5. 📖 – VI. kötet Biblia, Talmud, Chaszid filozófia

Maimonidész – A Szentély építésének szabályai

Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:

Széfer Ávodá: A Szentély-szolgálat könyve

A Szentély építésének szabályai

 

1. fejezet

A Szentély

A szentély építésének kötelezettsége

 

  1. §. Tevőleges parancsolat az Örökkévaló Házának felépítése a cél­ból, hogy ott áldozatokat mutassunk be; évente háromszor zarándokolunk oda, miképpen írva van[1]: „És készítsetek számomra szentélyt.” A Mózes által épített szentélyt a Tóra leírja: ideiglenes volt, miképpen írva van[2]: „Mert még nem jutottatok ahhoz [a nyugalomhoz és birtokhoz].”

 

A különböző szentélyek

 

  1. §. Miután [a zsidók] beléptek az Országba, Gilgálban emeltek Szentélyt arra a tizennégy évre, míg meghódították és fölosztották [az országot]. Onnan Sílóba mentek, kőből épült Házat emeltek és a Hajlék függönyét terítették fölé. Nem volt tetőzete. A silói szentély 369 évig állt. Amikor Éli meghalt, elpusztult.

[Majd] Nóbba érkeztek, és ott szentélyt építettek. Amikor Sámuel meghalt, [a Szentély] elpusztult. Ezután Gibeónba mentek, és ott szentélyt építettek. Gibeónból az örök helyhez mentek [Jeruzsálembe]. Nób és Gibeón napjai összesen ötvenhét év.

  1. §. Mióta a Szentély felépült Jeruzsálemben, azóta egyetlen más helyen nem lehet az Örökkévalónak házat építeni vagy áldozatot bemutatni.

Nincsen Szentély egyetlen más nemzedéknek, csak Jeruzsálemben és csak a Mórija-hegyen, miképpen írva van[3]: „Mondta Dávid: Ez legyen az Örökkévalónak, az Istennek háza és ez égőáldozatnak való oltár Izráel számára”, s miképpen írva van[4]: „ez nyugvóhelyem mindenkorra.”

  1. §. A Salamon által emelt építményt részletesen leírja a Királyok könyve. Az Eljövendő Templom ugyan említve van Ezékiel könyvében, de nincs részletezve és nincs megmagyarázva. Ezért Ezra idejében a nép a Második Szentélyt Salamon építményének mintájára építette, és bizonyos részeiben Ezékiel leírását követte.

 

A Szentély főbb paraméterei 

  1. §. A következő dolgok fontosak a szentély megépítésekor:
  2. a kodes [a szentélycsarnok],
  3. a kodes hákádásim [a Szentek Szentje],
  4. legyen a szentélycsarnok előtt egy hely, melynek neve ulám [előcsarnok].

Ennek a háromnak a neve Héchál [Templom].

Készítsünk válaszfalat a Templom körül, [kissé] távolabbra, a pusztai [szentély] udvarát övező szőttes vászonfalakhoz hasonlatosat. Mindaz, amit e válaszfal körülvesz, a Találkozás Sátrának udvarához hasonló és ázárának [templomudvar] nevezik.

Az egész [területet] együtt a Mikdás [Szentély].

  1. §. A következő felszerelést készítsük a Szentélynek:

oltár az égőáldozatnak és más áldozatoknak;

az oltárhoz felvezető rámpa, ami az előcsarnok előtt, attól délre van;

egy medence és talapzata, melyben a papok [mosással] megszentelték kezüket és lábukat a [templomi] szolgálatra. [Ez] az előcsarnok és a oltár között helyezkedett el, kissé délre, a Szentélybe való belépéskor bal oldalon;

oltár a füstölőáldozatnak;

a Menóra, és

asztal [a színkenyérnek].

[Utóbbi] három a szentélycsarnokban állt, a Szentek Szentje előtt.

  1. §. A Menóra délen állt, a bejárattól balra. Jobbra állt asztal, melyre a színkenyeret helyezték. Mindkettő a Szentek Szentje előtt állt, míg a füstölőoltár hátrább [állt], e kettő között.

A templomudvaron jelzőcöveket kell állítani: meddig [jöhet] Izráel, és meddig a kohén [aki részt vehet a templomi szolgálatban].

És építeni kell helyiségeket a Szentély különféle szükségleteire. Ezeket a helységeket liskának [kamra] nevezik.

 

Az építéshez használt anyagok 

  1. §. A Templom és a templomudvar építéséhez nagyméretű köveket használjunk. Ha nem találunk köveket, építsük téglából.

