Széfer Áhává: A szeretet könyve
10. fejezet
„…aki életben tartott…”
1. §. A Bölcsek a Szent – áldott legyen! – elismeréseként, és a Neki címzett hálaként számos olyan áldást bevezettek, amelyeknek vagy az eleje vagy a vége nem a Báruch – „Áldott” szóval kezdődik. Hasonlóak ezek azokhoz az ima-áldásokhoz, amelyeket már említettünk. Ezek közé az áldások közé a következők tartoznak:
Annak, aki új házat épít, vagy új tárgyat vásárol – attól függetlenül, hogy volt e már tulajdonában hasonló érték –a következő áldást kell mondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki életben tartott, megőrzött bennünket, s engedte megérnünk ezt a mai napot!”
2. §. Hasonlóképpen: aki több mint harminc nap után látja ismét a barátját, annak el kell mondania ezt a sehechejánu – „életben tartott” kezdetű áldást.
Ha pedig több mint tizenkét hónap után látja először, akkor az „Áldott vagy Te, Örökkévaló… aki feltámasztod a halottakat!” áldást kell elmondania.
Aki olyan gyümölcsöt lát, amely csak az év egy bizonyos szakában terem, annak első megpillantásakor ugyancsak el kell mondania az életben tartott áldást.
A jó és a rossz hír hallatán
3. §. Amikor kedvező dolgot hall valaki, akkor a következő áldást kell elmondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, a jó és jótevő!” Ha rossz hírt hall, akkor ezt az áldást kell elmondania: „Áldott [vagy, Te…], az igaz bíró!”
A nem kívánatos eseményekre ugyanolyan bizakodó lélekkel kell mondani az áldást, mint amilyen örömmel mondjuk az örvendetes dolgok esetén. Erre utal az Írás[1]: „Szeresd hát az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel.” A szeretetnek ebbe a megparancsoltatott dimenziójába az is beletartozik, hogy még nehéz időkben is boldogan fogadjuk el és dicsérjük az Örökkévalót.
4. §. Amikor valakivel valamilyen kedvező dolog történik, vagy kedvező híreket hall, még akkor is el kell mondania a jó és jótevő áldást, ha a kívánatos esemény végeredmény később valószínűleg valamilyen gondot okoz. És ellenkezőleg: ha valakivel valamilyen kedvezőtlen dolog történik, vagy kedvezőtlen híreket hall, akkor is el kell mondania az igaz bíró áldást, ha a kedvezőtlen eseménynek később valószínűleg szerencsés végkimenetele lesz. Az áldások elmondásakor nem a lehetséges végkifejletet vesszük tekintetbe, hanem csak a jelenlegi helyzetet.
Áldás az esőért
5. §. A bőséges eső esetén elmondandó áldásokra a következő szabályok vonatkoznak: Ha valaki egyénileg birtokol földet, akkor az életben tartott áldást mondja el. Ha másokkal közösen birtokolja a földet, akkor a jó és jótevő áldást mondja. Ha pedig az illetőnek nincs földje, akkor ezt az áldást mondja:
Hálát adunk Neked, Örökkévaló Istenünk, minden egyes cseppért, amit lebocsátottál ránk. „Ha szánk tengernyi dallal lenne tele… – itt a szombat reggeli Nismát ima szövege következik[2] egészen addig, hogy – mindezek hálálják, áldják és dicsérjék nevedet Királyunk.” Áldott vagy Te Örökkévaló, sokszoros köszönetre és dicséretre méltó Isten!
6. §. Mikor kell az esőre az áldást elmondani? Amikor oly sok esővíz gyűlik össze a föld színén, hogy a leeső cseppek buborékokat keltenek, és a buborékok egyesülnek.
Áldás az örökségért
7. §. A következő áldást akkor kell elmondani, amikor valaki az apja halálhírét veszi, és ő az örököse. Ha vannak fivérei, akik osztoznak az örökségben, akkor előbb az igaz bírót kell elmondania, utána pedig a jó és jótevőt. Ha pedig nincsenek fivérei, akkor az életben tartott áldást mondja el.
Összefoglalva: Ha a javakon többen osztoznak az illetővel, akkor a jó és jótevőt kell elmondania, ha viszont a javak egyedül őt illetik, akkor az életben tartott áldást mondja el.
8. §. Négy esetben mond az ember különleges hálát: ha beteg volt és meggyógyult; ha börtönben volt és kiszabadult; ha tengeri utazás után megérkezett úti céljához; és ha úton járóként, településhez ért.
Ezt a hálaadást tíz férfi jelenlétében kell elmondani, akik közül kettő bölcs, ahogy erre a vers utal[3]: „Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében!”
Hogyan kell hálát adni, és milyen áldást kell mondani? Ki kell állni az imént említett gyülekezet közepére, és azt kell mondani: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki jót tesz az érdemtelennel is, és velem is jót tett!”
Azok, akik hallják, így felelnek erre: „Aki jót tett veled, az tegyen veled továbbra is!”
Történelmi helyszín
9. §. Ha valaki egy olyan helyre ért, ahol csoda történt a zsidó néppel – például a Vörös-tengerhez, vagy a Jordán-folyón átkelve –, a következő áldást kell mondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki csodákat tett őseinkkel ezen a helyen!”
Ezt az áldást kell elmondani minden olyan helyen, ahol a csodák sok ember kedvéért történtek. Ha viszont egyetlen ember érdekében történt a csoda, akkor annak az embernek, a fiának és az unokájának a következő áldást kell elmondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki csodákat tett velem ezen a helyen!”; vagy „…aki csodákat tett atyáimmal ezen a helyen!”
Aki megpillantja az oroszlánbarlangot [amelybe Dánielt vetették[4]] vagy a tüzes kemencét, amelybe Chánánját, Misáélt és Ázárjét vetették[5], az a következő áldást mondja: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki csodákat tett az erényesekkel ezen a helyen!”
Aki olyan helyet pillant meg, ahol hamis isteneket imádnak, az a következő áldást mondja: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki türelmet tanúsít azokkal szemben, akik szembeszegülnek akaratával!”
Ha olyan helyet pillant meg Izraelben, ahonnan a hamis istenek imádását gyökerestől kiirtották, a következő áldást kell mondania: „…aki gyökerestül kiirtotta a bálványokat országunkból!”
A diaszpórában pedig ezt az áldást kell mondani: „…aki gyökerestül kiirtotta a bálványokat erről a helyről!”
