10. 📖 A próféták népe

Mikéc

Vájikác Slomo v’hiná chálom…

Kis ország, bölcs király

“Salamon király egész Izrael királya volt.” (1Királyok 4:1.)


Ez a befejező mondata háftáránknak, egyúttal egy új korszak kezdete a zsidó történelemben. A háftárá bevezető mondatából azt tudjuk meg, hogy Salamon éppen felébredt, és visszaemlékszik álmára.
Ez az álom amelyet Gibonban látott a fiatal király azon a napon, amelyen ezer állat égőáldozatát mutatta be köti össze a háftárát a Mikéc heti szakasszal, amelynek elején József, a fiatal zsidó fogoly, megfejti a nagy hatalmú egyiptomi Fáraó két álmát, és a hatalom csúcsaira emelkedik.
“Azután fölébredt Salamon, és látta, hogy álmodott…” (1Királyok 3:15.) A heti szakaszban is ugyanez történik: “…fölébredt a fáraó, és rájött, hogy álmodott…” (1Mózes 41:7.) Nézzük meg, mit tett a fáraó, és mit Salamon király az álom hatására, előbb azonban beszéljünk az előzményekről!

* * *


Dávid király halálán van, amikor értesül arról, hogy Ádonijáhu fia összeesküvést készít elő a hatalom átvételére. Nátán próféta és Bátsevá, a király legkedvesebb felesége, Salamon édesanyja, idejében közbelépnek, és a hetvenéves Dávid, aki érzi, hogy nem túl sok van hátra életéből, megkoronáztatja a tizennyolc éves Salamont. Nem sokkal később magához hívatja, és átadja neki szellemi végrendeletét.
Salamon, akinek bölcsességét Dávid is többször hangsúlyozza végrendeletében, megszilárdítja uralmát: kivégezteti bátyját, Ádonijáhut, aki újfent a hatalomra tör, méghozzá azzal, hogy feleségül kéri Áviságot, aki Dávid mellett volt az utolsó időben. A fiatal király elküldi Ebjátárt, a főpapot, és Cádokot nevezi ki a helyébe; eltéteti láb alól Joávot, Dávid király hadvezérét, akinek sok minden volt a rovásán, és Benáját teszi meg főparancsnoknak. Ezzel már apja végrendeletének csaknem az összes operatív utasítását teljesítette. Hátravolt még Simi, de ő is megkapta a maga büntetését, miután egyszer megfeledkezett magáról, és elhagyta jeruzsálemi kényszerlakhelyét.
Most, hogy ellenfelei nem zavarják többé terveit, Salamon megnősül. Politikai házasságot köt: elveszi az egyiptomi fáraó lányát, és Jeruzsálembe viszi. Ekkor látja a gibeoni álmot, amellyel a háftárá kezdődik. Egyelőre nincs Szentély Dávid nem építhette föl, mert sok kiontott vér tapadt a kezéhez, Salamonnak pedig még nem volt érkezése rá , ezért úgynevezett áldozóoltárok szolgálnak az áldozatbemutatásra. Salamon Gibonba, a fő áldozóoltárhoz megy úgy gondolják, hogy ott volt az ideiglenes Szentély, illetve a Gyülekezés Sátra, amióta Nov elpusztult (Széder Olám 13.) , ezer állatot áldoz, majd álmában megjelenik előtte Isten, és megkérdi, mit kíván.
Salamon álmában nem gazdagságot, erős katonaságot, nagy birodalmat kér, hanem ezt: “Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között…” (1Királyok 3:9.)
Istennek tetszik Salamon válasza, ezért azt mondja neki: “Mivel ezt kérted, és nem kértél hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy nekem engedelmeskedve tudj kormányozni, ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem.” (Uo. 11 12.) Az Örökkévaló ígéretet tett, hogy azt is megadja, amit nem kért: gazdagságot, dicsőséget és hosszú életet, “…ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogyan apád, Dávid tette…” (Uo. 14.)