Az építkezésen használt köveket nem faraghatjuk meg a Templom-hegyen: faragjuk meg és csiszoljuk [a Templom-hegyen] kívül, és [utána] vigyük oda, miképpen írva van[5]: „és fejtettek nagy köveket, becses köveket, hogy alapozzák a házat faragott kövekkel.” Továbbá ez is írva van[6]: „sem kalapács, sem fejsze, sem bármi vasszerszám nem hallatott a háznál, amikor épült.”

  1. §. Az építménybe beépített fa nem látszódhat, csak a kő, a tégla és a vakolat.

És nem emelhetünk fából [ácsolt] galériákat sehol a templomudvarban, inkább csak kőből vagy téglából.

  1. §. Becses kövekkel kövezték ki az udvart.

Az ágyazatból kimozdult kövek alkalmatlanok, még ha helyükön maradnak is, mivel megsérültek. Ezért a papnak tilos rálépni a [templomi] szolgálat ideje alatt, míg [ismét] nem ágyazták vissza a földben.

  1. §. A legjelesebb micvá, ha megerősítjük az építményt és megma­ga­sítjuk a közösség erejéhez mérten, miképpen írva van[7]: „emeljük fel Istenünknek házát.”

Díszítsék fel és szépítsék erejükhöz mérten. Nagy micvá, ha lehetőség szerint arannyal borítják és minden tekintetben feldíszítik.

 

Az építés ideje és módja 

  1. §. Nem építhetjük a Szentélyt éjszaka, miképpen írva van[8]: „azon a napon pedig, amelyen felállították a hajlékot.” [E verset a következőképp magyarázzák:] Nappal emelhetjük, de éjjel nem.

Foglalatoskodhatunk építésével napkeltétől a csillagok eljöveteléig.

Mindenki köteles építeni és segíteni, személyesen és pénzzel, férfiak és nők, miképpen a pusztai szentély [esetében]. Az iskolás gyermekek azonban ne szakítsák félbe a tanulást. A Szentély építésével nem törhetjük meg az ünnepnapot.

 

A Szentély kövei 

  1. §. Az oltár nem épülhet másból, csakis kövekből.

Habár a Tórában írva van[9]: „Földből oltárt készíts nekem”, [vagyis] az oltár érintkezzen a földdel, és ne épüljön boltív vagy barlang fölé.

Habár a Tórában írva van[10]: „Ha pedig kőoltárt építesz…”, a szóbeli hagyomány arra tanít, hogy ez nem mérlegelés [tárgya], hanem kötelezettség.

  1. §. Bármelyik kő, amelyik legalább annyira sérült, hogy megakad­hat benne egy köröm, hasonlóan a vágókéshez, alkalmatlan az oltár vagy a rámpa [építésére], miképpen írva van[11]: „Ép kövekből építsd az Örökkévaló, a te Istened oltárát.”

Honnan hozták az oltár köveit? Szűztalajból. Ástak, ameddig olyan rétegig jutottak, melyet nem használtak sem földművelésre, sem építésre, és onnan emelték ki a köveket, vagy pedig a Földközi-tengerből [hozták], és azokból építették.

Ugyanígy, a Templom és a templomudvar kövei is épek voltak.

  1. §. A Templomból és a templomudvarból [származó] sérült vagy töredezett kövek alkalmatlanok, azokat nem lehet kiváltani [és profán célra használni], hanem el kell rejteni.

Ha bármelyik követ vas érintett, alkalmatlan az oltár vagy a rámpa építésére, még ha nem is sérült meg, miképpen írva van[12]: „mert kardodat emelted reá, és ezzel megszentségtelenítetted.”

Aki sérült vagy vas által érintett kőből építi az oltárt vagy a rámpát [megszeg egy parancsolatot, ezért] megkorbácsolják, miképpen írva van (uo.): „ne építsd faragott kövekből.”

Aki sérült kővel épít, tevőleges parancsolatot szeg meg.

  1. §. Bármelyik kő, ha megsérült vagy vas érintette miután beépítet­ték az oltárba vagy a rámpába, az a kő alkalmatlan, de a többi alkalmas.

Az oltárt kétszer egy évben lemeszelték: Peszách és Szukkot idején. Amikor meszelték, rongyot használtak és nem vas[tárgyat], nehogy érintse a követ és alkalmatlanná tegye.

