Peszách - Ünnepi gyertyagyújtás időpontja: 2019-04-25 19:28 - Ünnep kimenete: 2019-04-27 20:00:00

6/6. Zsidó Tudományok Szabadegyeteme 6. kötet – A zsidó vallás tizenhárom hitelve

Náchmanidész‎: Valódi vagy álombeli angyalok?‎

Náchmanidész, Mose ben Náchmán, a Rámbán:

Kommentár az 1Mózes 18:1-hez

 

Valódi vagy álombeli angyalok?

 

És megjelent néki az Örökkévaló – Rási hozzáfűzi: „Beteglátogatóba jött. Azt mondta rabbi Cháma, Chanina fia: »Harmadnapja metélték körül, s az egyedül Szent, áldassék neve, jött, hogy tudakozódjék a hogyléte felől.« Íme, három férfiú állt előtte – angyalok ezek, ember formájában jelentek meg. Három – egy, hogy hírül hozza Sárának: gyermeke lesz; egy, hogy meggyógyítsa Ábrahámot; egy, hogy elpusztítsa Szodomát. Rafaél, miután meggyógyította Ábrahámot, Lót megmentésére indult”, mert ez a két feladat nem kettő, csak egy.[1] Talán azért volt így, mert a második küldetése más helyre szólt, és csak azután kapta a parancsot[, hogy az első feladatát teljesítette]. De az is lehet, hogy azért volt így, mert a két küldetésnek azonos célja volt: életmentés. „És ők ettek [2] – azaz úgy látszott, mintha ettek volna.”

A Tévelygők útmutatójában (Maimonidész) az áll, hogy ez a szentírási szakasz egy általános érvényű kijelentésre és azután egy részletes leírásra osztható. Tehát az Írás először közli velünk, hogy az Örökkévaló megjelent Ábrahámnak profetikus látomásokban, és azután közli, hogy ez a látomás éppen milyen módon esett meg, hogy tudniillik [Ábrahám] felemelte szemeit a látásban, és „íme, három férfiú áll előtte… és szólt: Uram, ha ugyan kegyet találtam előtted…”[3] Ez a mondat arról számolna be tehát, mit mondott Ábrahám a profetikus látásban a három alak közül az egyiknek, mégpedig a vezetőjüknek.

Na mármost, ha a látomásban csak kenyérrel élő emberek jelentek volna meg Ábrahámnak, miért mondaná az Írás, hogy „és megjelent neki az Örökkévaló”, azaz mintha nem csak gondolatban és látásokban jelent volna meg?[4] Ilyesmit egyetlen próféciában sem találunk másutt. Márpedig [Maimonidész] szavainak értelmében Sára nem sütött lepényt, Ábrahám nem vágott borjút, és persze Sára sem nevetett. Ez mind látomás volt! Ha így van, akkor bizony ez az álom „a sok munkával”[5] jött, mint a hamis álmok, mert hát mi lett volna a célja annak, hogy mindezt lássa [Ábrahám]?[6] Hasonlóképpen, azt írja a Tévelygők útmutatója szerzője erről a versről: „És tusakodott vele egy ember”,[7] hogy ez is profetikus látás volna csupán. De ha így lenne, fel nem foghatom, miért „sántított a csípőjén” másnap, amikor felkelt? És miért mondja Jákob: „Mert láttam az Istent színről színre, és megmenekült a lelkem”?[8] A próféták nem féltek attól, hogy valamely profetikus látás miatt halál fenyegetné őket. Jákob pedig látott már nagyobb és fontosabb látomást is, mint ez lenne, nem is egyszer, profetikus látásban látta ő magát a szentséges Istent is.[9] Tehát a szerző véleménye szerint, aki szükségesnek találja a következetesség kedvéért hasonlóképpen értelmezni Lót esetét, az angyalok nem mentek be Lót házába, nem sütött nekik kovásztalan kenyeret, és nem ettek.[10] Az egész csak látomás volt! De ha Lót lelke fel is tudott emelkedni egy profetikus látás befogadásáig, csak nem lett Szodoma romlott, gonosz népe is egyszeribe mind prófétává? Mert ugyan ki mondta meg nekik, hogy e férfiak Lót házához jöttek? És ha ezek [ti. Szodoma lakóinak tettei] a profetikus látás része voltak, abból az következne, hogy ezek a versek is a látás részei: „Kelj fel, vedd feleségedet… És így szólott: Menekülj életedért… Íme, tekintettel vagyok rád…”,[11] és az egész fejezet is, és ha ez így van, Lót ott maradhatott volna Szodomában! De a Moré Nevuchim szerzője úgy gondolja ezek szerint, hogy mindezen események valóban megtörténtek, csak a hozzájuk tartozó párbeszédek voltak a látás részei! De az efféle vélekedés ellentmond a Szentírásnak. Odahallgatni sem szabad, nem hogy elhinni!