És mindkét esetben azt is hozzá kell tennie: „Ahogyan gyökerestül kiirtottad erről a helyről, úgy legyen kiirtva minden helyről, és fordítsd híveinek szívét a Te szolgálatod felé.
Áldás a zsidó népre
10. §. Aki zsidó települést pillant meg, az ezt az áldást mondja: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki fönntartja az özvegy[6] határát!”
Aki pedig lerombolt zsidó házakat lát, annak az „Áldott… az igaz bíró” áldást kell elmondania, aki pedig zsidó sírokat, annak a következőt: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki igazságosan teremtett téged, igazságosan ítélt meg, igazságosan tartott meg, igazságosan vette el életed, és végül igazságosan emel majd az eljövendő világ életébe. Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki feltámasztja a holtakat!”
11. §. A következő áldásokat olyankor kell elmondani, amikor valaki hatszáz-ezerembert együtt lát.
Ha az embertömeg a pogány népekből áll, akkor a következőt: „Megszégyenült anyátok nagyon, elpirult a ti szülőtök; íme a nemzetek vége: puszta, vadon és sivatag.[7]„
Ha zsidók, és Izraelben vannak, akkor így szól az áldás: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, a Bölcs, a titkok ismerője!”
Aki nem-zsidó bölcset lát, az ezt az áldást mondja: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki halandó embernek részt adott bölcsességéből!”
Aki zsidó bölcseket lát, annak a következő áldást kell mondania: „…aki bölcsességéből részt adott az istenfélőnek!”
Aki zsidó királyt lát, az a következő áldást mondja: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki dicsőségéből részt adott az istenfélőnek!!”
Aki nem-zsidó királyt lát, annak a következő áldást kell mondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki halandó embernek részt adott dicsőségéből!”
A természet csodái
12. §. Aki különös bőrű, arcú, vagy torz tagú embert lát, ezt az áldást mondja: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki megváltoztatja a teremtményeket.”
Amikor valaki vak, féllábú vagy hasonló embert lát, vagy olyat, akinek a bőre kelevényes vagy fehér foltok borítják, annak az „igaz Bíró” áldást kell elmondania. Ha ezek az emberek az említett rendellenességekkel születtek, akkor az „aki megváltoztattad teremtményeidet” áldást kell elmondani.
Ha valaki elefántot, majmot vagy baglyot lát, a következő áldást kell mondania: „Áldott vagy Te… aki megváltoztattad teremtményeidet.”
13. §. Ha valaki szép és jól-formált teremtményeket vagy szép fákat lát, annak a következő áldást kell elmondania: „…kinek ilyen a világa!”
Aki tavasszal, niszán havában kimegy a mezőre vagy a kertbe, és ágakat hajtó, virágzó fát lát, annak a következő áldást kell elmondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, kinek világa nem szűkölködik semmiben, aki szép teremtményeket és fákat teremtett belé az ember élvezetére!”
14. §. Amikor valaki a következők bármelyikét tapasztalja: rendkívül erős szelet; villámlást; mennydörgést; hangos robajlást, amelyek olyan hangot keltenek, mintha hatalmas malmok működnének a földön; hullócsillagot vagy üstököst, akkor annak a következő áldást kell elmondania: „Áldott…, kinek erejével és hatalmával tele a világ!”
Vagy ha kívánja, mondhatja ezt azt áldást: „…aki megismétli a teremtés művét!”
15. §. Amikor valaki több mint harminc nap után először pillant meg hegyet, dombot, tengert, sivatagot vagy folyót, annak az „…aki megismétli a teremtés művét!” áldást kell elmondania.
Amikor valaki több mint harminc nap után először pillant meg óceánt, annak a következő áldást kell elmondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki az óceánt alkotta!”
A Napra és a Holdra
16. §. Aki szivárványt lát, annak a következő áldást kell elmondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki megemlékezik szövetségéről, hű szövetségéhez, és betartja szavát!”
Amikor valaki újholdat lát, annak a következő áldást kell elmondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki egy szavával megalkotta az egeket, és leheletével minden seregét! Szabályozta idejüket, s nem engedi, hogy változtassanak feladatukon. Azok meg örömmel teljesítik teremtőjük kívánságát – igazságosan cselekszik Ő, és igaz, amit tesz. Meghagyta a Holdnak, hogy megújhodjék szép koronaként azok számára, kiket Isten ölében hord, mert azok is ugyanúgy meg fognak újulni, hogy dicsőíthessék Teremtőjüket uralma dicsőségéért. Áldott vagy Te, Örökkévaló a hónapok megújítója!”
17. §. Ezt az áldást állva kell elmondani, mert aki a megfelelő időben mond áldást a Holdra, az úgy tekintendő, mint aki az Isteni Jelenlétet köszönti.
Ha valaki az első este nem mondja el az áldást, megteheti a hónap tizenhatodik napjáig, teliholdig.
18. §. Aki a kedd este kezdődő huszonnyolc éves ciklus elején, a tavaszi napéjegyenlőség napján látja a Napot, [annak áldást kell elmondania]. Ha szerda reggel pillantja meg a Napot, el kell mondania az „…aki megismétli a teremtés művét!” áldást.
Hasonlóképpen az „…aki megismétli a teremtés művét!” áldást kell elmondani olyankor is, amikor a Hold a hónap elején eléri a tle [Bak] állatövi csillagképet, amikor is nem mutat se délre, se északra. Hasonlóképpen kell tenni, mikor a külön-külön szférákban keringő többi öt csillag bármelyike elér a Bak csillagképhez, és nem mutat se északra, se délre, és amikor a Bak csillagkép emelkedni látszik [az égbolt] keleti szegletében.
Pogányok települése
19. §. Amikor valaki pogány települést pillant meg, olyankor ezt a verset[8] kell elmondania: „A gőgösök házát kiszakítja az Örökkévaló.” Ha elhagyott pogány települést pillant meg, akkor pedig ezt a verset[9] kell mondania: „Megtorlásnak Istene, megtorlásnak Istene, jelenj meg!” Amikor valaki pogány sírokat pillant meg, akkor ezt a verset[10] mondja: „Megszégyenült anyátok nagyon…”
A fürdőben
20. §. Aki fürdőházba lép be, mondja ezt az áldást: „Legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenünk, hogy engedj engem békében belépni és távozni, és ments meg ettől és hasonlóktól a jövőben!”
