Megtérés

 Talmud: Akiknek meg kellene térniük

Szánhedrin 24b–25a. (részletek)

 Az ítélkezésre és tanúskodásra alkalmatlanok

מִשְׁנָה. וְאֵלּוּ הֵן הַפְּסוּלִין – הַמְשַׂחֵק בְּקוּבְיָא וְהַמַּלְוֶה בְּרִיבִּית, וּמַפְרִיחֵי יוֹנִים, וְסוֹחֲרֵי שְׁבִיעִית.

Misna:

  1. §. A következő emberek nem alkalmasak arra, hogy bírák vagy tanúk legyenek[1]: A kockajátékos; aki kamatra ad kölcsönt; a galambröptető; a hetedik (smitá, szombati) év terményével kereskedő. (A smitá év termésével tilos kereskedni.)

אָמַר רַבִּי שִׁמְעוֹן: בַּתְּחִילָּה הָיוּ קוֹרִין אוֹתָן „אוֹסְפֵי שְׁבִיעִית”, מִשֶּׁרַבּוּ הָאַנָּסִין חָזְרוּ לִקְרוֹתָן „סוֹחֲרֵי שְׁבִיעִית”.

  1. §. Rabbi Simon azt mondta: Bölcseink eredetileg „a hetedik évi termés learatói”-nak nevezték ezeket az embereket, mikor azonban megnövekedett az országban az adóbehajtók száma, ezt visszaváltoztatták és a „hetedik év kalmárai”-ként kezdték őket újból emlegetni.

אָמַר רַבִּי יְהוּדָה: אֵימָתַי – בִּזְמַן שֶׁאֵין לָהֶן אוּמָּנוּת אֶלָּא הוּא, אֲבָל יֵשׁ לָהֶן אוּמָּנוּת שֶׁלֹּא הוּא – כְּשֵׁרִין.

  1. §. Rabbi Jehudá mondta: Mikor van ez így, hogy alkalmatlanok a felsorolt emberek bírónak vagy tanúnak? Amikor az imént kifogásoltakon kívül nincs más mesterségük. Ha azonban van becsületes foglalkozásuk, akkor bírónak és tanúnak egyaránt megfelelnek…

 [A Gömárá egy Brájtát ídéz:]

הַמְשַׂחֵק בְּקוּבְיָא – אֵלּוּ הֵן הַמְשַׂחֲקִים בְּפִיסְפָּסִים. וְלֹא בְּפִיסְפָּסִים בִּלְבַד אָמְרוּ, אֶלָּא אֲפִילוּ קְלִיפֵּי אֱגוֹזִים וּקְלִיפֵּי רִימּוֹנִים.

1/a. §. A Misna által említett „kockajátékos” kategóriájába tartoznak azok[2], akik mozaikkövekkel (amelyeket szerencsejátékhoz is használtak) játszanak; de a Bölcsek nemcsak azokat nyilvánították alkalmatlan tanúnak, akik mozaikkővel űznek szerencsejátékot, hanem azokat is akár, akik ilyen játékot dióhéjjal, gránátalmakéreggel és más hasonló holmikkal űznek.

וְאֵימָתַי חֲזָרָתָן – מִשֶּׁיִשְׁבְּרוּ אֶת פִּיסְפָּסֵיהֶן וְיַחְזְרוּ בָּהֵן חֲזָרָה גְמוּרָה, דַּאֲפִילוּ בְּחִנָּם לָא עָבְדִי.

1/b. §. Mikor lehetünk biztosak abban, hogy ezek a vétkesek őszintén megbánták a cselekedetüket s ilyenformán megfelelnek tanúnak? Akkor ha összetörik a köveiket vagy más játékszereiket, és egyszer s mindenkorra felhagynak a szerencsejátékkal, de olyannyira, hogy még tét nélkül sem játszanak.

מַלְוֶה בְּרִיבִּית – אֶחָד הַמַלְוֶה וְאֶחָד הַלֹוֶה.

2/a. §. A Misnában az alkalmatlanság következő kategóriája – „…aki kamatra ad kölcsönt”[3] – magában foglalja mind a kölcsön folyósítóját, mind a kölcsön felvevőjét.

וְאֵימָתַי חֲזָרָתָן – מִשֶּׁיִקְרְעוּ אֶת שְׁטָרֵיהֶן וְיַחְזְרוּ בָּהֵן חֲזָרָה גְמוּרָה, אֲפִילוּ לְנָכְרִי לָא מוֹזְפִי.

2/b. §. Mikor lehetünk bizonyosak abban, hogy megbánták a cselekedetüket? Akkor ha összetépik az adósleveleiket, amelyekben a kamat le van írva, és ha teljesen felhagynak a kamatra történő kölcsönzéssel, olyannyira, hogy még nemzsidónak sem kölcsönöznek kamatra, noha az utóbbit megengedi a Tóra.