* * *


Salamon “értelmes szívét” hamarosan próbára tették, amikor két prostituált járult elébe. Egy házban laktak, mindketten nemrégiben szültek, és az egyik gyermek meghalt. Mindketten azt állították, hogy a másik volt az, aki éjszaka óvatlanul agyonnyomta csecsemőjét, és mindketten maguknak követelték az élő kisfiút.
A perben amely voltaképpen nem is per volt, hanem tragikus vita, hiszen nem lehetett bizonyítási eljárást folytatni a bíró csupán intuíciójára, lélekbúvári képességeire támaszkodhatott. Salamon megparancsolta, hogy hozzanak egy kardot, vágják ketté az élő gyermeket, és felezzék el, ha egyszer mindkét asszony a magáénak vallja. A “krétakör” néven ismert irodalmi toposznak ez az eredetije is “hepienddel” zárult: az igazi anya inkább lemondott volna gyermekéről, semhogy engedje legyilkolni, s ebből a király azonnal tudta, hogy kinek kell ítélnie a kisfiút: “Adjátok annak az élő gyermeket, és ne öljétek meg, mert ő az anyja!” (Uo. 27.)
Bölcseink szerint isteni sugallat segített Salamonnak a döntésben: amikor az egyik asszony azt mondta, hogy adják a gyermeket riválisának, de ne öljék meg, égi hang hallatszott: “Ő az anyja!” (Málkot 23.) Flavius hozzáteszi, hogy Salamon megbüntette a másik nőt, aki más gyermekét akarta megszerezni. Dávid ben Zimrá szerint Salamon szemügyre vette a két nőt, és megfigyelései alapján döntött. Az élő csecsemő anyjára hasonlított, a halott csecsemő pedig a másik asszonyra. A gyermek anyja fürge és könnyed mozgású volt, aki föltehetően nem feküdt rá gyermekére álmában.
Salamon döntése nagy hatást tett a közvéleményre: “…látták, hogy isteni bölcsesség van benne…” (Uo. 28.) Ezért “félelemmel tekintettek a királyra”, ami Kimchi szerint annyit jelent, hogy “féltek vétkezni, mert látták, hogy a király olyan bölcs, hogy még a titokban elkövetett vétkekre is fényt derít”.
Ennek lett a következménye, hogy “Salamon király egész Izrael királya volt.” (Uo. 4:1.) Miért kell ezt hangsúlyozni? Rási szerint “…amikor látták, milyen okos, mindenki örült királyságának”. Kimchi szerint ez a tény azért szerepel ilyen hangsúlyosan, mert Dávid, Salamonnal ellentétben, eleinte nem uralkodott az egész ország fölött. J. Kászpi szerint “Salamon a szíveken uralkodott”, vagyis belopta magát alattvalói szívébe (Dáát Mikrá).

* * *


Már szó volt róla, hogy a két álom a kapcsolat a háftárá és a heti szakasz között. Úgy tűnik, mindkét álom olyan valószerű volt, hogy Salamon is és a fáraó is meglepődtek, amikor kiderült, hogy csupán álmot láttak.
Szembeötlő különbség van azonban kettejük reakciója között. A fáraó megijed, ideges lesz, kuruzslóihoz és álomfejtőihöz fordul, akik persze összevissza beszélnek, és ez csak növeli az uralkodó idegességét. Salamon azonban hálás Istennek, imádkozik, áldozatokat mutat be, majd lakomát rendez. A fáraó álma a jövőt jelzi, de neki fogalma sincs, mit látott, míg József meg nem fejti. Ami Salamon álmát illeti, a neves Tóra- magyarázók véleménye eltér abban, vajon prófécia volt-e, vagy “mindössze” isteni sugallat.
Mindkét álmot uralkodó látja, de a fáraó ennivalóról álmodik, a zsidó király pedig az igazságszolgáltatásról. Ez bizony jelentős különbség..

  • Küldés emailben

Fejezetek