A fürdőből távozva azt kell mondani: „Hálát adok Neked, Örökkévaló Istenünk, hogy megmentettél a tűztől!”[11]
Érvágásra
21. §. Aki eret vágatni készül, ezt mondja: „Legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenünk, hogy ez a cselekedet gyógyulást hozzon nekem, mert Te nagylelkű gyógyító vagy,” Utána ezt az áldást kell elmondani: „Áldott vagy, Te, Örökkévaló… betegek gyógyítója!”
Könyörületkérés
22. §. Aki a gabonaraktára tartalmát megmérni indul, mondja ezt: „Legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenem, hogy áldást küldj kezem munkájára.” A mérés megkezdésekor ezt kell mondani: „Áldott legyen, aki áldást küld erre a gabona-halomra!”
Ha a gabona megmérése után könyörületért folyamodik, akkor imája már hiábavalónak tekintendő. Hasonlóképpen: bárki, aki az Örökkévalóhoz kiált könyörületért már megtörtént események után, az hiábavalóan imádkozott.
A tanházban
23. §. Amikor valaki belép a tanházba, mondja ezt: „Legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenem, hogy ne hibázzak egyetlen törvényben sem, hogy ne nevezzek tisztát tisztátalannak, se tisztátalant tisztának, se megengedettet tiltottnak, se tiltottat megengedettnek, és hogy ne tévedjek egyetlen tórai törvényben sem, amiért társaim kinevetnének, és társaim se tévedjenek, hogy én ne nevessem ki őket.
24. §. Amikor valaki kilép a tanházból, ezt kell mondania: „Köszönöm Neked, Örökkévaló Istenem, Urunk, hogy helyet adtál nekem azok között, akik a Tanulás Házában ülnek, és nem azok között adtál nekem helyet, akik az utcaszegleteken ülnek. Én korán kelek, és korán kelnek ők is: én kora reggel a Tóra szavaira kelek, ők haszontalan dolgokra kelnek kora reggel. Én munkálkodom, és ők is munkálkodnak: én a Tóra szavaiért munkálkodom, és jutalmat kapok; ők munkálkodnak, de nem kapnak jutalmat. Én futok, és ők is futnak: én az eljövendő világbeli életért futok, ők a pusztulás verme felé.”
A nagyvárosban
25. §. Aki nagyvárosba lép be, mondja ezt: „Legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenem, hogy engedj engem békében ebbe a nagyvárosba belépni.” Miután belépett, ezt kell mondania: „Köszönöm Neked, Örökkévaló Istenem, hogy engedtél békében belépni.”
Aki távozni akar, annak ezt kell mondania: „Legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenem, hogy engedsz engem ebből a nagyvárosból békében távozni.” Miután békében távozott, mondja ezt:
„Köszönöm Neked, Örökkévaló Istenem, hogy engedtél békében távozni. Ahogyan engedtél békében távozni, úgy vezess utamon békében, vezéreld lépteim békében, tarts meg békében, és útközben menekíts meg engem az ellenség kezétől, és az úton ólálkodó rosszakaróktól.”
Könyörgés és hála az Örökkévalónak
26. §. Az általános szabály így szól: Jövőbeli eshetőségek esetén mindig fel kell kiáltani az Örökkévalóhoz. Meg kell köszönni az Örökkévalónak azt, ami a múltban történt, köszönetet kell mondani Neki, és dicsőíteni kell. Aki nem fukarkodik az Örökkévalónak szánt folyamatos hálával és magasztalással, az dicséretre méltó.
Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:
Széfer Kdusá: A szentség könyve
Hilchot Máchálot Ászurot – A tiltott ételek szabályai
3. fejezet
A nem-kóser állatok termékei
1. §. Amikor a bibliai törvény korbácsolás büntetésének terhe mellett megtiltja egy bizonyos állatfaj fogyasztását, akkor ez a tiltás az adott állat által „előállított” élelmekre is vonatkozik, példának okáért nem szabad fogyasztani egy tiltott háziállat vagy vadállat tejéből, vagy egy tiltott madárfaj tojásából, vagy egy tiltott halfaj ikrájából. Ahogy az Írásban[12] áll: „nem ehető… a strucc [bát hájááná, szószerint: a strucc lánya]”. Bölcseink ezt így magyarázták: „Ez a tojására utal.” Ugyanez a törvény vonatkozik minden a strucchoz hasonlóan tiltott állatfajra, és minden a tojáshoz hasonló termékre.
A méz és az emberi tej
2. §. Az emberi tej fogyasztása megengedett, jóllehet magának az emberi húsnak a fogyasztása tiltott. Azt már korábban kifejtettük, hogy ez a tiltás egy tevőleges parancsolatból következik.[13]
3. §. A méhek és lódarazsak termelte méz engedélyezett. Mivel a méz nem testük terméke, hanem virágokról gyűjtik össze a szájukban, majd azt onnan kaptárukban kiürítik, hogy legyen mit enniük az esős évszakban.
4. §. Noha az emberi tej fogyasztható, Bölcseink megtiltották, hogy egy felnőtt egyenesen a női emlőből szopja azt. Megengedett viszont, hogy a nő kifejje tejét egy edénybe, és a felnőtt abból fogyassza el. Az a felnőtt ember, aki női emlőből szopik, visszataszító cselekedetet végez, és az ilyen korbácsolást érdemel törvényszegő viselkedéséért.
5. §. A csecsemő még négy-öt további évig is szophat. Ha azonban már három napig vagy annál hosszabb ideig el volt választva úgy, hogy egészséges volt, és nem pedig azért, mert beteg volt, akkor nem szabad visszatérni a szoptatásához. A fentebb leírtak arra az esetre érvényesek, ha a csecsemőt 24 havi szoptatást követően választották el. Ha azonban ezen időtartamon belül lett elválasztva, még ha egy vagy két hónapja is már, megengedett újbóli szoptatása a 24 hónapos időtartam kiegészítéséig.
A nem-kóser tej és tojás
6. §. Noha a bibliai törvény tiltja a nem-kóser négylábúak tejének, illetve a nem-kóser szárnyasok tojásának fogyasztását, mégsem jár megkorbácsolás e tilalom megszegéséért. Hiszen a Tórában az áll:[14] „Húsukból ne egyetek”. Ebből értelemszerűen következik, hogy megkorbácsolás a „húsuk” fogyasztásáért jár, ám nem jár korbácsolás tojásuk vagy tejük fogyasztásáért. Aki ezen dolgokból fogyaszt, az olyan szintű tilalmat szeg meg, mint aki egy tiltott tápláléknál megállapított minimális mennyiség felét eszi meg. Ezt is szentírási törvény tiltja, de nem jár érte megkorbácsolás.[15] Ehelyett törvényszegő viselkedéséért kell megcsapatni az elkövetőt.
