2. ? Naftali Kraus: A 613 parancsolat

Mózes Első Könyve – (Brésit … Vá-Jislách)

MÓZES ELSŐ KÖNYVE

 

BRÉSIT SZAKASZA

benne egy cselekvő parancsolat

 

(1) A SZAPORODÁS PARANCSOLATA (A)

״Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hódítsátok meg azt…” (1Móz 1:28).

Ez az első micvá a Tórában, amely mint a világteremtés célja és értelme jelenik meg. Amikor az Örökkévaló megteremtette a világot, megáldotta az első emberpárt, Ádámot és Évát, mondván nekik: Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok. A micvá alapja és célja a világ benépesítése, ahogy ezt a Jesájá ismert próféciájában mondja: „…nem kietlennek teremtette, (a Teremtő, a világot) hanem lakóhelynek szánta.” (]es 45:18). Ez a micvá szolgál alapul az összes többi micvára is, mivel a Tóra az embereknek adatott és „nem az angyaloknak” (Bráchot 25b). Itt a Tóra csak magát az elvet adja meg, míg annak részleteit, mikor köteles az ember „foglalkozni” a szaporodással, és mikor nem (például éhínség idején nem köteles gyereket hozni a világra), mennyi az a minimum, amivel a zsidó ember eleget tett ezirányú kötelességének (egy fiú és egy lány) – mindez a Talmud Jevámot és Bráchot traktátusaiban található meg. A háláchá szerint, a micvá csupán a férfiakat kötelezi (Jevámot 6:6). Innen vezethető le az a háláchikus gyakorlat, miszerint, napjainkban is, amikor a nő egészségi helyzete fogamzásszabályozást indokol – azt a feleség teszi, akit nem kötelez a micvá, feltéve, hogy férje már teljesítette ezirányú kötelességét. Ezt alátámasztandó a Talmud elmond egy tanulságos történetet. Jehudit, rabbi Chijjá felesége, nehezen szült, és nagy fájdalmai voltak a szüléskor. Miután már ikerpár gyereke volt (két fiú- Jehudá és Chizkijá, valamint két lány, Távi és Pázi), a hölgy elmaszkírozta magát, hogy férje ne ismerje fel, és elment R. Chijjához ״sájle”-t kérdezni: kötelezi-e a nőket a „szaporodjatok” parancsolata. A rabbi-férj gyanútlanul azt mondta, hogy nem – a háláchá értelmében. Erre elment felesége, és egy bizonyos meddőséget okozó italt ivott (kosz sel ákárin), nem akarván többet szülni, mivel a férje már bőven teljesítette a „szaporodjatok״ micváját. Amikor ezt rabbi Chijjá meghallotta, nagy sajnálattal konstatálta, mondván: bár szültél volna nekem még egy teli has gyereket… (Jevámot 65b). Ez a tevőleges parancsolat, minden időben és minden helyen érvényes; a férfiakat 18 éves kortól kötelezi, mikor is a Misna szerint itt az ideje, hogy megnősüljenek. (Atyák 5:21). Eszerint a nők nem kötelesek férjhez menni, de bölcseink jó tanácsa: a nő menjen férjhez, hogy ne gyanúsíthassák azzal, hogy feslett életet él. Az ággádában: Jesájá próféta megrótta Chízkijáhú királyt, aki nőtlen volt és „nem foglalkozott” a szaporodás parancsolatával. A király kifogásként azt mondta, „lelki szemeivel” látja, hogy nem lesznek jó gyerekei. A próféta válasza: mit avatkozol te bele Isten dolgaiba? Tedd a magadét, és a többit hagyd az Örökkévalóra. A király: add hozzám a lányodat, akkor talán mindkettőnk érdemében jó gyermekeim lesznek. Hozzáadta a lányát és mi lett a vége? Az egyik fia Menásse volt, aki behozta a bálványimádást Júdába… (Bráchot 10a). Aki megszegi a parancsolatot, annullált egy cselekvő micvát ״és nagy az ő vétke, mivel nyíltan kimutatja, hogy nem akarja teljesíteni Isten akaratát világa benépesítésében” (Chinuch).

