5. 📖 Mönáchot 3. fejezet: A Tóra-Tekercs, A Tfilin És A Mezuzá Törvényei

A Mezuzá Törvényei I.

Mezuzá Törvényei

Bevezetés

Az én házam az én váram!” Ez a közismert szólás, melynek megfelelője majd minden nép nyelvén megtalálható, ősidők óta ismeretes, az emberiséggel egykorú. Azt az egyszerű igazságot fejezi ki, hogy az ember háza, amelyben életét éli, az a hely, amely számára otthont és biztonságot nyújt.

Ilyen a kóser mezuzá. Az eredetein az üres helyeken Isten neve szerepel. Vigyázat, a másolat nem használható mezuzának!

A zsidóság mint a Tóra által megszabott élettörvények és életszabályok hordozója, nem kizárólag az imaházakban, templomokban él. Ezt a gondolatot fejezik ki Jesájá próféta szavai: „…dicsősége betölti az egész földet…” (Jesájá 6:3.) – azaz nem a templomok, vallási intézmények a zsidó élet egyedüli letéteményesei. „Mily szépek sátraid, Jákob, hajlékaid, Izrael!” – törtek fel akarata ellenére az elragadtatás szavai a pogány Bileám szájából, megpillantva Izrael törzseinek példás rendjét, alázatos jámborságát. A zsidó otthon is a megszentelt élet hordozója, központja lehet, ha a törvényeknek és előírásoknak megfelelően vezetik.

A zsidó ház szentségét a mezuzá jelzi, az a kis pergamentekercs, amelyet a bejárati ajtókon és a szobák ajtófélfáin helyeznek el. Ez emlékezteti az érkezőt és a távozót, hogy e ház zsidó emberek otthona, akiknek eszmei hagyományait a mezuzába foglalt írások őrzik. Egyben az isteni gondviselés jelképe is, amely védelmezi a házat és a benne élőket.

Mit tartalmaz a mezuzá? A Tóra két fejezetét foglalja magába. Mindkettőben utalást találunk magára a mezuzá parancsolatára. A Smá… („Halljad Izrael…”) kezdetű idézet Mózes ötödik könyvének 6:4–9. sorait tartalmazza, a Vöhájá im sámoá… („Ha pedig jól figyeltek rendeleteimre…”) kezdetű pedig ugyancsak Mózes ötödik könyvének 11:13–21. sorait.

A Smá… kezdetű idézet kinyilvánítja a Teremtő egyetlenségét, ugyanakkor kötelességünkre is utal, az ő szentségének szolgálatára és hitünk iránti örök hűségünkre. A Vöhájá im sámoá… az isteni ígéretről szól. Jutalmat ígér, ha szavaira figyelve betartjuk a parancsolatokat, ugyanakkor szigorúan figyelmeztet, hogy kemény büntetéssel sújtja azokat, akik letérnek a Tórában megjelölt helyes útról.

Mindkét idézet egyaránt utal a parancsra, mondván: „Írd fel őket házad ajtófélfáira és kapuidra!” A zsidó otthon mezuzája ekképpen hirdeti, hogy e helyen a Teremtő egyetlen voltának kinyilvánítása a mindennapi élet minden tettét, gondolatát és kimondott szavát áthatja.

Az alábbi szemelvények részletesen tárgyalják a mezuzá micváját.

 

(32/b lap végétől)

A mezuzá ne legyen levél

אָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר שְׁמוּאֵל: כְּתָבָהּ אִגֶּרֶת – פְּסוּלָה; מַאי טַעְמָא? אַתְיָא כְּתִיבָה כְּתִיבָה מִסֵּפֶר.

Ráv Jehudá azt mondta Smuél nevében: Ha valaki úgy írja a mezuzát, mint egy egyszerű levelet – előre meghúzott sorok és a pontos írásra való koncentráció nélkül, akkor az érvénytelen. Mi az oka az érvénytelenítésnek? A mezuzá írására vonatkozó törvényt a Tóra-tekercs írására vonatkozóból vezetik le a gözérá sává („azonos szó”) elve alapján. Ezen elv szerint a két helyen használt „írás” szónak azonos jelentése van. A Tóra így rendelkezik a mezuzáról1: „…és írd őket házad ajtófélfáira és kapuidra”, a Tóra-tekercsről pedig így2: „…írd fel ezt emlékezetül egy könyvbe…”. A két kegytárgynál használt hasonló kifejezésből pedig arra a párhuzamra következtetünk, hogy amint a Tóra tekercsének írása különleges pontosságot és előre meghúzott sorokat kíván, a mezuzánál is hasonlóak a követelmények3.