7. §. Ugyanakkor úgy találom, hogy a nem-kóser halak belsőségeiben található ikrák elfogyasztása felér magának a tiltott hal belsőségeinek elfogyasztásával, amiért a bibliai törvény szerint korbácsolás jár. Hasonlóan, ha valaki nem-kóser szárnyas olyan tojásaiból eszik, amelyek még nem teljesen érett állapotban csomóban függnek, a tojó testében, korbácsolás jár neki ugyanúgy, mintha magának a szárnyasnak a belsőségeiből fogyasztott volna.
A megtermékenyített tojás
8. §. Amikor valaki nem-kóser szárnyas olyan tojásából eszik, amelyben már növekvő embrió van, akkor csúszó-mászó fogyasztásért vonható felelősségre. Ha azonban valaki kóser szárnyas olyan tojásából eszik, amelyben már növekvő embrió van, akkor törvényszegő viselkedésért érdemel megcsapatást.
9. §. A következő szabályok arra az esetre vonatkoznak, ha vérfolt találtatik egy tojáson. Ha a vérfolt a fehérjén van, azt ki kell vágni belőle, s a tojás maradékát el lehet fogyasztani. Ha azonban a vérfolt a sárgáján van, az egész tojás tiltottá válik. A tiszta lelkű ember pedig inkább megtermékenyítetlen tojást fogyaszt.
10. §. Amikor egy csirke már kikelt a tojásból, még ha a szeme ki se nyílt még, levágható és megehető.
Ha egy kóser állat halálos beteg,[16] akkor a tejét ugyanúgy tilos meginni, mint egy nem-kóser állat tejét. Hasonlóan, egy halálos beteg kóser szárnyas tojása egy kategóriába esik a nem-kóser szárnyasok tojásával, és ezért tiltott.
11. §. Egy halálos beteg szárnyas tojásából kikelt csirke fogyasztása engedélyezett, mivel nem nem-kóser állatból származik. Ha nem dönthető el, hogy egy szárnyas halálos beteg, vagy sem, félretesszük az összes tojást, amit az első rakása idején tojt. Ha újabb halom tojás fejlődik ki benne, és elkezdi lerakni azokat, akkor az első tojások fogyasztása engedélyezett. Ugyanis ha a szárnyas halálos beteg lenne, akkor nem tojna többé. Ha nem rak újabb tojásokat, akkor az elsőre rakott tojások is tiltottnak minősülnek.
Tej és sajt nem-zsidótól
12. §. A nem-kóser állatok teje nem áll össze és nem szilárdul meg úgy, mint a kóser állatoké. Ha nem-kóser állat tejét összekeverjük kóser állat tejével és a keveréket megaltatjuk, hogy sajtot készítsünk belőle, a kóser tej megszilárdul, a nem-kóser tej pedig a savóval együtt kiszorul belőle.
13. §. Eszerint, a logika azt diktálná, hogy egy nem-zsidó birtokából származó mindenféle tej tiltott, mert tartani lehet attól, hogy a nem-zsidó azt nem-kóser állat tejével keverte össze. A nem-zsidó sajtjának fogyasztása pedig elvileg engedélyezett kellene, hogy legyen, tekintve, hogy a nem-kóser állat teje úgysem áll össze sajttá. Ennek ellenére a Misná Bölcseinek idejében döntés született arról, hogy a nemzsidó sajtja sem fogyasztható, mert tartani lehet attól, hogy egy általuk levágott állat gyomrát – amely tetem lévén, tiltott[17] – használták fel a tej megszilárdításához.
Valaki erre megkérdezhetné: A gyomordarab igen kicsi dolog az általa megszilárdítandó tej mennyiségéhez képest. Miért nem válik semmisé elhanyagolható méretéből kifolyólag? Azért nem, mert a tej besűrítésének katalizátoraként használják fel. Mivel maga a katalizátor tiltott, ezért az egész is tiltott, ahogyan ezt később részletesebben is kifejtjük.[18]
14. §. A következő szabályok arra az esetre vonatkoznak, ha a sajtot fűszernövényekkel vagy gyümölcslével, például fügesziruppal rakták el dermedni, és ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a sajtkészítéshez ezeket az anyagokat használták fel. A Göonim némelyike úgy rendelkezett, hogy az ilyen sajt is tiltott, mivel Bölcseink rendelete általánosságban szól arról, hogy a nem-zsidók által készített mindenféle sajt tiltott, akár tiltott anyaggal, akár engedélyezett anyaggal idézték elő megszilárdulását. A nem-zsidók tiltott anyaggal megdermesztett sajtjai miatt, hozták ezt az általános intézkedést.
15. §. Ha valaki nem-zsidótól vett sajtot fogyaszt, vagy olyan tejet, amelyet egy nemzsidó fejt anélkül, hogy egy zsidó jelen lett volna és figyelte volna, törvényszegő viselkedésért megcsapatást érdemel.
Ami a nemzsidók által készített vajat illeti, egyes Göonim engedélyezik ennek fogyasztását, mivel Bölcseink nem hoztak rendeletet a vaj ellen, és attól sem kell tartani, hogy nem-kóser állat tejéből készült hiszen az dermed meg. Más Göonim viszont tiltják azok miatt az esetleges nem-kóser tejcseppek miatt, amelyek benne maradhatnak. A sajtban található savó ugyanis nem keveredik el a sajttal, s így az nem hagyható figyelmen kívül minimális mennyisége okán. És gyanítjuk, hogy a nem-zsidóktól származó tejbe mindig bele van vegyítve valamilyen nem-kóser állatnak a teje is.