 

A rámpa és más fontos kellékek 

  1. §. Nem készíthetünk lépcsőt az oltárnak, miképpen írva van[13]: „ne menj fel lépcsőkön oltáromra”; inkább építsünk dél felől emelkedőt az oltárhoz, [ami] kisebbedik és csökken az oltár tetejétől a földig. Ennek neve: keves [rámpa].

Aki lépcsőn megy fel az oltárhoz [megszeg egy parancsolatot, ezért] megkorbácsolják.

Ugyanígy, aki egyetlen követ is lerombol az oltárból, a Templom egészéből, vagy az előcsarnok és az oltár között [fekvő területen], megkorbácsolják, miképpen írva van[14]: „Romboljátok le oltáraikat, … Ne tegyetek így az Örökkévalóval, a ti Istenetekkel.”

  1. §. A Menóra és tartozékai, az asztal és tartozékai, a füstölőáldozat oltára, és valamennyi szent edény csak fémből készülhet. Ha fából, csontból, kőből vagy üvegből készült, alkalmatlan.
  2. §. Ha a közösség szegény, ónból is készítheti. Ha [később] meggazdagszik, készítsék el aranyból.

Az égőáldozat oltárának medencéit, nyársait és gereblyéit, valamint a [Templomban használt] mérőedényeket, erejükhöz mérten, készítsék aranyból.

Az udvar kapuit is vonják be arannyal, erejükhöz mérten.

  1. §. A [Templomban használt] eszközöket eredendően szent célra kell készíteni. Ha eredetileg hétköznapi célra készültek, nem használhatók szent célra.

Olyan [szent célra készült] eszköz, melyet nem használtak erre, használható profán célra. Ha már egyszer használták [a Templomban], nem használható profán célra.

[Azok a] kövek és gerendák, melyeket egy zsinagóga [építéséhez] faragtak, nem használhatók a Templom-hegy építkezésén.

 

2. fejezet

Az oltár

Az oltár helye

  1. §. Az oltár helye nagyon pontos[an meghatározott], ami sohasem változhat, miképpen írva van[15]: „Ez égőáldozatnak való oltár Izráel számára.”

A Szentély [eljövendő helyén] kötözték meg Izsákot, miképpen írva van[16]: „menj el Mórija földjére” és említve van a Krónikákban[17]: „És elkezdte Salamon építeni az Örökkévaló házát Jeruzsálemben, a Mórija hegyén, ahol [az Örökkévaló] megjelent atyjának Dávidnak, azon a helyen, melyet előkészített Dávid a jebúszi Ornán szérűjén.”

 

Az oltár helyének történelme 

  1. §. Közismert hagyomány, hogy az a hely, ahol Dávid és Salamon az oltárt építette, Ornán szérűje, ugyanaz a hely, ahol Ábrahám oltárt épített és megkötözte Izsákot.

Ez az a hely, ahol Noé [oltárt] épített, amikor kilépett a bárkából.

Ez [annak] az oltár[nak a helye], ahol Káin és Ábel áldozatot mutatott be.

Itt mutatott be áldozatot Ádám, az első ember, és innen teremttetett meg, miképpen bölcseink mondják: „Az ember bűnbánatának [meglelésének] helyén teremttetett.”

  1. §. Az oltár méreteinek igen pontosnak kell lenniük. Formáját egyik [nemzedék] tanította a másiknak. A [babilóni fogságból visszatért] száműzöttek által épített oltár az Eljövendő Korban épített oltár mintájára épült. Nem szabad csökkenteni vagy növelni a méretét.
  2. §. Három próféta tért vissza a néppel [Izrael földjére] a [babilóniai] fogságból.

Az egyik bizonyosat tudott mondani nekik az oltár helyéről.

A másik bizonyosat tudott mondani a méreteiről.

A harmadik bizonyosat tudott mondani [a háláchá tanítása alapján arról, hogy lehetséges] áldozatokat bemutatni [ezen] az oltáron, noha a Templom még nem [épült még meg és nem] volt ott…

[1] 2Mózes 25:8.

[2] 5Mózes 12:9.

[3] 1Krónikák 22:1.

[4] Zsoltárok 132:14.

[5] 1Királyok 5:31.

[6] Uo. 6:7.

[7] Ezrá 9:9.

[8] 4Mózes 9:15.

[9] 2Mózes 20:24.

[10] Uo. 20:22.

[11] 5Mózes 27:6.

[12] 2Mózes 20:22.

[13] Uo. 23.

[14] 5Mózes 12:3-4.

[15] 1Krónikák 22:1.

[16] 1Mózes 22:2.

[17] 2Krónikák 3:1.

  • Küldés emailben

Fejezetek