 

A felfüggesztés módja

וְאָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר שְׁמוּאֵל: תְּלָאָהּ בְּמַקֵּל – פְּסוּלָה; מַאי טַעְמָא? “בִשְׁעָרֶיךָבְּעִינָן.

Ráv Jehudá továbbá azt mondta Smuél nevében: Ha valaki úgy függeszti fel a mezuzát az ajtófélfára, hogy egy pálcába illeszti, és azt az ajtóra akasztja vagy az ajtófélfának támasztja, akkor az nem megfelelő. Mi az oka az érvénytelenítésnek? Mivel a Tóra nem csupán azt fekteti le, hogy a mezuzának „a ház ajtófélfáin” rajta kell lennie, hanem azt is, hogy a mezuzát tedd a „kapuidba, ezért csak úgy teljesíthető, ha a mezuzát a kapufélfába beillesztik vagy hozzárögzítik.

[A Gömárá alátámasztja ezt a rendelkezést:]

תַּנְיָא נַמִי הָכִי: תְּלָאָהּ בְּמַקֵּל אוֹ שֶׁהֱנִיחָהּ אַחַר הַדֶּלֶת – סַכָּנָה וְאֵין בָּהּ מִצְוָה.

Hasonlóképpen tanították Bölcseink egy Brájtában: Ha úgy függesztik fel a mezuzát az ajtófélfára, hogy egy pálcába illeszti, vagy az ajtó mögötti falra helyezi4, az veszélyt jelent és nincs benne micva, mivel nem teljesítette a mezuzá parancsolatát, háza nem részesül abban a védelemben, amit a mezuzá parancsolatának előírt teljesítése jelentene.

שֶׁל בֵּית מוּנְבַּז הַמֶלֶךְ הָיוּ עוֹשִׂין בְּפוּנְדְּקוֹתֵיהֶן כֵּן, זֵכֶר לִמְזוּזָה.

Munbáz király háznépe városról városra utazott a királyságában, és sehol sem töltött el harminc napot. Ezért rájuk nem vonatkozott a mezuzá kötelezettsége, mivel ha valaki harminc napnál kevesebb ideig lakik egy hajlékban, nem kell mezuzát helyeznie az ajtófélfára, mivel otthona csak ideiglenes. Munbáz király házanépe mégis így tett: pálcába helyezett mezuzákat függesztettek szállásuk ajtófélfájára reggelig, megemlékezve a mezuzá törvényéről.

וְאָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר שְׁמוּאֵל: מִצְוָה לַהֲנִיחָה בְּתוֹךְ חֲלָלוֹ שֶׁל פֶּתַח.

Ráv Jehudá továbbá azt mondta Smuél nevében: Micva a mezuzát az ajtótok belső oldalára elhelyezni, és nem a külső oldalára erősíteni.

[A Gömárá felteszi a kérdést:]

פְּשִׁיטָא, “בִשְׁעָרֶיךָאָמַר רַחֲמָנָא!

De hiszen ez nyilvánvaló! Az Irgalmas parancsolja így a Tórában, hogy a mezuzát „a kapuidba” kell helyezni, s ez magába foglalja azt, hogy a ajtótok belső oldalán kell hogy legyen. Mi szükség hát arra, hogy Ráv Jehudá ezt külön tanítsa Smuél nevében?

 

(33/a lap kezdődik)

[A Gömárá így válaszol:]

סַלְקָא דַּעְתָּךְ אָמִינָא, הוֹאִיל וְאָמַר רָבָא: מִצְוָה לַהֲנִיחָה בְּטֶפַח הַסָמוּךְ לִרְשׁוּת הָרַבִּים, כַּמָה דִּמְרַחַק מְעַלֵי, קָא מַשְׁמַע לָן.