 

Angyalok mindig csak álomban…

Valójában mindenütt, ahol az Írás angyalokról szól, hogy látták és hallották őket beszélni, az látomás vagy álom kell legyen, minthogy az ember nem érzékeli az angyalokat valódi formájukban. De az efféle látások még nem profetikus látások önmagunkban, minthogy aki látja az angyalokat, vagy hallja a szavukat, attól még nem lesz prófétává. Mert nem úgy van, ahogy a Rabbi [Maimonidész] állítja, hogy tudniillik minden próféta, Mózest, a mi tanítónkat kivéve, angyali közvetítéssel kapta látásait. A bölcsek megmondták már Dánielről: „Azok[12] nagyobbak voltak nála, minthogy próféták voltak, ő meg nem volt az.” Ezért nincs együtt az ő könyve a prófétákéval, mert az ő találkozása Gábriél angyallal, bár valóban megjelent neki, és szólt vele, ébren történt, ahogy mondva van a második templommal kapcsolatos látásáról: „Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfi…”[13] A végső megváltásról szóló látása[14] is ébren érte őt, barátaival sétálgatott a Tigris folyó partján. Az egyiptomi Hágár[15] sem számít a prófétanők közé.[16] Világos az is, hogy az ő esete nem a bát kol (prófétai közlés) esete, ahogy azt a Rabbi [Maimonidész] szeretné hinni. Az Írás továbbá megkülönbözteti Mózes, a mi tanítónk próféciáit más atyák próféciáitól, ahogy mondva van: „És megjelentem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mint Mindenható Isten…”[17], és ez a név a Teremtő szent neveinek egyike, nem jelölhet angyalt. Rabbijaink a következőket tanítják a Mózes és más próféták próféciái közti különbségről: „Mi a különbség Mózes és a próféták között? A rabbik azt mondják, hogy minden próféta homályos látást látott. Ezért mondja erről a Szentírás: Én adtam a sok látomást, és a példázatokat a próféták által.[18] Mózes viszont nyílt látomásban látta, amit látott. Ezért mondja az Írás erről: az Örökkévaló hasonlatosságát látja ő”,[19] amint a Vájikrá rábában és más helyeken is el van magyarázva. De sehol sem tulajdonítják a bölcseink a próféták próféciáit angyaloknak.

Ne bocsátkozzék most vitába valaki a verset idézve: „Én is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám az Úr parancsára…”[20], minthogy ennek az értelme a következő: „Én is próféta vagyok, mint te, és tudom, hogy az angyal, aki velem szólt, az Isten szavát szólta, ez lévén a prófécia egyik formája, amint az Isten embere mondta: Mert ilyen parancsot adott nekem az Úr, és később megint: Mert ilyen parancsot kaptam az Úrtól.”[21]

Rabbijaink továbbá azt mondják[22] Bileámról – idézve szavait: És most, ha rossznak tetszik szemedben, vissza akarok térni[23] – [mintha ezt mondta volna]: „Nem megyek el [Bálák követeivel], míg az egyedül Szent, áldassék, nem mondja nekem:[24] Kelj fel, menj el velük,[25] te meg [ti. az angyal] azt mondod, hogy térjek vissza. Ilyenek az Ő útjai! Nem mondta-e Ábrahámnak, hogy áldozza fel a fiát, azután meg az Örökkévaló angyala így szólt Ábrahámhoz: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra![26] Bizony van úgy, hogy Ő szól valamit, azután angyalával visszavonatja…” Azaz bölcseink azt mondják tehát ezzel, hogy az első utasítás, mely próféciában érkezett az Istentől, ahogy írva van, nem olyan, mint a második, amiről az van mondva, hogy angyal által érkezett; csak hát nem volt példa nélkül való az ilyesmi, mert a prófétákkal megtörtént, hogy kaptak utasítást próféciában, azután a megmásítását angyal által, és tudták, hogy a visszavonás az Isten szava az angyal által.

