vele, hogy Bölcseink a hagyomány szerint „Megsemmisíti a halált örökre… az Örökkévaló”[14] vers értelmezése alapján úgy vélik, hogy a holtak feltámadása után már nincs halál. Így a Talmudban kijelentették: „A halott, akit a Szent – áldott legyen! – feltámaszt, nem lesz többé porrá.”[15] E vélemény szerint az Eljövendő Világ lakói abban a világban testükkel együtt élnek majd. A Mester minden tőle telhető módon tagadja ezt a véleményt. Következésképp ennek a nemzedéknek számos bölcse, mint kijelentéseikből kiviláglik, nem ért vele egyet ebben a tekintetben.

Azt, hogy a halál után Eljövendő Világban csak lelkek vannak, senki sem vitatja – se bölcs, se nem bölcs. Nincs szükség azokra a kijelentésekre, amelyeket a Mester számos helyen írt, mivel köztudott, hogy a testnek nincs se része, se helye a halál után Eljövendő Világban.

Továbbá: az áldott emlékezetű Mester másik célja az volt, hogy megerősítse magának a léleknek felsőbbrendűségét: azaz hogy a lélek nem egy testen belüli test, és nem is egy testen belüli erő, hanem egy olyan transzcendentális elme, mint az angyaloké. Az Értekezés a holtak feltámadásáról című munkájában[16] azt mondotta tehát: „… Mindennek az oka az a tévedés, ami a tömegek elméjében történik, akik azt hiszik, hogy a test létezésén kívül nincs más létezés, és hogy ami nem test, vagy nem egy testtel történik, az ezen gondolkodástól megfosztatott emberek előtt nem létezik. Következésképp legtöbbjük azt hiszi, hogy a Teremtő is testben létező, mivel ha nem lenne teste, akkor az ő gondolkodásuk szerint nem létezne. Azok azonban, akik méltán nevezhetők bölcsnek, …nyilvánvalóan tudják, hogy minden, ami a testiségnél magasabb szinten van, erősebb és hosszabb idejű létezés, mint a testé. De még csak az sem helyes, ha azt mondjuk: „hosszabb idejű”, mivel transzcendens létezés az igazi létezés, mivel nincs kitéve változásnak. Azok kik ezt felismerik bölcsek, hiszen előttük nyilvánvaló, hogy a Teremtő nem testi létező, következésképp létezése a létező leghosszabb tartamú. Hasonlóképpen: minden transzcendens lény, azaz az angyalok és az intelligenciák erősebb és hosszabban létezők, mint bármely testi lény. Következésképp úgy tartjuk, hogy az angyalok nem testiek, és hogy az Eljövendő Világ lakói transzcendens lelkek.”

Elmélkedés és nem a hagyomány útján

Az áldott emlékezetű Mester leszögezi továbbá:[17] „Hogyan is képzelheti valaki, hogy ezek az ostoba emberek megértik, hogy az angyalok fölötte állnak a testi létnek, hiszen azoknak puszta léte, azaz az angyaloké és az Eljövendő Világ lakóié csupán a Tórára épülő hagyomány folytán ismeretes, és nincs olyan vizsgálati mód, amely bizonyítani tudná az angyalok létezését vagy a lelkek továbbélését…”. Maga ez a legutóbb idézet passzus bizonyítja, hogy az áldott emlékezetű Mester, az általa leírt Eljövendő Világ-képre, nevezetesen a lélek halál utáni folytatólagos létére, elmélkedés illetve vizsgálódás által jutott, és nem a hagyományra hagyatkozva. Márpedig a feltámadás után Eljövendő Világ témája igenis a Tóra kijelentéseit és a hagyomány kifejtését kívánja.

 

Összegzés

Ekképpen az Eljövendő Világot magyarázó áldott emlékezetű Mester véleménye – s egyben a miénk – megmagyaráztatott. Igazság szerint azt találjuk, hogy néhány spanyolhoni bölcs a tudományos és liturgiai írásaiban egyetért azzal az állásponttal, mely szerint az Eljövendő Világ a lelkek világa. Az áldott emlékezetű Szolomon ibn Gabirol rabbi például azt mondja imájában: „A Te dicsőségtrónusod alatt van egy nyugvóhely a híveid lelkének, és ott korlát és vég nélküli gyönyörűséget élveznek.” – Ez az Eljövendő Világ. Továbbá így imádkozik: „Mikor ideje eljön, végy ki engem ebből a világból, vigyél engem békében az Eljövendő Világba.”

Mi azonban meghallgattattunk, mivel helyesen terjesztettük elő a dolgot, és Bölcseink tanításaiból hoztunk bizonyságot. Később tudomásomra jutott, hogy Ráv Szöádjá Gáon Dániel könyvéhez írt kommentárjában úgy magyarázza az Eljövendő Világot, ahogyan mi magyarázzuk. Ez a korai nemzedékek hagyománya is; tanításaik felejthetetlenek.

Mindenesetre csupán szemantikai különbségek vannak közöttünk. Mindenki egyetért a holtak feltámadásának tényében, és annak a korszaknak a létezésében – mind általánosságban, mind részleteiben –, úgy, ahogyan kifejtettem, leszámítva az áldott emlékezetű Mester, Mózes rabbi véleményét, aki határt szab a feltámadás időszakának, mivel azt állítja, hogy – amiképpen fentebb említettük – a halottak feltámadása után mindenki visszatér a lelkek világába. Mi azonban azt tartjuk, hogy a feltámasztottak a feltámadás korától kezdve örökké élnek az Eljövendő Világban, mivel az egy örökös világ. Adja a könyörület Mestere, hogy kiérdemeljük a jóságot, amit Ő azok számára rejtett el, akik félik Őt, és amit az Ő együttérzése és könyörülete szerint Ő készített szolgáinak. Ámen és ámen.

[1] 5Mózes 11:22.

[2] 1Sámuél 25:29.

[3] Bráchot 34b.

[4] Kommentár a Misnához; a Chelek bevezetője.

[5] Misné Torá, A Megtérés szabályai 8:8.

[6] Zsoltárok 31:20.

[7] Misné Torá, A Megtérés szabályai 8:2.

[8] Zsoltárok 25:13.

[9] Jesájá 58:8.

[10] Zsoltárok 115:5.

[11] Jób 13:5

[12] Prédikátor 12:7.

[13] Értekezés a holtak feltámadásáról 6.

[14] Jesájá 25:8.

[15] Szánhedrin 92a.

[16] 4. fejezet.

[17] Uo. 2. fejezet.

  • Küldés emailben

Fejezetek