11/4. Zsidó Tudományok Szabadegyeteme 6. kötet – A zsidó vallás tizenhárom hitelve

Maimonidész: A megtérés szabályai: Érdemek és bűnök mérlege

Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:

Széfer Mádá: A tudás könyve

A megtérés szabályai

 

  1. fejezet

Érdemek és bűnök mérlege

  1. §. Minden embernek vannak bűnei és érdemei. Akinek több az érdeme, jámbor, akinek a bűne több, gonosz; akinek ugyanannyi bűne van, mint érdeme, az középszerű embernek számít.

Ugyanezen mérték szerint állapíthatjuk meg az országok és az egész világ bűnösségét, vagy erényességét.

  1. §. Ha valakinek több a bűne, mint az erénye, rögtöni halált érdemel, amint megírták[1]: „Bűneid sokasága miatt…” Ugyanígy rögtöni pusztulást érdemel az az ország, melynek lakói javarészt bűnösök. Szodoma példájából is láthatjuk ezt[2]: „Szodoma és Gomora jajkiáltása számos és bűnük igen súlyos, leszállok és elpusztítom őket.” De igen súlyos az egész világ helyzete is, ha bűneik számosabbak érdemeiknél, amiként olvashatjuk[3]: „Látta az Úr, hogy nagy az emberi gonoszság a földön.”

A mérleg arányát természetesen nem a mennyiség, hanem a bűnök súlya, minősége adja. Van olyan érdem, amely sok bűnt feledtet és bűn, amely sok érdemet homályosít el. Az egyikről azt olvassuk[4]: „Mivel jó dolgot művelt…”, a másikról[5]: „Egy bűnös sok jót veszít…” Ezek mérlegelése nem az ember feladata. Isten annak tudója, hogy miként kell a bűnöket az érdemekkel szemben értékelni, mérlegelni.

  1. §. Aki bánkódik amiatt, hogy valami jót tett és szívében úgy gondolkozik, hogy „semmi hasznom abból, hogy jó voltam és érdemeket szereztem” az elveszti azt a jogot, hogy cselekedetei elbírálásánál érdemeit figyelembe vegyék. Erről tartották azt, hogy „az igaz ember sem szabadul a gonoszság napján”[6]. Forratlan jellemű, nem igaz ember az, ki jó cselekedeteit utólag bánja meg.

Nemcsak a halál napján, hanem minden újévkor megvizsgálják az ember bűneit és érdemeit. A jámbor életben marad, a gonoszt halálos büntetéssel sújtják, a közepes erényű sorsa Jom-Kipurig függőben marad. Ha addig megtér, életben marad, ha nem, a halálnak szánják.

  1. §. Bárha az újévi sófárfúvás kifejezetten bibliai parancs, jelentőségére nézve tanulságos utalásokat nyerünk a Szentírás más helyein is, úgymint: „Ébredjetek alvók álmotokból és szunnyadozók keljetek fel mély alvásotokból és vizsgáljátok meg cselekedeteiteket. Térjetek meg és gondoljatok Teremtőtökre!”. Vajúdó időkben sokan feledkeznek meg örök értékekről, igazságokról és könnyen tévednek meg. „Minden álmuk múló dőreség, haszontalan semmiség.” Ezeknek szól a figyelmeztetés: „Tekintsétek meg lelkeiteket, és javítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket.” „Hagyja el mindenki közületek gonosz útját és helytelen gondolatát!”

A lelki vizsgálat itt vázolt nagy jelentősége arra kell késztessen minden embert, hogy állandóan úgy tekintse magát és az egész világot, mintha a bűnök és az erények egyenlő mértékűek lennének és az ő jó, vagy rossz cselekedetétől függne a mérleg jobbra vagy balra billenése. Az egyikkel maga és az egész világ pusztulását, a másikkal az üdvösséget, a megmenekülést segítheti elő. Erre vonatkozólag mondották[7]: „A jámbor a világ alapja”, – mert ő billenti el és menti meg erényességével a világ helyzetét, sorsát.