* * *

(A következő NOÁCH (heti)szakaszban nincs parancsolat, bár innen vezetik le bölcseink a hét noachita törvényt, amelyek az egész világot kötelezik – lásd a kötet végén).

* * *

 

LECHLÖCHÁ SZAKASZA

benne egy cselekvő parancsolat

 

(2) A KÖRÜLMETÉLÉS MICVÁJA (A)

És monda az Örökkévaló Ábrahámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet utódaiddal egyetemben, nemzedékről nemzedékre […] Ez az én szövetségem: metéljetek körül minden fiú-gyermeket/ (1Móz 17:9-10).

A körülmetélés (milá) parancsa egyike a legfontosabb micváknak, amelyet a zsidók minden időkben betartottak. Ez a micvá megismétlődik aZRIÁ szakaszában (3Móz 12:3) (lásd ott), de csak egy micvának számít. Az első ember, aki körülmetélte magát, isteni parancsra – az Ábrahám ősapánk volt. Ezt a Tóra (1Móz 17:10) egyfajta szerződésnek tünteti fel. Azóta, napjainkig bezárólag, a zsidók körülmetélik fiúgyermekeiket nyolc napos korukban. A Talmud szerint ״minden olyan micvá, amelyet a zsidók, akár életüket feláldozva, örömmel betartottak – a mai napig nyíltan gyakorolják” és nem felejtődött el (Sábbát 130a) Erre példának a milát említik. A parancsolat oka és értelme: az Örökkévaló megkülönböztető jelet akart adni kiválasztott népének, a zsidóknak, fizikai valójukban, mint ahogy ők mások lelkükben. Ez a ״másság” abban a testrészben jut kifejezésre – a körülmetélés által -amely a fajfenntartást elősegíti (Chinuch). Ez, héberül, a milá, vagy brit milá. Kérdezhetnénk- a midrásban (Tánchumá, Tázriá 5) kérdezik is -miért nem teremtette Isten a zsidókat már körülmetélve- ha egyszer ennek így kell lenni? A válasz az, hogy a Teremtő az emberekre hagyta a teremtés fizikai művének befejezését, beteljesítését, hogy ezzel ösztökélje arra, hogy a lelki-szellemi részt is tökéletesítse, illetve ״fejezze be”. Neves exegétáink egy sor további indokot hoznak fel a körülmetélés parancsolatának magyarázatára: Maimonidész (Rámbám): Ha egy testrészt megoperálnak, az legyengül valamelyest, és ez a gyengeség megmarad azután is, miután a seb beforrt. Ennélfogva kötelezték az embert, hogy körülmetélje nemi szervét, hogy ezáltal gyengüljön nemi vágya, és ne legyen állandóan ״ösztöne foglya”. Don Jichák Ábárbánél ehhez hozzáteszi, hogy a milá az ember eredendő vétkére hoz bocsánatot. Mivel a körülmetélendő testrész a fizikai öröm forrása, megszentelése a körülmetélés által, megszenteli a gyerekek nemzését és születését is. Náchmánidész (Rámbán): A körülmetélés olyan, mint az áldozat, és az ez alkalommal ontott vér olyan, mint az áldozatok vére az oltáron. Ahogy az áldozatként bemutatott jószág nem lehet nyolc naposnál fiatalabb (lásd a 267. micvát), így a gyereket is csak nyolcnapos korában lehet körülmetélni. A milá fontosabb az áldozatnál, ami jelképes csupán, míg a körülmetélés húsba vág. Náchmánidész hozzáteszi, hogy a circumcísió elnevezése brit (szerződés), nem arra van, hogy a zsidó ember gondoljon Istenre, hanem fordítva, hogy az Örökkévaló emlékezzen meg az emberről. A gyakorlatban az apára hárul a kötelesség fiát körülmetél(tet)ni. Ha az apa elhanyagolja feladatát – a helyi vallási bíróság (bét din) köteles ezt megtenni. Ha ez is elmulasztódik – a körülmények, a rendszer, a zsidóüldözés, esetleg félelem miatt – a felnőtt fiú kötelessége körülmetéltetni magát. Amíg ez meg nem történik, az apa vagy később a fia, vétkes abban, hogy nem teljesít egy torai parancsot, de ezzel együtt teljes értékű zsidónak számít. Az anyák nem kötelesek körülmetél(tet)ni fiaikat, ha nem fenyeget életveszély (lásd Cippórának, Mózes feleségének esetét, 2Móz 4:24-26). Ha a gyerek beteg (besárgult) – a brit elhalasztódik, addig, amíg orvosilag alkalmas lesz. Ha ez az ok nem áll fenn – a milát a nyolcadik napon kell tartani, és nem… vasárnapra halasztani. A milá fontosságára jellemző, hogy szombaton, sőt jom kippurkor is (pláne a többi ünnepen) megtartják, ha ez a nyolcadik nap. Azonban ha már elhalasztódott betegség miatt – akkor nem tartják meg szombaton vagy ünnepen.

