67. ? Mélységből kiáltok – Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból

Mohél és orvos nézeteltérése a körülmetéléssel kapcsolatban

67. Mohél és orvos nézeteltérése a körülmetéléssel kapcsolatban
Kérdés: Mint azt már korábban említettem, én is egy voltam azok közül, akik a háború borzalmait követően beutaztuk Litvánia falvait és városait, zsidó gyermekek után kutatva, hogy visszahozzuk őket a zsidóság kebelébe.
A gettóban a rájuk leselkedő veszély miatt az újszülötteket ál-talában nem metélték körül. Sőt, azt remélték a szülők, hogy a kö-rülmetéletlen fiúgyermekeket könnyebb lesz nem-zsidók gondjaira bízni. Egyes esetekben a kétségbeesett szülők még azt is megtették, hogy fiaikat keresztény otthonok kapualjában hagyták, abban a reményben, hogy amikor a háziak felfedezik, hogy a kisfiú nincs körülmetélve, azt gondolják majd, hogy nem is zsidó.
A kisfiúk között, akiket sikerült „visszaszereznem”, volt egy hároméves gyermek, aki nem volt körülmetélve. Nagy nehézségek árán találtunk egy mohélt (körülmetélőt). A vilnai körzetben találha-tó Staupitz városából érkezett, és beleegyezett, hogy körülmetéljen tizenhat fiút, akik nem-zsidó otthonokban vészelték át a háborút.
Amikor a mohél megvizsgálta ezt a hároméves gyermeket, úgy ítélte meg, hogy kissé sárgás a bőre, úgyhogy nem volt hajlan-dó körülmetélni. Egy orvost is odahozattak, hogy megvizsgálja a kisfiút, és ő úgy ítélte meg, hogy noha valóban kissé sárgás a gyermek, azért körül lehet metélni. A mohél ennek ellenére szilár-dan kitartott a véleménye mellett, és továbbra sem volt hajlandó körülmetélni a gyermeket.
A probléma a következő volt: Nem halaszthattuk el ennek a kisfiú-nak a körülmetélését, mert e helyett a mohél helyett, aki azt tervez-te, hogy rövid időn belül elhagyja az országot, nem találtunk volna másikat. A háláchá szerint megbízhattunk az orvos véleményében vagy sem?
Válasz: A háláchikus források hosszas és részletes elemzését köve-tően arra jutottam, hogy a jog szerint is megbízhatunk a gyermek megvizsgálására odarendelt szakorvos véleményében. Ennek elle-nére úgy döntöttem, hogy másik gyermekorvos véleményét is kiké-rem. Felvilágosítást kértem tehát Dr. Rebelskitől, aki különös szere-tettel viseltetett a zsidó gyermekek iránt, és számos alkalommal még az életét is kockára tette értük. Dr. Rebelski kijelentette, hogy a kisfiú sárgás bőrszínének négy oka is lehet: 1) egy bizonyos ve-szélyes vércsoport, amely teljes vérátömlesztést igényel, 2) egy ne-mi úton átadott betegség, amely szintén életveszélyes, 3) fertőzés, amely az anyaméhben fejlődött ki; ennek nincs semmiféle gyógy-módja, a gyermekek szervezete idővel egyszerűen legyőzi ezt a fer-tőzést, 4) a lép egy váladékára adott reakció; ezt szintén nem szük-séges kezelni, mert a sárgás szín idővel elmúlik.
Amennyire Dr. Rebelski meg tudta állapítani a vizsgálat és a teszteredmények alapján, ennél a kisfiúnál a fentebbi betegségek egyike sem állt fenn. A nem-zsidó asszony, aki gondot viselt a gyermekre és etette, amennyire módjában állt, úgy látszik nem tu-dott elég vitamint és más szükséges tápanyagot juttatni a szerveze-tébe. Ez a tápanyaghiány volt az oka a gyermek sárgaságának. Mi-vel a tesztek azt mutatták, hogy a gyermek jól van, Dr. Rebelski úgy vélekedett, hogy körül lehet metélni.
Miután hallottam ezt a második szakvéleményt is, már hajla-mos lettem volna úgy rendelkezni, hogy a háláchá szerint a fiút kö-rül lehet, sőt körül kell metélni. Ez a rendelkezés összhangban lett volna Rámbám (Máimonidész) véleményével is. Végül azonban mégsem így rendelkeztem, mert a Sulchán áruch szerzője máskép-pen rendelkezik, és én féltem akár a legkisebb mértékben is koc-káztatni a gyermek életét, ugyanis egész családjának ő volt az egyetlen túlélője, a többieket mind kiirtották a németek. Ha a kö-rülmetélésből kifolyólag valami, Isten ments, történt volna a gyer-mekkel, akkor miattunk egy egész család tűnt volna el a zsidó nép köréből. Ezért inkább könyörögtem a mohélnak, hogy halassza el elutazását Litvániából, nagylelkűséget gyakorolva ily módon az élőkkel és a halottakkal szemben egyaránt. A mohél ebbe bele-egyezett, s elhalasztotta az útját, megvárva, amíg a gyermek telje-sen rendbe jön, bőrének sárgasága teljesen megszűnik. Csak ekkor metélte körül a gyermeket, amely aktus gyönyörű ünnepség kere-tén belül zajlott le.
Egyik micva szülte a másikat. A sárgaságos fiú és körülmeté-lésének története Kovnó-szerte elterjedt. Egy nagy kórház igazgató főorvosa bizalmasan közölte velem, hogy van egy három hónapos fia, akit nagyon szeretne körülmetéltetni.
Kérésemre a mohél az orvos fiát is körülmetélte, de csak ti-tokban, ugyanis Litvániát akkor kommunisták kormányozták, s az apának esetleg baja származhatott volna, ha kitudódik, hogy fiát körülmetéltette. Örömünk, hogy ugyanaznap két körülmetélésre is sor került, ily módon megkétszereződött.

  • Küldés emailben

Fejezetek