Ezért ősi szokás Izraelben a jótékonyság bő gyakorlása és a jócselekedetek minél gyakoribb művelése az év minden szakában, de különösen a félelmetes napokban, Ros-hásáná és Jom-Kipur között. Ugyancsak azért szokás e tíz napon kora hajnalban felkelni és napfelkeltéig a templomokban bűnengesztelésre késztető könyörgő imákat mondani.

  1. §. Cselekedeteink fent vázolt elbírálásánál nem veszik figyelembe az először, vagy másodszor elkövetett bűnt. Csak a harmadik esetben elkövetett bűnt veszik számításba. – Ha a bűnünk ezzel több, akkor hozzászámítják az első kettőt is, ha az első két bűnünk levonása esetén az érdemünk több, akkor minden bűnünket az elkövetés sorrendjében megbocsátják. Egyensúlyra billentett mérleg esetén, így a harmadik midig elsőnek számít, mivel a két előző már megbocsátják. Ugyanígy a negyedik, az ötödik bűn a számok végtelenjéig.

De ez csak az egyénre vonatkozik, amint olvassuk[8]: „Íme, mindezt háromszor cselekszik a Teremtő az emberrel.” A közösségben elkövetett bűnöknél az első három mindig függőben marad, mert: „Izrael három bűnét (megbocsátom) és a negyediket nem viszonzom (engesztelékenységemmel)”[9]. A fenti számítást tehát a községnél a negyedik bűntől elkezdve eszközlik.

Ha a középszerűnek számító, akinek annyi a bűne, mint az erénye; életében nem imádkozott Tefilinnel (imaszíjakkal) azt bűne súlyossága szerint ítélik meg, de a túlvilági boldogságnak osztályrészese lehet. Ugyanez a sorsa más bűntevőknek, akiknél túlsúlyban vannak bűneik. Elnyerik méltó büntetésüket, de azért részesei lehetnek még a túlvilágnak. Mert „minden izraelita részese a túlvilágnak”, bárha vétkezett, amint megírták[10]: „Néped mindannyian igaz emberek, örökké bírják majd az országot.” Az „ország” szó csak jelképesen értendő. Az élet országáról van szó, s az nem más, mint a túlvilág. Ugyanígy részesei lehetnek a túlvilági boldogságnak a többi népek jámborai is.

 