* * *

(A következő négy (heti)szakaszban: VÁ-JÉRÁ, CHÁJÉ SZÁRÁ, TOLDOT és VÁ-JÉCÉ nincsenek parancsolatok).

* * *

VÁ-JISLÁCH SZAKASZA

benne 1 cselekvő parancsolat

 

(3) A SZÖKŐIN ÉLVEZETÉNEK TILALMA (A)

״Ennélfogva nem eszik Izrael fiai a szökőinat […] mind a mai napig…” (1Móz 32:33).

A micvá eredete: Jákob egyedül marad éjszaka, és viaskodik egy ember-angyallal, aki megérinti forgócsontját és megsebesíti őt. Történelmi emlék, szimbólum, amely a kóserség egyik fontos elemévé vált. Emlékeztetés az isteni gondviselésre; zsidó, aki létéért küzd – nem engedheti meg magának, hogy gyengeség, esetleg betegség vagy seb elrettentsék őt. (Ovádjá Szfornó). Mások szerint nem a történelmi emlék a lényeges itt, ahogy nem azért metéljük körül magunkat, mert Ábrahám ősapánk ezt tette, hanem azért mert az Örökkévaló ezt megparancsolta nekünk a Színáj hegyen (Maimonidész). Útmutatás a jövőre nézve – mondja a Chinuch – bármennyit is szenved a zsidó ember a nemzedékek során, szeme előtt kell, hogy lebegjen Jákob küzdelme és győzelme. A Jákobot megtámadó angyal Ézsaut képviseli, a mindenkori Ézsaut, aki üldözi Jákobot és életére tör. Ennélfogva, nem szabad hogy elcsüggedjen, hanem bíznia kell, hogy a megváltás eljön, ha késik is. Mások szerint a tilalom büntetés Jákob fiainak, mert egyedül hagyták apjukat az éjjel, és így történhetett, ami történt (Chizkuni). A tanulság: sosem szabad egy zsidót a veszély esetén és helyén magára hagyni. A gyakorlatban mivel nehéz pontosan azonosítani, hogy melyik ínról van szó, a tilalom a szökőínra, vagyis a sciaticus – ülő-idegre (nervus ischiadicus) és a vele kapcsolatos inakra és erekre vonatkozik, amelyeket az állat, kóser, levágása után a zsigerelés (nikur) folyamatával kell eltávolítani, A Talmudból (Chulin 89 és 96) kiviláglik, hogy az állat hátsó lábaiban vannak ezek a szökőin (vagy csípőin) gyűjtőnévvel illetett csomók. Két ilyen ín van, egy belső és egy külső. A belsőre vonatkozik a tórai tilalom, míg a külső csak bölcseink szerint tilos (dö-rábbánán). A gyakorlatban, mint mondottuk, a két hátsó lábból minden int eltávolít egy szakképzett zsigerelő (menákér), aki együtt dolgozik a sakterral. Néha maga a sakter zsigerei is. Izraelen kívül sokhelyütt, ahol lehetőség nyílik rá – nem is zsigerelnek, hanem a levágott állat hátsó lábait – úgy ahogy van, eladják nem-zsidóknak, akiknek ez nincs tiltva. A mellső lábaknál a zsigerelés minimális és könnyű. A tilalom minden időben érvényes, férfiaknak, nőknek, gyerekeknek. Aki egy falatnyit (ká-zájit = mint egy olajbogyó) eszik a tiltott ínból – megszegi a tilalmat

  • Küldés emailben

Fejezetek