16. §. Én úgy találom, hogy ha valaki nem-zsidótól vett tejet, és azt addig főzte, amíg azok a bizonyos esetleges nem-kóser tejcseppek el nem párologtak, akkor az már fogyasztható. Mert még akkor is, ha valaki azt találná mondani, hogy a nem-kóser tej cseppek, nem párologtak el, hanem a főzés által bele keveredtek a vajba, és az egész együtt lett meg főzve, akkor is az a néhány csepp a vaj teljes mennyiségéhez képest semmisnek tekintendő elhanyagolható mennyisége végett. Ha azonban a vajat maguk a nem-zsidók főzték meg, akkor az más okból – a nem-zsidók főztjének tilalma miatt – nem megengedett, amint azt később részletesen is kifejtjük.[19]
17. §. Ha egy zsidó egy nem-zsidó nyája közelében üldögél, és a nem-zsidó tejet visz neki a nyájból, azt a zsidónak megengedett elfogyasztania, még akkor is, ha vannak nem-kóser állatok is a nyájban. Ez akkor is érvényes, ha a zsidó nem látta, amikor a nem-zsidó megfejte az állatot, feltéve, hogy láthatta volna, amennyiben feláll. Ennek ésszerű magyarázta pedig az, hogy a nem-zsidó fél megfejni a nem-kóser állatot, attól tartva, hogy a zsidó esetleg feláll és meglátja.
Tojás nem-zsidótól
18. §. Amikor egy tojás mindkét vége kerek vagy mindkét vége csúcsos vagy a sárgája van kívül és a fehérje belül, akkor az egészen biztosan nem-kóser fajú madár tojása. Ha az egyik vége csúcsos, a másik vége kerek, és a fehérje kívül van, a sárgája meg belül, akkor az lehet nem-kóser fajú madár tojása is, és lehet kóser fajú madár tojása is. Eszerint a zsidónak a zsidó vadászt kell megkérdeznie, aki árulja azokat. Ha az azt mondja, hogy a tojás egy ilyen és ilyen szárnyas tojása, és ez a szárnyas kóser, akkor az illető megbízhat benne. Ha azonban a vadász azt válaszolja, hogy a tojás egy kóser szárnyas tojása, de nem említi meg a szárnyas nevét, akkor nem lehet megbízni benne.
19. §. Ez okból nem vásárolunk tojást nem-zsidótól, hacsak kifejezetten nem ismerjük fel és tudjuk beazonosítani a tojást, mint ami egy bizonyos fajta kóser szárnyastól származik. Nem gyanítjuk, hogy azok tréfli[20] vagy egy tetem szárnyasból származnak. Nem-zsidótól olyan tojást, ami már nem a héjában van, hanem fel van törve, egyáltalán nem veszünk.[21]
A halikrák
20. §. A halikrák megkülönböztető jegyei ugyanazok, mint a madártojásoké. Ha egy halikra mindkét vége kerek vagy mindkettő csúcsos, akkor nem-kóser. Ha az egyik vége kerek és a másik csúcsos, akkor a zsidó árustól kell érdeklődni. Ha az árus azt mondja, hogy maga sózta be és vette ki azt egy bizonyos kóser halból, akkor az illető az árus állításai alapján elfogyaszthatja az ikrát. Ha azonban az árus csupán annyit mond, hogy az ikra kóser, akkor nem lehet megbízni benne, hacsak nem egy megbízható, vallásos ember hírében álló személyről van szó.
Kitől lehet sajtot és tejet venni?
21. §. Ehhez hasonlóan nem szabad olyan sajtot és haldarabokat vásárolnunk, amelyek híján vannak a szükséges megkülönböztető jegyeknek, kivéve egy megbízható, vallásos ember hírében álló személytől. Izraelben akkoriban, amikor még főként vallásgyakorló zsidók lakták, az ember ezeket a föntebb említett cikkeket bármely ott lakó zsidótól megvásárolhatta. Tejet pedig bárhol, bármelyik zsidótól vásárolhatunk, még manapság is.
A nem-kóser halból pácleve
22. §. Amikor valaki nem-kóser halat konzervál, pácol, a keletkezett sós lé fogyasztása tiltott. Ezzel szemben a nem-kóser sáska pácleve engedélyezett, mert a sáskában nincs nedv. Következésképpen nemzsidóktól nem vásárolunk sós páclevet, hacsak nincs benne kóser hal. Ehhez akár egyetlen hal is elegendő.
A nem-zsidó hala
23. §. Ha egy nemzsidó ladikja meg van rakva sós páclével teli nyitott hordókkal, és az egyikben van egy kóser hal, akkor az összes engedélyezett. Ha a hordók le vannak zárva, és ha kinyitunk egyet és abban találunk kóser halat, aztán kinyitunk egy másodikat, és abban is találunk kóser halat, akkor az egész rakomány engedélyezett. Ez arra az esetre vonatkozik, ha a hal feje és gerince is megvan, tehát felismerhetően kóser halról van szó.
Ez okból nem vásárolunk nemzsidóktól összezúzott, sózott halat. Ha azonban egy hal feje és gerince felismerhető, még ha össze is van zúzva, meg lehet vásárolni azt nemzsidótól is.
24. §. Ha egy nemzsidó hoz egy egyenlő nagyságú haldarabokkal teli hordócskát, és nyilvánvaló, hogy a darabok egy halból származnak, az egészet meg lehet vásárolni tőle, feltéve, hogy legalább az egyik darabon találunk pikkelyeket.
9. fejezet
A tejes-húsos tilalma
1. §. A bibliai törvény szerint tilos húst és tejet együtt főzni, illetve együtt fogyasztani. Tilos továbbá hasznot húzni az ilyen elegyből. Az ilyesmit el kell temetni. A hamvait sem szabad felhasználni, hasonlóan minden olyan dolog hamvaihoz, amelyet el kell temetni.
Ha, valaki egy olajbogyónyinál nagyobb mennyiséget összefőz a két dologból, korbácsolást érdemel, ahogy írva van[22]: „ne főzd a gödölyét anyjának tejében!” Hasonlóan, ha valaki elfogyaszt egy olajbogyónyinál nagyobb mennyiséget a hús-tej elegyből, bár nem ő főzte, mégis korbácsolást érdemel.
2. §. A Tóra csupán azért nem említette a hús és tej együttes fogyasztásának tilalmát, mert még az együtt főzésüket is megtiltotta. Mintha azt mondanánk: Még az együtt főzésük is tiltott, mennyivel inkább az együttes fogyasztásuk. Hogy egy párhuzammal éljünk: A Tóra nem tett említést az apa és lánya közötti viszony tilalmáról, mert eleve megtiltotta a viszonyt, a nagyapa és lányától származó unokája között.
„…a gödölyét anyjának tejében…”
3. §. A bibliai törvény szerint a tiltás csupán kóser háziállat húsának és kóser háziállat tejének keverésére vonatkozik, ahogyan arra a bibliai vers is utal: „ne főzd a gödölyét anyjának tejében!” A „gödölye” terminus a Tóra szóhasználatában, magában foglalja a marha, a juh és a kecske ivadékát is, hacsak a vers nem használ konkrétabb megnevezést, például „kecskegidát”. A „gödölyét anyjának tejében” kifejezés pedig, nem zárja ki az összes többi szituációt, a Tóra inkább a hétköznapi helyzetre vonatkoztatva fogalmaz.