5. fejezet

A szabad akarat

  1. §. Minden embernek megadatott a lehetőség, hogy a jó út felé irányítsa magát, hogy jámbor legyen, vagy pedig ha akarja a rossz úton is járhat, gonosz is lehet. Erről mondja a Tóra: „Íme az ember olyanná lett, mint valaki közülünk, ismeri a jó és a rossz közötti különbséget.” Ez azt jelenti, hogy a földi teremtmények között az embernél egyedül van meg az, hogy saját belátása szerint követheti a jót, vagy a rosszat. Azt cselekszi, amit akar, senki sem akadályozza, semmi sem állja útját. Kényszer nélkül nyilvánítja ki belső óhaját, szándékát – és mivel ez így van, félő, hogy „talán kinyújtja kezét…”
  2. §. Ne kövesd azok felfogását, akár zsidók, akár más vallásúak; akik azt az oktalanságot hangoztatják, hogy a Szent áldassék Neve, már a születéskor meghatározza, hogy gonosz, vagy jámbor legyen valaki. Ezt ne hidd, mert az igazság az, hogy minden ember alkalmas arra, hogy jámborrá váljon, mint Mózes vagy olyan gonosz, mint Jerobeám. Minden ember lehet jószívű, vagy irgalmas, fösvény vagy bőkezű. Egyetlen tulajdonságnál sincs előre való meghatározás. A hajlam egyformán van meg minden tulajdonság iránt és nincsen velünk született kényszer, ami különösen vonzóvá tesz valamilyen irányban. Az ember tehát, saját jószántából odahajlik, amerre akar. Erről szól a próféta, midőn azt mondja: „Nem a Felséges szájából jó a jó és a rossz.” Értsd ezt úgy, hogy nem az Isten rendeli azt el, hogy valaki jó vagy rossz legyen! Ha pedig ez így van, akkor önmagára vessen a bűnös, mert bűnének ő az egyedüli okozója. Ezért fájlalja fájdalmas önmegismeréssel a bűnös a bűnét. Panaszkodjon hát bűnvallomása idején. Sírjon fel a lelkében az önmarcangoló szemrehányás, hisz egyedül ő volt vesztének okozója. Ez a gondolat ad értelmet a fenti idézett vers folytatásának is: „Miért panaszkodik az ember bűnei miatt!” „…minden cselekedet tőle függ, ha bajt okozott, önmagára vessen, feladata a jóvátétel és módja is van hozzá…” „Kutassuk tehát és vizsgáljuk meg útjainkat és térjünk meg!”
  3. §. Fenti megállapításunk alaptétele és vezérgondolata Tóránknak is: „Lásd, az életet adom íme neked… az áldást nyújtom felétek.” Az eszköz az ember kezében van, övé a cselekvési jog és szabadság a jó és rossz követésében. Hogy ez a lehetőség fennáll, azt abból is láthatjuk, hogy a Mindenható így szólott: „Óh bárcsak ez a gondolatuk állandó lenne!” Nincs kényszer és nincs végzetszerűség cselekvésünkben. A jó vagy rossz utat magunk választjuk.
  4. §. Ha jóságunk vagy gonoszságunk isteni végzet következményei lennének, ha elveink, felfogásunk, cselekedeteink felettünk álló természetes erők befolyásának eredményei lennének, – amiként ezt a képzelődők valóban vallják, – hogyan parancsolhatta meg Isten, hogy ezt vagy amazt cselekedjük, hogyan üzenhette meg prófétái által a jó követésének helyességét, s a rossztól való távolmaradást. Ha születésünktől kezdve végzetszerűen követnünk kell azt, ami számunkra hivatásszerűen elrendeltetett mi értelme volna akkor a Tórának, a jutalmazásnak, a büntetésnek, – „hát a föld Bírája ne cselekedne jogszerűen?”

Ha azzal az ellenvetéssel érvelnél, hogy miként lehetséges hogy az ember azt tegye, amit akar, hiszen semmi sem történhet a földön Isten akarata nélkül? Ha a zsoltáros szavaival mondanád: „Amint a Mindenható akar, azt cselekszi az égen és földön!” – erre csak azt válaszolhatom: Valóban Isten akaratától függ minden, de az ő akarata szerint van a tel teljes cselekvés-szabadságod is. Amint az Ő akaratából lobban a magasba a tűz lángja, folyik lefelé a mélybe a víz, mozgásba rendül a föld és forog a mindenség körülöttünk és minden teremtmény rendeltetését végzi; akként kívánta, hogy az ember az Ő rendeltetéséből irányítva önmagával rendelkezzen és minden cselekedetét szabadon végezze. Kényszer nélkül, befolyásmentesen, szabadon cselekedje, amit jónak tart azzal az eszével, amit Isten néki ajándékozott. Jogos tehát cselekedetek megítélése. Jót jóért, rosszat rosszért! Erről szól a próféta is: „Kezetekből való ez!” „Ők is megválasztották útjaikat.” Ugyanerről szól Salamon is: „Örvendj ifjú gyermekkorodnak, de tudd meg, hogy mindezekért ítélet alá von téged Isten!” Cselekedeteid felett magad rendelkezel de számot is kell adnod érettük.