Mert bizony gondolhatnánk azt, hogy mivel Rává azt mondta5: Ha a kapuzat mélysége négy vagy öt tefách6, micva7 a mezuzát az utcához legközelebb eső tefáchon belül elhelyezni, hogy az érkező amint belép, találkozzon a micvával – ebből arra következtethetnénk, hogy ezek szerint minél távolabb tesszük a mezuzát a háztól, annál jobb. Ezért adja Ráv Jehudá Smuél nevében tudtunkra, hogy a mezuzát az ajtótok belső oldalára kell elhelyezni.

Ne legyen két lapra írva

וְאָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר שְׁמוּאֵל: כְּתָבָהּ עַל שְׁנֵי דַּפִּין – פְּסוּלָה.

Ráv Jehudá továbbá azt mondta Smuél nevében: Ha a mezuzát két lapra írják, akkor az érvénytelen.

[A Gömárá felteszi a kérdést:]

מֵיתִיבִי: כְּתָבָהּ עַל שְׁנֵי דַּפִּין וֶהֱנִיחָה בִּשְׁנֵי סִיפִּין – פְּסוּלָה, הָא בְּסַף אֶחָד – כְּשֵׁרָה!

Kétségbevonták ezt a rendelkezést az alábbi Brájtá alapján: Ha a mezuzát két lapra írják, és az ajtó két félfájára helyezik, érvénytelen. Ebből a megfogalmazásból úgy tűnik, hogy pusztán amiatt érvénytelen, mert nem egy ajtófélfára helyezte az egész mezuzát. Ám ha egyetlen ajtófélfán lenne azon, amelyik belépéskor jobbra esik, érvényes lenne akkor is, ha két lapra írták volna!

[A Gömárá így válaszol:]

רְאוּיָה לִשְׁנֵי סִיפִּין קָאָמַר.

A Brájtá megfogalmazását úgy kell érteni, hogy a mezuzá még akkor is érvénytelen, amennyiben úgy van írva, hogy alkalmas lenne arra, hogy két ajtófélfán helyezzék el – mert két külön lapból áll –, de a két részt akár egyetlen ajtófélfára helyezik.

 

Melyik a jobb oldal?

A későbbiekben a Talmud úgy rendelkezik, hogy a mezuzát a belépés felőli jobb oldalra kell helyezni. Hogyan határozható meg a „belépés iránya” egy ház két helyisége közötti ajtó esetében?

וְאָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר שְׁמוּאֵל: בִּמְזוּזָה הַלֵּךְ אַחַר הֶיכֵּר צִיר.

És Ráv Jehudá továbbá azt mondta Smuél nevében: a mezuzá törvényeit illetően, kövesd a sarokcsap jelzését.

[A Gömárá így magyarázza:]

מַאי הֶיכֵּר צִיר? אָמַר רַב אַדָּא: אַבְקְתָא.

Mi a „sarokcsap jelzése”? Ráv Ádá mondta: A csapfészek, azaz a küszöbfában kialakított mélyedés, melyben a sarokcsap forog (Rási)8.

הֵיכִי דָּמֵי? כְּגוֹן פִּיתְחָא דְבֵין תְּרֵי בָּתֵּי, בֵּין בֵּי גַּבְרֵי לְבֵי נָשֵׁי.

Milyen esetben követjük a „sarokcsap jelzését”? Például olyan ajtóról van szó, amely egy két helyiségre osztott ház, amúgy külön bejáratú helységei közötti válaszfalba van építve. A háztulajdonos azért osztotta ketté házát, hogy az egyik helyiségben a házát felkereső férfiak tartózkodjanak – „a férfiak háza”, a másikban felesége zavartalanul intézhesse a háztartás ügyeit – „a nők háza”. Ennél a közbenső ajtónál mi számít a belépés irányának? A „sarokcsap jelzését” kell figyelembe venni, vagyis az a helyiség tekintendő a „belül” levőnek, ahol a csapfészek van, és a mezuzát a másik helyiségből az ebbe a helyiségbe történő belépés szerinti jobb oldalra helyezik9.

 

Csak a kötelezettség után

[A Gömárá idéz egy esetet:]

רֵישׁ גָלוּתָא בְּנָא בֵּיתָא, אָמַר לֵיהּ לְרַב נַחְמָן: קְבַע לִי מְזוּזָתָא, אָמַר רַב נַחְמָן: תְּלֵי דָּשֵׁי בְּרֵישָׁא.