וּמַפְרִיחֵי יוֹנִים – אֵלּוּ שֶׁמַּמְרִין אֶת הַיּוֹנִים. וְלֹא יוֹנִים בִּלְבַד אָמְרוּ, אֶלָּא אֲפִילּוּ בְּהֵמָה חַיָּה וָעוֹף.

3/a. §. És a „galambröptetők” kategóriája[4] – akik viaskodásra vagy vadon élő madarak csapdába csalására idomítanak galambot, nemcsak galambra vonatkozik, hanem akár a más fajtájú háziállatokra, vadállatokra és szárnyasokra is.

וְאֵימָתַי חֲזָרָתָן – מִשֶּׁיְּשְׁבְּרוּ אֶת פִּגְמֵיהֶן, וְיַחְזְרוּ בָּהֵן חֲזָרָה גְמוּרָה, דַּאֲפִילוּ בַּמִּדְבָּר נַמִי לָא עָבְדִי.

3/b. §. Mikor lehetünk bizonyosak abban, hogy megbánták cselekedetüket? Ha összetörik deszkáikat, amelyekről madaraikat röptetik, és ha teljesen hátat fordítanak e tevékenységnek, olyannyira, hogy még a sivatagban, ahol a madarak szabadon repülnek, még ott sem idomítanak madarakat viaskodásra.

סוֹחֲרֵי שְׁבִיעִית – אֵלוּ שֶׁנוֹשְׂאִין וְנוֹתְנִין בְּפֵירוֹת שְׁבִיעִית.

4/a. §. A Misna által utoljára említett kategória, „a hetedik év terményével kereskedő” olyan emberekre vonatkozik[5], akik haszonszerzés céljából üzletelnek a hetedik évi terméssel.

וְאֵימָתַי חֲזָרָתָן – מִשֶּׁתַּגִיעַ שְׁבִיעִית אַחֶרֶת וְיִבָּדְלוּ.

4/b. §. Mikor lehetünk biztosak abban, hogy megbánták cselekedetüket? Mikor a következő hetedik évi termés beérik, és tartózkodnak minden olyan üzletkötéstől, amelynek tárgya az azévi termés learatása vagy adásvétele.

וְאָמַר רַבִּי נְחֶמְיָה: לֹא חֲזָרַת דְבָרִים בִּלְבַד אָמְרוּ, אֶלָּא חֲזָרַת מָמוֹן.

Rabbi Nehemjá mondta: A Bölcsek szerint nem elég csupán szóban bánnia a cselekedetet, hanem pénzbeli jóvátételt is kell fizetni.

כֵּיצַד? אוֹמֵר: אֲנִי פְּלוֹנִי בַּר פְּלוֹנִי כִּינַסְתִּי מָאתַיִם זוּז בְּפֵירוֹת שְׁבִיעִית, וַהֲרֵי הֵן נְתוּנִין בְּמַתָּנָה לַעֲנִיִים.

Hogyan tegye ezt? A vétkesnek nyilatkozatot kell tennie: Én, ez és ez, kétszáz zuz hasznot szereztem hetedik évi terményből, és ezennel kijelentem, hogy jóvátételként ezt az összeget ezennel a szegényeknek adom.

Eddig a Brájtá idézete.

 

További alkalmatlansági kategóriák

תָּנָא:

A Brájtá Misnánkkal kapcsolatban a következőket is tanítja:

הוֹסִיפוּ עֲלֵיהֶן הַגַּזְלָנִין וְהַחַמְסָנִין.

„A bölcsek a tanúnak vagy bírónak nem választható erkölcstelen emberek listájához hozzátették a tolvajokat és a zsarolókat.”[6]

תָּנָא: עוֹד הוֹסִיפוּ עֲלֵיהֶן הָרוֹעִים, הַגַּבָּאִין, וְהַמּוֹכְסִין.

Tanultuk egy további Brájtában: „A Bölcsek ezenkívül hozzátették a tanúnak nem alkalmas emberek listájához a pásztorokat, akik jószágaikat nyílt területen legeltetik; a helyi nemzsidó uralkodó által kinevezett adószedőket, akik különféle adókat szednek a zsidó lakosságtól; valamint a vámszedőket, akik megállítják az utazókat, és különböző vámokat szabnak ki rájuk.[7]

 

[1] Háláhá: Alkalmatlanok. „Rossz erkölcsű ember nem alkalmas tanúnak. Ha az általa megszegett törvény rabbinikus természetű, akkor az alkalmatlansága kinyilvánításának is rabbinikusnak kell lennie. Egyesek szerint csak a nyereségvágyból elkövetett törvényszegések miatt lehet valakit rabbinikusan alkalmatlannak minősíteni”. (Sulhán Áruh, Hosen Mispát 34:1, 3.)

[2] Háláhá: A kockajátékos. „A Misná alkalmatlannak minősíti azokat is, akik dióhéjjal, gránátalmakéreggel és más, ilyen játékoknál általában használatos holmikkal szerencsejátékot űznek.