A Vájikrá rábá elején bölcseink azt mondják: „Szólította Mózest az Úr, nem úgy mint Ábrahámot. Mert Ábrahámról az van írva: az Úr angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak a mennyből… Az angyal kiáltott, és az Isten szólta a szót, de itt Mózesre való tekintettel az mondja az egyedül Szent, áldassék: »Én vagyok az, aki szólt, én szóltam a szót.«” Azazhogy Ábrahám nem részesült próféciában, amíg a lelkét előbb az angyal fogadásával fel nem készítette, és erről a szintről emelkedett fel a prófécia fogadására, addig Mózes mindenkor készen állt arra, hogy a próféciát fogadja.

Bölcseink tehát mindenütt azt hangsúlyozzák, hogy önmagában az angyali jelenés nem prófécia, és hogy aki angyalt lát és velük beszél, az még nem próféta, amint Dánielről mondtam korábban. Erről a fajta látomásról inkább mondhatjuk, hogy az „a szemek felnyitása”, mint ebben a versben: Ekkor az Úr megnyitotta Bálám szemét, aki meglátta az Úr angyalát…,[27] hasonlóképpen: Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson.[28] De amikor az Írás az angyalokról úgy beszél, mint akik emberi formában jelentek meg, mint a kiinduláskor idézett szakaszunkban is, és a Lót történetében – és hasonlóképpen: És tusakodott vele egy ember,[29] vagy itt: Találkozott egy emberrel…,[30] rabbijaink véleménye szerint –, nos, ezekben az esetekben mind az Isten dicsőségének egy különleges formája nyilvánult meg az angyalokban, amit a Tóra titkainak ismerői „öltözetnek” neveznek, ez felfogható az emberi tekintet számára, ha tiszta szívű és istenfélő, mint a próféták tanítványai, ennél többet nem tudok erről mondani. Ami pedig azokat a helyeket illeti, ahol az Írásokban azt találjuk, hogy az Isten látható volt, és angyal hangját hallották, vagy fordítva, angyal volt látható, és az Isten szava hallható, ahogy írva van Mózesről a prófécia körülményeinek leírásakor[31], és Zchárjá szavai esetében[32], a továbbiakban igyekszem megvilágítani az élő Isten hasonlatokban kifejtett szavait.

[1] „Egy angyal egyszerre csak egy küldetést lát el.” Brésit Rábá 50:2.

[2] 8-as vers.

[3] 3-as vers.

[4] Azaz más szavakkal: miért kezdődik a szakasz a Szentírásban azzal a kijelentéssel, hogy „és megjelent neki az Örökkévaló”, ha azután a részletes beszámolóból kiderül, hogy csak angyalokat látott?

[5] Prédikátor 5:2.

[6] Azaz mi célt szolgált volna a látásban az étkezés előkészítésének leírása, hiszen nem kapcsolódik a születendő fiúról szóló ígérethez?

[7] 1Mózes 32:25.

[8] Uo. 32:31.

[9] Uo. 28:13.

[10] Uo. 19:3.

[11] Uo. 19:17–21.

[12] Ti. Haggáj, Zchárjá és Máláchi – a második templom idején élt három próféta.

[13] Dániel 9:21.

[14] Uo. 10.

[15] 1Mózes 16:7.

[16] Mögilá 14a.

[17] 2Mózes 6:3.

[18] Hóséá 12:11.

[19] 4Mózes 12:8.

[20] 1Királyok 13:18. Magyarán mondva: ne idézze senki ezt a verset annak bizonyságául, hogy a próféták maguk is angyali közvetítésnek tulajdonították a próféciáikat, mert ez nem korrekt magyarázat, amint a továbbiakban Nahmanidész kifejti.

[21] 1Királyok 13:9 és 17.

[22] Bámidbár Rábá 20:13.

[23] 4Mózes 22:34.

[24] 4Mózes 22:34.

[25] 4Mózes 22:20.

[26] 1Mózes 22:12.

[27] 4Mózes 22:31.

[28] 2Királyok 6:17.

[29] 1Mózes 32:25.

[30] 1Mózes 37:15.

[31] 2Mózes 3:2.

[32] Zchárjá 1:14.

  • Küldés emailben

Fejezetek