A Rés Gálutá10 házat épített, és azt mondta Ráv Náchmánnak: Erősítsd fel nekem a mezuzákat. Ráv Náchmán azt mondta neki: Először állítsd fel az ajtófélfákat, mert azzal nem teljesítenéd a mezuzá kötelezettségét, ha az ajtófélfákat az előre rájuk helyezett mezuzákkal állítanád fel.

Ez azért van így, mert a mezuzá kötelessége csak attól kezdve lép hatályba, hogy az ajtófélfák már állnak. A követelmény a micváknál általában is az, hogy azokat csak a kötelezettség létrejötte után tegyük meg; amiként írva van11: „…készítsd el magadnak…” – és ne a már elkészítettet használd!

Ezt a követelményt a szukká kontextusából kölcsönözték, ami arra utal, hogy a szukkának, az ünnepi sátornak érvényesnek kell lennie akkor, amikor épül. Az a sátor, amelyik az építése idején érvénytelen volt, ám fogyatékosságait később úgy hozták helyre, hogy az nem tekinthető új sátor „készítésének”, érvénytelen marad12. Mint a Gömárá lentebb (a 33b-ben) kifejti, ugyanez az elgondolás érvényesül a mezuzá esetében is.

Ráv Náchmán közölte a Rés Gálutával, hogy amennyiben a mezuzákat a fel nem állított ajtófélfákra helyezné, a mezuzá a kötelezettség létrejötte előtt „készülne el”, az ajtófélfák felállítása nem tekinthető a mezuzá új „elkészítésének”.

 

Hogyan kell felerősíteni?

[A Gömárá ismerteti a Ráv nevében szóló Ráv Jehudá rendelkezését:]

אָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר רַב: עֲשָׂאָהּ כְּמִין נֶגֶר – פְּסוּלָה.

Ráv Jehudá mondta Ráv nevében: Ha úgy készült a mezuzá, azaz úgy erősítették fel, mint egy reteszt, azaz vízszintesen az ajtófélfán akkor az érvénytelen.

[A Gömárá ezt megpróbálja cáfolni:]

אֵינִי? וְהָא כִּי אָתָא רַב יִצְחָק בַּר יוֹסֵף אָמַר: כּוּלְהוּ מְזוּזָתָא דְּבֵי רַבִּי כְּמִין נֶגֶר הֲווּ עֲבִידָן, וְהַהִיא פִּיתְחָא דְּעָיֵיל בֵּיהּ רַבִּי לְבֵי מִדְרָשָא לֹא הֲוָה לֵהּ מְזוּזָה!

Valóban úgy van, hogy az ilyen mezuzá érvénytelen? Hiszen mikor Ráv Jicchák bár Joszéfhoz Izraelből Babilóniába jött, azt mondta: A rabbi13 házának minden mezuzája úgy készült, mint egy retesz, és azt is mondta, hogy annak a tanházban lévő hátsó bejáratnakmelyen keresztül lépett a tanházba azért, hogy tanítványainak ne kelljen felállniuk, valahányszor elhaladna mellettük – nem volt mezuzája, mivel ez nem volt egy rendszeresen használt ajtó. Ennek az állításnak az első részéből az világlik ki, hogy a retesz módjára feltett mezuzá igenis érvényes. – ? –

[A Gömárá válaszol:]

לֹא קַשְׁיָא: הָא דַּעֲבִידָא כְּסִיכְּתָא, הָא דַעֲבִידָא כְּאִיסְתְּוִירָא.

Ez valójában nem cáfolat! A „mint egy retesz” a mezuzá két különböző állására vonatkozhat. A Ráv nevében szóló Ráv Jehudá által érvénytelenített „mint egy retesz” esete arra vonatkozik, amikor úgy készült, mint egy pecek, azaz mint egy vízszintesen falba vert szeg, míg a rabbi mezuzáinak „mint egy retesz” esete arra vonatkozik, ami úgy készült, mint egy boka. Azaz függőleges, és nem vízszintes állású (Rási)14.

 

A rendszeresen használt ajtó

[A Gömárá rátér Ráv Jicchák bár Joszéf beszámolójának második állítására, miszerint nem volt mezuzá azon a bejáraton, amelyen keresztül a rabbi belépett a tanházba:]

אֵינִי? וְהָא הַהוּא פִּיתְחָא דַּהֲוָה עָיֵיל בֵּהּ רַב הוּנָא לְבֵי מִדְרָשָׁא וְהַוְיָא לֵהּ מְזוּזָה!