  1. §. Ha kétkedéssel kérdeznéd, hogy hogyan kell értelmezned Isten gondviselő előrelátását, ha kérdeznéd, hogy vajon tudja-e Isten, mielőtt valaki megszületik, hogy jámbor vagy gonosz lesz, ha pedig tudja, hogy valakiből jámbor ember lesz, amúgy sem lehet többé gonosz, viszont, ha a jámbor rendeltetéssel született ember is gonosszá válhat, miként lehetséges az, hogy Isten előre lát és mindent tud? – E kérdések valóban súlyosak, a föld méreténél és a tenger szélességénél nem áttekinthetőbbek. A mindenséget megtartó hegyoszlop léte függ e kérdések eldöntésétől.

Rövid szóval megemlítem, amit erről a kérdésről egy másik helyen elmondottam: Isten mindentudása nem hasonlítható az emberi tudáshoz, képességhez. Az ember és az ő tudásképessége két, egymástól elválasztható fogalom, Isten és az Ő mindentudása egyazon fogalom. Lám az ember és aztán életben maradhasson” – hogyan tudná megérteni az isteni előrelátás méreteit; hiszen „nem olyanok az én gondolataim, mint a tieitek, az én útjaim, mint a ti útjaitok!” Tehát nem tudhatjuk soha, hogy mi módon irányítja Isten a teremtményeit és azok cselekedeteit. De abban bizonyosak lehetünk, hogy minden ember azt cselekszi, amit akar. Isten nem korlátozza, kényszeríti cselekvéseit. Ezt nemcsak azért valljuk, mert hisszük; hanem ez észszerű alapon is bizonyítható tény. Ezért jogosan hirdeti a prófétizmus, hogy az ember jó, vagy rossz cselekedete szerint ítélik meg. Fontos tétel ez – ezen épülnek a próféták összes tanításai.

 

9. fejezet

A jóság jutalma

  1. §. Eddig azt tudtuk meg, hogy a parancsolatok teljesítésének jutalma és a jó, amit Isten útjának követése által nyerhetünk: a jövő világ élete, amint megírták: „Hogy jót tegyen veled és hogy megnyújtsa életed”. Azt is megtudtuk, hogy az ideig útról letért gonoszok megtorló büntetése a kiirtás, amint az t megírták: „Pusztulva pusztuljon az a lélek, ki bűnben él!”

Ezekután meg kell magyaráznunk a Tórában szereplő jutalom és büntetések módját: Hogyan kell értenünk a parancsolatok teljesítésének, vagy megtagadásának földi jutalmát és büntetését? Hogyan kell értelmeznünk a jóllakottság, az éhség, a béke és a háború, az uralom és a megalázottság, az országban való tartózkodás és a száműzetés, a munka áldására és átkára vonatkozó isteni friggyel szentesített bibliai ígéreteket?

Amit a Tóra mond, az igaz és az is marad. Amíg Izrael megtartja mind a parancsolatokat, el is nyeri az ígért földi javakat, ha elhagyja őket, megkapja a Tórában kilátásba helyezett büntetéseket.

De jóságunknak nem ez a végső jutalma, miként a büntetés sem ezzel nyer befejezést. E dolgokat a következőképpen kell felfognunk: A Szent áldassék Neve, ezért adta Tóráját, az élet fáját nekünk, hogy mindazok, akik művelik megtartják a Benne foglaltakat és meggyőződéssel vallják tanításait, érdemesek legyenek a jövő világ életére. A tettrekészség nagysága és a hittudat erőssége fokozza ezt az érdemességet.

A Tóra azt is ígéri, hogy aki örömmel és jó lélekkel vállalja magára ezt az utat, azt tiszta látóképességgel áldja meg az Isten. Elhárít előle minden akadályt, betegséget, háborút és bajt. Bőséggel áldja meg, hogy hiánytalanul szentelhesse életét a Tórának. Jóllakottság, békesség, anyagi gondtalanság az osztályrésze, hogy a Tórának, a vallástudománynak és a parancsolatok teljesítésének élhessen.

