76. ? Mélységből kiáltok – Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból

„Mi sebérách” egy keresztényért

76. „Mi sebérách” egy keresztényért
Kérdés: Amikor az Örökkévaló megkegyelmezett nekünk és kisza-badított minket rabságunkból, mi, akik túléltük a poklot, Isten kezét láttuk abban, hogy életben maradtunk. A felszabadulást követően egy keresztény nő egy zsidó fiút hozott magával a kovnói zsidó kö-zösséghez. A fiút a szülei a nő gondjaira bízták és levelet is hagytak nála, amelyben megírták Amerikában élő rokonaik címét. A nő most arra kért minket, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy a gyermek visszakerüljön családja körébe. Sok időbe és energiába telt, míg nyomára bukkantunk a rokonoknak, akik aztán a fiút tárt karokkal és mindazzal a szeretettel és megértéssel fogadták, amire ahhoz volt szüksége, hogy igazi zsidóként nőjön fel.
Valamivel később a keresztény nő a következő kéréssel for-dult hozzám: Hallotta, hogy a zsidóknál szokás a betegekért imádkozni. S mivel ő súlyos beteg volt, megkérdezte, hogy imádkoznánk-e érte. Bízott benne, hogy amiért megmentette a fiút, imáink meghallgatásra találnak, s ő meggyógyul.
Imádkozhatnak-e vagy mondhatnak-e “Mi sebérách”-ot zsidók egy nem-zsidóért?
Válasz: Úgy rendelkeztem, hogy imádkozhatunk ezért a keresztény nőért. Az érte elmondott imát abszolúte indokolttá tette bátor és nagyvonalú tette, hogy megmentett egy zsidó életet. A rendelkezés az érte mondandó “Mi sebérách”-ra is vonatkozott.

  • Küldés emailben

Fejezetek