Valóban így volt? Hiszen annak a bejáratnak, melyen át Ráv Huná ment be a tanházba, volt mezuzája. – ? –

[A Gömárá így válaszol:]

הַהוּא רָגִיל הֲוָה, דְאָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר רַב: בִּמְזוּזָה הַלֵךְ אַחַר הָרָגִיל.

Az a tanház rendszeresen használt bejárata volt, mivel legtöbben, akik a tanházba beléptek, azt a bejáratot használták, s ezért kellett rá a mezuzá, ahogyan Ráv Jehudá mondta Ráv nevében: A mezuzát illetően kövesd az általánosan használt bejáratot. Azaz ha egy helyiségnek két bejárata van, a mezuzát a gyakrabban használt félfájára helyezik (Rási).

A rabbinak tehát azért nem kellett mezuzát tennie az általa használt mellékbejáratra, mivel a legtöbben a főbejáratot használták. Ráv Huná esetében azonban a legtöbben a mellékbejáraton jártak ki-be, és ezért került mezuzá erre a bejáratra15.

 

Milyen magasan kell elhelyezni?

אָמַר רַבִּי זֵירָא אָמַר רַב מַתְנָא אָמַר שְׁמוּאֵל: מִצְוָה לַהֲנִיחָה בִּתְחִלַּת שְׁלִישׁ הָעֶלְיוֹן.

Rabbi Zérá mondta Ráv Mászná nevében, aki Smuél nevében beszélt: Micva a mezuzát az ajtófélfa felső harmadának kezdetére helyezni.

וְרַב הוּנָא אָמַר: מַגְבִּיהַּ מִן הַקַּרְקַע טֶפַח, וּמַרְחִיק מִן הַקּוֹרָה טֶפַח, וְכָל הַפֶּתַח כּוּלוֹ כָּשֵׁר לִמְזוּזָה.

De Ráv Huná mondta: Egy tefáchnyit a föld fölött és egy tefáchnyit a gerenda alatt hagyjon szabadon, és a kettő közötti rész egésze alkalmas a mezuzá elhelyezésére. Azaz a mezuzát az alsó, illetve a felső egy-egy tefách kivételével bárhol elhelyezhetik.

[A Gömárá megkérdőjelezi Smuél véleményét:]

מֵיתִיבִי:

Megkérdőjelezték Smuél véleményét az alábbi Brájtá alapján:

מַגְבִּיהַּ מִן הַקַּרְקַע טֶפַח, וּמַרְחִיק מִן הַקּוֹרָה טֶפַח, וְכָל הַפֶּתַח כּוּלוֹ כָּשֵׁר לִמְזוּזָה, דִּבְרֵי רַבִּי יְהוּדָה.

Egy tefách a föld fölött és egy tefách a gerenda alatt, és az ajtónyílás minden többi része alkalmas a mezuzá elhelyezésére. Ezek rabbi Jehudá szavai16.

רַבִּי יוֹסֵי אוֹמֵר: “וּקְשַׁרְתָּם וּכְתַבְתָּם“, מַה קְשִׁירָה בַּגּוֹבַהּ, אַף כְּתִיבָה בַּגּוֹבַהּ.

Rabbi Joszé mondta: Az Írás szavai17: „…kösd őket jelképként kezedre, és homlokkötőként szemeid közé! és írd fel őket házad ajtófélfáira és kapuidra! tehát a Tóra egyenlőséget tesz a tfillin és a mezuzá között. Ebből következik, hogy éppúgy, ahogy a tfilin kötése fent van, vagyis a fejre való tfillint a fejbúbon kötjük meg, ahol a csecsemő koponyája puha, az írás, azaz a megírt és az ajtófélfára helyezett mezuzá is az ajtófélfa tetejére helyezendő. Ez azt jelentené, hogy az ajtófélfa legtetejére kell helyezni, az ajtógerenda közelébe, ami viszont még magasabban van, mint a Smuél által meghatározott „felső harmad kezdete”.

[A Gömárá kifejti Smuél szavainak megkérdőjelezését:]

בִּשְׁלָמָא לְרַב הוּנָא, הוּא דְאָמַר כְּרַבִּי יְהוּדָה, אֶלָּא לִשְׁמוּאֵל דְאָמַר כְּמַאן? לֹא כְּרַבִּי יְהוּדָה וְלֹא כְּרַבִּי יוֹסֵי!