Ezzel szemben, ami egy kóser állat húsának nem-kóser állat tejében való megfőzését illetve nem-kóser állat húsának kóser állat tejében való megfőzését illeti: ez engedélyezett, és az ebből való haszonhúzás is szabad. Ha valaki eszik az ilyen tejben főtt húsból, az nem sérti meg a húsos és tejes együtt fogyasztásának tilalmát.
4. §. Hasonlóan egy vadnak vagy egy szárnyasnak a húsa együtt egy vad vagy egy háziállat tejével nem tiltott a bibliai törvények szerint. Következésképpen engedélyezett megfőzése és a belőle nyert haszon. A rabbinikus rendelkezések viszont tiltják fogyasztását, nehogy a köznép figyelmetlenségből megszegje a tejre és húsra vonatkozó bibliai tiltást, és véletlenül kóser háziállat tejében főtt kóser háziállat húsából egyék, helytelenül azzal érvelve, hogy a bibliai vers szó szerint csupán egy gödölyének az ő anyja tejében való megfőzésére utal. Ezért aztán inkább megtiltották mindenféle tejes és mindenféle húsos étel keverését.
A tej, a hús és a főzés különleges esetei
5. §. A tejben megfőzött hal és sáska fogyasztása engedélyezett.
Ha valaki levág egy szárnyast, és abban tökéletesen kifejlődött tojásokat talál, elfogyaszthatja azokat tejjel együtt.
6. §. Ha tejet és húst füstölnek és főznek meg Tibériás vagy más hasonló hely hőforrásaiban, azért nem jár korbácsolás. Hasonlóan, ha valaki húst főz tejsavóban, halott állat tejében vagy egy (rendellenesség folytán fejhető) hím állat tejében, vagy ha vért főz tejjel, fel van mentve, és nem terheli felelősség az elegyből való fogyasztásért a tej és hús együtt fogyasztásának tilalma miatt.
Mindazonáltal amikor valaki egy döglött állat húsát, tiltott zsírt vagy hasonlókat főz tejben, a főzésért korbácsolás jár neki. Azonban az elegyből való fogyasztásért nem jár neki korbácsolás a tej és hús tilalma miatt. Mert a tej és hús keverése tilalmának nincs hatálya az olyan tilalmakat illetően, mint a tetem vagy a tiltott zsír. Ha ugyanis ezeket tejjel összekeverjük, akkor ez nem számít plusz tilalomnak, mivel ezekben az esetekben egyszerre csak egy tilalom lép életbe, s nincs olyan tiltás, ami több mindent foglalna magában, sem olyan tiltás, amely újabb dimenziót vonna be, sem pedig két tiltás, amely szimultán lépne érvénybe.
7. §. Ha valaki egy állat magzatát tejben megfőzi, büntethető. Ugyanúgy büntethető az is, aki eszik belőle. Mindazonáltal, az, aki méhlepényt, bőrt, inakat, csontokat, a szarvak tövét vagy a paták lágy részét főzi meg tejben, nem büntetendő. És az sem büntetendő, aki fogyaszt ebből az elegyből.
Az egybefőzés tilalma
8. §. Amikor hús hullik tejbe vagy tej ömlik húsra, és azokat együtt főzik, a büntetendő minimális mennyiség annyi, amennyi elég ahhoz hogy átadja ízét a másiknak.
Mit jelent ez? Ha egy darabka hús belehullik egy tejjel teli zubogó lábosba, egy nem-zsidóval meg kell kóstoltatni a lábos tartalmát. Ha az azt mondja, hogy az hús ízű, akkor a tej tiltott. Ha nem, akkor fogyasztható, ám a darab hús tiltott.
Milyen esetben érvényesek a fentebb leírtak? Ha az illető sietett és még azt megelőzően eltávolította a húsdarabot, mielőtt az kibocsátotta volna a magába szívott tejet. Ha nem távolította el ilyen gyorsan, akkor az kell, hogy a tej mennyisége legalább a húsdarab köbtartalmának hatvanszorosa legyen, mert a beszívott tej tiltottá vált, és azt kibocsátotta magából a húsdarab, majd elkeveredett a maradék tejjel.
9. §. Amikor tej ömlik egy fazékban fövő hús darabra, megkóstoltatjáka darabot, amelyre a tej ömlött. Ha nem tej ízű, akkor az egészet el lehet fogyasztani. Szigorúbb szabályok érvényesek azonban akkor, ha a darab hús tej-ízű. Ez a tilalom még akkor is áll, ha a darab hús tej-íze megszűnne akkor ha kipréselnék, hogy eltávolítsák belőle a magába szívott folyadékot. Mivel tehát a húsdarab ez esetben tiltottá válik, ezért meg kel vizsgálni, hogy a fazékban lévő összes többi dolog – a maradék hús, a zöldségek, a mártás és a fűszerek – elég nagy mennyiség-e ahhoz, hogy a húsdarabka maximum egy hatvanad része legyen az egész mennyiségnek, ha igen akkor a húsdarab tiltott, a többi viszont engedélyezett.
10. §. Mikor érvényesek a fentebb leírtak? Ha nem kavartuk meg az edény tartalmát rögtön azt követően, hogy a tej beleömlött, csupán később, és nem fedtük le a fazekat.
Ha azonban elejétől a végéig kavargattuk a fazék tartalmát, vagy a tej beleömlésétől kezdve végig le volt fedve a fazék, akkor a tilalom attól függ, hogy a tej átadta-e az ízét vagy sem.
Hasonlóan, ha tej ömlött a mártásba vagy a fazékban fövő többi alapanyagra, és nem lehet tudni, pontosan mely darabokra, meg kell keverni a fazék egész tartalmát, hogy az összetevők alaposan elkeveredjenek egymással. Ha a tej íze érezhető az egész fazék ételben, akkor az étel nem fogyasztható. Ha nem, akkor engedélyezett a fogyasztása. Ha pedig nem találunk olyan megbízható nem-zsidót, aki megízlelné az ételt, akkor mind a hús a tejben, mind a tej a húsban esetén a hatvanszoros arányt kell megvizsgálnunk. Ha megvan a minimum hatvanszoros arány, akkor az étel engedélyezett, ha viszont az arány kevesebb, mint hatvanszoros, akkor az étel tiltott.
