10. Egység 67. – 2009. szeptember

Mi fenyeget inkább: az antiszemitizmus vagy az asszimiláció?

A legnagyobb gond az identitászavar



A zsidó közéletben gyakran felmerül a kérdés: Mi jelent nagyobb veszélyt a zsidó népre az antiszemitizmus vagy az asszimiláció? A válasz véleményem szerint az, hogy egyik sem. A zsidóság túlélését ma leginkább fenyegető veszedelem: a zavaros zsidó identitás. Szomorú, hogy manapság sok zsidó iskolában és családban a zsidó identitás megalapozását a holokauszt fenyegetésének tudatosításával és a vegyesházasságok veszélyeinek taglalásával kívánják megoldani. Az, hogy a zsidó közösségekben az asszimiláció és az antiszemitizmus ilyen központi téma legyen, nem a megoldás, hanem maga a probléma. 

Az örökáldozat vagy a védett faj


Sokkal több zsidó fiatalt riaszt el a zsidóságtól a zsidó identitás pesszimisztikus és negatív bemutatása, mint bármi más. Ha szüntelenül az antiszemitizmussal vagyunk elfoglalva, azzal saját magunkat örök áldozatnak ábrázoljuk. Ha túlhangsúlyozzuk az asszimiláció fenyegetését, a végén úgy fogjuk érezni magunkat, mintha holmi „veszélyeztetett faj” volnánk. A zsidó, mint olyan, a hosszúszárnyú bálna és az óriáspanda mellett szerepel a reménytelen és szánnivaló közösségek listáján, amelyek eltűnőben vannak bolygónkról. Olyan meglepő, ha ezek után a zsidó fiatalok lemondanak zsidóságukról? Mégis ki akarna áldozat lenni önszántából? 

Pozitív identitástudat kell!


Világos és pozitív oka kell legyen annak, hogy megmaradunk zsidónak. Ha nincs ilyen ok, ugyan miért is kellene a judaizmusnak fennmaradnia? Van-e jó oka arra a zsidóságnak, hogy ne akarjon beolvadni a körülötte élő, befogadásra hajlandó társadalomba? Van-e valami érvényes okunk arra, hogy büszkék legyünk zsidó voltunkra az antiszemitizmussal szembesülve is? Azt gondolom, hogy van. 

A judaizmus az egyik legerőteljesebb eszme, amit a föld valaha látott. A zsidóknak túl kell élniük, mert olyan üzenetünk van, amit a világnak hallania kell. A zsidó élet forradalmi erő, mely képes átalakítani hétköznapi életeket jelentőségteljes életté. Egy szombattartó család egyfolytában a tudatában van annak, ami igazán fontos –, hogy az élet több, mint vagyonok felhalmozása. A kósersági szabályok megtanítják nekünk, hogy nem állatok vagyunk, akiknek minden sürgető kívánságát és vágyát ki kell elégíteniük, és hogy az evés maga is lehet szent dolog. A mezüze az ajtón hírül adja a világnak, hogy ez az otthon magasabb célokból épült. 

A zsidóságnak a Világ érdekében kell megmaradnia


A judaizmus olyan leckét adhat, amit a világnak nagyon sürgősen meg kellene tanulnia –, hogy minden ember az Isten képére teremtetett, és ezért egyetlen a maga nemében és értékes; hogy az erkölcs nem relatív, hanem abszolút fogalom; hogy az ember partnere lehet az Istennek a teremtésben, és hogy küldetése van. Ezek a bátor zsidó eszmék fontosabbak ma, mint bármikor. De a bátor zsidó eszméknek hús-vér bátor zsidókra van szükségük, hogy megvalósuljanak. A világ csak olyan emberek által lehet jobbá, akik először maguk lettek jobbá. Csak úgy tehetjük a világot Isten lakóhelyévé, ha a saját otthonunkkal kezdjük. Ez a judaizmus módszere a világ „megjobbítására”. Ezért kell nekünk megmaradnunk zsidónak. 

A legnagyobb fenyegetés a judaizmusra nézve ma nem az örök külső nyomás, hanem a belső zűrzavar. Ha szem elől veszítjük a küldetésünket, elveszítjük az erőnket is és a túlélésünk alapját. A zsidó „érzület”, amit ki kell fejlesztenünk magunkban és a gyermekeinkben, az nem az antiszemitizmustól való félelem és az asszimiláció okozta bűntudat, hanem egy alázatos büszkeség, mely tisztában van a zsidó küldetés nagyságával, és bízik annak teljesíthető voltában. Ha tisztázzuk a saját identitásunkat, a világ semmiféle fenyegetése sem rázhat meg minket. 

Aron Moss rabbi

 

  • Küldés emailben

Fejezetek