Rendjén való, hogy ez a Brájtá nem okoz nehézséget Ráv Hunának, hiszen rendelkezését rabbi Jehudával egyetértésben hozta. De nehézséget okoz Smuélnak, hiszen kinek a véleményét tükrözi a rendelkezése? Nem tükrözi sem rabbi Jehudá, sem rabbi Joszé véleményét. – ?

1 5Mózes 6:9., 11:20.

2 2Mózes 17:14.

3 Rási még egy helyet említ: „…válólevelet [széfer] ír neki…” (5Mózes 24:1.).

4 Ez ugyancsak azért érvénytelen, mivel a Tóra úgy rendelkezik, hogy a tekercset „az ajtófélfára” kell erősíteni, és az ajtón túli fal nem minősül ajtófélfának.

5 Lásd lejjebb, 33b.

6 1 tefách = kb. 8 cm.

7 A „micva” kifejezés arra utal, hogy bár ez a kívánatos eljárás, akkor is érvényes, ha valaki nem így jár el – amennyiben a mezuzát a ajtótok belsőoldalára helyezi.

8 A mai, forgópántos ajtóktól eltérően, a talmudi időben az ajtókat két sarokcsappal látták el felül és alul, melyeket a küszöbfában illetve az ajtógerendában kialakított csapfészkekbe illesztettek.

9 A sarokcsapokat nem az ajtó tulajdonképpeni aljába és tetejébe ágyazták, hanem az ajtó egyik oldalának alsó illetve felső részéhez rögzítették. Ezért a sarokcsapok és a csapfészkek az ajtó egyik oldalán voltak – általában a belső oldalán. A sarokcsapok és a csapfészkek helyzete jelzi, melyik oldal van „belül”, és ez határozza meg a mezuzá elhelyezését.

Ha az egyik helyiségnek nincs külön bejárata, abban az esetben nincs bizonytalanság, hiszen ez esetben nem lehetne máshonnan belépni abba a helyiségbe, és ez lenne az irányadó, még ha a „sarokcsap jelzése” a helyiségen kívülre mutatna is (lásd Turé Záháv, Jore Déá 289:4.). A lubavicsi chászid szokás szerint azonban mindig a „sarokcsap jelzését” vesszük figyelembe.

10 A talmudi és poszt-talmudi korszakban Rés Gálutá (vagy Exilarcha, szó szerint: a száműzetés vezetője) volt a címe a babilóni zsidóság fél-autonóm kormányzatát irányító vezetőnek, aki Dávid király házából származott. Félkirályi státuszt élvezett.

11 5Mózes 16:13.

12 Lásd Szukká 11b.

13 Rábi Jehudá Hánászi = Rabbi Jehudá, a Fejedelem.

14 Más magyarázat szerint jelenthet L alakot is, mint az a pont, ahol a lábszár a lábfejhez illeszkedik. Mivel egyik szára függőleges, a mezuzá érvényes (Rási uo.).

Rábénu Tám (idézi a Toszáfot) ellenvéleményt nyilvánít: nem illendő, hogy egy szent iratot függőleges helyzetben tartsanak – a frigyládában őrzött Tóra-tekercset és kőtáblákat sem függőlegesen helyezték el (bár lehetőség lett volna rá), hanem inkább vízszintesen. Ezért úgy értelmezi ezt a Gömarát, hogy épp az ellenkezőjét jelenti, mint ahogy Rási magyarázta. „Mint egy szeg” (ami érvénytelen), olyan szegekre utal, mint a Találkozás Sátrát rögzítő sátorszegek, melyeket függőlegesen vertek le a földbe.

Mai szokásunk szerint ferdén – sem nem függőlegesen, sem nem vízszintesen helyezzük el a mezuzát, kompromisszumként a két vélemény között.

15 Ez kissé ellentmond a lentebbi (34a.) Gömárának, amely szerint ha egy helyiségnek több bejárata van, mindegyikre el kell helyezni egy mezuzát, még ha van egy gyakrabban használt bejárata is. Rási (uo.) részletesen tárgyalja ezt az ellentmondást.

16 Ráv Huná rendelkezése szóról szóra megegyezik rabbi Jehudá szavaival.

17 5Mózes 6:8–9.

  • Küldés emailben

Fejezetek