A földi boldogság ígéretéről szólva azt mondja a Tóra: „Igazság történik velünk, ha majd megőrizzük…” De éppen így adja tudtunkra a Tóra, hogy ha elhagyjuk az igaz utat és üres, haszontalan dolgok felé irányítjuk figyelmünket, ha „elhízik Jesurun és kirug…” Ha tudatosan elmulasztjuk kötelességeinket, akkor az igazi Bíró megvonja tőlünk a földi élet javait.

Aki állhatatos hűtlenséggel ellenszegül, az olyan bajt zúdít magára, hogy a jövő életet nem érheti el soha. „Gonoszságod áldozatává lettél.” „Ellenségeid fogod szolgálni, akiket Isten küldött reád, mert nem Őt szolgáltad!” Ez tehát a magyarázata mindannak az áldásnak és átoknak, melyek a bibliában szerepelnek. Örömmel szolgálod Istenedet, őrzöd útjait? Áldással boldogít és átkot eltávolít, hogy zavartalanul követhessed útjait. Zavartalanul elmélyülhetsz a tanban, nincs ki meggátoljon a benne való búvárkodásban, szabadon vezet el utad a jövő világ életéhez, ahol jó lesz neked, ahol minden jó, tisztán csak jó, ott, ott lészen hosszú az életed, ott, ahol az végtelen.

Így aztán két világot nyersz: Jó világot itt, amelynek folytatása a túlnani boldogság. Aki itt nem szerez tudást, nem művel jót, nem érdemesül és nem is lehet boldog, mert „a sírban nincs alkotás, ott nem szerezhetünk tudást, megszűnik minden bölcsesség, boldogulni akarás, okoskodás”.

Ha Istent elhagyod és tévelyegve követed vágyaidat, ételek, italok és az erkölcstelenségek mérhetetlen élvezetében, az átok útjára lépsz és elkerül minden áldás. Egész életed ijedelemben telik el, szíved nem szabad, tested nem ép, hogy Isten kedvében járhass. Nem lesz módod jót tenni és így elveszíted a jó jutalmát a jövő életet. Így aztán mindkét világot kell nélkülöznöd, mert a földi élet hajszoltsága, betegsége, zaklatottsága elfáraszt, elrabolja idődet és türelmedet, hogy a vallás tanításaival és parancsolataival foglalkozhass.

  1. §. A békés, boldog messiási idők után vágyakoznak prófétáink és nagyjaink, hogy gátlás nélkül nyugodt viszonyok között foglalkozhassunk a Tórával és előírásszerűen teljesíthessük parancsait. Mert csak így fokozhatjuk lelki képességeinket, gyarapíthatjuk a lelki világra való érdemességünket. A megismerés, a tudás és az igazság fokozatos gyarapodása és erősödése jelzi a messiási időket. Akkor „telik meg a föld Istenismerettel”, „nem tanítják többé a harcot”, „eltávolítom a kőszívet testetekből”.

A Dávidtól származó messiási király még Salamonnál is bölcsebb lesz, olyan próféta, mint Mózes – azért fogja mind a népeket Isten útjára tanítani. Még a pogányok is hallgatnak majd reá mert hiszen „az idők végén szilárd lesz az Örökkévaló házának helye a hegyek csúcsán”. Minden jutalom és jóság csorbítatlanul és maradéktalanul csak a jövő életében érhető el. De a messiási idők – melyről most szólunk – még itt eföldön testi életünkben fog bekövetkezni. E világ világ marad, csak Izrael tér vissza ősi földjére. Bölcseink is azt mondják: „Csak a száműzetéstől való megszabadulás jelenti a különbséget a mai – és a messiási idők között”.

[1] Jeremiás 30:14.

[2] 1Mózes 18:20.

[3] Uo. 6:5.

[4] 1Királyok 14:13.

[5] Prédikátor 9:18.

[6] Jechezkél 33:12.

[7] Példabeszédek 10:25.

[8] Jób 33:29.

[9] Ámosz 2:6.

[10] Jesájá 60:21.

  • Küldés emailben

Fejezetek