Az edények
11. §. Ha egy fazékban húst főztek, akkor nem szabad tejet főzni benne. Ha valaki mégis tejet főz benne, tilos fogyasztani belőle, ha az edény átadta a tejnek a hús ízét.
A tőgy
12. §. Az állatok tőgyének fogyasztása a rabbinikus rendelkezések szerint tiltott. A tiltás nem biblikus eredetű, mert az olyan hús, amelyet egy levágott állatból vett tejében főztek meg, a bibliai törvények szerint nem tiltott, amint azt korábban már kifejtettük.
Így ha valaki felhasított egy tőgyet, és kifolyatta a benne lévő tejet, megsütheti és megeheti azt. Ha vízszintesen és függőlegesen is felhasította, majd egy falhoz nyomta, míg az utolsó csepp nedvet is kisajtolta belőle, akkor akár más húsokkal is összefőzheti.
Ha egy tőgyet – legyen az akár fiatal állaté, amely sosem szoptatott, vagy öregebb állaté – nem hasítottak fel, akkor tilos megfőzni. Ha valaki, ezt megszegve, mégis egymagában megfőzte azt, fogyaszthat belőle. Ha pedig más hússal összefőzte, mennyiségének hatvanszorosa szükségeltetik, és a tőgy maga is beleszámít a hatvanba.
13. §. Mit jelent ez?
Ha a teljes egyveleg a tőggyel együtt hatvanszorosa a tőgy mennyiségének, a tőgy elfogyasztása tilos, a maradék ételé viszont engedélyezett.
Ha az egész kevesebb, mint a tőgy mennyiségének hatvanszorosa, az egész egyveleg tiltott.
Függetlenül attól, hogy a teljes egyveleg végül tiltottnak minősül-e vagy sem, ha a tőgy ezek után beleesik egy másik fazékba, akkor azt mennyiségének hatvanszoros arányától függően tiltottá teheti. Ennek az a magyarázata, hogy a megfőtt tőgy egésze tiltott húsdarabbá minősül át.
A tőgy mennyiségét megfőtt állapotában mérjük le, nem abban az állapotában, amikor beleesett az egyvelegbe.
14. §. Még olyan tőgyet sem lehet nyárson, a hús fölött elhelyezvesütni, amelyet annak rendje és módja szerint hasítottunk fel. Ha valaki mégis ily módon sütötte meg, akkor az engedélyezett az elfogyasztásra.
A gyomor
15. §. A tejet tartalmazó gyomor megfőzése engedélyezett. A magyarázat erre az, hogy az ilyen tej többé már tekintetik tejnek, sokkal inkább afféle ürüléknek, mivel az emésztőrendszerben változáson ment keresztül.
A sajt erjesztése
16. §. Tilos kóserül levágott kóser állat gyomrának egy darabját tejbe helyezni, hogy mint katalizátor, előidézze a tej sajttá keményedését. Ha valaki mégis ezt tette, egy nem-zsidónak meg kell kóstolnia a sajtot. Ha hús íze van, tiltott. Ha nem, akkor engedélyezett. Az ésszerű magyarázat az, hogy maga a katalizátor engedélyezett anyag, mivel kóserül levágott kóser állat gyomrából származik. A kérdés csupán az, hogy vajon a hús és tej keverésének tilalmát megszegték-e, és ez attól függ, hogy történt-e ízátadás.
Mindazonáltal eltérő szabályok érvényesülnek azokban az esetekben, amikor valaki egy tetem, a levágása előtt halálosan beteg állat, vagy nem-kóser állat gyomrának darabját használja. Az ésszerű magyarázat az, hogy mivel ezekben az esetekben a katalizátor már önmagában tiltott, a sajt is tiltott lesz, és nem a hús és tej keverésének tilalma, hanem például a tetem tilalma miatt. Ez okból tiltottak el bölcseink a nem-zsidók készítette sajttól, amint azt már föntebb kifejtettük.[23]
A főzés és az érintkezés
17. §. A hús magában engedélyezett, és a tej is engedélyezett magában. Csak amikor a kettő főzés útján összekeveredik, akkor válik mindkettő tiltottá.
Mely esetekre vonatkozik ez a tilalom? Ha együtt főzték őket, ha forró étel hullott forró ételbe, vagy ha hideg étel hullott forró ételbe. Ha viszont forró tej vagy hús hullik bele a másikba, amikor az hideg, mindössze el kell távolítani a húsnak azt a felületét, amely érintkezett a tejjel; a fennmaradó rész elfogyasztható.[24]
Ha hideg hús hullott hideg tejbe vagy fordítva, jó alaposan le kell mosni a húst, és ezt követően meg lehet enni. Ez okból kifolyólag engedélyezett húst és sajtot együtt vinni, ugyanazon kendőbe kötve, feltéve, hogy nem érintik egymást. Ha mégis érintenék egymást, le kell mosni a húst is, a sajtot is, és ezt követően már ehetünk belőlük.
A sós étel
18. §. Amikor valami olyan mértékben meg van sózva, hogy a só miatt lehetetlen enni belőle, akkor azt úgy tekintjük, mintha olyan forró lenne, mint a fővő étel. Ha viszont ebben a sós állapotában is ehető, mint például a kutách[25], akkor nem tekintjük úgy, mintha forró lenne.
19. §. A következő szabály arra az esetre vonatkozik, amikor egy levágott szárnyas tejbe vagy tejet is tartalmazó kutách-ba esik: Ha a szárnyas nyers, akkor csupán alaposan le kell mosni, és engedélyezett. Sült szárnyas esetében[26] el kell távolítani azt a felületet, amely a tejjel érintkezett. Ha pedig a szárnyas felülete helyenként be van hasítva vagy be van fűszerezve, és tejbe vagy kutách-ba esik, akkor az egész tiltottá válik.
Tejes húsos egy asztalon
20. §. Tilos szárnyast és tejest azon az asztalon együtt feltálalni, amelynél esznek. Ezt azért rendelték el így, mert a megszokás bűnbe sodorhatja az embert. Attól tartunk, hogy valaki netán a kettőt együtt fogyasztaná. Ez annak ellenére érvényes, hogy a szárnyas tejjel való keverését csupán rabbinikus rendelkezés tiltja.
21. Ha két vendég, akik nincsenek jó ismeretségben egymással, egy asztalnál étkeznek, egyikük ehet húst, míg a másik sajtot eszik. Ennek az az ésszerű magyarázata, hogy nincsenek olyan szintű ismeretségben egymással, hogy egymástól egyenek.