A kockajátékosok akkor tekinthetők úgy, hogy őszintén megbánták cselekedetüket, és akkor fogadhatók el ismét tanúnak, ha látjuk, hogy összetörték a kockáikat, és olyannyira felhagynak a szerencsejátékkal, hogy még tét nélkül sem játszanak.” (Sulhán Áruh, Hosen Mispát 34:16., 30.)

[3] Háláhá: Aki kamatra kölcsönöz. „Akik kamatra kölcsönöznek, csak akkor felelnek meg tanúnak újra, ha összetépik az adósleveleiket, és olyan mérvű megbánást mutatnak, hogy még nemzsidónak sem kölcsönöznek kamatra. Ezenfelül minden addig beszedett kamatot vissza kell adniuk az adósnak. Ha az adós kilétét nem lehet megállapítani, vagy nem lehet megtalálni az adóst, a pénzt közösségi célokra kell fordítani (Ros, Tur).” (Sulhán Áruh, Hosen Mispát 34:29.)

[4] Háláhá: Galambröptetők. „A tanúskodásra alkalmatlanok e kategóriájába tartoznak a galambbefogók és galambversenyeztetők, valamint azok is, akik más állatokat versenyeztetnek, és fogadnak a verseny kimenetelére. Ha nincs más becsületes mesterségük, ez esetben rabbinikusan nem felelnek meg tanúnak.” Ez a háláhá a Brájtát követi. „Azok, akik galambokat fognak be vagy versenyeztetnek, csak akkor tanúskodhatnak ismét, ha összetörik az ilyen tevékenységekre használt fölszerelésüket, és még a sivatagban sem hajlandók galambot befogni vagy versenyeztetni. Egyesek szerint az ilyen tevékenységgel szerzett hasznot is vissza kell szolgáltatniuk (Römá).” (Sulhán Áruh, Hosen Mispát 34:16, 31.)

[5] Háláhá: A hetedik év terményével kereskedő. „Akik a szombatév termésének eladásából húznak hasznot, azok csak akkor választhatók ismét tanúnak, ha látjuk, hogy a következő szombatév semmiféle terményével nem foglalkoznak. E megszorítás és bűnük szóbeli megvallása mellett szóban vagy írásban nyilatkozniuk kell, hogy mennyi hasznuk származott a hetedik évi termények eladásából, és rendelkezniük kell, hogy ezt az összeget osszák szét a szegények között.” (Sulhán Áruh, Hosen Mispát 34:32.)

[6] Háláhá: Rablók, zsarolók és pásztorok. „Aki valamilyen rabbinikusan tiltott lopást követ el, az a rabbinikus törvények értelmében nem lehet tanú. Ezek között vannak azok is, akik siketnémától, gyengeelméjűtől vagy kiskorútól lopnak el olyan tárgyat, amelyet az talált és őrzött; ide tartoznak, akik úgy zsarolnak ki javakat, hogy tulajdonosokat akaratuk ellenére arra kényszerítenek, hogy eladjanak; és ide tartoznak azok is, akik csordájukat – legyen az nagy vagy kicsi – szabadon kicsapják legelni, noha jól tudják, hogy egyik-másik állat áttévedhet a szomszédok földjére, és lelegelheti a terményüket.” (Sulhán Áruh, Hosen Mispát 34:13.)

A közönséges pásztor még akkor sem alkalmas, ha senki sem tanúsítja, hogy látta volna, hogy a nyáját más legelőjére tereli. Akik kistermetű állatokat tartanak Izrael földjén, még akkor sem alkalmasak, ha zárt helyen tartják az állatokat, és nem engedik őket szabadon legelni. Ha azonban külországban nevelik őket, csak az esetben alkalmatlanok, ha kiderül róluk, hogy mások birtokára terelték legelni őket. Azok, akik nagy állatokat tartanak, még Izrael földjén is alkalmasak tanúnak, kivéve, ha kiderül róluk, hogy mások birtokán legeltettek.” (Maimonidész, A tanúskodás szabályai 10:4.)

[7] Háláhá: Adó- és vámszedők. „A közönséges vámszedők tanúnak alkalmatlannak tekintendők, mivel feltételezhető, hogy nagyobb összegeket szednek be, mint amennyit az uralkodó megállapított, és a fölösleget megtartják. A közönséges adószedők azonban csak az esetben alkalmatlanok, ha tudjuk róluk, hogy akár csak egyetlen alkalommal is a jogosnál több adót szedtek be. Egyes tudósok kifejtik, hogy a vámszedők előbb felbecsülik a megadóztatandó javakat, és így könnyen leplezhetik, hogy kinek kedveznek, és kinek nem. A közönséges adószedőknek ezzel szemben egy meghatározott összeget kell beszedniük mindenkitől, amit nem lehet úgy megváltoztatni, hogy fény ne derüljön rá (Römá).” (Maimonidész, A tanúskodás szabályai 10:4.; Sulhán Áruh, Hosen Mispát 34:14.)

Megszakítás