5. ? Naftali Kraus: A 613 parancsolat

Mózes Második Könyve – Trumá szakasza

TRUMÁ SZAKASZA

benne 2 cselekvő és 1 tiltó parancsolat

Ebben a szakaszban – Trumá, amelyben mindössze három parancsolat van – érdekes dolognak vagyunk tanúi. Ez megmagyarázza a micvák számlálóinak és rendszerezőinek elvi jelentőségű módszerét; csak olyan micvákat felvenni a Tárjágba, amelyek örökérvényűek.

így itt kihagyják a szakaszban adott sok utasítást, amelyek részletezik a Hajlék építését, mivel ezek időhöz és helyhez kötöttek. Marad csupán maga a Szentély elállításának parancsa, amely a jeruzsálemi Szentélyre is vonatkozik (az előző micvá), a színkenyér, valamint a frigyszekrény szállításához csatolt utasítás (lásd a következő micvát). Ezek – a Chinuch magyarázata szerint – mindig érvényesek, amikor van Szentély.

 

(95) ÉPÍTSÜNK SZENTÉLYT (N’A)

És készítsenek számomra Szentélyt, hogy közöttük lakozzam.” (2Móz 25:8).

Itt a szakaszban konkréten a pusztabeli Hajlékról van szó, de bölcseink a mindenkori – és jeruzsálemi – Szentélyt is beleértették, „ahol bemutatjuk áldozatainkat, és ahová elzarándokolnak Izrael fiai” (Chinuch).

Chinuch hosszasan és apologetikusan magyarázza a Szentély szükségességét, mondván, hogy arra természetesen nem Istennek van szüksége, hanem az embereknek.

Hogy legyen egy központi hely, ahol kiönthetik lelküket, és bemutathatják áldozataikat, hogy ezáltal megbocsátást és lelki nyugalmat nyerjünk. Magyarázata egybecseng Salamon király szavaival, a jeruzsálemi Szentély felavatásakor (lásd lKir. 8. fejezet).

Chinuch vezérfonala itt pszichológiai: miután az ember természete olyan, hogy „szíve cselekedetei után halad” vagyis magyarán „az ideológia követi a tetteket”, szükség volt egy kőből és fából épült Szentélyre és hús-vér áldozatokra, hogy ezek az emberi szívet a megfelelő irányba hangolják. Miközben állandóan hangsúlyozza, hogy nem az Örökkévalónak van szüksége a Szentélyre, hanem az embereknek – Chinuch megengedi, hogy lehetnek más magyarázatok is, mivel „aTórának hetven arca van” (Bá-midbár Rábbá 13:15). Idézi Náchmánidészt, aki az áldozatok bemutatásának nyilvánosságát azzal indokolja, hogy „nem elég, ha az ember otthon a fal felé fordul, és azt mondja: vétkeztem, többé nem teszem. Kell a nagy nyilvánosság, amely előtt a bemutatott áldozat egyben egyfajta bűnvaüomás is.”

Maimonidész szerint ebben a micvában már benne foglaltatnak a Szentély (itt Hajlék) edényei és alkatrészei is, míg Náchmánidész szerint az egy külön micvá.

Aktuális Izraelben a Messiás eljövetele után, aki „felépíti a Szentélyt” (Maimonidész, Jád Hilchot Möláchim, utolsó fejezet).

 

(96) SZÍNKENYÉR AZ ASZTALON (N’A)

És helyezz az asztalra színem elé szín (szent?) kenyeret állandóan” (2Móz 25:30).

Miért kellett a Szentélyben kenyérnek – egyesek színkenyérnek (mások szent-kenyérnek) fordítják a lechem há-pánimot (showbread angolul) lenni? Ki ette ezt a kenyeret?

Az utóbbi kérdésre könnyű a válasz. Mózes harmadik könyvében (24:5-9), a Tóra részletesen leírja hogyan készítettek 12 kenyeret finom búzalisztből egy hétig az asztalon volt, majd utána kicserélték frissre és a régit a kohaniták elvitték és megették. A 12 chálá (barchesz – kalács) Izrael 12 törzsét jelképezte, és melléjük egy kis tálkán tömjént tettek.