A tejes vagy húsos kenyér
22. §. Cipót nem dagasztunk tejjel. Ha valaki tejjel dagasztotta, a cipó tiltott, mert a megszokás bűnbe sodorhatja az embert, és esetleg húst eszik hozzá. Sütőt nem kenünk ki állati zsiradékkal. Ha valaki mégis zsírral kente ki a sütőt, abban semmiféle cipót nem süthet, hacsak előtte ki nem égeti a sütőt, elkerülendő, hogy valaki tejjel egye ezt a cipót. Ha valaki megváltoztatta a kenyér alakját úgy, hogy abból mindenki egyértelműen tudja, hogy nem szabad vagy hússal, vagy tejjel együtt enni, akkor engedélyezett.
23. §. Ha egy cipót együtt sütöttek hússal vagy halat sütöttek együtt hússal, tilos azokat tejjel együtt enni. Ha húst ettek egy edényből, amelyben aztán halat főztek, azt a halat meg lehet enni kutách-chal.
A kés és a cserépedény
24. §. Ha egy késsel forró sült húst szeleteltek, és aztán retket vagy más csípős ételt vágtak vele, azokat az ételeket tilos kutách-chal együtt enni. Ha azonban valaki húst vágott egy késsel, és aztán cukkinit vagy görögdinnyét vágott, le kell kaparnia azt a helyet, ahol a vágást ejtette, és a maradékot megeheti tejjel.
25. §. Sóval teli cserépköcsögöt nem helyezünk kutách-chal teli cserépköcsög közelébe, mert a só kiszívja a kutách aromáját, és így valaki esetleg tej ízű sóval fogja készíteni a húst. Ecettel teli köcsögöt mindazonáltal szabad kutách-chal teli köcsög közelébe helyezni, mert az ecet nem fogja kiszívni a kutách aromáját.
Az étkezések közötti várakozás
26. §. Ha valaki először sajtot vagy tejet fogyaszt, megengedett számára, hogy rögtön utána húst egyen. Előbb azonban kezet kell mosnia, és meg kell tisztítania a száját a sajt és a hús között. Mivel tisztítsa meg a száját? Kenyérrel vagy gyümölccsel, amelyet meg kell rágnia, majd lenyelnie vagy kiköpnie. Bármivel megtisztíthatja a száját datolya, liszt és zöldségek kivételével, mert ezek nem tisztítanak hatékonyan.
27. §. Mely esetekre vonatkoznak a fentiek? Arra, ha valaki háziállatot vagy vadat kíván enni. Ha azonban valaki szárnyast kíván enni, miután sajtot vagy tejet fogyasztott, még csak nem is szükséges megtisztítania a száját vagy kezet mosnia.
28. §. Amikor valaki először húst evett – akár háziállat, akár szárnyas húsát –, ezt követően tejet leghamarabb csak a következő étkezéskor, azaz mintegy hat órával később fogyaszthat. Erre a szigorúságra azért van szükség, mert a hús a fogai közé szorul, és azt tisztítással nem lehet onnét tökéletesen eltávolítani.[27]
[1] 5Mózes 6:5
[2] Sámuel imája 212. old.
[3] Zsoltárok 107:32
[4] Dániel 6
[5] Uo. 3
[6] Az özvegy kifejezés a száműzetésben élő zsidó népre utal, amely visszavárja messzi földre távozott urát, az Örökkévalót. Az analógia a Bibliában található, ahogy a Példabeszédek írja (15:25): „A gőgösök házát összedönti Isten, de megszilárdítja az özvegyek határát.”
[7] Jeremiás 50:12
[8] Példabeszédek 15:25.
[9] Zsoltárok 94:1.
[10] Jeremiás uo.
[11] Azokban az időkben a fürdő közvetlenül a kazán fölött helyezkedett el, és fennállt annak a veszélye, hogy beszakad a mennyezet, a medence alja, és a fürdőzők a tűzbe esnek. (Sulchán Áruch, Orách Chájim: 230:Mágén Ávráhám, 5)
[12] 3Mózes 11:16
[13] Mivel a Tóra azt mondja (3Mózes 11:2.): „Ezek azok az állatok, amelyeket ehettek minden barom közül, amely a földön van.” – és az ember nincs ezek között, értelem szerint tilos az emberi hús. Azonban ebbe a tilalomba nem tartozik bele az az elv, hogy „a tiltás az adott állat termelte élelmekre is vonatkozik”.
[14] 3Mózes 11:8.
[15] Mivel a tilalom a mindkét esetben a Szentírásból kikövetkeztetve van, nem pedig egyértelműen áll benne.
[16] Olyan sérülést vagy betegséget kapott, mely előbb utóbb halálához vezet. Az ilyen állat vagy madár, még akkor sem számít kósernek a kóser fajból származik. Ahogy írva van (2Mózes 22:30.): „szétmarcangolt húst ne egyétek”.
[17] 5Mózes 14:21.
[18] 9:16. Lásd lejjebb 3. old.
[19] 17:2.
[20] Lásd 282. lábj.
[21] Ma már azonban mindenkitől szabad tojást venni, hiszen feltételezzük hogy kóser madártól származnak, ahogy a legtöbb tojás manapság. (Hágáot Májmuni)
[22] 2Mózes 23:19
[23] 3:14. Lásd feljebb 3. old.
[24] A hús esetében, azt le kell hámozni mivel lehámozható, a tej esetében viszont a tej fogyaztható minden intézkedés nélkül. (Toszáfot, Chulin 108a.)
[25] Ókori joghurtféleség.
[26] Amely lágyabb és ezért jobban magába szív.
[27] Ez Maimonidész értelmezése, és e-szerint a vélemény szerint a hatórás szabály még akkor is érvényes, ha nem nyelte le a húst, hanem csak megrágta. Ugyanakkor például, ha egészben lenyelte a húsdarabot vagy levest ivott és így nem maradt hús a fogai között, akkor nem kéne várnia hat órát. Más törvényhozók azonban azon a véleményen vannak, hogy a hatórás időtartalom oka az, hogy a húsos íze sokáig az ember szájában marad. E szerint a vélemény szerint tehát a fentiek is tiltottak lennének, ugyanakkor a nem megevett ételre nem vonatkozna a tilalom. A gyakorlatban mindkét vélemény szigorításait figyelembe vesszük. (Tur, Jore Déá, 89.)