Másutt a színkenyeret „állandó kenyérnek” hívják (4Móz 4:7), mivel állandóan az asztalon volt, A két sorban elhelyezett 6-6 kenyeret ügy cserélték ki a kohaniták szombatonként, hogy helyük az asztalon egy pillanatig se maradjon kenyér nélkül

Chinuch értelmezése szerint, mivel a kenyéren él az ember, ennél fogva annak szemléltető kiállítása eszébe juttatja, hogy hálás kell legyen Istennek, aki megadja mindennapi kenyerét. Ebből a kenyérből – hangsúlyozza Chinuch – nincs olyan esztelen ember, aki azt hihetné, hogy a Teremtő valamit profitál (mint kvázi az áldozatokból), ezt úgy veszik le az asztalról, ahogy rátették, kivéve a kis tálka tömjént, amit azután minchá áldozatként elfüstölnek. így van ez a Hajlék többi alkatrészeivel, edényeivel és felszerelésével is – mondja a Chinuch – ez az embernek van, nem Istennek. Neki nem hiányzik, ahogy az áldozatok sem kellenek neki. (Az áldozatokról lásd részletesen VÁ-JIKRÁ szakaszában (3Móz 1-7. fejezetek).

A Talmud szerint a színkenyér sütési eljárása nagy szakértelmet igényelt. A második Szentély fénykorában egy neves jeruzsálemi család birtokolta a monopóliumot, de nem akartak másokat beavatni a tudományba és ezért bölcseink megrótták őket (Jomá 38a). Lásd a 101. micvában valami hasonlót a tömjén füstöléssel kapcsolatban

Maimonidész (Tévelygők útmutatója 3:45), azt mondja, hogy nem érti a színkenyér célját és értelmét. Mások, mint „Ákédá”, Rálbág és Remo, titokzatos utalásokat látnak benne arra nézve, hogy viselkedjünk Istennek tetszően.

Lehet hogy hasonló az értelme, mint – Maimonidész szerint – az áldozatoknak, amelyek arra valók, hogy eltérítsék a zsidókat a pogány áldozatkultusztól. S mivel amazok „asztalt nyitnak Gádnak” (Jesájá, 65:11), hogy az idol (amelynek neve Gád és hivői szerint szerencsét hoz) egyen és igyon. Jön a Tóra és megmutatja, hogy a 12 színkenyeret úgy vették le az asztalrój, ahogy feltették, és azt a kohaniták ették meg, demonstrálván ezzel, hogy Istennél nincs evés-ivás… (Ocár Jiszráél).

Csak akkor aktuális, amikor van Szentély.

 

Tiltó micvá

 

(97) NEM KIVENNI A HORDOZÓRUDAKAT A FRIGYLÁDÁBÓL (N’A)

A frigyláda karikáiban legyenek a rudak, ne legyenek eltávolítva onnan.” (2Móz 25.15)

A frigyszekrény (vagy frigyláda) oldalára karikák voltak erősítve és bennük rudak, amelyek segítségével a frigyládát vitték vándorlásaik során. Chinuch megmagyarázza, hogy az ilyen természetű parancsolatok – ha nincsenek kimondottan időhöz kötve – érvényesek a következő nemzedékek során is. Ez nem jelenti annak ígéretét, hogy nem lesznek idők, amikor a Szentély szünetel, és ilyenkor persze a parancsolat nem aktuális (mint napjainkban).

Rási a Talmud alapján, (Jomá 72a) azt mondja, hogy a rudaknak „soha az életben” nem szabad a frigyszekrényt elhagyni. Ennek alapján lett ebből tiltó parancsolat, ahogy a

Chinuch mondja. Mivel azonban a Szentély idején már nem vándoroltak – meg kell indokolni, miért kellenek egyáltalán ezek a rudak? Chinuch válasza: „Ha néha szükség támad, hogy elmozdítsák, háború esetén, vagy más okból”

Indoklásként a Chinuch elmondja, hogy a frigyszekrény tisztelete kötelez bennünket arra, hogy mindig készen álljunk, ha vinni kell valahová, nehogy előálljon egy eset, hogy megfelelő rudak híján a frigyláda leesik a földre.

Manapság, természetesen ez sem aktuális, mivel nincs Szentély.

  • Küldés emailben

Fejezetek